Allergia és asztma

Az ételallergia kialakulása

Az ételallergiára való hajlam örökletes, tehát ha a családjában volt/van allergiás személy, akkor jóval nagyobb esélye van annak, hogy önnél is kialakul a probléma.

A gyermekkori kiütések leggyakoribb oka az elfogyasz­tott étel, illetve az azokban található adalékanyagok. Tulajdonképpen bármely élelmiszer kiválthat allergiás reakciót. A következő élelmiszerekre kell a legjobban odafigyelnünk: tej, hal, hús, tojás, bab, diófélék. Nem árt óvatosnak len­nünk a csokoládéval, a felvágottakkal, a csirkével, a citrusfé­lékkel és a rákfélékkel.

A gyanús ételek kerülése azonban csupán első lépése a probléma megoldásának. Nagyon fontos az is, hogy biz­tosítsuk emésztőrendszerünk zavartalan működését. Gon­doskodnunk kell tehát arról, hogy termelődjön megfelelő mennyiségű emésztőnedvünk, bélfalunk erős és egészsé­ges legyen, valamint rendszeresen ki keli ürítenünk szer­vezetünkből a felhalmozódott salakanyagot. Ha e folyama­tok bármelyikében zavar támad, a bélfal nem fogja tud­ni megfelelően végezni szűrőfunkcióját, és a bélrendszer immunrendszere sem lesz képes ellátni őrző-védő fela­datát.

Tények az ételallergiáról

  • Az emésztőrendszeri reakciókat leszámítva az étel­allergiák tünetei általában az allergén elfogyasztását követő egy órán belül jelentkeznek.
  • Az ételallergiák tünetei általában hasonlóak, s a bőrt, az emésztőrendszert és/vagy a légzőrenclszert érintik.
  • Meglehetősen ritka – sőt egyes szakértők szerint kizárt -, hogy az ételallergiának kizárólag szubjektív vagy viselkedési tünetei (pl. hiperaktivitás) legyenek.
  • Az ételadalékokkal és -színezékekkel szembeni allergi­ás reakció ritka.

Az ételallergia kialakulása egyetlen egyszerű lépéssel kezdődik:

Az étellel való érintkezéssel. Ha soha életében nem eszik és nem is érint meg például földimogyo­rót, vagy nem fogyaszt tojásos ételt, akkor nem is alakulhat ki a velük szembeni allergiája. Az is lehet továbbá, hogy az első marék mogyoró után semmit sem érez, ám miközben szervezete elkezdi megemészteni, a magvak IgE-antitestek termelésére késztetik az immunrendszerét, amelyek az étel legközelebbi fogyasztásakor aktivizá­lódnak.

Valójában nem az egész étel váltja ki a reakciót, hanem annak bizonyos fe­hérjéi, amelyeket egyébként sem a főzés, sem a gyomorsav, sem az emésztőenzimek nem bontanak le. Ezek a fehérjék az emésztőrendszerből felszívódnak a vérbe, és a szervezet minden részébe eljutnak.

Innen kezdve már az ismerős módon zajlik a folyamat. A fehérjék hozzákapcso­lódnak a hízósejtek felszínén lévő IgE-molekulákhoz, aminek hatására a sejtekből gyulladáskeltő vegyületek szabadulnak fel, például hisztamin. A reakció jellegét az határozza meg, hogy hol szabadulnak fel a vegyületek. Az ételallergia érintheti pél­dául a bőrben lévő hízósejteket, s csalánkiütést vagy atópiás dermatitist (ekcémát) okoz – ilyenkor kivörösödött, viszkető, pikkelyesen hámló bőr látható.

Ha a fül, az orr és a torok hízósejtjei aktivizálódnak, akkor viszketést érezhet a szájában, s nyelé-si és légzési nehézségei támadhatnak. Ha az emésztőrendszerben lép fel a reakció, az hasfájás, hasmenés vagy hányás formájában nyilvánulhat meg, míg a tüdő érin­tettsége esetén asztmás roham jelentkezhet.

Allergiás reakció mértéke

Az étellel szembeni allergiás reakció súlyossága a szájban tapasztalt enyhe bizsergéstől az eszméletvesztéssel járó anaíilaxiás solddg terjedhet. A reakció az étel szájba kerülésekor szinte azonnal elkezdődhet, de az is lehetséges, hogy a következő nagy­jából egy órában fokozatosan alakul ld. A folyamatot IgE közvetítette ételallergiá­nak nevezik, abból a nyilvánvaló okból, hogy az IgE-antitestek nélkülözhetetlen szerepet játszanak benne.

Kialakulhat azonban nem IgE közvetítette reakció is. Ilyenkor az étel a T-sejtek aktivációját váltja ki, s azok hatására termelődnek immunreakciót – például gyulla­dást – kiváltó anyagok. A nem IgE közvetítette reakciók többsége nem életveszélyes, s olyan emésztőrendszeri tünetekben nyilvánul meg, mint a felfúvódás.

Van egy harmadik lehetőség is: az IgE közvetítette allergia és a nem IgE közvetí­tette étel-túlérzékenység kombinációja. Lehetséges például, hogy valakinek az „iga­zi” tejallergiája mellett laktózintoleranciája is van, ami azt jelenti, hogy a szervezete nem állít elő olyan enzimet, amely a tejcukor (laktóz) lebontásához szükséges.

Ha allergiás egy ételre, akkor nagy valószínűséggel lehet allergiás másokra is

Az orvosok ezt keresztreaktivitásnak nevezik. Hasonlóképpen, a nyírfa virágporára allergiás személyek esetében allergiás reakciók jelentkezhetnek a mogyoróval, az almával, a zellerrel és a sárgarépával szemben is. Ha pedig gumi- (latex-) allergiája van, tanácsos óvatosnak lennie például a banánnal.

Fizikai terhelésre! Az is előfordulhat, hogy az ételallergia csak fizikai terhelés hatására lép fel. A re­akció ilyenkor csak úgy jelentkezik, ha az allergiát kiváltó étel fogyasztása után nem sokkal testmozgást végez.

Ilyenkor mozgás közben megemelkedik a testhőmérsék­lete, viszketést érez, szédülni kezd, s hamarosan egyéb allergiás tünetek is fellépnek, például csalánkiütés vagy akár anfilaxiás sokk. A megoldás egyszerű: testmozgás előtt néhány órával már ne egyen.

Az allergiát leggyakrabban kiváltó ételek

Elméletileg bármely fehérjetartalmú étel okozhat allergiát ám a gyakorlatban az alábbi hét ennivaló a felelős az ételallergiák túlnyomó többségéért.

  1. A földimogyoró a súlyos ételallergiák és az étel által kiváltott anafilaxiás sokk leggya­koribb okozója.
  2. A tenger gyümölcsei és a halak közül a leg­valószínűbb, hogy a rákhús vagy a garnéla fogyasztása esetén lép fel reakció, de egyesek az édesvízi és a tengeri halakra is allergiásak. Akinél kialakul a tengeri herkentyűkkel szembeni allergia, annál valószínűleg élete végéig meg is marad.
  3. A fán termő olajos magvak, mint például a mandula, a paradió, a kesuclió, a török-mogyoró és a dió is.
  4. A tojás esetén a reakciót elsősorban a fehérje váltja ki. A gyerekek körében gyakoribb a to­jásallergia, mint a felnőtteknél, és az atópiás dermatitisz (száraz, pikkelyesen hámló, viszkető bőr jellemzi) szenvedő gyerekeknek nagyobb esélyük van rá, hogy allergiásak legyenek a tojásra.
  5. A tehéntejben is a fehérjék a „bűnösök”, pél­dául a laktoglobulin, a laktalbumin, a kazein és a tejsavó. A tejallergia szinte mindig az első élet­évben alakul ki, nem sokkal azután, hogy a gyer­mek tehéntejet vagy tehéntejtartalmú bébiételt kezd fogyasztani. Az egy évnél fiatalabb gyerme­kek körében ez a leggyakoribb allergia.
  6. A szójából készülő bébiételek elterjedése az oka a szójaallergia növekvő gyakoriságának a csecsemők körében. A leggyakrabban emésztő­szervi tüneteket okoz.
  7. A búza is okoz allergiát, ami nem tévesztendő össze a gluténérzékenységgel! A glutén a bú­zában, rozsban, árpában és más gabonafélékben is jelen van; ez a „ragasztó”, amely egyben tartja a gabonaszemeket.
    A búzaallergia viszont azt jelenti, hogy ön a búza bizonyos fehérjéire allergiás. Ha kiküszöböli az étrendjéből a búzát, és megszűn­nek a tünetei, akkor búzaallergiája van. Ha viszont a probléma más gabonafélékre áttérve is megma­rad, akkor inkább a glutén okozza a panaszait. A legbiztosabb módszer az allergiavizsgálat, hogy kiderüljön, mi a probléma forrása.

Adalékanyagokra fellépő reakciók

Ételeink és italaink egyre több hozzáadott mesterséges anyagot tartalmaznak. Ezek az adalékanyagok lehetnek szí­nezőanyagok, ízfokozó-, illetve édesítőszerek, stabilizáto­rok, illetve tartósítószerek. A mesterséges adalékanyagok ál­talában a legtöbb ember számára ártalmatlanok, mégsem mondható el róluk, hogy az étrendjének természetes részét képeznék.

Tünetek gyakran már gyerekkorban jelentkeznek!
Tünetek gyakran már gyerekkorban jelentkeznek!

Ha nem is mérgezőek, mindenképpen plusz ter­het rónak méregtelenítő folyamatainkra. Ha pedig vala­melyik anyagra érzékenyekek vagyunk, elfogyasztásukkal teljesíthetetlen feladatot adunk immunrendszerünknek. Ilyenkor lép fel az allergiás reakció, vagyis a kiütés. Ha gyer­mekünkön ismeretlen okból kiütések jelentkeznek, az elfo­gyasztott ételre, illetve a benne lévő adalékanyagokra kell gyanakodnunk.

A másik tipikus allergiás reakció a bőrön az ödéma, illet­ve a vizesedés. A duzzadt, táskás szemek, illetve a bármely más testtájon tapasztalt vizesedés hátterében gyakran az áll, hogy érzékenyek vagyunk valamilyen élelmiszerre, például a búzára vagy a tejtermékekre.

Leggyakrabban az E102, vagyis a tartrazin vált ki aller­giás reakciót (még a hiperaktivitás és az asztma kialakulá­sában is szerepet játszhat). Ez az igen elterjedt adalékanyag egy ételszínezék, ami sárga vagy narancsszínt ad az ételek­nek. Működése sajátos módon hasonló az aszpirinéhoz: meggátolja szervezetünk egy fontos folyamatát, minek kö­vetkeztében leukotriének szabadulnak fel szervezetünkben. A leukotriének szervezetünk természetes allergén vegyületei, hatásuk még a hisztaminénál is erősebb. Számos tudomá­nyos kutatás kimutatta, hogy a kiütések elkerülését jelentős mértékben segíti az adalékanyagmentes étrend.

Hogyan előzhetjük meg  a bajt?

Fogyasszunk tehát olyan friss ételeket, amelyek a lehető legkevesebb konyhatechnikai eljáráson estek át. Ez a leg­biztonságosabb módja annak, hogy a kereskedelmi forga­lomba hozott élelmiszerek előállítása során alkalmazott fel­dolgozási eljárások káros hatásait elkerüljük. Válasszunk ételeink alapanyagául ökológiai gazdálkodásból származó húsféléket, zöldségeket és gyümölcsöket, így teljesen bizto­sak lehetünk benne, hogy nem fogyasztunk semmiféle ada­lékanyagot.

Kiütéseink okának felkutatásakor kérjük ki szakember tanácsát, ki kell ugyanis deríteni, emésztésünk mely folya­matában vagy folyamataiban támadhatott zavar. Nagyon fontos azonban ügyelnünk arra, hogy szervezetünk minden fontos tápanyaghoz hozzájusson. Ha étrendünkből valami­lyen alapvető élelmiszert ki szeretnénk iktatni, mindenkép­pen kérjük ki táplálkozási szakember vagy orvos tanácsát, ez különösképpen érvényes gyermekek étkezésére vonatko­zóan.
Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.