• munka

Családbarát munka?

A munkaidőnek nem muszáj 9-től 5-ig (se 8-tól 7-ig) tartania. A munka meg­újult világában már előfordul, hogy a szülők rugalmasabb munkaidőben dolgozhatnak, így valamivel könnyebb a két műszak között egyensúlyozniuk.

Néhány a számos lehetőség közül:

Részmunkaidő: A dolgozó anyák régi kedvence, és egyre több férfi is él a le­hetőséggel. Mérlege: aki teljes munkaidőben értékelné a szaktudásunkat, az részmunkaidőben is vevő lehet rá (akár a mostani, akár egy korábbi vagy egy új munkáltató). Nézzünk utána, mi a legmegfelelőbb megoldás a ma­gunk és a munkáltatónk szempontjá­ból: heti öt délelőtt vagy délután, vagy két és fél nap (egyhuzamban vagy széthúzva), felváltva délelőtt és dél­után stb.

Szabadúszás: Nem a legkönnyebb kenyérkereset, egy szabadúszónak a munkát is fel kell hajtania, de egyes anyáknak a legjobb megoldást kínálja. Az ember a maga ura, és a munkaidejét is maga szabhatja meg.

Távmunka: A mai vállalatok már annyi mindent intéznek elektronikus úton, hogy sok feladatkört bárhonnan, akár otthonról is el lehet látni. A meg­felelő készülékek birtokában e-mailen, faxon, telefonon is lehet dolgozni – még videokonferenciát is szervezhetünk, ekkor azonban a fürdőköpeny helyett valami mást kell fölvenni, és a vállunkról se felejtsük el letisztogatni, amit a baba ráköpködött.

Rövidített munkahét: Aki bírja, napi tizenkét órás munkát is vállalhat, hogy a heti 48 órás munkaidőt négy nap alatt letudja. Az így nyert szabad­napot a hét közepén is kiveheti, de a hétvégéhez is hozzácsaphatja.

Rugalmas munkaidő: A lényeg a ru­galmasság, és ha a munkáltatónk kapha­tó rá, kérhetünk a magunk és a gyerek szempontjából megfelelőbb beosztást.

Osztott állás: Könnyen lehet, hogy a cégünknél dolgozó nők közül nem mi vagyunk az egyetlenek, akik több időt szeretnének a családjukkal tölteni. Ha a munkáltató belemegy (és a fizetés felével is be tudjuk érni), egy kolléga­nőnkkel megosztozhatunk az álláson (egyikünk lesz a délelőttös, a másik a délutános, vagy felváltva az egyik hét­fő-szerda-pénteken, a másik kedd-csütörtökön jár be). Ily módon egy fő­állásban két félállású munkaerő dol­gozik.

Gyerek a pályán: Egyes szülők szó szerint belekeverik a gyereket a mun­kába, éspedig úgy, hogy magukkal vi­szik dolgozni. Másik lehetőség (megfe­lelő foglalkozás és rendes baba esetén): türelmes ügyfelekhez, kiküldetésekre is el lehet vinni a gyereket. Hivatalos utakra bébiszittert is el lehet vinni, eset­leg helyben alkalmazni.

Otthoni munka: Aki otthon vállal fél­ vagy főállást, mindkét világ előnyeiben részesül. Könyveléssel, hirdetésgépelés­sel, hitelintézéssel foglalkozóknak né­hány új ügyfelet kell találniuk, akiknek az ügyeit otthonról is el lehet intézni, íróknak, szerkesztőknek, grafikusoknak a szabadúszó életmód való. Aki szépen tud kötni, dolgozhat például bababuti­koknak. Aki répatortában verhetetlen, ajánlja fel remekeit a közeli csemege­boltnak.

Ne feledjük, az (akár kötelességből, akár fizetésért végzett) otthoni munka mellett szükség lesz valakire, aki a mun­kaórák legalább egy részében vigyáz a gyerekre. A munkát a baba nappali vagy éjszakai alvásidejére lehet időzíteni, to­vábbá (noha nem könnyű szervezési fel­adat) magunkkal vihetjük, ha a munkát valahonnan el kell hozni, illetve valahol le kell adni. A háztartásban, bevásárlás­ban is elkel a segítség, hogy több időnk maradjon a gyerekre.

Mikor érdemes munkába állni?

Lehetetlen megmondani, melyik az a legjobb pillanat, amikor az ember azt mondhatná:

„Jól van, most már visszamehetek dolgozni. Se a gyereknek, se nekem nem fog megártani.”

Ha egy éven belül akarunk munkába állni, részben az állásunktól és a szülési szabadságunk­tól függ, hogy pontosan mikor vesszük hónunk alá az aktatáskát vagy az uzson­natáskát. Részben viszont attól, hogy a gyerekkel együtt mikor állunk készen rá. Mindez pedig nagyon személyes és na­gyon egyéni kérdés.

Akinek van választása, annak szak­értők szerint legalább azt kell megvárnia, amíg a gyerekével ki nem alakul az a bi­zonyos „kötődés”, és úgy nem érzi, hogy beletanult az anyaság feladatába. A kö­tődés kialakulásához három hónap is elég lehet (bár ha a baba hasfájós, talán csak jóval később születik meg a barát­ság), de öt-hat hónap is kevés lehet. Egyes kutatások szerint előnyösebb, ha az anya lehetőleg (amely lehetőség so­kaknak nem adatik meg) csak egy év után tér vissza a főállásba.

Ám most is úgy áll a helyzet, hogy nincs az a kutatás, nincs az a szakember, aki megmondhatná, mi a jó nekünk és a babánknak. A döntést csak az anya tud­ja meghozni. És neki is kell meghoznia.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.