Babaápolás

Egy hónapos baba cumiztatása?

“A gyermekem délután sírni szokott. Adjak neki cumit, hogy megnyugodjon?”

Egyszerű, gyors, és sok babánál megbíz­hatóbban nyújt vigaszt és szárítja fel a könnyeket, mint a rekedt hangon tu­catszor ismételt „csicsíja babája”. De valóban a cumi az a tökéletes csodaszer síró babák számára, amelyre elgyötört szülők vágynak?

Valószínűleg nem. Bár kapóra jön rövid távon (és nélkülözhetetlen lehet azoknál a babáknál, akiknek nagy a szopási igényük, de még nem jöttek rá, hogyan vegyék az ujjukat a szájukba), a cumi előnye mellett több hátrány is jár. Fontoljuk meg a következőket, mi­előtt döntenénk, hogy használjuk vagy ne használjuk, és ha igen, mikor kezd­jük, és mennyi ideig.

A cumi korai használata a szoptatásra is kihathat

Az anyai mellbimbó és a mesterséges mellbimbó különbsége meg­zavarhatja a babát, ezért nem jó ötlet szopós kisbabának cumit adni addig, amíg a szoptatás nem megy megfele­lően. Egyáltalán nem szabad olyan ba­báknak adni, akik nem gyarapodnak egy-egy szopás után, vagy akik rosszul esznek cumisüvegből, mivel a cumi kielégítheti a szopási igényüket, és így el­vesztik az érdeklődésüket a mellen való szopás iránt.

Vizsgálatok kimutatták, hogy a cumi megrövidíti a szoptatás időtartamát, bár nehéz meghatározni, hogy a cumi az oka a korai elválasztás­nak, vagy a cumizás csak korai jele a szoptatással kapcsolatos gondoknak. Utolsó megjegyzés: Ha szoptatott babá­nak cumit szándékozunk adni, várjunk vele, amíg a baba belejött a szopásba, és a súlya kellően nő.

A cumi használata csakis a szülőn múlik

Ez lehet jó olyan helyzetekben, amikor megetettük, elringattuk, ének­léssel szórakoztattuk a babát, órákon keresztül tologattuk a gyerekkocsit, de semmi nem csitította el, csak a szá­jába dugott cumi. És rossz is lehet, mert a cumi túl könnyű módszer, és ami eleinte a baba számára volt segítség, az hamarosan az anyuka mankójává válik. A jó szándékú szülő, aki a cumit azért adja a gyermekének, hogy a szo­pási igényét kielégítse, hamarosan kényelmesnek fogja találni, hogy bedug­ja a cumit abban a pillanatban, amikor a gyermek nyűgösködni kezd, ahelyett hogy megpróbálná kitalálni a nyafogás okát, vagy másképp próbálná megvi­gasztalni.

Esetleg arra használja, hogy elaltassa a gyermeket, ahelyett hogy időt szánna az ölelésére; hogy nyugal­mat biztosítson magának, amíg telefo­nál, ahelyett hogy felvenné, és megvi­gasztalná; hogy megvásárolja a hallga­tását, amíg bevásárol a sarki boltban, ahelyett hogy bevonná az eseményekbe. Az eredmény az lehet, hogy a gyerek csak akkor boldog, ha van valami a szá­jában, és nem képes semmilyen más módon vigasztalódni.

Az éjszakai cumizás mindenki szá­mára kevesebb alvást jelent

A lefekvés­kor adott cumi megakadályozza, hogy a gyermek megtanuljon önmagától elaludni, ami végül is kevesebb alvást hoz az egész háznak. A baba felriad az alvásból, amikor az éjszaka közepén el­veszti a cumit, nem tud visszatérni nél­küle álomországba – ilyenkor vajon ki fog felkelni, hogy visszategye a szájába a cumit?

A cumizás megrögzött szokássá vál­hat, amellyel nehéz felhagyni

Ha a cu­mit akkor használjuk, amikor a szopási igény a legerősebb, káros hatás nélkül átsegítheti a szülőket és a babát egy igen nehéz korszakon. Ha azonban hosszabb ideig használjuk, mind a szülő, mind a baba függővé válhat, és olyan szokás alakulhat ki, amelytől egyre nehezebb lesz megszabadítani a viszonylag könnyen alakítható kisbabából hevesen el­lenálló tipegővé fejlődött gyereket.

Ha azonban elkeseredetten vá­gyunk egy kis nyugalomra, mert nem bírjuk tovább a gyereksírást, és a cumi láthatólag megoldást jelent, ne ha­bozzunk használni. Akkor is próbáljuk ki, amikor a gyermekünknek olyan erős a szopási igénye, hogy a mellbimbón­kat rágcsálja cumi gyanánt (vagy ami­kor túl sok tápszert fogyaszt, mivel nem ereszti el az üveg cumiját).

Megfon­toltan használjuk a cumit!

Soha ne kössük a cumit a gyerekágyra, babakocsihoz, járókához, soha ne akasszuk a gyerek nyakába vagy ne kössük a csuklójához szalaggal, zsinórral vagy bármilyen más fonallal, a gyerek ugyanis megfulladhat. Ne használjuk túl sokat, és csak olyan­kor folyamodjunk hozzá, amikor való­ban szükség van rá. (Valahányszor felmerül, hogy adjunk-e cumit, először kérdezzük meg magunktól: A gyer­meknek ránk vagy a cumira van-e szüksége?)

Hozzászokás elkerülése

Hogy elkerüljük a hozzá­szokást, amelytől nehéz lesz szabadul­ni, három és hat hónapos kora között egyre sűrűbben vegyük ki a szájából a cumit. Még egy okból érdemes mi­nél korábban elválasztani a cumitól: ha sokáig, még tipegőkorban is hasz­nálja, az ismétlődő fülfertőzésekhez vezethet.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.