• sírás
• síró baba

Hogyan birkózzunk meg a baba sírásával?

A kisbaba sírása ellen nincs biztos gyógy­mód, nincs rá gyógyszer, orvosi vagy gyógynövényi eredetű gyógyír vagy ke­zelés, sőt ezek közül némelyik akár súlyos­bíthatja is. Hogy még bonyolultabb le­gyen a dolog, ami az egyik babát meg­nyugtathatja, az a másiknál fokozza a sírást. Azért vannak módszerek, ame­lyek legalábbis időnként beválnak. Amikor kipróbáljuk a baba megnyug­tatásának különböző módjait, mind­egyikre hagyjunk kellő időt, mielőtt át­térünk egy következőre, másképp csak szélmalomharcot vívunk, a gyerek meg csak sír, sír és sír.

Íme néhány trükk, amit előhúzhatunk a tarsolyból, amikor legközelebb elkezdődik a sírás

Reakció – Válasz

A sírás a baba egyetlen módja, hogy befolyást gyakoroljon a hatalmas és rémítő új környezetre, hogy kommunikáljon, hogy elérjen valamit. Azt várja, hogy ha szól, valaki válaszoljon. Ha rendszeresen nem reagálunk, a gyer­mek nemcsak erőtlennek, hanem érték­telennek is érzi magát („olyan jelentékte­len vagyok, hogy senki sem jön, amikor szólok”).

Bár néha úgy érezzük, hogy teljesen feleslegesen teszünk bármit is, úgysem segít, ez nem így van: ha rend­szeresen és azonnal válaszolunk a baba hívására, végül csökkenni fog a sírás.

Ha több mint néhány percen keresztül hagyjuk erősödni a sírást, már nehezebb lesz megfejteni az okát, mivel a baba annyi­ra izgatott lesz, hogy már ő sem emlék­szik, miért is kezdett méltatlankodni. Minél tovább sír a gyermek, annál to­vább tart lecsillapítani. Természetesen nem mindig kell mindent azonnal el­dobni a kezünkből, hogy reagáljunk a hívásra, hiszen előfordulhat, hogy éppen a zuhany alatt állunk, a spagettit szűr­jük le, vagy megnézzük, ki csengetett.

Ha olykor egy pár perccel többet sír a baba, nem lesz baja – legalábbis ha biz­tonságos helyen van. Ha kiveszünk ma­gunknak egy negyedóra szünetet a has­fájós sírásmaratonból, senkinek nem ártunk vele.

Ne féljünk, hogy elkényeztetjük a gyereket, ha rögtön pattanunk

Ilyen kis csecsemőt még nem lehet elkényeztetni. Több figyelem nem vezet túlzott füg­gőséghez. Pont fordítva: azok a babák, akik a szükségleteiket könnyen ki tud­ják elégíteni, félelem nélküli, kevésbé követelőző gyermekekké fejlődnek.

Derítsük fel az okokat

Ne higgyük azt azonnal, hogy a gyerek csak a sírás kedvéért sír. Előbb nézzük meg, hogy a viselkedésének nincs-e valamilyen egy­szerű és megszüntethető oka. Ha úgy gondoljuk, hogy éhes, próbáljuk szop­tatni vagy cumiztatni, de ne kövessük el azt a hibát, hogy a könnyekre min­dig étellel reagálunk. Az étel ebben a zsenge korban is az éhségre legyen vá­lasz, és ne a figyelem vagy a dédelgetés hiányára.

Ha fáradtságot gyanítunk, próbáljuk meg alvásba ringatni a babát a karunkban, a babakocsiban, a bölcső­ben vagy a gyerekhordozóban. Ha a nedves pelenka válthatja ki a sírást, te­gyük tisztába. Ha melege van (aminek izzadás a jele), vegyünk le egy vagy két réteget az öltözékéből, nyissuk ki az ablakot, kapcsoljunk be ventilátort vagy légkondicionálót.

Ha a hideg lehet a gond (a nyak és a test érintésre hűvös­nek tűnik), adjunk rá még egy réteg ruhát, vagy fűtsünk jobban. Ha a baba akkor kezd el sírni, amikor fürdéshez levetkőztetjük (a legtöbb újszülött nem szeret meztelenül lenni), gyorsan csa­varjuk törülközőbe vagy takaróba. Ha úgy gondoljuk, hogy a gyermek túl so­káig volt ugyanabban a helyzetben, és ez okozza a kellemetlenséget, változtas­sunk a helyzetén. Ha ugyanazt látja már fél órája, fordítsuk meg. Ha egész nap bent voltunk a lakásban, menjünk ki (ha az időjárás engedi).

Testi közelség

Azokban a társadal­makban, ahol a nők a saját testükön hordják a gyereküket (mint például az indiánok), az egészséges gyerekeknél ismeretlen a hosszú sírás vagy nyűgösködés. Ez a hagyományos bölcsesség a mi kultúránkba is átültethető; kutatá­sok szerint azok a gyermekek, akiket karon vagy gyermekhordozóban napon­ta legalább három órán keresztül cipel­nek, kevesebbet sírnak, mint azok, akiket nem vesznek fel ilyen gyakran. A baba hordozása nemcsak a gyermeknek adja meg a fizikai közelség élményét (kilenc hónapi állandó közelség után lehet, hogy pont ez után sír), hanem az anyá­nak is segít jobban ráhangolódni a ba­ba szükségleteire.

Pólyázás

Kis csecsemőknek nagyon megnyugtató érzés, ha szorosan be van­nak csomagolva, főleg hasfájás idején. De vannak, akik kifejezetten nem sze­retik a pólyát. Egyféleképpen tudhatjuk meg, hogy mi jó a mi gyerekünknek: ha legközelebb jön a hasfájás, próbakép­pen pólyázzuk be.

Átkarolás

A pólyázáshoz hasonlóan az ölelés is sok babának ad biztonságot. Tartsuk a gyermeket szorosan a mel­lünkhöz szorítva, karunkkal meghitten átölelve. A pólyázáshoz hasonlóan egyes babák a nagyobb mozgási szabadságot kedvelik, és tiltakoznak, ha szorosan fog­ják őket.

Egy kis vigasz

Az újszülött számára a vigasztalás különböző formákban jö­het. A karba vételen, a hordozáson és az ölelésen kívül próbáljuk ki a követ­kezőket:

• Ütemes ringatás a karunkban, ken­guruban, babakocsiban, bölcsőben, rez­gő gyermekülésben, gyermekhintában (ha a baba már elég idős). Egyes babák jobban reagálnak a gyors ringatásra, mint a lassúra, de ne ráncigáljuk túl erősen, mert azzal súlyos sérülést okozhatunk. Van, akit felvillanyoz, ha oldalvást rin­gatják, és megnyugtat, ha előre-hátra. Figyeljük meg, a baba hogyan reagál a különböző fajta ringatásokra.
• Sétáljunk fel-alá úgy, hogy a gyermek a hordozójában, kenguruban vagy egy­szerűen a karunkban van. Kipróbált, jó módszer – fárasztó, de gyakran hatásos.
• Meleg vizes fürdő. De csak akkor, ha a gyermek szereti a fürdőt. Egyes ba­bák csak még hangosabban sírnak, ha vízbe kerülnek.
• Éneklés. Tapasztaljuk ki, hogy a gyer­mekünk megnyugszik-e lágy altatódal­ra, vidám ritmusokra vagy popzenére, és vajon a tiszta, magas hangot szereti-e, vagy inkább a mély duruzsolást. Ha ta­lálunk egy olyan dallamot, amelyet a ba­ba szeret, énekeljük el újra és újra, a leg­több gyermek szereti az ismétlést.
• Ritmikus hangok. Sok baba megnyug­szik például a ventilátor, a porszívó vagy a szárító zúgásától, az anyaméhbeli bugyogásokat lejátszó magnószalagtól, a szü­lők suttogásától, vagy megnyugtató ter­mészetes hangokat rögzítő felvételtől, amilyen a tengerparton megtörő hullá­mok zaja vagy a szél zúgása a fák között.
• Kézrátétel. Azok a babák, akik szere­tik, ha simogatják őket, masszírozásra megnyugszanak (bár a mozdulat foko­zott sírást okozhat azoknál, akik nem szeretik). Mind az anya, mind a csecse­mő számára megnyugtató, ha a masszí­rozást úgy végezzük, hogy hanyatt fek­szünk, és a babát arccal felénk fordítva a mellünkre tesszük.

Gyakoroljunk egy kis nyomást

A ba­ba hasára, hová máshová? A hasfájós tar­tás vagy bármilyen más helyzet, amely eny­he nyomást gyakorol a baba hasára (például keresztbe fektetjük az ölünkben, a hasa az egyik térdünkön, a feje a mási­kon), enyhítheti a sírást okozó kellemet­lenséget. Egyes babák jobban szeretik, ha egyenesen a vállunkra emeljük őket, és közben kicsit megnyomjuk a hasu­kat, a hátukat veregetjük vagy dörzsöl­getjük. Próbáljuk megszabadítani a szelektől: gyengéden nyomjuk fel a térdét a hasa felé, tartsuk ott tíz másodpercig, majd engedjük el, egyenesítsük ki a lábát, és ismételjük néhányszor.

Alakítsunk ki rituálékat

Azoknál a babáknál, akik szeretik a rendszerességet, a rutin (etetés, fürdetés, pelenkázás, levegőzés, és így tovább egészen a lefek­vés szertartásáig) csökkentheti a sírást. Ha a mi esetünkben is ez a helyzet (ez csak akkor fog kiderülni, ha kipróbáljuk), tartsunk ki következetesen a választott nyugtató módszer mellett: ne csináljuk azt, hogy egyik nap sétálunk, másnap autózunk, harmadnap hintázunk. Ha egyszer megvan a jó megoldás, ragasz­kodjunk hozzá mindig.

A nyugtató szopás

Gyakran csak a szopás öröméért kell a szopás, és nem a táplálékért. Egyes babák örülnek, ha se­gítünk a szájukba venni a saját ujjukat (elsősorban a hüvelykujjukat), mert így is rátalálnak a szopás élményére. Mások a felnőttek kisujj át szeretik job­ban. Megint mások a cumit kedvelik (ami csak akkor jó nyugtatónak, ha a baba egyéb szükségleteit elláttuk, és a szoptatás már jól megy).

Friss erő

Az a szülő, aki egy órája küzd a zokogó újszülött megvigasztalásával, csaknem biztosan stressz és fáradtság je­leit bocsátja ki magából, amit a csecsemő megérez, és még több sírással reagál rá. Adjuk át a babát valakinek – a másik szülőnek, egy rokonnak, barátnak vagy pótmamának -, hogy pihenten kezdje elölről, és a sírás talán abbamarad.

Menjünk friss levegőre

Az otthon helyett egy másik helyszínen a baba cso­dásan felüdülhet. Tegyünk kirándulást autóval, gyermekhordozóval vagy baba­kocsival. Az se baj, ha sötét van kint, a ba­ba figyelmét úgyis eltereli az utcai fények és az autólámpák csillogása. A mozgás is csaknem biztosan nyugtatóan hat rá. (Ha a sírás az autóban sem marad abba, vegyük hazafelé az irányt, és próbál­kozzunk más ötlettel.)

Vigyázzunk, hogy ne nyeljen sok le­vegőt

Sok újszülött rossz közérzetét gyakran a lenyelt levegő okozza. A ba­bák kevesebb levegőt nyelnek le, ha ete­tés közben lehetőleg függőlegesen tart­juk és büfiztetjük őket. A cumisüvegen a megfelelő nagyságú lyuk szintén csök­kenti a bejutott levegőt. A lyuk ne le­gyen se túl nagy (mert akkor a tápszerrel együtt több levegő is megy), se túl ki­csi (ha nagyon meg kell küzdeni a táp­szerért, az is hozzájárul a levegő lenyeléséhez).

Szórakoztassuk a babát

Az első hóna­pokban egyes csecsemőknek elegendő, ha csak elvannak, és szemlélik az őket körülvevő világot, mások azonban sírnak a csalódottságtól és az unalomtól, mivel még oly keveset tudnak saját maguk ten­ni. Vigyük őket magunkkal ügyeinket intézni, magyarázzuk el nekik, hogy mit csinálunk, találjunk nekik a környezetük­ben olyan játékszereket vagy tárgyakat, amelyeket nézhetnek, később ütögethet­nek, amik tehát leköthetik a figyelmü­ket. Másrészről viszont egy túlságosan felizgatott gyermek hajlamosabb sírni, így figyeljünk arra, hogy mikor kell ab­bahagyni a szórakoztatást, és mikor nyu­godt körülményeket teremteni.

Ne izgassuk fel túlságosan

Az újszü­lött kisbabát mutogatni jó szórakozás, mindenki látni szeretné, és az anyuka is szívesen mutogatja mindenkinek. Új tapasztalatokat, ingerlő környezetet sze­retnénk biztosítani a kicsinek. Egyes ba­báknak ez jót is tesz, mások (különösen a kicsik) számára azonban túlságosan izgató. Ha a baba hasfájós, korlátozzuk az izgalmakat, a látogatókat és az inge­reket, főleg késő délután és este.

Figyeljünk az étrendre

Győződjünk meg arról, hogy a gyermek nem éhségé­ben sír. Az éhezést pontosan megmutat­ja a súlygyarapodás vagy a fejlődés jelei­nek a hiánya. Több ételt kell neki adni, és megszűnhet a sírás. Ha cumisüvegből etetjük, kérdezzük meg az orvost, hogy a sírás nem a tápszerre való allergiának tulajdonítható-e (bár ez csak akkor valószínű, ha a sírást az aller­gia egyéb tünetei is kísérik). Ha szoptat­juk a babát, számításba jöhet a saját ét­rendünk felülvizsgálata is, mivel fennáll annak a halvány veszélye, hogy a sírást a mi étrendünk valamely eleme váltja ki.

Konzultáljunk az orvossal

Bár a ba­ba napi sírási rohamai valószínűleg nem többek normál sírásnál vagy hasfájásnál, azért nem árt megbeszélni az orvossal, hogy biztosak legyünk benne: nincs-e betegség a háttérben. Írjuk le a gyermek­orvosnak a sírást, az időtartamát, az inten­zitását, a hangfekvését, egyáltalán minden eltérést a normálistól, minden szempon­tot, amely betegség gyanúját keltheti.

Keressünk segítséget

Ez az az idő, ami­kor nincs értelme mindent a magunk vál­lára venni. Használjunk ki minden lehe­tőséget arra, hogy megosszuk a terhet.

Csak türelem!

Néha semmi sem csilla­pítja a hasfájást, csak a múló idő. Együtt élni vele küzdelmes, de segíthet, ha újra és újra és újra emlékeztetjük magunkat, hogy általában a gyermek három hóna­pos korára ez is elmúlik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.