Cukorbetegség

A fogamzás előtti gondozás jelentősége cukorbetegeknél

A diabéteszes terhesség szövőd­ményeinek legdöntőbb tényezője az anya egészséges ter­hesekénél magasabb vércukorszintje. Ez a „magasabb” vércukorszint nem szükségszerűen „diabéteszes tartományú” vércukorérték. Ez egy látszólagos ellentmondás, amelynek részletes magyarázatára – a látszólagos ellent­mondás feloldására. Már itt is le kell szögeznünk azonban, hogy anyag­cserezavartól mentes terhesség során az éhomi vér­cukorszint általában alacsonyabb, mint nem terhes állapotban (3,0-4,0 mmol/1) és a nap folyamán sem haladja meg a 7,0 mmol/l-t.

Hogyan lehet megelőzni a bajt?

Ez a magyarázata, hogy a terhesség során a vércukor­szintet lehetőség szerint e határok között kívánjuk tarta­ni, a fogamzás pillanatától a szülésig. Különösen kriti­kusnak tekinthető a terhesség korai szakasza, a szervte­lepek kialakulásának időszaka, az első 7-8 hét, a lehetsé­ges szervfejlődési eltérések kialakulása ugyanis erre a szakaszra esik. Elsődleges szempont tehát, hogy a fo­gamzás idejére a vércukor már normális szintű legyen.

Ideális természetesen az lenne, ha a vércukorszint már ekkor is a kora terhességet jellemző 3,0-7,0 mmol/1 közötti lenne, nem terhes állapotban azonban ennek biz­tosítása nem könnyű. Ne felejtsük el, hogy prekoncepcionális gondozásba cukorbetegeket vonunk, akik teherbe esésük előtt szokásos mindennapi tevékenységüket vég­zik. Az ideálisnak jelzett 3,0 mmol/1 körüli érték már az alacsony vércukor tartomány (hipoglikémia) határa, ami a szokásos munkavégzést zavarhatja.

Mit jelent a prekoncepcionális gondozás?

Megfelelőnek tartjuk ezért a prekoncepcionális gon­dozást, ha az éhomi vércukorszint 4,0-5,5, étkezések után 60-90 perccel mérve 7,0-8,0 mmol/1 közötti.

Ez utób­bi a megelőző 1-2 hét átlagos vércukorszintjét tükrözi. Jó eredményű prekoncepcionális gondozásról beszélhe­tünk akkor, ha a HbAlc-érték <6,5%, a fruktózamin tartalom pedig a normális értékhatáron belül van (a hazai laboratóriumok többsége által használt módszer szerint <285 mmol/l).

Megfelelő a prekoncepcionális gondozás, ha...

  • az éhomi vércukorszint 4,0-5,5 mmol/l közötti
  • étkezések után 60-90 perccel mérve 7,0-8,0 mmol/l közötti
  • HbAlc-érték <6,5%
  • fruktózamintartalom <285 mmol/l
Tervezett terhesség esetén a prekoncepcionális gon­dozást addig kell folytatni, amíg a felsorolt anyagcsere­értékek tartósan nem biztosíthatók. Mindeddig bizton­ságos védekezés folytatása tanácsolt.

Milyen kezelések javasoltak?

Amennyiben életmódkezeléssel e feltételek nem tel­jesülnek, inzulin adagolása szükséges. Már inzulint kapó betegeken ún. analóg inzulinkezelés esetén sor kerülhet a kezelés megváltoztatására.

Inzulinpumpa-kezelés alatt állók folytathatják az inzu­linpumpa alkalmazását, sőt speciális esetekben (igen labilis, más módon nem rendezhető anyagcsere-álla­potú l-es típusú diabétesz), a prekoncepcionális gon­dozás pumpakezelés bevezetésének javallata lehet. Ez­zel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy önmagában a terhesség bekövetkezte nem indok pumpakezelés bevezetésére, sőt pumpakezelés terhesség alatt tör­ténő bevezetése nem is tanácsolható.

A fentiekből adódóan, tervezett terhesség esetén, korábban vércukorcsökkentő tablettákat szedő nőkön a prekoncepcionális gondozás során inzulin bevezetése szükséges, és a tabletták szedését ezen időponttól kezdve fel kell függeszteni.

Mi történik második terhesség alatt?

Korábban gesztációs diabéteszes nő, ismételt terve­zett terhesség esetén ugyanúgy prekoncepcionális gondozásba vonandó, mint a prégesztációs cukorbetegek, tekintet nélkül arra, hogy a szülés után fennmaradt-e cukoranyagcsere-zavar vagy sem. Egy ismételt terhesség ugyanis jelentős glukóztolerancia-csökkenéssel és következményes vércukor-emelkedéssel járhat, ami veszélyez­tetheti mind az anyát, mind a magzatot.

Másképpen fo­galmazva: a terhességi cukorbetegség diabétesz szem­pontjából egy életen keresztül fokozott kockázatot jelen­tő állapotot képvisel, az anyagcsere bármilyen stressz­ helyzetben – a terhesség ebben az értelemben élettani stresszhelyzetnek tekintendő – rosszabbodhat.

Jegyezzük meg!A prekoncepcionális gondozás során természetesen nemcsak az anyagcserehelyzetre, hanem az érszövődmények állapotára is kifejezett figyelmet kell fordítani.

Mik lehetnek a leggyakoribb szövődmények?

El kell döntenünk, hogy fennállnak-e szövődmények, ha igen, milyen azok stádiuma, továbbá, hogy szüksé­ges-e ebben a vonatkozásban bármilyen speciális keze­lés. Az érszövődmények kimutatására célzott vizsgálatok szükségesek.

A leggyakoribb „érszövődmény” a magas vérnyomás, amelynek felkutatása, és észlelése esetén kezelése, egy tervezett terhesség előtt elengedhetetlen. A vérnyo­máscsökkentő szerek kiválasztásánál figyelemmel kell lenni arra is, hogy az adott készítmény vagy gyógy­szerkombináció szedése a terhesség bekövetkezése után is folytatható-e vagy sem. Egyes készítmények adása ugyanis anyai és magzati okok miatt a terhesség alatt kerülendő. Célszerű, hogy ezen készítménycsoportok adagolására már a prekoncepcionális gondozás során se kerüljön sor.

Szemészeti problémák kezelése

Az esetleges szemészeti elváltozások (retinopátia) tisz­tázására részletes szakorvosi vizsgálat javasolt, amelyet helyes, ha a kérdésben tapasztalattal rendelkező szem­orvos végez el. Elvben lehetséges ugyanis olyan súlyos, a látást veszélyeztető szemelváltozás is (ún. előreha­ladt, proliferatív retinopátia), amely fennállása esetén egy esetleges terhesség vállalása nem tanácsolható.

(A teljesség kedvéért megemlítjük, hogy a cukorbeteg­ség a szem vonatkozásában nemcsak az ideghártyát és a kis érrendszert érintheti, hanem elősegítheti zöldhályog (glaukóma), szürkehályog (katarakta) kialaku­lását, a könnytermelés csökkentésével fokozhatja a sza­ruhártya sérülékenységét, elősegítheti szemhéjszél­ gyulladások kialakulását is. Az idegek károsodása ré­vén zavarttá válhatnak a szemmozgások is. Mindezek közül azonban, a látást potenciálisan veszélyeztető ha­tása révén a retinopátia a legnagyobb jelentőségű.

Cukorbetegség során fellépő vese problémák

A cukorbetegséghez társuló veseelváltozások terhes­ség kapcsán súlyosbodhatnak. Idejekorán tisztázandó ezért a veseműködés állapota. Amennyiben cukorbe­tegség okozta veseelváltozás mutatható ki, ennek álla­potfelmérése és gondozásba vétele a tervezett terhes­ség bekövetkezte előtt kívánatos. Kivételes esetek­ben – előrehaladott, súlyos veseműködési zavar esetén – előfordulhat, hogy nem tanácsolt terhesség vál­lalása, mert ronthatja a terhesség kimenetelét és ve­szélyeztetheti az anya egészségi állapotát.

Összegezve azt mondhatjuk, hogy a prekoncepcio­nális gondozás célja a diabétesszel társuló terhesség anyai és magzati szövődményeinek megelőzése, a nem cukorbetegekével azonos terhességi kimenetel biztosítása, azaz a cukorbeteg nő elérhető legked­vezőbb egészségi állapotának létrehozása.

Milyen szakaszokból áll a gondozás?

A prekoncepcionális gondozás két, egymástól alig elkülönülő szakaszra osztható. Első szakasza a cukorbe­teg asszony jelentkezésétől egészségi állapotának lehető legoptimálisabb rendezéséig, az ún. „startjel” megadásá­ig tart, második szakaszát pedig ezen optimális egészsé­gi állapot fenntartása mellett e „startjeltől” kezdve a terhesség bekövetkeztéig terjedő időszak képezi.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.