Zab származása, alkozóelemei, élettani hátasi
Ha valakinek olyan érzése támad, hogy hegyeket tudna megmozgatni, tele van tettvággyal és egetverően jó hangulata van, az ezt az érzést minden bizonnyal a zabnak köszönheti. A táplálkozástudományi szakemberek legfrissebb kutatási eredményei szerint szinte egyetlen más élelmiszer sem képes annyira kielégíteni tápanyagszükségletünket, mint a zab. Az élsportolók szerint kiváló energiaforrás, az orvosok kihasználják sokoldalú gyógyhatását és védőerejét, s ma már a gyermekétkeztetés sem képzelhető el nélküle.
Honnan származik a zab?
A régészeti leletek tanúsága szerint Közép- és Észak-Európában a bronzkorban, hozzávetőleg i. e. 1800-700 körül kezdtek zabot termeszteni. A germán és a kelta népek körében minden kétséget kizáróan a legkedveltebb szemes növény volt, míg az ókori rómaiak gúnnyal és megvetéssel csak így emlegették: „barbártáp”. Plinius egyenesen így fogalmaz: vajon miért fogyasztják a szőke északiak ugyanazt a tápot, mint lovaik?
A középkorban a zabkása általánosan elterjedt eledel volt, s Angliában a gyerekek mind a mai napig egy jó adag egészséges és tápláló zabpehellyel kezdik a napot – a porridge tejből és zabpehelyből készül. Alkalmanként nálunk is fogyasztják: a nagylevelű fajtát megtalálhatjuk, különféli müzlikeverékekben, a kislevelű fajtát hántolás előtt megtörik, ez inkább sütemények, zöldségkrokettek készítéséhez alkalmas.
A zabliszthez és instant zabpehelyhez a mag liszttestét használják fel. Ez az alkotóelemeknek csak a töredékét tartalmazza, elsősorban kötőanyagként és élelmiszer-koncentrátumként alkalmazzák.
Milyen alkotóelemekből áll?
A zab nem egyszerűen a leginkább fehérjedús gabonaféle, hanem a lehető leghasznosabb formában kínálja a létfontosságú fehérjeépítő anyagokat: ha a zabot tejjel fogyasztjuk, hozzájutunk minden esszenciális aminosavhoz. De legalább ugyanennyire fontos zsírtartalma, különösképpen a zabszem linolsavtartalma miatt.
Napi 10 dkg zab fogyasztásával már fedezhetjük a szíves érrendszer védelméhez szükséges esszenciális zsírsavszükségletünk egyharmadát. A zab optimális arányban tartalmaz lassan beépülő energiát, komplex szénhidrátokat keményítő és ballasztanyagok formájában.
Ezen felül még számos másodlagos növényi anyagot is biztosít számunkra, pl. fitoösztrogént, amelynek rákmegelőző hatása ma már bizonyított tény, továbbá sokféle B-vitamint, csonterősítő kalciumot és a stresszhatásokat leküzdő ásványi anyagot, magnéziumot.
Legfontosabb tudnivalók a zabról dióhéjban
- A zab előnyeit nem csak mi élvezzük: a betakarított zabmennyiség 94%-a a szarvasmarhák számára szolgál takarmányként.
- A zabban egy antidepresszáns, hangulatjavító hatású pszichotrop anyag is található. Emellett bőségesen van benne B1 az úgynevezett „jóhangulat-vitamin”, amely az anyagcserét fokozott mértékű boldogsághormon, szerotonin termelésére serkenti.
- A zab természetes doppingszer: speciális tápanyag-összetételénél fogva fokozza a sportolók koordinációképességét, gyorsaságát és kitartását, de egyúttal szellemi teljesítőképességükre is jó hatással van.
- Már Kneipp tiszteletes is nagyra becsülte a zabot: virágzás előtt begyűjtött leveleiből teafőzetet készített, mert nyugtató és altató hatásúnak tartotta.
A zab egészségtani jelentősége
A zab széles skálájú tápanyagkínálata révén sokoldalú tehetségnek számít élelmiszereink között. Minthogy könnyen emészthető, és nagy mennyiségben található benne vízben oldódó ballasztanyag, mely elősegíti, hogy a kórokozók és káros anyagok minél könnyebben kiürüljenek szervezetünkből, a zabnyákot régóta alkalmazzák emésztési problémák gyógyítására.
A zab ballasztanyagai csökkentik a vastagbélrák kialakulásának kockázatát, e jótékony hatást a másodlagos növényi anyagok tovább fokozzák. Az orvosdoktorok cukorbetegségben szenvedő pácienseiknek a zab vércukorszint-csökkentő hatásának ismeretében jóval az inzulin feltalálása előtt zabkúrát írtak elő. Napjainkban oldódó ballasztanyagainak koleszterincsökkentő hatása miatt került a zab az élelmiszerlista élére, minthogy e tulajdonsága elősegíti a szív- és érrendszer védelmét.
A kereskedelemben kapható müzlikeverékek az egészséges alkotóelemek mellett gyakran túl sok cukrot és zsírt tartalmaznak. Jobban tesszük hát, ha mi magunk állítjuk össze müzlinket pelyhekből, szezonális gyümölcsből és tejtermékből.
Diós zabpehelyszelet
Hozzávalók (1 tepsire való)
25 dkg zabpehely, 180 ml juharszirup, 5 dkg puha vaj, 3 csapott kávéskanál sütőpor, 10 dkg durvára vágott dió, 5 dkg napraforgómag, 5 dkg pirított szezámmag, 1 kezeletlen héjú narancs
Elkészítés
A zabpelyhet elkeverjük a szirupban, és pár óra hosszat állni hagyjuk, majd hozzákeverjük a vajat, a sütőport, a diót és a magokat. A sütőt 180 °C-ra előmelegítjük. A narancsot forró vízzel megmossuk, héját finoman lereszeljük, majd a narancsot kettévágjuk, kifacsarjuk. A narancshéjat és narancslevet a tésztához keverjük. A tésztát sütőpapírral kibélelt tepsibe öntjük, és kb. 25 percig sütjük. Miután kihűlt, hosszúkás szeletekre vágjuk.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.