Élelmiszerek

Padlizsán származása, alkozóelemei, élettani hátasi

Ön főzi vagy párolja a padlizsánt? Hát akkor nem csoda, ha unalmasnak találja! Zsírral vagy anélkül, de a padlizsánt sütni vagy grillezni kell, akkor is, ha szivacsként szívja magába a zsiradékot, mert csak így érvényesül diós aromája. Elkészítéséhez mindig a legfinomabb olívaolajat használjuk, akkor a kulináris élvezetek mellett nem szorul háttérbe az egészségi szempont sem. A padlizsán és az olívaolaj csodálatos páros a koleszterinszint csökkentésére és a magas koleszterinszintből fakadó betegségek elkerülésére.

Honnan származik a padlizsán?

A padlizsán növénytanilag a burgonyafélék családjához tartozik. Az Indiából származó, de egész Ázsiában elter­jedt, tojásgyümölcs néven is ismert növény kifejlődéséhez meleg éghajlati viszonyokra van szükség, legjobban a 25-30 °C-ot kedveli. Európába arab és török közvetítés­sel került a 16. század közepén – nem véletlenül hívják nálunk török paradicsomnak is -, és terjedt el a termesz­tésére alkalmas klímájú vidékeken.

Míg Közép-Európában leginkább a lilás héjú változatot ismerik, Dél-Európában, de mindenekelőtt az arab országokban sokkal szélesebb a választék: ott van sárga, zöld, fehér, narancssárga és zöld-fehér márványos héjú változat is.

Formavilága ha­sonlóképpen gazdag: létezik uborka alakú, buzogány for­májú, tojás, könnycsepp és golyó alakú, de akár egy mé­ter hosszúra is megnövő, kígyó alakú változata is. A padlizsán húsa mindegyik esetében fehér, amely el­szórtan számtalan apró magot is magába foglal, ez min­den további nélkül fogyasztható.

Milyen alkotóelemekből áll?

A padlizsán – rokonaihoz, a zöldpaprikához és a paradi­csomhoz hasonlóan – kalóriatartalmát illetően a pehely­súlyú kategóriába tartozik. 100 g gyümölcshús mindössze 17 kilokalóriát tartalmaz. Ennek egyszerű a magyarázata: igen magas a víztartalma, csupán 1% fehérjét, 2,5% szénhidrátot és 0,2% zsírt tartalmaz.

Ugyanakkor magasnak számító, 3%-os a ballasztanyag­tartalma. Ezt, mint ismeretes, a kalóriaszámításnál nem kell figyelembe venni, mert szervezetünk ebből nem jut energiához. A padlizsánban sokféle ásványi anyag és nyomelem van, bár nem igazán számottevő mennyiség­ben. Ideszámíthatjuk a káliumot, a rezet és a mangánt. A vitaminokkal kicsit jobb a helyzet: a C-vitamin és B-vi­tamin, folsav, niacin és pantoténsav mellett tartalmaz zsírban oldódó béta-karotint is. Ízét egy keserű aroma­anyag adja.

Legfontosabb tudnivalók a padlizsánról dióhéjban

  • A padlizsánt nem szabad túl hideg he­lyen tárolni. Sütés vagy grillezés előtt ajánlatos a felszeletelt padlizsánt be­sózni, majd a kivált nedvességet törlő­papírral felitatni.
  • A padlizsán ideális cukorbetegek szá­mára, minthogy alig tartalmaz szénhid­rátot, viszont magas a ballasztanyag­tartalma, tehát remek eszköz a vércukorszint kordában tartására.
  • Az indiai természetgyógyászat vérkép­ző, vízhajtó és gyulladáscsökkentő szer­ként alkalmazza a padlizsánt, minde­nekelőtt bél panaszok esetén. De segíti a légúti megbetegedések és a reuma gyógyítását is.
  • A nyári hónapokban hazai termékkel ta­lálkozunk a piacokon, üzletekben, a té­li, tavaszi hónapokban kapható padli­zsán mediterrán országokból származó import.

Egészségtani jelentősége

Alacsony kalóriatartalma következtében a padlizsánt akár fogyókúrás zöldségnek is nevezhetnénk, mivel azonban többnyire bő olajban sütik ki, ez mégsem egészen igaz. Testsúlyunkra azonban mindenképpen kedvező hatást gyakorol, mivel káliumtartalmánál fogva vízhajtó hatású, így segít abban, hogy a vesén keresztül kiürüljön szerve­zetünkből a szövetekben megkötött vízmennyiség.

A bal­lasztanyagok – amelyek többsége a héjban és a magok­ban található – serkentik a bélműködést és a koleszterin kiválasztását, ezzel segítik a bélrák veszélyének elkerü­lését. A keserű aromaanyag növeli az emésztőnedvek mennyiségét, és pozitívan hat a koleszterinszintre.

A réz és a folsav együttes hatása kedvező a vörösvértestek kép­ződése szempontjából. A C-vitamin és a mangán segíti a kötőszövetek működését, továbbá összhatásukban antioxidánsok, így jelentős szerepük van a szabad gyökök el­leni harcban.

Ha a padlizsán héján barna foltokat találunk, arra következtethetünk, hogy vagy túl érett, vagy már nem friss. Az éretlen padlizsánban a zöld paradicsomhoz hasonlóan egy szolanin nevű alkaloida található, ezért nyersen semmiképp sem szabad fogyasztani.

Padlizsán paradicsommártásban

Hozzávalók (2 személyre)

50 dkg padlizsán, só, 3 evőkanál olíva­olaj, 5 gerezd fokhagyma, 40 dkg paradi­csom, 1 dl zöldségalaplé, őrölt bors, 1/4 kávéskanál őrölt fahéj és szegfűbors.

Elkészítés

A hámozott, mosott padlizsánt 1 cm vastag szeletekre vágjuk, besózzuk, 1/2 óráig állni hagyjuk. Letörölgetjük, 2 evőkanál forró ola­jon megpirítjuk, majd félretesszük. A csí­kokra vágott fokhagymát a maradék olajon átforgatjuk, rátesszük a feldarabolt paradi­csomot, felöntjük a zöldséglével. Sózzuk, fűszerezzük, és mártássűrűségűre főzzük. Kivajazott tűzálló tálra tesszük a padlizsán­szeleteket, ráöntjük a paradicsommártást. Előmelegített sütőben 200 °C-on 15 percig átsütjük.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.