Fájdalom enyhítése

Műtét utáni fájdalom

Tünetek

  • Fájdalom a metszés helyén.
  • A műtét helyén vagy a test egyéb részén enyhétől a súlyosig fokozódó, a belső szerveket is érintő fájdalom.
  • A sebészeti beavatkozás szövődményeként létrejött fertőzés vagy vérrögképződés miatt kialakult fájdalom.
  • Előfordulhat légzési nehézség, torokfájás, székrekedés és hasi diszkomfortérzés.

Veszélyeztetett csoportok

Bizonyos fokú fájdalom mindenkinél előfordul, akit műtenek, függetlenül attól, mekkora vagy milyen jellegű a beavatkozás. A műtét során vágott seb mérete azonban összefügg a panaszokkal. A szívkoszorúér-bypass beültetése vagy a hasi daganat eltávolítása nagyobb fájdalmat okoz, mint azok a kisebb műtétek, amelyek során csak egy apró metszést ejtenek, mint a biopszia vagy ízületi tükrözés esetében.

Kialakulása

A műtét sebet ejt az emberi testen. A metszés nyilvánvalóan megsérti a bőrt, az idegeket, az izmot és az egyéb szöveteket. Az operáció utáni összevarrás kapcsán ugyancsak fájdalom léphet fel. A metszés okozta feszülés és fájdalom mellett magának a műtétnek is lehetnek utóhatásai. Az általános érzéstelenítés után a bélműködés átmenetileg lassulhat, székrekedés léphet fel.

A műtét utáni fájdalom enyhítésére adott erős fájdalomcsillapítóknak is van hasonló hatásuk, ezért a hányinger, puffadás és székrekedés ilyenkor gyakori. A hasi műtét, amely együtt jár a beleken és egyéb belső szerveken végzett műveletekkel és vágásokkal, szintén okozhat súlyos hasi görcsöket és fájdalmat. Stresszfekély is kialakulhat a műtét után.

Forradalmi újdonságok

Az egyik legjelentősebb eredmény a műtét utáni fájdalom csillapításában a beteg által szabályozható fájdalomcsillapítás (PCA) megjelenése volt. A betegre egy számítógép által vezérelt pumpát erősítenek, amely intravénásán adagolja a gyógyszert a beteg szükséglete szerint. A pumpát, amely rendszerint morfint vagy hasonló kábító hatású gyógyszert tartalmaz, úgy programozzák, hogy megelőzhető legyen a túladagolás.

A vizsgálatok eredménye szerint a PCA-t használó betegek valójában kevesebb gyógyszert kapnak, és náluk hatékonyabb a fájdalomcsillapítás, mint azoknál, akik esetében más dönti el az adagot, vagy csak akkor szednek gyógyszert, ha a fájdalom  erőssé válik.

Az altatás után a légző- (endotracheális) tubus behelyezése torokfájdalmat eredményezhet. Nyílt szívműtétet követően a betegek nemcsak a mellkasi metszés miatt éreznek fájdalmat, hanem a lélegeztetés során fellépő tüdősérülés miatt is fellépnek légzési panaszok. Az ilyenkor elengedhetetlenül jelentkező köhögés szintén nagyon fájdalmas.

Vigyázat! A műtét okozta stressz és szövetsérülés, valamint a fekvés fokozza a vérrögképződés kockázatát. A visszerekben képződött vérrög leszakadhat, a tüdőbe sodródhat, és ott embóliát okozhat.

A gyógyulást elősegíti, ha a beteg jól kipihente magát, megfelelően táplálkozik, és a lehetőségekhez képest fizikailag aktív marad. A fájdalom akadályozza ezt a folyamatot – zavarja az alvást, csökkenti az étvágyat, és akadályozza a beteget a mozgásban. A mozgáskorlátozottság tovább növeli a vérrög, a felfekvés és a tüdőgyulladás (a beteg tüdejében pang a vér) kialakulásának a kockázatát.

Mit tegyünk?

Műtét előtt beszéljünk az orvossal. Ne habozzunk megfelelő gyógyszeres kezelést kérni. Tudassuk az orvossal a korábbi, különböző fájdalomcsillapítókkal kapcsolatban szerzett tapasztalatainkat – mi használt és mi nem -, valamint hogy mely gyógyszerek okoztak mellékhatásokat, melyekre vagyunk allergiásak. Mondjuk el, milyen egyéb gyógyszereket szedünk.

Gyakorlatilag minden esetben csillapítani lehet a műtét utáni fájdalmat. Több felmérés szerint aránytalanul sok műtött beteg szenved szükségtelenül, s a szakértők szerint ebben az orvosok és a betegek egyaránt hibásak. Gyakran tévesen úgy gondolják, a fájdalom szégyellni való – az a hős, aki szenvtelenül tűri a fájdalmat -, illetve attól tartanak, hogy a fájdalomcsillapítók használata függőséghez vezethet.

Amint az orvos jóváhagyja, keljünk fel és mozogjunk annyit, amennyit csak lehet. Ha köhögünk, szorítsunk egy párnát a mellkasunkra – ez csökkenti a fájdalmat, és segíti a váladék kiköhögését. A helyes táplálkozás elengedhetetlen a megfelelő gyógyuláshoz. Ha a kórházi étel nem kielégítő számunkra, kérdezzük meg az orvost vagy a diétás nővért, hogy mit hozathatunk be magunknak.

Kezelés

A helyi vagy a gerincvelői érzéstelenítés rendszerint teljes mértékben elegendő a kisebb műtétek alatt. A műtét utáni fájdalmat gyakran nem szteroid gyulladásgátlókkal (NSAID) enyhítik. Ezek közé tartozik az ibuprofen, a naproxen és számos egyéb, receptre kapható gyógyszer. Van, amelyiket infúzión keresztül is lehet adagolni.

Az erős műtét utáni fájdalom indokolhatja a kodein vagy erősebb kábító fájdalomcsillapító szer adását. Ezt lehet önmagában vagy más enyhébb, nem kábító hatású fájdalomcsillapítókkal együtt is adni. Tanulmányok azt állapították meg, hogy ha a kezelés során NSAID-t is adnak, akkor kevesebb opioidra van szükség. Ezenkívül csökken a gyógyszer mellékhatások, így a nehézlégzés, a székrekedés, az aluszékonyság és a hányinger kialakulásának veszélye.

Idegblokád

Azoknak, akiknél a gyógyszerek súlyos mellékhatást okoznak, illetve azok esetében, akiknél a fájdalmat gyógyszerrel nem lehet befolyásolni, hasznos lehet az idegblokád. Az eljárás során az orvos érzéstelenítőt injekcióz a megfelelő területbe, hogy megakadályozza a fájdalomimpulzusok eljutását az agyba. Helyi érzéstelenítőt közvetlenül a metszés területébe is lehet injekciózni. A kiterjedt helyi fájdalmat az idegek blokádjával is lehet csökkenteni, például a bordaközökben (intercostalis blokád) vagy a hasban (plexus coeliacus blokád).

Elektromos ingerlés

Az ezek után fennmaradó súlyos fájdalmat elektromos ingerléssel lehet csillapítani. Ez gátolja, hogy a fájdalomimpulzusok eljussanak az agyba. Az egyik eljárás a gerincvelő-ingerlés (SCS). Ennek lényege, hogy kis elektromos vezetéket ültetnek be a gerinccsatornába, a gerincvelőhöz közel. Ennél bonyolultabb eljárás, amikor a mély agyi ingerlés alkalmával a sebész magába az agyba ülteti be a vezetéket. Az elektród egy, a pacemaker készülékhez hasonlító kis elektromos generátorhoz kapcsolódik. Ez kis energiájú áramot szolgáltat, amellyel rövidre zárhatók a fájdalom impulzusok.

A neuroabláció a végső eljárás a nem kezelhető fájdalom elfojtására

Ennek során az ideget kiiktatják: vagy úgy, hogy átvágják, vagy pedig egy vegyület beinjekciózásával. Erre példa a rhizotomia, amely az idegnek a gerincvelőhöz közeli átvágását jelenti, vagy a cordotomia, ahol a sebész az érintett idegkötegeket vágja át a gerincvelő alsó végében. Ezeket az eljárásokat valóban csak végső megoldásként alkalmazzák a kezelhetetlen fájdalom enyhítésére, mert utánuk bénulás és más maradandó szövődmények maradhatnak vissza. A fájdalmat azonban tartósan, hónapokig vagy akár évekig csillapíthatják.

Figyelem!

Ne várjunk addig a fájdalomcsillapító kérésével, míg erős fájdalomtól nem szenvedünk. A fájdalomcsillapítók kevésbé hatékonyak a fájdalom ellen, ha az már egyszer kialakult. A gyógyszerek hatékonyságát nemcsak az adagolásban, de a beadás idejében vagy a beadás módjában történő változtatás is befolyásolja.

Megelőzés

A megelőző érzéstelenítést egyre több helyen ajánlják a betegeknek 72 órával a kiterjedt sebészeti beavatkozás előtt. Ez magában foglalja az ópiát fájdalomcsillapítók adását, a helyi érzéstelenítő blokád vagy a fájdalomcsillapítás egyéb formájának az alkalmazását. A pennsylvaniai egyetem egészségügyi központjában végzett kutatás során prosztataeltávolításon áteső betegek két csoportját hasonlították össze. A beavatkozás előtt fájdalomcsillapításban részesült betegek 81%-a nem számolt be fájdalomról, míg a megelőző fájdalomcsillapításban nem részesülő férfiaknak csak 44%-a nem érzett fájdalmat kilenc és fél héttel a műtétet követően.

Alternatív terápiák

A műtét utáni fájdalom enyhítésére több alternatív kezelési módszer is bevált. A jelenleg kínálkozó lehetőségek közé tartozik az akupunktúra, a terápiás masszázs, az irányított imagináció, a vizualizáció, a meditáció, az önhipnózis, a biofeedback, az érintési terápia és a transcutan elektromos idegingerlés (TENS).

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.