• elhízás
• túlsúly

Az elhízás okai. Miért hízunk el?

Az elhízás oka általában az, hogy a szervezet energia felvétele és leadása nincs egyensúlyban. Az elhízás fő okaira az elhízás fajtájából is következtethetünk. A gyakorlatban legalább 3 elhízás fajtát kell elkülöníteni: az egész életre szóló elhízást, a középkorúak elhízását és a hormonális eredetű elhízást.

Az egész életre szóló elhízásban („lifelong obesity”) szenvedők általában normális testsúllyal születnek, de már a gyermekkor kezdetén hízni kezdenek, ami a pubertás kor idején még felgyorsul. Itt a testzsírelosz­tás egyenletes, az egész törzsön kívül a felkaron és a combon is vastagabb a zsírpárna.

Feltételezik, hogy ebben az elhízási formában a csecsemő és gyermekko­ri túltáplálás következtében nemcsak a zsírsejtek nagy­sága, hanem száma is megnő, ezért aztán nehezebben fogyaszthatók. Sokszor nem vonható kétségbe az az állításuk, hogy nem sokat esznek, de ez gyerekkorukra nem fogadható el Sajnos a nagymértékben elhízottak jó része e nehezen fogyasztható betegekből kerül ki.

Mitől híznak el a középkorúak?

A középkorúak elhízása („adult-onset obesity”) az energiaegyensúly megbomlásával magyarázható. 30-40 éves kor után csökken a fizikai aktivitás és az energialeadás, az energiafelvétel pedig a civilizált or­szágokra jóléti államokra jellemző módon megnő. Az elhízás elsősorban a hason, csípőtájékon mutatkozik meg. Az elhízás nem extrém fokú, idősebb korban még csökkenhet is, ezek a kövérek teszik ki azonban az elhízottak legnagyobb részét.

A hormonális elhízás mennyire gyakori? Tényleg van rá megoldás?

A hormonális eredetű elhízások száma jóval keve­sebb a feltételezettnél. Az elhízottak jó része abban reménykedik: majd a kivizsgálás során megállapítják, hogy elhízásuk hormonális eredetű, és valamilyen hormonnal lefogyaszthatok. Pedig a hormonális elhí­zások közül a pajzsmirigy-elégtelenség az egyetlen, ahol hormonpótlással rendezhető a testsúly, s ennek a betegségnek a tünetei (puffadt, álmos, mimikasze­gény arc, lelassult beszéd és gondolkodás, étvágytalan­ság, száraz, tésztatapintatú bőr stb.) hamar ráirányít­ják az orvos figyelmét a bajra.

A hormonális elhízások közé tartozik a Cushing-kór, melyre a „telihold” arc, a hason látható lilásvörös csíkok és az elhízott törzs melletti karcsú, vékony végtagok is jellemzőek. Ennek enyhe, jóindulatú változata az az elhízás, ami a pubertás kor körül keletkezik, ha az agyfüggelék, a hipofízis sejtjei túl sok hormont termelnek.

Hormonok szerepe az elhízásban

A gyer­mekkorban kezdődő Fröhlich-féle betegségre „baba­arc”, egyenletes elhízás, megtartott szellemi képesség és fejletlen nemi szervek a jellemzőek. Hormonális hatásoknak van szerepük a nők terhesség alatti, illetve szülés utáni elhízásának egyes eseteiben, amelyek túl bő tejelválasztással, magzati rendellenességekkel és cukorbajra való hajlammal járhatnak.

A magzatok súlya is rendszerint nagyobb (4,5 kg-ot meghaladja). A hipofízis működési zavarával függhet össze az az elhízás, mely a szőrnövekedés kiterjedésével, fejfájás­sal, a homlokcsont elmeszesedésével jár. Nem tiszta elhízás a felnőtt 20-45 éves nők súlygyarapodása, mely főleg a menstruáció előtt vagy psychés tényezők hatására fokozódó vizenyővel, ödémával jár, arcon, kézen, ujjakon mutatkozik, és a szokásos vízhajtók alig, inkább az Aldacton (Verospiron) típusúak befo­lyásolják.

Örökölhető-e az elhízásra való hajlam?

Feltételezhető, hogy az elhízásra való hajlam örö­kölhető is. A gyakorlatban azonban inkább a családok túltáplálási szokásai „öröklődnek”.

Igen gyakran megfigyelhető, hogy kövér szülőknek általában a gyerekeik is kövérek. Ez önmagában nem bizonyít egyértelműen az öröklés mellett, mert a kövér szülők táplálkozási szokásait gyakran a gyermekek is átveszik, és elhíznak. Azt szokták mondani, hogy ha a szülők normális súlyúak, akkor a gyerekük esélye, hogy elhízottá váljék, csak 10%. Ha az egyik szülő kövér, ez a hajlam már 50%, ha mindkét szülő kövér, elérheti akár a 80%-ot is.

Egypetéjű ikrek életének megfigyeléséből megállapí­tották, hogy az ikrek testsúlya, még ha különböző körülmények között nőnek is fel, lényegesen nem különbözik egymástól.

Minek van jelentős szerepe az elhízásban?

A tudomány jelenlegi állása szerint a genetikai tényezőknek valószí­nűleg jelentős szerepük van az elhízások keletkezésé­ben. Elhízás esetén valószínű, hogy az alacsonyabb nyugalmi anyagcsere öröklődött. Ehhez járulnak, és ezt alakítják olyan tényezők, mint a túltáplálás, a vegetatív idegrendszer elhízásra hajlamosító, ún. paraszimpatikotóniás túlsúlya, az energialeadás módja és mértéke.

A fenti, kissé tudományos fejtegetés után sem maradhat azonban vitás, hogy az elhízás kialakulásá­hoz elsősorban a túltáplálkozás vezet, úgyhogy a kövérek vagy túl sokat esznek, illetve ettek valaha, vagy túl keveset mozognak. Ez még akkor is igaz, ha nem minden kövér táplálja túl magát, vagy ha az étvágy egy bizonyos túlsúly elérése után megcsendese­dik. Ilyen ún. „energiaőrző”-nek becsülik az összes elhízott 20-35%-át. Az elhízottak másik harmada bizonyítottan hyperfágiás nagyevő, fokozott inzulin­termeléssel. A többieknél egyéb, részben már ismerte­tett okok játszanak szerepet.

Éhség és étvágy szabályozásának zavara, mint az elhízás egyik oka

Túltáplálásnál az éhség és étvágy szabályozásának zavarát is feltételezik. A köztiagyban kimutattak „éhség” és „jóllakottság” központot is. Egyesek elképzelése szerint az itteni érzékelők a vér cukortartalmának csökkenése esetén éhségérzetet váltanak ki.

Lelki tényezőknek is szerepük van az étvágy válto­zásaiban

Megállapítható, hogy az aktivitást növelő feszültségek, mint pl. az időzavar, sietés, veszekedés, düh, csökkentik az étvágyat, míg a bánat, társtalanság, kiábrándultság, szomorúság, gyász, unalom az esetek jó részében inkább növelik. Az étkezés ritmusának is van szerepe az elhízásban. Állatkísérletekben bizonyí­tották, hogy ha a patkányoknak ugyanazt a napi táplálékmennyiséget egy részletben adták, jobban el­híztak, mint akkor, ha több részletben kapták.

A mai ember táplálékfelvételi ritmusa kedvezőtlen: kapkodó reggeli, futó ebéd a munkahelyen és óriási mennyiségű, elhúzódó vacsora otthon. Azonkívül vannak ún. „éjjeli evők” is, akik a bőséges vacsora után sem hagyják abba a táplálkozást: csak úgy tudnak elaludni, ha a fridzsiderből teleeszik magukat.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.