• elhízás
• testsúly
• túlsúly

Miért nőtt az elhízottak száma?

A legfontosabb oknak az tűnt, hogy a prevenciós hadjárat hatására az emberek csökkentették a zsírfogyasztást, de a zsírok helyett szénhidrá­tokat (kenyeret, tésztát, édességet, süteményt) ettek. Az energiabevitel sem csökkent, sőt, egyes adatok szerint a 60-as évekhez viszonyítva mintegy 800 kcal/nap mennyiséggel nőtt. A fizikai aktivitás tovább csökkent, a technikai eszközök, többek között a számítógép használa­tának széles körű elterjedésével.

Sajnos ez a hasra terjedő elhízás gya­koriságának növekedésével is járt. Ez magával hozta a diabétesz és az anyagcsere-rizikófaktorok mind szélesebb körű megjelenését, a trigliceridszint emelkedését, a védőhatású HDL-koleszterin szintjének csökkenését és más új problémákat.

A szénhidrátfelvétel korlátozása különböző mértékű lehet

A szén­hidrátfelvétel csökkentése a fehérjefogyasztás emelkedésével jár (pl. 30 energia%-ig), ha a zsírfogyasztás 30 energia%-os ajánlott arányát meg akarjuk tartani. Ebbe a megközelítésbe beletartozik, hogy a főleg állati eredetű telített zsírokat az étrendben nem szénhidrátokra, hanem főleg nö­vényi eredetű, ún. egyszeresen és többszörösen telítetlen zsírokra kell cse­rélni. Jó nagy szénhidrátbevitel ugyanis inzulintermelést generál, ami be­indítja a kedvezőtlen anyagcsere-folyamatokat, vérzsír-, vérnyomás-, vércukoreltéréseket.

Vizsgálatok az USA-ban

Az Egyesült Államokban két lépcsőben zajlik a nevezetes Nurses Health Study vizsgálat 1976, ill. 1989 óta. A vizsgálatban több mint 100 000 ápolónő vesz részt, akik sorsát rizikó- és klinikai státusuk kérdőíves és rész­ben vizsgálatokkal kiegészített felmérésével követték évtizedeken át.

Meglepő végeredményre jutottak: azok, akik az USA táplálkozási irányelvei szerint (táplálkozási piramis – zsírkorlátozás, bőséges szénhidrátfogyasztás) táplál­koztak, ugyanolyan gyakran betegedtek meg krónikus szív- és érrendszeri, va­lamint daganatos betegségben, mint akik ezt nem vették figyelembe. Viszont elsősorban azok híztak el, akik finomított szénhidrátokat – fehér kenyér, rizs, krumpli, tészta stb. -fogyasztottak, míg a teljes kiőrlésű gabonafélék fogyasz­tása kedvező hatású volt.

Az Egyesült Államokban 1971 és 2000 között az elhízottak aránya 14,5%-ról 30,9%-ra nőtt, ugyanezen idő alatt a energiabevitel és a szénhidrátbevitel emelkedett, a zsírbevitel csökkent. Az elhízás gyakoriságának növekedésével párhuzamosan tehát a szénhid­rátbevitel férfiakban 7, a nőkben 6%-kal nőtt, miközben a zsírbevitel mintegy 4%-kal csökkent, az elhízás gyakorisága viszont nem csök­kent, hanem nőtt.

Új táplálkozási piramis

A Harvard Egyetemen egy új táplálkozási piramist állítottak össze, amelyben a magas glikémiás indexű fehér kenyér, rizs, burgonya és tésztafélék a piramis aljáról a piramis csúcsára, tehát a csak ritkán fogyasztandó táplálékok közé kerültek a lakosság részére szóló táplálkozási ajánlásokban és értelemszerűen még inkább az elhí­zás diétás kezelésében

A fentiekből következően fogyókúrában (sem) mindegy, hogy milyen szénhidrátot fogyasztunk. Néhány étel/élelmiszer glikémiás indexét tün­tettük fel az 5. táblázatban, bővebb táblázat a könyv végén található.

Ezen megközelítés szerint a táplálkozási ajánlásokat szemléletes formában megjelenítő táplálkozási piramist is módosítani lehetne. A legalacsonyabb glikémiás indexű ételek képezhetnék a piramis alap­ját. A tejtermékek, a húsok lejjebb kerülhetnének, és a csak visszafo­gottan fogyasztható zsír és édességek maradhatnának jogosan a pira­mis csúcsán.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.