• növekedés

A gyermekünk növekedésének nyomon követése

A gyermek fejlődése során különféle nehézségekkel kell megküzdenünk: testi, lélektani, viselkedésbeli problémák, valamint a társas kapcsolatok kiépítése mind-mind erőpróbát okoznak nemcsak a gyermek számára, hanem az egész családnak.

Ahogy a mondás tartja: „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.” Mert például, bizonyos szempontból könnyebb vele kommunikálni, amikor idősebb, hiszen el tudja mondani, valami komoly baja van-e, vagy csak fáj a hasa, mert túl sokat evett.

Megtudni viszont, hogy mi játszódik le a lelkében, mi történt az iskolában, milyen a viszonya az osztálytársaival, miért elégedetlen önmagával; nos, ez marsokkal nehezebb. És tulajdonképpen ők teszik nehézzé a kommu­nikációt, mert ellenszegülnek a tekintélynek, a felállított szabályoknak, ahogyan azt már az előző generációkban is tették a fiatalok. A szeretet, az odafordulás, a türelem, az érdeklődés irántuk és az iránt, amivel foglalkoznak, számos problémát megoldhat. Időnként azonban szakember segítségére van szükség ahhoz, hogy a nehezebb helyzeteket kezelni tudjuk.

Mikor abnormális a növekedés?

Akkor tekinthető elmaradtnak a növekedés mértéke, ha a gyermek gyarapodása jóval alatta marad a kortársai átlagos növekedésének. Konkrétan, ha a magasságát megmérjük, akkor egy 100 fős csoportot tekintve az ő magassága a három legkisebbéhez hasonló, míg a többi 97 mind magasabb nála. Ilyenkor azt mondjuk, hogy a növekedési üteme 3% alatti. Ebben az esetben az évente tartott magasság mérésekor 5 éves kortól egészen a pubertásig kevesebb mint 4 cm a növekedés.

Ennek a (normális helyzetnek) kétféle változata van:

1. Alkati növekedés lemaradás

Ilyenkor a gyerek normálisan gyarapszik, de 2-3 éves korára az átlaghoz képest alacsony marad, és a súlya is lassabban gyarapszik, a koponya­ körfogata viszont teljesen normális. Később, habár kétéves korában a csontrendszere elmaradásban van, felnőtt korára normál, vagy az átlagosnál valamivel alacsonyabb testmagasságot fog elérni. Nemi érése is kicsit későbbre tolódik, a lányoknál 13 éves kor körül, a fiúknál 14 éves kor felett. Gyakran ezekben az esetekben valamelyik szülő is később érett felnőtté.

2. Alacsony növésű család

A gyermek szülei az átlagnál alacsonyabbak, az apa 162-164 cm alatt az anya 150-153 cm alatti. A gyermek csontfejlődése (a kéz és a bal csukló röntgenfelvétele alapján) megfelelő, vagy legfeljebb egy évvel tér el attól. Ilyenkor a pubertás a lányoknál 11 éves korban, a fiúknál 12 éves korban kezdődik, a lányok 16, a fiúk 18 éves korban megállnak a növésben. Végső magasságuk megfelel a szülők átlag magasságának, vagy a kitűzött cél magasságnak.

Diagnózis

A gyermekorvosnak ki kell zárnia az alkati tényezőket, valamint a genetikai megha­tározottságot, hogy biztonsággal megállapítsa, nincs-e valamilyen valódi probléma. Számos vizsgálattal kizárható, hogy a növekedés elmaradását pajzsmirigy-alulműködés (a növekedési hormon hiánya), cukorbetegség, a méhen belüli lelassult fejlődés, kromoszóma-rendellenesség, gyermekkori krónikus betegségek, táplálkozási elégtelenség vagy szeretethiány okozza.

A csontok életkora a vázrendszer fejlettségét jelenti, amelyet a többi, életkorban hasonló gyermek fejlettségének átlagához viszonyítanak. Ha a gyerek csontfejlődése normális, az azt jelenti, hogy biológiai életkorának megfelelő. Ha viszont a csontjainak életkora alacsony (vagy magas), akkor az azt jelenti, hogy a biológiai életkoránál fiatalabb (vagy idősebb), csontfejlődése lelassult (vagy felgyorsult).

Szintén fontos paraméter a testalkat szerinti életkor:

Ezt a korosztály átlagmagasságához viszonyítják. Itt is előfordulhat eltérés a biológiai életkor és a testalkat szerinti életkor között, ez alapján is beszélhetünk a fejlődésben történő lemaradásról, illetve előrehaladásról.

Ezek a kritériumok segítenek a diagnózis felállításában is. Ha a csont életkora az egymást követő orvosi vizsgálatokon mindig alacsonyabb a testalkat életkoránál, akkor gluténérzékenységre vonatkozó vizsgálatokat végeznek, analizálják a kromoszómákat, megállapítják a célmagasságot és a növekedés ütemét.

Akkor is alacsony termetet okozó betegségre gyanakodhat a gyerekorvos, amikor a növekedés üteme 25% alatti, a magasságé 3%-nál alacsonyabb, a várhatóan elérhető végmagasság pedig alacsonyabb a család átlagmagasságánál, és a csontéletkor alacsonyabb a testalkat életkoránál.

Gyógymódok (alacsony magasság)

Eltekintve a pszichés gondoktól, amelyet az alacsony termet okoz, ez valójában nem betegség, nincs rá gyógymód. Ha alacsonyak is, ezek a gyerekek mind egészségesek. Néhány kórházban növekedési hormonokkal kezelhetők, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy csak a növekedés üteme gyorsul fel, a végső magasság ugyanannyi lesz, amennyi előrelátható volt a kezelés nélkül (vagy legjobb esetben is legfeljebb 3 cm).

Más, kevéssé hatékony módszer, amikor különféle aminosavakat adnak a gyermeknek, mint pl. az arginin, amelyeknek a növekedési hormonok termelését kellene serkenteniük. A nemi érés késése szintén jellemző az alacsony termetű gyermekekre, fiúknál tesztoszteront adnak, legfeljebb 4 hónapon át, a lányoknak pedig kis mennyiségben ösztrogént, maxi­mum 6 hónapon keresztül.

Ezek a kezelések felgyorsítják a nemi érést, a testmagasságot viszont nem befolyásolják. A kamasz abba a nehéz helyzetbe kerül, hogy nem alakulnak ki nála a másodlagos nemi jellegek (a fiúknál a szőrzet és a szakáll, a lányoknál pedig a gömbölyű csípő).

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.