Gyermekbetegségek

K-vitamin szerepe csecsemők esetén

Az érpályában keringő vér folyékony, azonban ha valamilyen sérülés éri testünket, a szabadba kerülő vér megalvad, ezzel is igye­kezve elzárni a külvilág szennyezéseitől a szervezetet. A véralvadás rendkívül bonyolult lépések láncolata, amelyben rengeteg résztvevő szerepel, létrejötte aprólékosan szabályozott: ez érthető is, hiszen komoly problémát okozhat, ha nem jó pillanatban aktiválódik vagy épp nem indul el a szükséges ponton.

Embólia veszélye

Az érpályán belül kialakuló „megalvadt vér” a vérrög vagy embólus, amely érelzáródáshoz és ennek következtében szövetelhaláshoz vezethet. Akinek pedig nem alvad jól meg a vére, tehát vérzékeny, kisebb sérüléskor is sok vért veszít a külvilágba vagy épp a szövet közti térbe, hatalmas véraláfutásai vagy aprócska bevérzései lesznek.

Véralvadás működése

A véralvadási rendszer főszereplői az érfal belső felszíne, a vérlemezkék vagy trombociták és a vérben keringő illetve a vér sejtjeiben raktározott anyagok. Ezen anyagok vagy véralvadási faktorok egy része a májban képződik és kialakulásában fontos szerepet játszik a K-vitamin. A természet persze nem bízhatta a „véletlenre”, hogy van-e a szervezetben elég ebből a fontos vita­minból: a felnőttek napi K-vitamin szükségletének jelentős részét a vastagbél felső szakaszában lakó baktériumok termelik meg.

Gyógyszerrel “vezérelt” véralvadás

Ebbe a folyamatba beavatkozhatunk gyógyszerrel is: a kumarin típusú véralvadásgátlók épp ezeknek a véralvadási faktoroknak a képzését gátolják, ezzel megvédve a beteg szervezetet a kórosan kialakuló vérrögöktől. A folyamatba azonban nem csak gyógyszer­rel, de táplálkozással is be lehet avatkozni: a brokkoli, a káposzta, a spenót nagyon sok K-vitamint tartalmaz, ezért intik a véralvadás­gátlót szedő betegeket attól, hogy egyszerre sokat megegyenek belőlük: meggátolhatják a gyógyszer kívánt, és jó esetben precízen beállított, hatását.

A magzatba a méhlepényből csak kevés K-vitamin jut át

Az újszü­lött mája még nem olyan „ügyes”, mint később, így sokkal lassabban termeli meg a véralvadási faktorokat, mint felnőttkorban. Emellett az anyatejen élő csecsemő vastagbelében csak ún. Lactobacillusok él­nek, egy olyan baktériumfajta, amelyik nem termel K-vitamint. Ezért a babákban nem képződik elegendő egyes véralvadási faktorokból, hajlamosak lehetnek vérzések kialakulására. Hogy ezt elkerülhessük, a születést követően minden újszülött, majd minden csecsemő, aki csak anyatejet fogyaszt, rendszeresen kap K-vitamint.

A koraszülöttek mája még kevésbé érett, mint az érett újszü­lötteké, még annyi véralvadási faktort sem képesek termelni, mint időre született kortársaik. Ezért az ő esetükben különösen fontos, hogy megkapják a véralvadást segítő vitaminjukat.

Érdekesség: A tápszert evő babák bélflórája hamarabb lesz a felnőttekéhez hasonló, így nekik saját K-vitamin forrást biztosítanak a baktériu­maik – nekik nem kell kiegészítő K-vitamint szedniük.

Jogosan merülhet fel a kérdés, mi történt a csecsemőkkel évszázadokkal ezelőtt, amikor még nem kaptak kis ampullából K-vitamint. A babák véralvadási rendszerének viszonylagos éretlensége szerencsére az esetek legnagyobb többségében nem okoz bajt, nincs olyan behatás, vérzés, ami miatt ki lenne használva ez a szűkebb kapacitás.

K-vitamin fontossága

Azonban ha olyan „hiba” csúszik a természet rendjébe, mint például egy nehezebben gyógyuló köldökcsonk vagy valamilyen komolyabb érsérülés, a kicsi saját készlete esetleg nem elég a következmények elhárításához és komoly, akár életveszélyes vérzés alakulhat ki. A K-vitamin megelőző adása tehát egy biztosí­tékot jelent arra az esetre, ha a szervezetet komolyabb kihívás érné, amelyet már nem tud saját erőből ellátni.

A legújabb magyar ajánlások szerint a csak anyatejet evő babáknak minden hónapban kell egy adag K-vitamint kapniuk – egészen addig, amíg nem kezdenek el más táplálékot is fogyasz­tani.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.