• elhízás
• túlsúly

Kövérség okai gyermekeknél, megelőzés

Harsognak a híradások, hogy a fejlett országokban milyen ré­mületes mértékben nő az elhízott gyerekek aránya. Azt már eddig is tudtuk, hogy a felnőtt korosztályban rengeteg a kövér ember – de úgy tűnik, a probléma mostanra a gyerekeket is elérte.

Mi lehet ennek az oka?

A testalkat kialakításáért sok gén felel, dédszülőkről nagyszülőkre, szülőkről gyerekekre adódik át, így igaz lehet az a megállapítás, hogy a kövérség családi örökség. Azonban nem pusztán a gének a felelősek azért, hogy az elhízott szülőknek ducik a gyerekeik. A testalkat kialakításában ugyanis a veleszü­letett tulajdonságok mellett jelentős szerepe van az életmódnak is.

Gyermek életmódja

A gyerekek azonban általában az életmódjukat is átveszik a szüleiktől-nagyszüleiktől, hiszen a szülők teszik a gyerek elé a reggelit-ebédet-vacsorát, veszik meg a jutalom-csokoládékat, a nagy­mamák sütik a kényeztető süteményeket. Aztán a család az, ahol a hétvégi program a kirándulás – vagy épp a tévénézés. A hízás ugyanis annak a következménye, hogy a táplálékkal felvett kalória­mennyiség meghaladja a szervezet fenntartásához, a növekedéshez és az aktivitáshoz szükséges energiamennyiséget.

A reggeli kakaótól a vacsora utáni kocka csokoládéig min­den megivott korty folyadék, minden lenyelt falat étel része a napi kalóriabevitelnek, amivel a szervezet működéséhez, a mozgáshoz, gondolkodáshoz, a gyermek növekedéséhez szükséges energiát elő lehet állítani. A reggeli bögre kakaó például hozzájárul a szervezet kalcium-ellátásához, de egyáltalán nem mindegy például, hogy zsíros vagy sovány tejből, egy vagy három kanál cukorral készül. A három kanál cukor ugyanis – bármilyen meglepő – épp háromszor annyi kalória bevitelét jelenti, a zsíros tej energiatartalma pedig másfélszerese a soványénak. A kalcium-tartalmuk azonban épp egyforma.

Kerüljük a cukros folyadékok- teák fogyasztását

Nagyon jó szokás, ha az iskolások visznek magukkal innivalót, hiszen a hosszú iskolai nap alatt sok folyadékot kell fogyasztani: a „kulacsba” azonban legtöbbször valamilyen cukros lé kerül, nem pedig víz vagy ízesítetlen gyümölcstea. Ez újabb teljesen felesleges kalóriabevitelt jelent.

Iskolai menza

Sokan gondolják, hogy az óvodai-iskolai menza (ebéd, uzsonna) hizlalja meg a gyermeküket, ez azonban általában nem igaz; a gyer­mekek közétkeztetésében tápanyag- és kalóriaszempontból gondo­san összeállított adagok vannak, és valljuk be, ezeket nagyrészt nem is eszik meg a gyerekek. Sokkal komolyabb veszélyforrás az iskolában a büfé, ahol a gyerekek fogukra való nassolnivalókat, édes üdítőket vehetnek.

Jutalmazás: fagyik és sütemények

Iskolából-óvodából hazafelé sokszor jutalmazzák a szülők a gyerekeket – később a gyerekek magukat – a „hosszú munkanap” után ennivalóval, péksüteménnyel, fagyizással, gyorséttermezéssel. Ez megint csak viszonylag feltűnésmentesen bejutó, hatalmas kalórimennyiséget jelenthet. A jutalmazásról persze nem szabad lemondani, de legyen az inkább közös játszóterezés, biciklizés, barátokkal együtt lógás – vagy ha már mindenképp ehetőnek kell lennie, hát legyen gyümölcs.

A gyerek vacsorája legyen könnyű

Sajnos a felnőttek sokszor nem tudnak nap közben rendesen enni, így számukra a vacsora a főétkezés. Az egész család szívesen elüldögél a vacsora felett – és közben mindenki rengeteget eszik, a gyerekek az iskolai ebéd, hazafelé megevett hamburger után még egy adag „rendes főtt ételt” is kapnak – ez pedig komoly energia­bevitelt jelent, ráadásul közvetlenül lefekvés előtt. Törekedjünk arra, hogy a vacsora inkább valami salátaféle, sovány hús legyen.

A hétvégéken aztán „támadnak” a nagymamák: sokan igye­keznek az unokáikat a hasukkal kényeztetni, készülnek a rántott húsok, és illatoznak a tepsi sütemények – ki tudna ezeknek ellenáll­ni.

Sok családban felismerik, hogy mi áll a gyerek hízásának a hát­terében, és próbálják is leszoktatni a nassolásról, édes üdítő ivásról. Nem szabad, hogy a „letiltott” enni- és innivalók otthon elérhetők legyenek: nem elég azt mondani a gyereknek, hogy nem ehet csokit, nápolyit, kekszet – ne is legyen otthon ilyesmi, hiszen az állandóan jelen levő kísértésnek felnőtt is kevés akad, aki ellen tud állni.

Nem ritka az édesség, mint motiváló-jutalmazó eszköz

„Ha szépen viselkedsz délelőtt, veszünk egy csokit.” Pedig törekedni kellene arra, hogy valami más, kevésbé ártalmas, de a gyerek sze­mében ugyanolyan értékes motiváló eszközöket találjunk ki. A leg­jobb, ha ezek valamilyen mozgáshoz, fizikai aktivitáshoz kötődő tárgyak, lehetőségek: akár egy 10 perces menet a parki trambulinon, akár egy új térdvédő a görkorcsolyázáshoz tudhat akkora örömet jelenteni, mint egy tábla csokoládé, egy gyerekmenü a gyors­étteremben.

Az elhízás veszélyes!

Az elhízás ugyanis alapvetően nem szépészeti vagy ruhavásárlási probléma. A túlsúly már gyermekkorban is károsítja a szervezetet. A kilók hatására felborulhat a szénhidrátháztartás egyensúlya, akár cukorbetegség is kialakulhat. A magas vérzsír-szintek a tizenévesek ereit és máját is károsítják. A hatalmas szövettömeg vérellátásához pedig a szív- és az érrendszer erőn felüli munkája szükséges, ami magas vérnyomás formájában már gyerekkorban megjelenhet.

Az ízületek sem hálásak a plusz cipelnivalóért. Az eltérések egy darabig visszafordíthatóak: az ideális testsúly „visszanyerésével” rendeződhet a cukoranyagcsere, csökkenhet a vérnyomás, rege­nerálódhat a máj. Azonban tudnunk kell, hogy a káros hatások tartós fennállása esetén a szövődmények irreverzibilissé válnak.

A szülők felelőssége, hogy a gyerek sokat mozogjon!

Amiben a szülők még igazán rossz példát tudnak mutatni, az a mozgás. Hetente legalább három-négy órányi fizikai aktivitásra van szüksége minden gyereknek – de a felnőttnek is! Nem nagyon meggyőző, az az apa, aki a vasárnapi sportújság mögül noszogatja a kiskamasz fiát, hogy menjen, biciklizzen egyet. Egy kis elszánás­sal a napi jó fél óra tempós séta, közös kocogás, biciklizés, hétvégi közös kirándulás a tévézés, számítógépezés helyett azért a legtöbb család életébe bele kell, hogy férjen.

Egyszóval: a gyerekek riasztó mértékű hízásáért a családi örök­ség kétféleképp is felel: míg a géneket megváltoztatni nem tudjuk, addig az életmódot – némi odafigyeléssel és csepp erőfeszítéssel igen. Persze nemcsak a gyermek, hanem az egész család életmód­jának meg kell ehhez változnia.

Mik a kövérség kialakulásának főbb tényezői?

A kövérség előfordulási gyakoriságát tekintve már évek óta a világ élvo­nalába tartozunk, és úgy tűnik, előkelő helyezésünket a továbbiakban is tartani fogjuk. Kialakulásában több tényező szerepel. A két legfontosabb: a kalóriabő étkezés és a kevés mozgás; az egyre kisebb fizikai aktivitással járó munkakörök mellett a felnövekvő ifjúság életmódjára is jellemző a ke­vés mozgás.

Egyre mostohább szerepet kap a testi nevelés. Nemcsak az tény, hogy az egyetemi, főiskolai képzésnél megszűnt a testnevelés, mint kötelező tantárgy, de az alsóbb osztályokban is egyre szűkül a lehetőség az egészség megtartását, a fizikai teljesítőképesség fokozását elsősorban biz­tosító preventív tevékenységre, a fizikai aktivitásra.

Legfontosabb ellenszer, a mozgás!

A mozgáshiány miatt kialakult lipidanyagcsere-zavar az obesitas mellett korai vérnyomás-emel­kedést, cardiovascularis megbetegedéseket, diabéteszt és más hormonális és pszichés zavarok fellépését idézheti elő. Mozgásterápiával nemcsak a szív-érrendszeri és légzési paraméterek javulnak, de növekszik a „jó”, az úgynevezett HDL-koleszterin szintje, csökken a visceralis zsírmennyiség, a mozgatórendszer funkciója jobb lesz. Csak diétával nem lehet harcolni az obesitas ellen.

Diéta esetén elsősorban az izomtömeg zsírmennyisége csökken, mozgásterápiával viszont a testtömeg ezen részét megőrizzük, ami esztétikai szempontból sem közömbös. Az obesitas esetében végzett mozgásterápia kedvező hatása nem tartós, ezért valódi eredményességet csak rendszeres gyakorlástól várhatunk.

Cukorbetegséggel sportolni?

A legnagyobb szemléletváltozás talán e betegség elbírálásánál történt a versenysportban.

Nemrégen alakult ki az az ideális szemlélet, mely szerint az egyik leghatásosabb és megengedett módszer a fokozott mozgás a sportoló cukorbetegeknél. Az 1. típusú (inzulin-kezelést igénylő) diabétesznél természetesen nem hagyható ki a megfelelő mennyiségű gyógyszer megfelelő időben való alkalmazása. Itt szükségszerű a pácienssel való állandó és őszinte kapcsolattartás nem csak gyermekkorban, de később is.

Gyógyszeres kezelés helyes használata

Eredményes „kioktatás” után nemcsak a gyógyszer beadása tanulható meg, hanem azon tünetek fel­ismerése is, melyek nem mindig sztereotip módon jelentkeznek. A II. típusú, nem inzulinfüggő (tablettával kezelt) diabétesznél a rizikóté­nyezők konszolidáltabbak, természetesen diéta és ellenőrizhető edzés­program esetén.

Szűrésnél főleg idősebb kor­ban figyelendő állapotok: coronaria sclerosis, alsóvégtagi érszűkület, retinopathia (szemérhártya-betegség), neuropathia (idegbántalmak). A kötelezően elvégzendő szűrővizsgálatoknál főleg ezen elváltozásokra kell figyelni. Ha kizáró ok nincs, a fizikai aktivitás mértékét és gyakori­ságát emelni ajánlatos.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.