Kövérség okai gyermekeknél, megelőzés
Harsognak a híradások, hogy a fejlett országokban milyen rémületes mértékben nő az elhízott gyerekek aránya. Azt már eddig is tudtuk, hogy a felnőtt korosztályban rengeteg a kövér ember – de úgy tűnik, a probléma mostanra a gyerekeket is elérte.
Mi lehet ennek az oka?
A testalkat kialakításáért sok gén felel, dédszülőkről nagyszülőkre, szülőkről gyerekekre adódik át, így igaz lehet az a megállapítás, hogy a kövérség családi örökség. Azonban nem pusztán a gének a felelősek azért, hogy az elhízott szülőknek ducik a gyerekeik. A testalkat kialakításában ugyanis a veleszületett tulajdonságok mellett jelentős szerepe van az életmódnak is.
Gyermek életmódja
A gyerekek azonban általában az életmódjukat is átveszik a szüleiktől-nagyszüleiktől, hiszen a szülők teszik a gyerek elé a reggelit-ebédet-vacsorát, veszik meg a jutalom-csokoládékat, a nagymamák sütik a kényeztető süteményeket. Aztán a család az, ahol a hétvégi program a kirándulás – vagy épp a tévénézés. A hízás ugyanis annak a következménye, hogy a táplálékkal felvett kalóriamennyiség meghaladja a szervezet fenntartásához, a növekedéshez és az aktivitáshoz szükséges energiamennyiséget.
A reggeli kakaótól a vacsora utáni kocka csokoládéig minden megivott korty folyadék, minden lenyelt falat étel része a napi kalóriabevitelnek, amivel a szervezet működéséhez, a mozgáshoz, gondolkodáshoz, a gyermek növekedéséhez szükséges energiát elő lehet állítani. A reggeli bögre kakaó például hozzájárul a szervezet kalcium-ellátásához, de egyáltalán nem mindegy például, hogy zsíros vagy sovány tejből, egy vagy három kanál cukorral készül. A három kanál cukor ugyanis – bármilyen meglepő – épp háromszor annyi kalória bevitelét jelenti, a zsíros tej energiatartalma pedig másfélszerese a soványénak. A kalcium-tartalmuk azonban épp egyforma.
Kerüljük a cukros folyadékok- teák fogyasztását
Nagyon jó szokás, ha az iskolások visznek magukkal innivalót, hiszen a hosszú iskolai nap alatt sok folyadékot kell fogyasztani: a „kulacsba” azonban legtöbbször valamilyen cukros lé kerül, nem pedig víz vagy ízesítetlen gyümölcstea. Ez újabb teljesen felesleges kalóriabevitelt jelent.
- Elhízás elleni gyógyszerek – orlisztát, fentermin, fluoxetin
- Az utóbbi időben sokat híztam, mi lehet az oka?
- Fogyás
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Iskolai menza
Sokan gondolják, hogy az óvodai-iskolai menza (ebéd, uzsonna) hizlalja meg a gyermeküket, ez azonban általában nem igaz; a gyermekek közétkeztetésében tápanyag- és kalóriaszempontból gondosan összeállított adagok vannak, és valljuk be, ezeket nagyrészt nem is eszik meg a gyerekek. Sokkal komolyabb veszélyforrás az iskolában a büfé, ahol a gyerekek fogukra való nassolnivalókat, édes üdítőket vehetnek.
Jutalmazás: fagyik és sütemények
Iskolából-óvodából hazafelé sokszor jutalmazzák a szülők a gyerekeket – később a gyerekek magukat – a „hosszú munkanap” után ennivalóval, péksüteménnyel, fagyizással, gyorséttermezéssel. Ez megint csak viszonylag feltűnésmentesen bejutó, hatalmas kalórimennyiséget jelenthet. A jutalmazásról persze nem szabad lemondani, de legyen az inkább közös játszóterezés, biciklizés, barátokkal együtt lógás – vagy ha már mindenképp ehetőnek kell lennie, hát legyen gyümölcs.
A gyerek vacsorája legyen könnyű
Sajnos a felnőttek sokszor nem tudnak nap közben rendesen enni, így számukra a vacsora a főétkezés. Az egész család szívesen elüldögél a vacsora felett – és közben mindenki rengeteget eszik, a gyerekek az iskolai ebéd, hazafelé megevett hamburger után még egy adag „rendes főtt ételt” is kapnak – ez pedig komoly energiabevitelt jelent, ráadásul közvetlenül lefekvés előtt. Törekedjünk arra, hogy a vacsora inkább valami salátaféle, sovány hús legyen.
A hétvégéken aztán „támadnak” a nagymamák: sokan igyekeznek az unokáikat a hasukkal kényeztetni, készülnek a rántott húsok, és illatoznak a tepsi sütemények – ki tudna ezeknek ellenállni.
Sok családban felismerik, hogy mi áll a gyerek hízásának a hátterében, és próbálják is leszoktatni a nassolásról, édes üdítő ivásról. Nem szabad, hogy a „letiltott” enni- és innivalók otthon elérhetők legyenek: nem elég azt mondani a gyereknek, hogy nem ehet csokit, nápolyit, kekszet – ne is legyen otthon ilyesmi, hiszen az állandóan jelen levő kísértésnek felnőtt is kevés akad, aki ellen tud állni.
Nem ritka az édesség, mint motiváló-jutalmazó eszköz
„Ha szépen viselkedsz délelőtt, veszünk egy csokit.” Pedig törekedni kellene arra, hogy valami más, kevésbé ártalmas, de a gyerek szemében ugyanolyan értékes motiváló eszközöket találjunk ki. A legjobb, ha ezek valamilyen mozgáshoz, fizikai aktivitáshoz kötődő tárgyak, lehetőségek: akár egy 10 perces menet a parki trambulinon, akár egy új térdvédő a görkorcsolyázáshoz tudhat akkora örömet jelenteni, mint egy tábla csokoládé, egy gyerekmenü a gyorsétteremben.
Az elhízás veszélyes!
Az elhízás ugyanis alapvetően nem szépészeti vagy ruhavásárlási probléma. A túlsúly már gyermekkorban is károsítja a szervezetet. A kilók hatására felborulhat a szénhidrátháztartás egyensúlya, akár cukorbetegség is kialakulhat. A magas vérzsír-szintek a tizenévesek ereit és máját is károsítják. A hatalmas szövettömeg vérellátásához pedig a szív- és az érrendszer erőn felüli munkája szükséges, ami magas vérnyomás formájában már gyerekkorban megjelenhet.
Az ízületek sem hálásak a plusz cipelnivalóért. Az eltérések egy darabig visszafordíthatóak: az ideális testsúly „visszanyerésével” rendeződhet a cukoranyagcsere, csökkenhet a vérnyomás, regenerálódhat a máj. Azonban tudnunk kell, hogy a káros hatások tartós fennállása esetén a szövődmények irreverzibilissé válnak.
A szülők felelőssége, hogy a gyerek sokat mozogjon!
Amiben a szülők még igazán rossz példát tudnak mutatni, az a mozgás. Hetente legalább három-négy órányi fizikai aktivitásra van szüksége minden gyereknek – de a felnőttnek is! Nem nagyon meggyőző, az az apa, aki a vasárnapi sportújság mögül noszogatja a kiskamasz fiát, hogy menjen, biciklizzen egyet. Egy kis elszánással a napi jó fél óra tempós séta, közös kocogás, biciklizés, hétvégi közös kirándulás a tévézés, számítógépezés helyett azért a legtöbb család életébe bele kell, hogy férjen.
Egyszóval: a gyerekek riasztó mértékű hízásáért a családi örökség kétféleképp is felel: míg a géneket megváltoztatni nem tudjuk, addig az életmódot – némi odafigyeléssel és csepp erőfeszítéssel igen. Persze nemcsak a gyermek, hanem az egész család életmódjának meg kell ehhez változnia.
Mik a kövérség kialakulásának főbb tényezői?
A kövérség előfordulási gyakoriságát tekintve már évek óta a világ élvonalába tartozunk, és úgy tűnik, előkelő helyezésünket a továbbiakban is tartani fogjuk. Kialakulásában több tényező szerepel. A két legfontosabb: a kalóriabő étkezés és a kevés mozgás; az egyre kisebb fizikai aktivitással járó munkakörök mellett a felnövekvő ifjúság életmódjára is jellemző a kevés mozgás.
Egyre mostohább szerepet kap a testi nevelés. Nemcsak az tény, hogy az egyetemi, főiskolai képzésnél megszűnt a testnevelés, mint kötelező tantárgy, de az alsóbb osztályokban is egyre szűkül a lehetőség az egészség megtartását, a fizikai teljesítőképesség fokozását elsősorban biztosító preventív tevékenységre, a fizikai aktivitásra.
Legfontosabb ellenszer, a mozgás!
A mozgáshiány miatt kialakult lipidanyagcsere-zavar az obesitas mellett korai vérnyomás-emelkedést, cardiovascularis megbetegedéseket, diabéteszt és más hormonális és pszichés zavarok fellépését idézheti elő. Mozgásterápiával nemcsak a szív-érrendszeri és légzési paraméterek javulnak, de növekszik a „jó”, az úgynevezett HDL-koleszterin szintje, csökken a visceralis zsírmennyiség, a mozgatórendszer funkciója jobb lesz. Csak diétával nem lehet harcolni az obesitas ellen.
Diéta esetén elsősorban az izomtömeg zsírmennyisége csökken, mozgásterápiával viszont a testtömeg ezen részét megőrizzük, ami esztétikai szempontból sem közömbös. Az obesitas esetében végzett mozgásterápia kedvező hatása nem tartós, ezért valódi eredményességet csak rendszeres gyakorlástól várhatunk.
Cukorbetegséggel sportolni?
A legnagyobb szemléletváltozás talán e betegség elbírálásánál történt a versenysportban.
Nemrégen alakult ki az az ideális szemlélet, mely szerint az egyik leghatásosabb és megengedett módszer a fokozott mozgás a sportoló cukorbetegeknél. Az 1. típusú (inzulin-kezelést igénylő) diabétesznél természetesen nem hagyható ki a megfelelő mennyiségű gyógyszer megfelelő időben való alkalmazása. Itt szükségszerű a pácienssel való állandó és őszinte kapcsolattartás nem csak gyermekkorban, de később is.
Gyógyszeres kezelés helyes használata
Eredményes „kioktatás” után nemcsak a gyógyszer beadása tanulható meg, hanem azon tünetek felismerése is, melyek nem mindig sztereotip módon jelentkeznek. A II. típusú, nem inzulinfüggő (tablettával kezelt) diabétesznél a rizikótényezők konszolidáltabbak, természetesen diéta és ellenőrizhető edzésprogram esetén.
Szűrésnél főleg idősebb korban figyelendő állapotok: coronaria sclerosis, alsóvégtagi érszűkület, retinopathia (szemérhártya-betegség), neuropathia (idegbántalmak). A kötelezően elvégzendő szűrővizsgálatoknál főleg ezen elváltozásokra kell figyelni. Ha kizáró ok nincs, a fizikai aktivitás mértékét és gyakoriságát emelni ajánlatos.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.