• gyógymódok
• Tuberkulózis
• tüdő

A tuberkulózis természetes gyógymódja

A tuberkulózist magyar nyelven helytelenül „tüdőbajnak” nevezzük, pedig nem mindig csak a tüdő az a szerv, ahol ez a súlyos népbetegség megnyilvánul, hanem alig van a testnek olyan része, ahol nem keletkezne gümőkór. A betegség az egész földkerekségen elterjedt. Fertőző megbetegedések, amit a Koch által felfedezett gümőbacilus idéz elő, de amíg a többi fertőző megbetegedés járványszerűen lép fel, addig a tuberkulózis állandóan jelenlévő, alattomos és terjedő kór, amely folyton pusztítja a föld lakosságát, nem kímélve szegényt és gazdagot, öreget, fiatalt. Sajnos nálunk is igen elterjedt, a halálozási statisztikák ijesztő része ez a kór.

Harc a TBC ellen

A táplálkozási hiány, a nyomor, a rossz lakásviszonyok elősegítik e baj terjedését, így az ellene való védekezés elsőrendű szociális feladat, annál is inkább, mivel a tuberkulózis ellen megvan a védekezés lehetősége, sőt a betegség is gyógyítható. Már az ókorban is ismerték e betegséget, sőt tisztában voltak az ellene való védekezéssel is, hiszen a régi görög orvosok feljegyzéseiből tudjuk, hogy a beteg köpetét elégették, hogy ezáltal gátolják meg a baj terjedését. Akkor sorvadásnak tekintették.

A középkorban, amikor már divatba jött a meghaltak felboncolása, rájöttek a baj lényegére, és lassan a legpontosabban körülírták a szervezetben talált elváltozásokat, így megtalálták a betegségre jellemző csomócskákat, amelyeket gümőnek, tuberculumnak neveztek. Azt is megfigyelték, hogy ezen csomócskák elgennyednek, és így jönnek létre – főleg a tüdőkben – az üregek, a kavernák. Végül Koch Róbert felfedezte a bajt okozó és nevéről elnevezett bacilust, egy kicsiny, pálcika alakú képződményt. Joggal volt nagy ünneplésekben része, mert már-már azt hitték, hogy ezáltal gyökerére jutottak a bajnak, és ha megvan a bacilus, meg is lesz az ellenszere, amivel ki lehet irtani magát a betegséget is.

Sajnos bebizonyult, hogy a dolog nem olyan egyszerű, és habár a tudományos kutatás azóta sokat fejlődött, sikerült szérumokat előállítani és azokkal eredményeket is elérni, de a céltól még távol állunk. A fertőzés általánosan elterjedt (habár a bacilusok behatolása a szervezetbe még nem jelent megbetegedést).

A TBC terjedésének további okai

Veleszületett vagy szerzett hajlamosságnak is kell lennie. Ugyanakkor azonban az életkörülmények és a külvilág már említett adottságai (amelyek sajnos szinte végtelenek) annyira elősegíthetik a baj kifejlődését, hogy az egészségvédelemnek még nagyot kell fejlődnie ahhoz, hogy a nagy kaszást bő aratásában megszorítsuk. Kétségtelen, hogy maga a természet és az önvédelmi ösztön is segít e munkában. A fertőzések legnagyobb részét ugyanis a szervezet károsodás nélkül viseli el.

Ha viszont csak egynéhányat említünk azon ártalmak közül, amelyek a szervezetet legyengítik és a túlérzékenységet fokozzák (mint a hiányos testápolás, a rossz táplálkozás, az egészségtélen lakásviszonyok, a levegő és nap hiánya, a testi túlerőltetés, a gyakori átfázás, a meg nem felelő ruházkodás, a kicsapongó életmód), akkor máris világossá válik, hogy a tuberkulózis megelőzésében és a betegség gyógyításában a természetes életmód és annak gyógyeszközei minő hatalmas szerepet játszanak.

A nyílt tüdőtuberkulózisban szenvedő beteg egy köhögéssel és köpéssel a friss bacilusok millióit üríti ki, a betegségben szenvedő állatok húsában, tejében is garmadával vannak a bacilusok. Ezek az emberi szervezet bármelyik szervében, így a tüdőn kívül a gégében, a bélben, mirigyekben, csontokban, ízületekben, bőrben, vesékben, az agyhártyán, a szemben stb. megtelepedhetnek. A szervezet önvédelmi ösztöne harcban áll velük, mégpedig nagy eredménnyel, de mégis nekünk – mind egyénileg, mind a közületek útján – el kell követnünk minden lehetőt, hogy ezt a küzdelmet támogassuk, szervezetünket eddzük és ellenállását felfokozzuk.

TBC tünetei

A fertőzés tünetei a legváltozatosabbak, s függnek attól is, hogy melyik szervben fejlődik a baj. Az esetek többségében a tüdő áll a fertőzés előterében, amikor is korai tünet a köhögés, gyakran csak köhécselés. Gyanús, ha egy meghűléses hurut heteken át elhúzódik, ha a köpetben vércsíkot fedezünk fel, ha állandó hőemelkedések jelentkeznek, ha a beteg izzad, sokáig rekedt. Az izzadás különösen éjjel lép fel, és a hajnali órákban éri el tetőpontját. Feltűnő étvágytalanság, fogyás, emésztési zavarok, gyomorpanaszok, ingerlékenység, kifáradás, kedélyhullámzások teszik a legváltozatosabbá a kórképet.

A tüdőbetegek jellegzetes alkatúak, amit sorvadásos testalkatnak nevezünk. Beesett az arcuk, sápadt az arcszínük, fényes szemeik vannak, ugyanakkor élénkpiros az orcájuk, fogaik szépek. A testtartás petyhüdt, a kulcscsont körüli árkok beesettek, a végtagok finomak, kecsesek, az izomzat gyengén fejlett, a mellkas lapos, a has besüppedt. Mindezen tünetek természetesen csak gyakoriak, de nem mind van jelen. Ezek csak figyelmeztetik a beteget és hozzátartozóját, hogy mielőbb keressék fel az orvost, aki egyedül hivatott a betegség megállapítására.

Tüdővész

A tüdőtuberkulózis súlyos alakja a tüdővész, amikor a bacilusok betörnek a vérbe, azaz a tuberculum, a gümő áttöri az érfalat, és így a bacilusok tömege a véráram útján a test összes szerveibe szétszóródik. Ez az állapot súlyos lázakkal jár, és napok vagy egy-két hét alatt feltartóztathatatlanul halálos kimenetelű. Ezzel szemben az ún. tüdőcsúcshurut a tüdőcsúcsokban eltokolódik, idővel elmeszesedik, és éveken, évtizedeken át viszonylagos tünetmentességet biztosít.

A tuberkolózis kezelése

Ami a tuberkulózis gyógykezelését illeti, minden a betegség korai felismerésétől, a szakszerű kezeléstől és a beteg türelmétől függ. Kivéve a súlyos tüdővészt, a tuberkulózist ma már nemcsak befolyásolni, hanem gyógyítani is lehet. Itt nem beszélünk a tuberkulinkezelésről, sem a légmellről és egyéb sebészi beavatkozásokról, amelyek szigorú szakorvosi elbírálást igényelnek.

Mindezeket a gyógytényezőket, ahol indokolt, fel kell használni, de ezek cseppet sem homályosították el a természetes gyógyeszközöket, amelyeknek megfelelő alkalmazásában minden orvos egyetért, bármelyik irányzat híve legyen is. Idézzük e célból Sauerbruch professzor, a világhírű berlini sebész szavait: „A tuberkulózis gyógyszeres kezelése joggal háttérbe szorult a természetes gyógytényezőkkel szemben.”

A TBC természetes gyógykezelése

A tuberkulózis természetes kezelésének egyik igen fontos kelléke a helyes diéta, amelynek célja, hogy a testet a gyógyulást kedvezően befolyásoló ásványi anyagokkal árassza el. E célból a konyhasót teljesen elvonjuk a szervezetből és növényi élelmiszereket adunk, ezek ugyanis leggazdagabbak ásványi sókban. Itt is szakítottunk tehát azzal a tévhittel, hogy fehérjetúltáplálással, azaz sok hússal (amint ez még nem is olyan régen fő gyógytényezőként szerepelt) etessük a tuberkulotikust, még a sok zsír felvétele sem olyan célszerű, ellenben annál inkább a vitaminokban gazdag növények, főzelékek és gyümölcsök.

Ezek fokozzák valójában az ellenálló képességet. Vigyázzunk az elkészítésre is. Ne forrázzuk le a főzelékeket, hanem csak pároljuk! Azonfelül legyünk figyelemmel a nyers koszt előnyeire! Főzelékek és gyümölcsök friss kinyomott levét is használjuk fel. Ne csak az ismertebb és általánosan használt főzelékeket, mint a burgonyát, zöldbabot, borsót, lencsét, paradicsomot, kelt, káposztát, karalábét együk, hanem a salátákat is, a fehérrépát, a céklát, spárgát, savanyú káposztát, rebarbarát, sóskát, gombaféléket, tököt, uborkaféléket stb.

A konyhasóhiányt pótoljuk másfajta fűszerekkel, pl. majoránnával; kaport, tárkonyt, petrezselymet, babérlevelet, metélőhagymát, köménymagot, tormát adjunk. Tüdőbajosnak jó a korpás kenyér. A halat is szívesen adjuk; mész és foszfortartalma előnyös. (Halikra.)

Fekvőkúra a szabadban

A diéta mellett a tuberkulózis legfontosabb gyógymódja a szabadban, hónapokon át végzett fekvőkúra. E célra megfelelő szanatóriumokban, szélvédett és a napsugárzásnak kitett csarnokokat építettek, ahol a betegek függetlenül az időjárástól, kora reggeltől késő éjjelig kinn feküdhetnek. A légfürdő hatása rendkívül előnyös, erősíti az idegzetet. A lég- és napkúrák természetesen csak szakorvosi tanácsra adhatók, mert az arra alkalmas eseteket ki kell választani, ugyanis lázra vagy tüdővérzésre hajlamosaknak e gyógymódok többet árthatnak, mint használnak, főleg a napfürdők, nyáron.

Vízgyógyászati kezelések

A tuberkulózis vízgyógyászati kezelése, megfelelő szakorvosi rendelés szerint, ma már nélkülözhetetlen kelléke a gyógyításnak. A vízgyógyászati eljárások fő célja az általános edzésen kívül a bőrműködés és vérkeringés fokozása. Ezáltal egyrészt frissebb vér jön a tüdőbe, amely tehermentesül. A vízgyógyászati eljárásokat mindig egyénileg kell alkalmazni és a beteg természetéhez mérni, ezért itt csak arra szorítkozhatunk, hogy felemlítjük, minő eljárásokat szoktunk rendelni. Reggel, ahol lehetséges, szeretünk hideg vizes lemosásokat adni.

Priessnitz-borogatás

Magasabb láz esetén állott vizes Priessnitz-borogatásokat, nappal három óránként, éjjel abban alszik a beteg. Zuhany, ülőfürdő, félfürdő, kar- és lábfürdő, felsőtestzuhany, hol hideg, hol langyos vízzel. Tüdőcsúcshurut ellen úgynevezett sálkötés, különösen mellhártyaizzadmány esetén előnyös, mert elősegíti a felszívódást, csökkenti a hőmérsékletet, ugyanakkor fájdalomcsillapító hatású. Ma már a legtöbb tüdőszanatóriumban felismerték és alkalmazzák a hidegvíz-kúrás eljárásokat amelyet először nem is orvos, hanem a híres pap és természetgyógyász, Kneipp ajánlott.

Hogy ez mennyire hasznos, azt saját magán bizonyította be, ugyanis tudjuk, hogy Kneipp fiatal korában maga is tüdőbajban szenvedett, amiből vízkúrák révén teljesen meggyógyult. Öregkorban halt meg, évtizedekig volt egészséges, és a halála után végzett boncolás bebizonyította, hogy tüdejében elmeszesedett, szóval gyógyult gócai voltak. Így példája is bizonyítja e gyógyeszköz hasznosságát.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.