• egészségmegőrzés
• gyógymódok
• környezeti hatások

Az éghajlat mint gyógytényező!

Az ember bárhol tartózkodik, életének minden órájában bizonyos külső éghajlati befolyásoknak is alá van vetve, amit klíma szóval jelölünk meg.

Az éghajlati viszonyokat, a környező légkört a tenger vagy magasabb hegységek befolyásolják, eszerint különböző klímatípusokról beszélünk. Így van minden égöv alatt magaslati, szubalpin, tengeri és alföldi klíma.

A klíma gyógyító hatása

A légkör nemcsak a betegekre gyakorol befolyást, de az egészséges szervezetre is hat. A klímának gyógyító célra való felhasználásával foglalkozik az éghajlattan. Hogy a légköri viszonyok a gyógykezelés szolgálatába is állíthatók, azt már az ókor kiváló orvosai is tudták. Hippokratész, Galenus, Plínius és más római és arab orvosok-már írtak a hideg, meleg és nedves levegő gyógyhatásairól.

Dicsérték a klímaváltozás jó hatását. A magaslati és tengeri levegő jó hatását az egészségre a rómaiak jól ismerték. A gazdag főurak és hadvezérek palotáikat és nyaralóikat ilyen helyen építették. Ugyancsak divatban volt már a római világuralom alatt az egészség érdekében hosszú tengeri utazásokat tenni.

Egyforma hőmérsékletet különbözőképpen viselünk el, aszerint, hogy milyen a levegő nedvességtartalma. Így a nagy hőség száraz levegőben kevésbé nyomasztó, mint alacsonyabb hőfok nagy nedvességű légkörben. Szélcsendben a nagy hideget jobban tűrjük, mint szélben. Az ember (mint melegvérű lény) állandóan hőt termel, amit a környező hűvösebb légkörben lead. Télen a ruházat véd meg bennünket a túlzott hőveszteségtől. Az ember meleg-leadásának fokozatosnak kell lenni.

A hővesztés egyenletességét a párolgás is elősegíti azzal, hogy a bőrfelületen egy bizonyos állandó nedvességet biztosít. A test párolgása és a levegő nedvességtartalma között összefüggés van. Ez adja meg a közérzetet. Ha a levegő nedvességgel telített, a levegőmozgás korlátozott, ez zavarja a bőrfelület meleg-leadását. Ilyenkor érezzük, hogy „Tikkasztó a hőség! Nincs levegőnk!”. Ha a meteorológiai változások miatt hirtelen szél keletkezik, a levegő hőmérséklete gyorsan zuhan, a test bőrfelülete sók meleget veszít. Ilyenkor fázunk, borzongunk.

A Nap hatása

A klíma megállapításában nagy szerepe van a napsugárzásnak is. A közvetlen napsugárzás hatása sokkal erősebb, mint a visszavert napsugáré. Azaz napon sokkal több meleget érzünk, mint árnyékban. A merőleges napsugarak erősebb hatásúak, mint a ferdék. Minél közelebb jövünk az egyenlítőhöz, annál melegebb a nap. Magaslati helyeken vékonyabb légrétegek nyelik a nap sugarait, tehát jóval erősebb a napsugárzás. Ez a magyarázata annak, hogy amikor Budapesten a déli órákban napos idő mellett tíz fok mínuszt mutat a hőmérő árnyékban, és a bundában is fázunk napsütés mellett, addig az 1850 méter magasan a tenger szintje felett fekvő St. Moritzban ugyancsak mínusz tíz fokos árnyéktemperatúra mellett a meleg, napsugaras időben kabát nélkül napozhatunk.

A napsugárzás mennyiségét órákban fejezzük ki, aszerint, hogy egy napon vagy hónapban hány órát süt a nap. Magaslati helyen jóval több a napsugárzás, mint völgyben, amellett persze a nap hatása is erősebb, mert a levegő tisztább és páraszegényebb. Alföldön, de ugyanúgy tengeren, hosszabb a napkelte és napnyugta közti idő, de vastagabb a légréteg, így kevésbé ér a napsugárzás melege,

Légköri viszonyok, légnyomás

A légköri viszonyokra az emberi szervezet érzékenyen reagál, de még érzékenyebben (ösztönei fejlettségénél fogva) az állatvilág. Így közismert, hogy a madarak eső előtt alacsonyabban repülnek. Éneklő madarak hangja az időjárás szerint változik. A levegő villamos feszültség viszonyai az egyénre hatással vannak, ezt különösen zivatarok előtt érezzük. Száraz levegő csökkenti a felső légutak nyálkahártyáinak nedvtartalmát, míg a nedves levegő könnyíti és fokozza a nyákképződést. A légnyomásnak is nagy hatása van szervezetünkre; nagyobb változásokat azonnal megérzünk.

A magas légnyomást nehezebben tűrjük, mint a túl alacsonyát; erre légszomj és szívnyomás lép fel. Egészséges ember a légnyomáscsökkenést – különösen, ha fokozatos – kétezer méterig nem érzi. Nem így azonban a beteg, érelmeszesedett, szívizom-gyenge ember. A magaslati helyek csökkent légnyomása természetesen gyógytényező, mert inger gyanánt hat a vérképző szervekre, fokozza az anyagcserét, javítja az étvágyat, csökkenti az érbeidegzési zavarokat. A hirtelen légnyomáscsökkenés, mint például ez a repüléskor történik, csak egészséges embernek nem árt. A légköri viszonyok iránti érzékenység különböző, de lehet öröklött is. Egyesek képtelenek alkalmazkodni, így vannak kivándorlók, akik kénytelenek visszatérni kiindulási helyükre, ahol azonnal meg is gyógyulnak.

Az időjárásnak egyes betegségtünetekre nagy befolyása van

Reumás fájdalmak, izom- és ízületi bántalmak, zsábák, csonttörések utáni állapotok időjárási változásokra erősen reagálnak; ilyenkor a fájdalmak kiújulnak. Ideges és vérszegény egyének időváltozáskor rosszabbul érzik magukat, kedélyük nyomott, fejfájásuk van és bágyadtak. Goethe, a költőfejedelem is feljegyezte magáról, hogy „munkaképességét a barométer-állás befolyásolja”. Ma már az orvostudomány részletesen foglalkozik az úgynevezett „meteoropathológiával” az időjárás és betegségek közötti összefüggésekkel. Azt kutatják, hogy milyen összefüggés áll fenn a betegségek és az évszakos időváltozások között.

Meteorotrop betegségek

Az időjárás és annak változása mely betegségekre bír befolyással? Melyek azok a meteorológiai tényezők, melyek a beteg ember állapota szempontjából befolyással vannak? Mily változásokat idéz elő az időjárás és annak változása az emberen? Végül mi az oka annak, hogy az emberek egyénileg különbözőképpen reagálnak az időjárás egyes változásaira? Azokat a betegségeket, amelyekre a meteorológiai viszonyok kifejezetten befolyással vannak, meteorotrop betegségnek nevezzük.

A légköri viszonyokra erősebben reagáló embereket meteoropatháknak nevezzük. Meteorotrop betegségek először is az összes úgynevezett reumás megbetegedések; a tüdőgyulladás, az agyvérzés, a diftéria, a trombózis; az operált betegek, az amputációs csonk, az ideggyulladásos fájdalmak, az epe- és vesekövesek, a tabeses betegek nagy fájdalmai, a zöldhályogosok nagy rohama, sok migrén, a szamárköhögéses rohamok, az angina pectoris rohamai, végül az asztma sok esete.

A meteorotrop betegségek akkor lépnek fel, amikor a légkörnek egyes tulajdonságai, mint a hőfok, nedvesség, villamosság, légnyomás megváltoznak. Ha a fölöttünk lévő légtömegek kicserélődnek, amit tudományos nyelven úgy fejezünk ki, hogy a frontok átvonulnak. Két frontátvonulási típust különböztetünk meg: a betörési és a felsiklási frontátvonulást. Egyes emberek az egyikre, mások a másikra reagálnak. A felsiklási fronthatások egy része a frontátvonulást megelőző órákban jelentkezik. Ezek az emberek az időt előre megérzik. A betörési frontok viszont inkább az átvonulást követő órákban éreztetik hatásukat.

Villamossági feszültségek a légkörben

A frontokon keletkező villamossági feszültségek is hatással lehetnek a szervezetünkre. A pozitív ionok a vagotóniás hajlamúakra edzően hatnak; a negatívok inkább a szimpatikotóniásokra. A levegő vegyi anyagainak a megváltozása is meteorotrop tényező. A légköri viszonyoknak a szövetlégzésre is kihatása van. A frontok átvonulása befolyásolja a vérkeringést, a vérnyomást, a vérképet és vérsejtsüllyedést. Ugyanúgy az alapanyagcserét, a vér mész-, cukor-, koleszterintartalmát is. Mindezeket a változásokat ma már sokoldalú vizsgálatok igazolják.

A légköri viszonyok által okozott változások főleg a vegetatív idegrendszeren át hatnak. Vakbélgyulladások, gyomor- és bélfekélyek, epe- és vesekőrohamok, trombózisok főleg frontátvonulási napokon okoznak heves tüneteket. Mindezeket az állításokat ma már számos, komoly forrásból származó statisztikai adat támasztja alá, annak ellenére, hogy törvényerejű bizonyítékokkal e tapasztalatokat még nem lehet megerősíteni.

Makroklímán értjük egy hely éghajlati viszonyait; körülbelül 100 kilométeres átmérőjű sugár körzetében összegezve az ott uralkodó légköri és földi viszonyokat.

Lokális klímán egy hely klímaviszonyait körülbelül egy kilométer sugárkörzetben. (Nagy fontossággal bír, ha egy kórház, szanatórium, üdülőhely, sporttelep helyét akarjuk kijelölni.)

Mikroklíma. Körülbelül tíz négyzetméter területen összegzi a jellegzetes klímaviszonyokat, ami fontossággal bírhat egy kisebb ház, erkély, gyümölcsös, kijelölésekor.

Régebbi időkben az éghajlati gyógymódban az orvos úgy fejezte ki magát a beteg előtt, hogy levegőváltozást ajánl. Később rájöttek, hogy nem az a fontos, hogy a beteg levegőt változtasson, hanem az, hogy megfelelő levegőjű helyen tartózkodjon. A légzőszervi bántalomban szenvedő betegnek nem más levegőre van szüksége, hanem tiszta, pormentes levegőre. Mindazonáltal a légcserének is nagy hatása van, mert a más levegő már egymaga is olyan ingerhatást gyakorol, ami áthangolja a szervezetet. Az áthangolás pedig, amint ezt láthattuk, a gyógyulás útját egyengeti.

A gyógyklímákat a következőképpen oszthatjuk be

1. Magaslati éghajlat

Magaslati éghajlat ezer méterrel a tenger szintje felett (és a magasabban) fekvő helyek éghajlata. Jellegzetes a klímára, hogy a levegő tiszta, kevés a szennyeződés, sok a kis és kevés a középnagyságú és nagy ion, kevés a köd; a levegő nagyjában száraz, kevés a felhőzet. Hőmérséklete hűvös, a napi hőingadozások nagyok. Nagy a napsugárzás, a légnyomás kicsi.

2. Ingerhatású éghajlat

Egy- és kétezer méter között. A magassággal nő az ingerhatás. Élénkítő, étvágyat és anyagcserét fokozó hatású. A vörösvérsejt-képződést fokozza. Magaslati klímában készített vérképben sok fiatal vérsejtet találunk. A bőr vízleadása csökkent. A légzés általi vízleadás a bőr vízleadásához viszonyítva erősen fokozott. A szívműködés kissé nehezebb, a pulzus szaporább.

A vérnyomás csökken, a légzés mélyebb. A vegetatív idegrendszert és a pajzsmirigy működését ingerli, ugyanúgy az emésztési folyamatokat is. A bőr már a nagyobb napsugárzás következtében is vérbővebb, koleszterintartalma fokozódik, a lesülés élénkebb. D-vitamin keletkezik. A szervek mésztartalma megnagyobbodott, a káliumtartalom csökken. A levegő száraz, ami csökkenti a meghűlés lehetőségét. A levegő villamos vezetőképessége is nagyobb, mint a völgyben.

A magaslati éghajlat kúra helyénvaló a felső légutak idült hurutjai, asztma sok esetében, jóindulatú zárt tuberkulózis, görvélykór, csont-, ízület- és mirigytuberkulózis, másodlagos vérszegénység, Basedow-kór (inkább ezer méterig!), a belső elválasztású mirigyek rendellenessége esetén. A magaslati gyógykezelésnek is megvannak az ellenjavallatai, ezek a tüdőbaj nyílt, súlyos folyamatai, az előrehaladott vízkóros szívbajok, szívizomsorvadás, nagyobb fokú érelmeszesedés és előrehaladott életkor.

3. Tengerparti és tengeri éghajlat

A tengerparti éghajlat tiszta levegőjű, szennyezés alig van, kivéve a tengerpart közvetlen környékét, ahol esetleg por vagy szerves szennyeződés lehetséges. Sok a kis ion, kevés a nagy ion. A tengeri levegőben jód- és brómrészecskék is kimutathatók. A levegő meglehetősen nedves, szeles. Nappal a tenger felől a szárazföld felé, éjjel ellenkező irányba fúj a szél. A napi hőingadozások csekélyek. A légnyomás nagy, a napsugárzás erős. A tengerpartok földrajzi fekvése szerint a tengeri klíma ezen közös vonásai mellett azonban nagy különbségek vannak. Európában, például a déli tengereken sokkal erősebb a napsugárzás, mint északon. A déli tengerek jellegzetes szele a bóra és a sirokkó, ami az északi tengereken nem érezhető. Ott hidegebb szelek mozgatják a levegőt. A Golf-áram páradús, és sok ködöt és felhősödést okoz.

Maga a tengeri levegő ingerhatású

A szívműködés fokozottabb, a vérnyomás kissé csökkent. Az étvágy fokozódik, az anyagcsere élénkebb. A hőelvonás nagy, a légzés mélyül. Egészséges ember vérképét a tengeri levegő nem befolyásolja, ellenben gyenge, vérszegény gyermekek vérképe javul. A vizeletkiválasztás fokozódik, az idegrendszer szabályozódik. A szellemi munkaképesség javul. A bőr vérbővebb, ami által az idegreflexek és a hormonális hatások élénkülnek. Tengerparti kúrák időtartama legalább négyhetes legyen, ennyi idő feltétlenül szükséges, hogy az áthangolás hatásos lehessen.

Tengerparti klíma javallatai:

Idült légzőszervi hurutok, szénaláz egyes esetei, lágyrész-, bőr-, mirigy-, ízületi- és csontgümőkór gyermekek vérszegénysége, görvélykór, egyes bőrbetegségek, angolkór, ideges szívpanaszok, étvágytalanság, idült szemhurutok, havivérzési rendellenességek, fülbajok. Ellenjavallt: a tengerparti éghajlat előrehaladott szívbajok, szívizomsorvadás, aktív tüdőtuberkulózis, lobos vese- és hólyagbajok, lobos női bántalmak, valamint friss, lobos ízületi gyulladás és epilepszia esetében.

4. Sivatagi éghajlat

Elég tiszta levegőjű, kevés a por és szennyeződés. Fő jellegzetessége, hogy igen meleg. A levegő nagyon száraz. A napi hőingadozások igen nagyok. Amíg a Szahara nappali levegője 30-40 fokos, éjjelre öt fokig is lehűl. Sok a levegő mozgása, ami homokot kavar fel. A napsugárzás igen erős, a légnyomás nagy. A sivatagi levegő erős bőrpárolgást okoz. A hőszabályozás a sivatagi levegőben – addig, amíg nyugalomban vagyunk – jó, de mihelyt testi munkát végzünk, elégtelenné válik. A szívműködés (ha dolgozunk) erősen megnő, ugyanúgy emelkedik a vérnyomás. A sivatagi éghajlat indokolt: idült légcsőhurutban, ami sok váladékot képez, vesegyulladás és egyes ízületi gyulladások esetében.

5. Trópusi éghajlat

A trópusi éghajlatot az jellemzi, hogy a levegő nedves és ezáltal fülledt. A hőingadozás csekély. Évszakok, mármint nyári és téli, nemigen vannak, inkább esős évszak változik a szárazzal. A trópusi klíma bennünket csak közvetett módon érdekel olyan értelemben, hogy az oda utazó európai ember mennyire viseli azt el. Európai ember szervezete, különösen munka közben, nehezen viseli el ezt a klímát, a vízleadás a bőrön át akadályozott; pulzus, légzés szapora. A testi és szellemi munkaképesség jóval kisebb.

Szubalpin klíma

Szubalpin klímának nevezzük a négyszáz és ezer méter között a tenger szintje feletti magasságban fekvő területek éghajlatát. Ha nincsen a közelben nagyváros és iparterületek, akkor a levegő elég tiszta és sok kis iont tartalmaz. A hőingadozások mérsékeltek. A nedvesség, légmozgás, napsugárzás, légnyomás nagyon változó és nem jellegzetes. A szubalpin éghajlat, annak ellenére, hogy nem mondható nagyon jellegzetes klímának, mégis kedvelt és hasznos, kímélő éghajlat. Sok függ a növényzettől is, erdők, fenyvesek, tó (a közelben) nagyon előnyössé teszik.

Lelkületünkre is nagyon előnyösen hat, ha a környezet növényzete dús. A szubalpin éghajlat pihenésre, üdülésre, enyhe erősítésre és edzésre nagyon alkalmas. Ideges ingerlékenység, a pajzsmirigy zavarai esetén, nőknek az átmeneti kor zavarai alatt, öreg, fáradt embereknek, műtétek után, enyhe szívizomgyengeség, érelmeszesedés, tüdőtuberkulózis, de már hörghurut kezelésére is ajánlatos. Tüdőtágulásban szenvedők és asztmások is jól tűrik. Kimondott ellenjavallata a szubalpin klímának alig van.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.