• gyógynövények

Aranyvessző – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Aranyvessző (Solidago sp.)története, alkalmazott drogok

A közönséges aranyvessző (Solidago virgaurea L.) Európában, és hazánkban is őshonos faj. Észak-Amerikának is megvannak a saját Solidago fajai, amelyeket „Áron vesszejének” neveznek. Ezek a fajok hasonlato­sak a S. virgaureához, az indiánok gyógyászati célokra használták őket. A másik két, gyógyászati céllal alkalmazott drogot szolgáltató aranyvessző faj (S. gigán-tea Ait.: magas aranyvessző; S. canadensis L.: kanadai aranyvessző) észak-amerikai eredetű, európai elterjedésük dísznövényként behozott példányok elvadulásából ered. Utóbbiakat rendkívül agresszív gyomnövényként tartják számon, amelyek lassan kezdik kiszorítani az őshonos populációkat. A fészekvirágzatúak (Asteraceae) családjába tartozó Solidago nem­zetség nevét A nemzetségnév a latin solidare, „kiegészít, megerősít” szóból szár­mazik, mely utal a növény gyógyító tulajdonságaira. Culpeper is így utal az aranyvesszőre, mint „a legfontosabb sebre való növény, melynél nincs jobb sem belső, sem külső használatra”, az ide tartozó növények sebgyógyítóként való hagyományos alkalmazása miatt.

A közönséges aranyvessző magassága 60-100 cm, az észak-amerikai fajok nagyobb termetűek, 1,5-2 m magasra is megnőhetnek. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a kö­zönséges aranyvessző virágos hajtása (Solidaginis virgaureae herba), valamint Solidaginis herba néven a kanadai és magas aranyvessző virágos hajtása található meg. A Solidaginis herba hiperozidban kifejezett összflavonoid-tartalma legalább 2,5%, a Solidaginis virgau­reae herba esetén ez az érték minimum 1,5%.

A középkorban az aranyvesszőt az arabok terjesztették el, akik a Kö­zel-Keletről más országokba is elvitték. A szaracénok is magasztalták erényeit, akik a keresztesekkel vívott csatákban szerzett sebeiket ke­zelték vele.

A tizenötödik-tizenhatodik században az olaszok is (akik erba pagnának nevezték) és a németek (akik Consolida Saraceniá-nak) is hasz­nálták – további utalások arra, hogy sebek gyógyítására használták. Bri­tanniába magas áron importálták, amíg észre nem vették, hogy a londo­ni Hampstead Woodban vadon nő.

1929-ben Thomas Edison amerikai feltaláló az aranyvesszővel kísér­letezett, hogy gumit készítsen kivonatából. A növény nemesítése által 12 százalékkal növelték a latextartalmát, és a gumi rugalmasnak és hosszú életűnek bizonyult. Egy T. Ford modellnek, melyet barátjától, Henry Fordtól kapott, aranyvesszőgumiból készült kerekei voltak.

• Szórjuk az apró magvakat sejttálcába. Két-három hét múlva kicsírázik.
• Miután megerősödtek a pa­lánták, ültessük ki őket a kertbe.
• Ezt a fagytűrő évelőt akár ta­vasszal, akár ősszel tőosztással is szaporíthatjuk.
• Az aranyvessző szereti a napot és a jó vízelvezetésű talajt.
• A növény egyik angol neve „nyárbúcsúztató”, mert az élénksárga virágok késő nyá­ron jelennek meg.
• A növény könnyen terjed. Elővigyázatosságból távolít­suk el az a levirágzott szá­rakat.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A közönséges aranyvessző kb. 1,5% flavonoidot (főként rutint, amellett kvercetint, izokvercitrint, asztragalint, hiperozidot), kb. 10% katechintípusú cserzőanyagot, 2-6% tri-terpénszaponint, fenolos glikozidokat és savakat, és 0,4-0,5% illóolajat tartalmaz.

A kanadai és magas aranyvessző nagyobb mennyiségű flavonoidot (2,4% felett, főként kver-citrint és rutint), 9-12% triterpén-szaponint tartalmaz, illóolajtartalma azonban kisebb.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Az aranyvessző fajokat széles körben használja a népi gyógyászat. A fent említett, sebgyó­gyítóként való alkalmazás mellett felhasználják megfázás megelőzésére, kezelésére, lázcsillapításra és hasmenés ellen is. Legfontosabb népi alkalmazásuk azonban a különböző húgyúti megbetegedések kezelése (vesehomok és -kő, hólyag és vesemedence-gyulladás).

Preklinikai vizsgálatok

A Solidago drogok diuretikus, gyulladásgátló és görcsoldó hatását állatkísérletek igazolják. A vizelethajtás nem jár fokozott ásványianyag-ürítéssel, a megnövekedett diurézis felte­hetőleg a veseerekben tapasztalható intenzívebb véráramlás eredménye. Számos in vitro és in vivo vizsgálatot végeztek egy közönséges aranyvesszőt valamint a kőris és a rezgő nyár drogjait tartalmazó kombinációval is, amelynek gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatá­sait igazolták.

Humán bizonyítékok

Az aranyvessző drogok alkalmazhatóságát elsősorban a hagyományos orvoslásban nyert tapasztalatok és az állatkísérletes adatok alapján tekinthetjük megalapozottnak. A humán vizsgálatok zömét kombinációs készítményekkel végezték. Görcsoldó, vizelethajtó hatá­sát néhány, monokészítménnyel végzett klinikai vizsgálat is alátámasztja.

Indikációk, adagolás

Az aranyvessző drogok az alsó húgyutak fertőzése esetén, vesekő és -homok kezelésére és megelőzésére alkalmazhatóak. Utóbbi célra csak az orvos tudtával, javaslatára, a kö­vek méretének és elhelyezkedésének ismeretében használhatók. A napi dózis 6-12 g friss drogból készített tea, vagy ennek megfelelő készítmény, belsőleg alkalmazva. A kezelés során figyelni kell a fokozott (legalább 2 l/nap) folyadékfogyasztásra.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A drogok alkalmazása ellenjavallt szív- és veseeredetű ödéma esetén. Mellékhatások, ill. más drogokkal való interakciók nem ismertek. Szoptatás alatt biztonságosan alkalmaz­ható, de várandósság alatti biztonságosságáról kevés tapasztalattal és bizonyítékkal ren­delkezünk.

Társnövény

Az aranyvesszőt a méhek és a ragadozó rovarok is kedvelik, mint például a fátyolka, a katica és a zengőlégy. A kertbe ültet­ve bevonzza az ilyen rovarokat, melyek cserébe megszabadít­ják a kertet a kártevőktől, pél­dául a levéltetűtől.

Háztartás

Az aranyvessző leveléből és vi­rágából erős, megfelelően tar­tós sárga festék készíthető, bár csak a népművészek hasz­nálják.

Csillagászat és vallás

Az aranyvesszőt jósló növény­ként is használták. Függőlege­sen tartva abba az irányba haj­lott el, ahol az elveszett tárgy vagy az elásott kincs volt.

Konyha

A növénynek minden föld felet­ti része ehető. A virágzatok tet­szetős ízesítők salátákon. A le­veleket spenótként lehet elké­szíteni, levesekhez, ragukhoz, egytálételekhez adni, forrázva eltenni a fagyasztóba későbbi felhasználás céljára.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.