Gyógynövények

Articsóka származása, alkozóelemei, élettani hátasi

Articsóka (Cynara scolymus) története, alkalmazott drogjai

Az articsóka a mediterrán konyha fontos alapanyaga, amelyet keserű likőrök készítéséhez is felhasználnak. A növény az ókor óta fontos szerepet játszik a táplálkozásban, gyógyá­szati jelentősége a 20. századig nem volt túl jelentős.

A Cynara scolymus L. (Asteraceae) közismert mediterrán növényfaj, amely eredetileg Afrikából, a mai Etiópia területéről származik. A kb. 1,5 m magas, évelő növény ma már vadon nem, csak termesztett kultúrákban fordul elő. Táplálkozási célra virágzatát (a még ki nem nyílt bimbót), a gyógyászatban elsősorban levelét használják. A zsenge levelek ke­vésbé, az idősebb levelek azonban erősen keserűek. Az étkezési célra begyűjtött bimbókat a mediterrán konyhaművészetben frissen, a gyógyászati céllal gyűjtött leveleket általában szárított formában használják fel.

A virágzati bimbókat kinyílás előtt szedik le, a leveleket évente több alkalommal is lehet gyűjteni. A Cynarae folium a VIII. Magyar Gyógyszer­könyv hivatalos drogja, klorogénsav-tartalma legalább 0,8%. Az Európai Gyógyszerkönyv 6.3 kötetében hivatalossá vált Cynarae folii extractum siccum (száraz articsókalevél-ki­vonat) legalább 80 °C-os hőmérsékletű vízzel készül, klorogénsav-tartalma minimálisan 0,6%.

 

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

Az articsóka legjellegzetesebb vegyületei a kávésav-származékok (l%), amelyek a növény teljes föld feletti részében megtalálhatók. Közéjük tartozik az egyik hatáshordozó, a ci­narin, ennek zöme a drog feldolgozása során keletkezik. A levél keserű ízéért szeszkviterpén-laktonok (köztük a cinaropikrin) felelősek, ezek a vegyületek a bimbóban, a virág­zatban nem fordulnak elő. A növény levele ezen kívül flavonoidokat (zömében a luteolin származékait) és kis mennyiségben illóolajat is tartalmaz.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Az articsóka elsősorban étkezési növényként volt ismert az ókorban, bár szórványosan találhatóak gyógyhatásra utaló említések. Diszpepsziás panaszok kezelésére csak újabban használják.

Preklinikai vizsgálatok

Az articsókalevél legjelentősebb és bizonyított gyógyászati értékeit koleretikus, kolesz­terinszint-csökkentő és emésztést elősegítő hatásai jelentik. Kedvező hatásai közül ez idáig a koleretikus hatás nyert legalaposabb bizonyítást. Az epetermelés fokozását először máj sejtkultúrákon és izolált állati májon igazolták. A megnövekedett térfogatú epe epe­sav-koncentrációja állandó maradt, tehát az epeelválasztás serkentése fokozott epesavle­adással járt.

Bár a koleretikus hatás meglétét meggyőző kísérletes eredmények igazolják, a pontos mechanizmus nem ismert. A hatást hordozó vegyületek valószínűleg a kávésav­ származékok (köztük a cinarin), de a növény kivonata hatásosabb, mint a tiszta cinarin. A jelenséget a fítoterápiában oly gyakran hivatkozott szinergizmussal lehet magyarázni.

Nem kevésbé lényeges a növény koleszterinszint-csökkentő hatása sem, amely egyrészt az epeszekréció fokozása, másrészt a koleszterinszintézis gátlásával alakul ki. Az utóbbi hatás mechanizmusa a HMGCoA-reduktáz enzim működésének és az acetát beépülésé­nek gátlása a koleszterin-bioszintézis során. A koleszterinszintézis gátlásának intenzitása dózisfüggést mutatott az alkalmazott kivonat mennyiségével. A kivonat összetevőit vizs­gálva két flavonoid, a luteolin és a cinarozid bizonyult a leghatásosabbnak.

Az articsóka hepatoprotektív hatását sejttenyészeteken és állatkísérletekben igazolták. A hatás főként a levélkivonat markáns antioxidáns hatásával magyarázható. A hatásért felelős anyagok elsősorban a flavonoidok és a kávésav-származékok. A kivonat gátolta a mesterséges (pl. szén-tetrakloriddal kiváltott) májsejtkárosodás és -pusztulás mértékét, gátolta a szabadgyökök képződését.

Experimentális vizsgálati eredmények bizonyítják a kivonat LDL-oxidációt gátló ha­tását, ami az ateroszklerózis megelőzése szempontjából bírhat jelentőséggel, de ennek relevanciája további bizonyítást igényel.A cinaropikrin simaizomgörcs-oldó aktivitással is bír, és feltehetőleg a gyomornedv elválasztást is fokozza.

Humán bizonyítékok

Számos placebókontrollos klinikai vizsgálatban nyert bizonyítást, hogy az articsókakészít­mények fogyasztása szignifikáns epetérfogat-növekedéssel jár együtt, és a betegek disz-pepsziás tünetei is enyhülnek. Az epeelválasztással közvetlenül és közvetve összefüggésbe hozható szubjektív panaszok nagy része (puffadás, reflux, zsírintolerancia, székrekedés, hasi fájdalom, hányinger stb.) szignifikánsan csökkent. A koleretikus hatás a drog bevétele után 30 perccel alakul ki, csúcsa 1-3 óráig tart, mértéke akár a 150%-ot is elérheti.

Egyre több eredmény utal arra, hogy az emésztési panaszok csökkenése nem magya­rázható csupán a kolerézis fokozásával. Feltehetőleg a keserűanyagok gyomornedv-elvá­lasztást fokozó, étvágyjavító hatása is hozzájárul a kedvező összhatáshoz. Egy közlemény szerint az articsókalevél kivonata irritábilis bél szindróma kezelésében is jótékony hatású volt. A hasmenéses és székrekedéses epizódok ritkábban alakultak ki, és a betegek élet­minősége számottevően javult.

A koleszterin- és trigliceridszint-csökkentő hatást tanulmányozó humán vizsgálatok eredményei ígéretesek: a publikált eredmények szerint a betegek összkoleszterinszint-je 11,5-18,5%-kal csökkent, a HDL -koncentráció csekély mértékben, 5-10%-kal nőtt. A hatás mértékének pontos meghatározására, megalapozottságának megerősítésére több nagyobb, alaposabb vizsgálat szükséges. Az articsóka koleszterinszint-csökkentő hatását még nem hasonlították össze szintetikus gyógyszerekkel. Jelenlegi ismereteink szerint az articsóka nem alkalmazható már kialakult magas koleszterinszint csökkentésére, de két­ségkívül előnyös lehet az ateroszklerózis prevenciójában és kiegészítő kezelésként.

A táplálkozási célra termesztett virágzati bimbóval kapcsolatban humán vizsgálatok nem állnak rendelkezésre, és kémiailag is kevésbé leírt ez a növényi rész. Egy nemrég el­végzett vizsgálatban az antioxidáns hatású vegyületek után kutatva nemcsak a levélből, hanem az éretlen és érett virágzatból is kimutattak hatásos vegyületeket (flavonoid- és kávésav-származékokat). A gyógyhatás szempontjából jelentősnek tartott cinarmt is sike­rült izolálni a virágzatból. Bár kisebb koncentrációban található meg, mint a levélben (kb. fele), rendszeres articsókafogyasztás esetén jelentős bevitellel kell számolni.

Indikációk, adagolás

Az articsóka elsődleges alkalmazási területe az epetermelési zavarokkal összefüggő emész­tési panaszok kezelése. Napi adagja 6 g szárított levél, vagy annak megfelelő száraz ki­vonat (~I300 mg). A hatás jellege miatt célszerű táplálkozás előtt kb. fél órával bevenni, mert így biztosítható megfelelő időben az adekvát mennyiségű epe elválasztása. Az arti­csóka koleszterinszint-csökkentő hatását 4-9 g drog alkalmazása esetén figyelték meg, de megerősítő bizonyítékok híján ilyen indikációval a növény alkalmazása nem javasolható felelősséggel.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Az eddigi tapasztalatok alapján az articsóka biztonságosan alkalmazható gyógynövénynek mondható. Mellékhatásai enyhék és átmenetiek (hasmenés, egyéb gasztrointesztinális pa­naszok). Epevezeték-elzáródás kontraindikálttá teszi a növény alkalmazását, epekövesség esetén fokozott óvatosság szükséges, ilyen esetben csak az orvos tudtával adható. Terhes­ség alatti biztonságos alkalmazása még nem bizonyított, ezért nem javasolható.

Óvatosságra csak az adhat okot, hogy a növény szeszkviterpénjei között potenciáli­san allergén vegyület is található (cinaropikrin), ezért a keresztallergia elkerülésére már ismert Asteraceae-allergia (körömvirág, árnika, kamilla stb.) esetén az articsóka szedése ellenjavallt. Articsókával szembeni allergia azonban nagyon ritkán alakul ki. A táplálék részeként elfogyasztott articsókavirágzattal szemben még ritkább az allergia, ami nem meglepő, hiszen az allergén cinaropikrin nagyobb mennyiségben csak a levélben található meg.

Legfontosabb tudnivalók az articsókáról dióhéjban

  • A konzervben kapható articsókaszív vitamintartalma lényegesen alacso­nyabb, mint a frissé. A gyógyhatású keserűanyag, a cinarin koncentrációja azonban konzerv formában sem csök­ken.
  • Az articsókában található keserűanyag fokozott epesav-kiválasztásra serkenti a májat, ami által elősegíti a nehéz, zsíros étel könnyebb emésztését.
  • Az articsóka egyik összetevője, az inulin elsősorban a cukorbetegek étkezése szempontjából előnyös, ugyanis ez a kizárólagosan fruktózmolekulákból álló, többszörösen összetett cukor nem befolyásolja a vércukorszintet.
  • A természetgyógyászok azt tanácsolják, hogy az articsókaszívvel együtt néhány külső levelet is főzzünk meg, és a gyógyhatású, kesernyés főzőlevet apránként igyuk meg.

Az articsóka úgy hat, akár egy aperitif: étvágygerjesztő, és megakadályozza a koleszterin lerakódását az érfalakon.

Egészségtani jelentősége

A flavonok támogatják a C-vitamin működését, ezzel erő­sítik a szívet, a vérkeringést és a májat. Az articsókában található keserűanyag rendkívül serkentő hatású: étvágy­gerjesztő, ösztönzi az epeképződést, az epesavnak a vé­konybélbe áramlását, s ezzel megkönnyíti az emésztést.

A cinarin segíti a májsejtek megújulását és méregtelenítő tevékenységét. A cinarin hatására képződő epefolyadék sok apró cséppé emuigeálja a zsírt, amely csak ebben a formában kerülhet ki a belekből. Az eredmény: gyors zsír­emésztési folyamat. Az articsóka csökkenti a magas vér­zsírértéket, elsősorban a trigliceridet is, továbbá epekép­zést segítő anyaga a nagy mennyiségű ballasztanyaggal együttműködve serkenti a koleszterin kiválasztást.

Az arti­csóka összetevőinek fentiekben leírt jótékony hatása kü­lönösképpen üdvös azok számára, akik gyakran éreznek telítettséget, puffadást, gyomorpanaszokkal, székrekedés­sel küszködnek, de azok számára is ideális természetes gyógyír az articsóka, akik anyagcsere-betegség következ­tében előálló reumás megbetegedésben, köszvényben, húgyúti és vesebetegségben szenvednek, vagy elhízottak.

Egészséges élvezet

Nem friss az articsóka, ha levelei vége szá­raz, vagy barna foltok láthatók rajtuk. Nej­lonzacskóban, fóliában néhány napig eltart­ható a hűtőszekrényben.

Articsókasaláta

Hozzávalók (2 személyre)

4 kisebb articsóka, ½citrom leve, só, 2 evőkanál olíva olaj, 4 szál petrezselyem, őrölt bors

Elkészítés

Az articsókát alaposan megtisztítjuk a szí­vós, külső buroklevelektől, az érdes leve­lek hegyét levágjuk. Az articsókaszíveket bő vízben 1 evőkanál citromlével 10-15 percig főzzük, majd hideg vízzel leöblítjük, lecsöpögtetjük, utána négyfelé vágjuk. A dresszinghez a maradék citromlevet megsózzuk, megborsozzuk, és összekever­jük az olajjal. A petrezselymet megmos­suk, megszárítjuk, leveleit a szárról letép­kedjük, és apróra vágjuk. A dresszinget az articsókaszívekre öntjük, a petrezselymet a tetejére szórjuk. Egy óra hosszat állni hagyjuk, hogy az ízek összeérjenek.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.