• gyógynövények

Cserjés perilla (feketecsalán) hatóanyagai, gyógyászatai használata

Cserjés perilla, feketecsalán története, általános ismertetője

Ezt a növényt Kínában ciszu (zisu) néven ismerik, és már vagy ezerötszáz éve gyógyításra használják. Valószínűleg Kínában és India hegyvidékein őshonos, onnan került Japánba a Kr. u. 8-9. században. Ősi kínai recep­tek zöldségként, illetve leveszöldségként említik. Manapság a kínai konyha nem használja, a gyógyászat viszont igen.

A perilla fajtától függően vörös, illetve zöld leveleket hoz; Japánban ezért vörös, illetve zöld siszó (shiso) a neve, és mindkét fajta a japán ételek elengedhetetlen fűszernövénye. A s/szót nyers hallal fogyaszt­ják részben azért, mert semlegesíti a halban található lehetséges gyo­morparazitákat. Vietnamban a perillát tai to-nak nevezik, és rizstésztá­hoz, csípős szószokhoz, valamint lassú tűzön készített ételekhez adják. A konyhai felhasználásán kívül olajat is vonnak ki leveléből, amelyet olajlámpásokban használnak.

A 19. századi Angliában a perillát nagy mennyiségben termesztették parkokban és kertekben dísznövényként. Újabban ismét divatba jött, és sok helyen látható köztéri parkokban, városokban, gyakran ötletesen beépítve modern, újszerű építészeti megoldásokba. Az Egyesült Álla­mokban valószínűleg az 1800-as évek közepén tűnt fel, manapság pedig igen gyorsan terjed az ország keleti és középső részén.

• A perillát üveggel lefedett edényben csíráztassuk mini­mum 20°C-on.
• A palántákat a gyökérzet kifej­lődése után ültessük ki szabad­földbe, vagy tegyük ki cserép­ben a fagyveszély elmúlta után.
• A perilla fagyérzékeny, bokro­sodó növésű, egynyári növény.
• A vörös levelű fajta erősebben növekszik, és szélesebb körben használják, mint a zöld fajtát.
• Sorokban is termeszthetjük, zsenge leveleit salátákba, érett leveleit főzéshez szedhetjük.
• A hajtáscsúcsokat időnként csípjük ki, hogy a bokrosodást elősegítsük.

Konyha

A japán konyha a perillát kö­retként használja szasimihez (nyers halétel), de töltve és zöldségként is fogyasztják. Tofuval, uborkával és apróra vá­gott káposztával tálalják. A vö­rös perillát azért szeretik, mert megszínezi a levet. Myogi gyömbérvirág mellé is adják, valamint szeletelt gyömbérhez is mint savanyúsághoz, de a sa­vanyú szilvás umebosihoz is szí­vesen fogyasztják. A perilla le­veleit és virágos szárait más zöldségekkel együtt tempura tésztában is sütik, és levesek­hez szolgálják fel. Sózott mag­jait köretként tálalják.

Háztartás

A perilla leveléből készített olajat dohányhoz, édességek­hez, valamint fogászati készít­ményekhez is felhasználják. A magjából sajtolt olaj a pa­pírgyártás, nyomtatás, illetve a festékgyártás adalékanyaga.

Gyógyászat

A perilla magjának fogyasztása állítólag megőrzi az agy frisses­ségét és az intelligenciát, vala­mint csökkenti a koleszterinszin­tet. A magvak nedvességet köt­nek meg a béltraktusban, ezáltal könnyítik a székelési.

A perillának görcsoldó, antibakteriális és köptető hatása van. Forráz­va teaként fogyasztható megfázás ellen, bronchitis és asztma kezelésé­re, hányinger és hasi fájdalmak enyhítésére, valamint ételmérgezés és allergiák – különösen tenger gyümölcsei – ellen. A perillát mégis főként antioxidáns hatása miatt termesztik és fogyasztják nagy mennyiségben, vagyis mert leköti az oxigén szabadgyököket, és lassítja az öregedést.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.