• gyógynövények

Hennacserje

Hennacserje története, általános ismertetése

A henna Egyiptomban, Perzsiában, Szíriában, Indiában és Kurdisztánban őshonos. Amerika trópusi vidékein és Ausztráliában is honosították már. Indiában, Egyiptomban, Kínában, Marokkóban és Iránban a leveleiért termesztik kereskedelmi célokból. A henna vagy arabul al kenna nagyra becsült növény volt, főként az arab és indiai kultúrában.

A levelekből kivont vörös szín a föld tüzét és vérét jelképezte, összekötve az em­bert a természettel. A hennát már hatezer évvel ezelőtt használták hajfestésre, valamint a köröm, a kéz és a láb díszítésére és festésére. A hennát mehndi készítéséhez is használják, ami egy hindu közösségek által ideiglenes tetoválásra készült paszta. Az észak-afrikai berberek a holttestek és csecsemők festésére használták, és házasságkötéskor bonyolult minták elkészítésére.

Angliában a tizenkilencedik századi preraffaelita művészeti mozga­lomhoz tartozó nők hennát használtak, bár Gábriel Rossetti feleségé­nek és múzsájának, Elizabeth Siddalnak, aki olyan sokszor szerepel fér­je képein, természetes vörös haja volt.

A hennát manapság is használják hajfestésre, bár már kevésbé szá­mít divatosnak. A legjobb hennapor, ami mélyvörös színűre festi a hajat, Perzsiából származik.

• Cserjés, évelő növény, zöldes­barna levelekkel; kicsi, erősen illatozó fehér, piros, vagy sö­tétvörös virágai vannak, ame­lyeket kékesfekete, gömb alakú toktermések követnek.
• Állandó melegre és megfele­lő mennyiségű napsütésre van szüksége a gyarapodáshoz.
• A jó vízelvezetésű, homokos talajt kedveli, fényes helyen.
• A magvakat tavasszal vessük el, és télen szedjük a hajtásdug­ványokat.
• A zsenge leveles hajtásokat az egész növekedési időszakban gyűjthetjük; szárítsuk és őröl­jük porrá.

Figyelmeztetés

Allergiás reakciókat okozhat, különösképpen az érzékeny bő­rön. Néhány előre elkészített hennás testfesték egyéb hozzá­valókat is tartalmaz, hogy söté­tebb legyen a szín, ezek is irri­tálhatják a bőrt.

Gyógyászat

A történelem során a hennát élénkítőként és összehúzóként használták. A legújabb kutatások szerint a henna antibakteriális, gombaölő és pa­razitaölő tulajdonságokkal rendelkezik. Afrikában a népi gyógyászatban használták, hogy a leprát és a vérhast kezeljék vele. A sárgaság, himlő, bőrfertőzések, sérülések, fekélyek és gonorrhea kiváló ellenszere. A le­velekből készített kenőcsöt a homlokukra kenték, hogy csillapítsák a fej­fájást és a lázat.

Kozmetika

A hennát leginkább díszítőelemként használják. Marrakesben, Marokkó fővá­rosában a legtöbb téren hennaművészek várják, hogy valakinek a kezén vagy lábán megjelenítsék alkotásaikat. Ebből a célból a leveleket először ki kell szárítani, össze kell darálni, és szitálni kell, hogy finom port kapjunk. Ezt az­tán citromlével, erős teával vagy más savas folyadékkal kell összekeverni, míg fogkrém állagú anyagot nem kapunk, amivel aztán elkészíthető a fino­man kidolgozott testfestés. Gazdag vörösesbarna festék állítható elő belőle.

Társnövény

A henna használata a világ egyes részein korlátozott. Az Ameri­kai Élelmiszer- és Gyógyszeren­gedélyeztetési Hivatal (FDA) az Egyesült Államokban nem enge­délyezte a henna közvetlen alkal­mazását a bőrön.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.