Gyógynövények

Kasvirág – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Kasvirág (Echinacea sp.) története, alkalmazott drogjai

A kasvirág nagy múltú gyógynövény, az észak-amerikai fennsíki indiánok egyik legfonto­sabb orvossága volt. A kasvirág fajok alkalmazását az amerikai gyógynövényes gyógyítók az indiánoktól vették át, és különböző fertőzéses eredetű betegségek kezelésére használ­ták. Az antibiotikumok megjelenésével az Echinacea népszerűségét és jelentőségét vesztet­te, egészen a 20. század első feléig, amikor német kutatók felismerték gyógyászati értékét, majd ennek hátterében immunmoduláns aktivitását.

Akkor kezdődött a hatóanyagok és a hatás-mechanizmusok intenzív kutatása, és ez még napjainkban is tart. Németországban az Echinacea fajok a legnagyobb forgalmú gyógynövények közé tartoznak. A nyersanyag­hiány miatt az 1930-as években megpróbálkoztak a növények európai termesztésével. Az elsőként termesztésbe vont, majd készítmények alapjául szolgáló faj az Echinacea purpurea volt, így nem meglepő, hogy ezzel a növénnyel végezték a legtöbb vizsgálatot.

A kasvirág fajok (Asteraceae) Észak-Amerikából származó, Európában is termesztett gyógynövények. Nevük a görög echinos^ (sündisznó) szóból származik, mert a virágzat kö­zepe egy összegömbölyödött sündisznóra hasonlít. A nemzetség több faját alkalmazzák a gyógyászatban. Az elsőként felhasznált növény az Echinacea angustifolia, valamint az erre nagyon hasonlító E. paliida volt. Mindkét faj Észak-Amerikában honos, kb. fél méter ma­gas fészekvirágzatú növény. Európában a hasonló összetételű és azonos hatású E. purpureát termesztik nagyobb mennyiségben.

Az E. angustifolia (DC.) (keskenylevelű kasvirág) alkalmanként elágazó szárú, 10-50 cm magas növény. 2-4 cm-es felálló nyelves virágai vannak és sárga pollené. Rizómája henge­res vagy kissé elvékonyodó és néha spirálisan csavarodó, színe halványsárgától sárgásbar­náig terjed. Az E. paliida Nutt. (halvány kasvirág) szára ritkán elágazó, 40-90 cm magas. A halvány­rózsaszín nyelves virágok 4-9 cm hosszúak, nagyon keskenyek, lefelé csüngők, a virágpor fehér.

Az E. purpurea L. (bíbor kasvirág) szára egyenes, elágazó, szőrös vagy csupasz, 60-180 cm magas. A fészket bíborszínű csöves és 2-4 cm hosszú, viszonylag széles, eleinte fel­álló, később lecsüngő, rózsáspiros nyelves virágok alkotják.

Rizómája erősen elágazó, sok vékony gyökérrel. A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben az Echinaceae angustifoliae radix (keskenylevelű kas­virág gyökér) és az Echinaceae pallidae radix (halvány kasvirág gyökér) hivatalos. A gyökér­drogok a növények egész vagy aprított, szárított földbeni részeiből állnak. A száraz gyö­kérdrogok echinakozidtartalma legalább 0,5% (E. angustifolia), illetve 0,2% (E. paliida).

Az Echinaceae purpureae radix Ph. Eur. 5.6 (bíbor kasvirág gyökér) és az Echinaceae purpureae herba Ph. Eur. 5.6 (bíbor kasvirág föld feletti rész) az Európai Gyógyszer­könyvben megtalálható drogok, amelyekben a cikóriasav és kaftársav összmennyisége leg­alább 0,5%, illetve 0,1%.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A kasvirág fajok tartalomanyagainak, hatóanyagainak felderítése napjainkban is tart. Je­lenlegi ismereteink szerint a hatás szempontjából legfontosabb vegyületeik a kávésavszár­mazékok, alkil-amidok (alkamidok) és poliszacharidok közé tartoznak. A növények kis mennyiségben telített, nem toxikus pirrolizidin-alkaloidokat és melanint is tartalmaznak. A kémiai eltérések ellenére a növények mindegyike hordozza az immunmoduláns hatásért felelős vegyületeket.

Az E. angustijolia gyökere 0,3-1,3% kávésav-származékot (echinakozid, cinarin), 0,01% alkilamid-keveréket, flavonoidokat, illóolajat és poliineket tartalmaz.

Az E. paliida gyökerében az alkil-amidok rendkívül kis koncentrációban találhatóak meg (0,001%). A kávésav-származékok közül legnagyobb mennyiségben echinakozidot tartalmaz (0,5-1%). A drogban találhatóak még poliszacharidok, illóolaj (alkének, poliacetilének) is.

Az E. purpurea föld feletti részében legnagyobb mennyiségében kávésav-származékok (l-5% cikóriasav, kisebb mennyiségben kaftársav) találhatóak, ezek mennyisége esetenként jóval alacsonyabb, 0,1% körüli.

A más Echinacea fajokra jellegzetes echinakozid és cinarin nincs jelen a drogban. Az egyéb jellegzetes vegyületek közé tartoznak az alkil-amidok, polialkének, polialkinok, poliszacharidok (arabinogalaktánok), flavonoidok és az illóolaj. A növény gyökere 0,5-2% kávésav-származékot, 0,01-0,05% alkamidkeveréket, polisza-charidokat, illóolajat tartalmaz.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

A fajok között morfológiai eltérések vannak, de gyógyhatásaik hasonlók. Az észak-ame­rikai indiánok a növények gyökeréből készült meleg borogatást a sebesülések összes fajtájára, rovarharapásokra és fullánkos csípésekre, valamint kígyómarásra alkalmazták.

Használták száj öblítőként fog- és íny fáj dalmakra, s itták teáját megfázás, himlő, kanya­ró, mumpsz és ízületi gyulladás ellen. A telepesek megismerkedtek e növényekkel, s népi orvosságként használták ők is. Ma elsősorban különböző fertőzéses eredetű betegségek kezelésében van szerepe.

Preklinikai vizsgálatok

A Echinacea-drogok immunstimuláns hatásáért jelenleg elsősorban a poliszacharidokat, va­lamint az alkamidokat tartják felelősnek, de újabb eredmények szerint ebben a növény melanintartalmának is szerepe van. A – több faj drogjával elvégzett – vizsgálatok során eddig feltárt mechanizmusok a fagocitózis aktiválása és fibroblasztok stimulálása, vala­mint a leukociták mobilitásának növelése. A fagocitózis fokozását in vitro vizsgálatokon kívül számos állatkísérletben igazolták. Ezeket a hatásokat még erősíti a drogokban talál­ható cikóriasav és echinakozid antibakteriális aktivitása révén.

A növények kivonata in vitro antivirális hatást mutat, amit (és részben az immunsti­muláns aktivitást is) azzal magyaráznak, hogy a T-limfociták sejtfelszíni receptoraihoz kapcsolódó poliszacharidok nem-specifikusan aktiválják a T-sejteket, fokozzák az 1L1, 1L-6, 1L10, TNF és az interferon felszabadulását.

A vizes kivonatok és az izolált poliszacharidfrakció helyileg és szisztémásán alkalmazva is csökkentette a gyulladást állatkísérletes modellekben. Az alkil-amidok lokálisan gyulla­dás- és ödémacsökkentő hatásúak, ami COX és LOX enzimgátló hatásukkal függ össze.

A drog poliszacharidjai és a kávésav-származékok gátolják a hialuronidáz enzimet, a gyulladáscsökkentő, antimikróbás hatásokkal együtt valószínűleg ez állhat a kasvirágok dokumentált sebgyógyító hatásának hátterében.

Humán bizonyítékok

Az Echinaceatartalmú készítmények immunmoduláns hatása széles körben elfogadott tény, azonban az egyes drogok humán hatásosságának bizonyítottsága eltérő mértékű. Megnehezíti a helyzetet, hogy a régebbi vizsgákatokban az E. angustifolia és E. paliida között nem tettek egyértelmű különbséget.

Az Echinacea purpurea nemspecifikus immunstimuláló hatását emberen is ki lehetett mutat­ni. Szubkután injekcióban beadva a sejtes immunválasz fokozódását lehetett megfigyelni.

A humán vizsgálatok többségében két standardizált készítményt, az E. purpurea föld feletti részének présnedvét és egy kombinációs terméket (az E. purpurea, az E. angustifolia, a Thuja occidentalis és a Baptisia tinctoria kivonatainak kombinációja) alkalmaztak. Számos randomizált, kettős vak, placebókontrollos vizsgálatban bizonyították, hogy a kasvirág kivonat felső légúti infekciókban alkalmazva szignifikánsan csökkenti a gyógyulás idejét. Orális használat esetén is hasonlóan hatékony, mint parenterálisan, bár hatása lassabban alakul ki.

Megfázás, felső légúti betegség esetén a készítmények elsősorban akkor hatáso­sak, ha a betegség kezdetén elkezdik a szedésüket. Az időben megkezdett kezelés lerövidíti a megbetegedés lefolyását, és enyhébbek a tünetek. A tartós, megelőzés célját szolgáló Echinacea-szedés a vizsgálatok többsége szerint nem indokolt, mivel nem csökkenti szigni­fikánsan a légúti megbetegedések kockázatát.

Egy nagyobb tanulmányban vizsgálták egy E. purpureae herba liofilizált préslevét tar­talmazó kenőcs hatását. Gyulladásos bőrbetegségek, seb, ekcéma, égés, herpes simplex és visszérgyulladás miatt fekélyes láb kezelésében jelentős sikerrel alkalmazták a készít­ményt.

Indikációk, adagolás

Az észak-amerikai Echinacea-fajok gyökereinek vizes-alkoholos kivonata és az E. purpurea herbájának présnedve, föld feletti és alatti részeinek kivonata a megfázásos betegségek, a krónikus felső légúti és húgyúti megbetegedések szupportív kezeléseként alkalmazható. Különösen előnyös alternatíva az antibiotikumkezelés megelőzésére azoknál, akik gyakran szenvednek felső légúti betegségben. A napi dózis 900 mg gyökérből készült kivonat vagy 6-9 ml présnedv. A kezelés maximális időtartama 8 hét.

A bíbor kasvirág föld feletti részének kivonata külsőleg nehezen gyógyuló sebek és fekélyek kezelésére használható. Az ilyen célra alkalmazható készítmények 10-2096 prés­nedvet tartalmaznak.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Az Asteraceae család valamely fajával szembeni allergia esetén fennáll a keresztallergia kialakulásának eshetősége. Az Echinacea fajok alkalmazása biztonságos, jelentős nemkívá­natos hatást nem írtak le.

Immunszupresszív terápia (pl. szervátültetés után), krónikus progresszív betegségek (pl. TBC, sclerosis multiplex, leukémia, HIV-fertőzés) esetén al­kalmazása kontraindikált. Az Echinacea nem teratogén, de terhesség és szoptatás esetén biztonságossága nem bizonyított, ezért nem ajánlatos használni.1 év alatti gyermekek részére az immunrendszer fejletlensége miatt ellenjavallt.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.