Gyógynövények

Orvosi szappanfű hatóanyaga, termeszése, egészségügyi felhasználása

Orvosi szappanfű története, általános ismertetése

A szappanfűnek gyönyörű rózsaszín-fehér, szimpla vagy telt virágai vannak, melyek édes illatúak, és főleg a forró nyári éjszakákon aromásak. A Közép- és Dél-Európában honos növény Britanniába a középkorban került be; Ázsiában és Észak-Amerikában is elterjedt.

Ahogy neve is sugallja, a szappanfű már az ókor óta értékes növény­nek számít, mert tisztító szappanos leve van. A rómaiak, akik élvezték a fürdőzést és a mosást, ebből a célból termesztették a növényt, és a ró­mai kori fürdők környékén még mindig találhatunk szappanfüvet vadon. A középkorban a szappanfű a „takácsok növénye” volt, mert a takácsok vagy a szabók használták, hogy kimossák a gyapjút. Svájcban a birkákat szappanfüves fürdetésnek vetették alá, mielőtt lenyírták a gyapját.

Az Amerikába vándorolt európaiak a szappanfüvet a mérges szömörce által okozott kiütések kezelésére használták. Indiánok, köz­tük a cserokik, szappanként és kelésekre borogatásként alkalmazták. A mahuna törzs fájdalomcsillapításra, a lépre borogatásként, a gyökér nedvét hajerősítőnek és samponnak használta.

Szaponin tartalmának köszönhetően a szappanfüvet a többi termény hasznos előveteményének tekintik, mert javítja a talaj állapotát.

  • Magról is vethető, de hideg­kezelésre van szüksége, mert a csírázás kiszámíthatatlan.
  • Könnyebben szaporítható dug­ványokkal (ezeket késő tavasszal nem virágzó hajtásokról vágjuk) vagy őszi tőosztással.
  • Ezt a fagy tűrő, lágyszárú éve­lőt tápanyagban szegény talajra ültessük, máskülönben elburjánzik. Júniustól szeptembe­rig virágzik.
  • Halastavak közelébe ne ül­tessük, mert a vízben oldódó szaponin mérgező a halakra.

Rendszertani besorolás

A Caryophyllales (szegfűvirágúak) rendébe, ezen belül a Caryophyllaceae (szegfűfélék) családjába tartozó növény.

Drog

A virágzó növény hajtásai (Saponariae rubrae herba), a gyöktörzse és gyökerei (Saponariae rubrae radix) szolgáltatják a dro­got. Kereskedelmi forgalomba hozatala enge­délyezett.

Hatóanyag

A herba mintegy 5% szaporubrint (szaponaria-szapotoxin, szaporubrinsav), szaponint és kevés zsírsavat tartalmaz. A gyökér különböző szaponinokat mintegy 5-8%- ban tartalmaz. Fő glikozidja a szaponarozid D., aglikonja a gipszogenin. Tartalmaz kvillájasavat (szaponin ágiikon), cukrot és más szénhidrátokat, valamint nyomokban zsírt is.

Botanikai leírás

A szappangyökér tarackos tövű évelő (H) növény. Gyökérzete barna színű, gyöktörzse ujjnyi vastag, belőle tarackos oldalágak fejlődnek. Szára 30—70 cm magas, virágos és virágtalan hajtásokat hoz. Felálló hajtásai finoman szőrözöttek. Levelei sötétzöldek, a szárcsomóknál átellenesen ülnek, tövüknél kissé egymással összenőttek, lemezük 5-10 cm hosszú, elliptikus, vagy hosszúkásán lándzsás, hegyes, csak a szélein érdesek. Jú­nius-augusztusban virágzik. Fehér, vagy halvány rózsaszín virágai a szárak csúcsán, dúsvirágú álemyőkben helyezkednek el (XXIII. fényképtábla). A virágok kétivarúak. A virágok csészéje többnyire hengeres 5 rövidfogú, kissé felfújt. Az ötszirmú lemezek ék alakúak, 20-30 mm nagyságúak. Toktermése hosszúkás, 4 vagy 5 szabálytalan foggal nyílik, sok magot tartalmaz. Magja gömbölyű, vese alakú, fekete, 1,6-2,2 mm nagyságú, ezermagtömege 1,3-1,8 g. Szeptemberben érik, jelentős része keményhéjú.

Szaporítóanyag-előállítás

A szappanfű magja keményhéjúsága miatt nehezen csírázik. Váltakozó hőmérsékleten sötétben csíráztatva érték el a legjobb eredményeket. Mind a mag, mind a gyökérdug­ványok a vadon termő állományokból gyűjthetők be.

Hagyományos felhasználás

Jelenleg köptetőként használják a fehér szappangyökérhez hasonlóan. Kisebb ható­anyagtartalma miatt inkább idős betegek részére ajánlott szer. Gyökérkivonata bőrbe­tegségek (ekcémák) és reumás fájdalmak ellen a népgyógyászatban külsőleges szerként ismert. Szaponinjai kísérleti körülmények között igazolva csökkentik az exogén eredetű koleszterin felszívódását. Vizes kivonata erősen habzik, ezért mosószerek, fogkrémek, szappanok gyártásánál is jelentősége van.

Terápiás indikációk

Nyálkaoldó, köptető.

Háztartás

Az áztatott vagy kis lángon kifő­zött levelekből és gyöktörzsekből folyékony szappan lesz, ami meg­felelő a természetes festékkel festett anyagok és a kézzel szőtt, természetes festékkel festett gyapjúszőnyegek tisztítására.

Gyógyászat

A szappanfű hashajtó és gyul­ladáscsökkentő hatású. A főzetét külsőleg használják pikkely­sömör, pattanás és ekcéma ke­zelésére. Régebben köszvényt, reumát és gonorrheát kezel­tek vele.

Figyelmeztetés

A szappanfű enyhén mérgező, ezért belső használatra nem ajánlott.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.