• gyógynövények

Kerti kapor

Kerti kapor története, általános ismertetője

A kapor szerény igényű egynyári növény, mely Kelet-Európában és Nyugat-Afrikában, valamint a Földközi-tenger vidékén honos. Indiában is hosszú ideje termesztik gyógyászati célokból és fűszerként. Az angol neve, dili az angolszász dylle vagy dilla szóból származik, melynek je­lentése nyugtatni, enyhíteni, és a kapor tradicionális, emésztést segítő használatára utal.

Az ókori görögök is nagyra értékelték ezt a növényt, a gazdagság jelképének tekintették, és a csuklás csillapítására hasz­nálták. A szkíták a halottak balzsamozására használták; az ókori egyip­tomi fáraósírokban is találtak kaporszárakat. Rómában a gladiátorok ételét kaporral szórták meg, mert úgy gondolták, hogy az bátorságot ad nekik. A kapor egyike volt a kilenc szent növénynek, amelyeket pogány ünnepeken használtak.

Később, a középkorban varázsnövénynek tartották, és a boszorkányok ellen védekeztek vele, míg az egyszerű földi halandók borba tették, a szenvedély fokozására. A korai telepesek elvitték a kaprot Észak-Amerikába is, ahol ezt rágcsálták a hosszú egyházi ceremóniák alatt, hogy megelőzzék az éhség gyötrelmét.

Érdekes módon, mint sok más növénynél az ernyősvirágúak (Apiaceae) családjából, a kapor leveléből sajtolt olaj más, mint a mag­jából nyert. Az előbbit ételekben, az utóbbit kozmetikai termékekben használják.

• Díszes ernyősvirágú növény, erősen aromás páfrányszerű-en tollas levelekkel.
• Kora tavasztól nyár végé­ig egyfolytában vetheti, hogy mindig legyen friss kapor.
• Hogy megvédjük a fiatal gyö­kereket a kinti fagyoktól, vet­hetjük kis cserepekbe is.
• Kedveli a száraz, tápdús talajt napos helyen; ha a talaj nem gazdag tápanyagban, védje a széltől.
• Tartsuk távol az édeskömény­től, különben a keresztbeporzás miatt összekevered­nek az ízek.

Rendszertani besorolás

A kapor az Araliales (aráliavirágúak) rendjén belül az Apiaceae (zellerfélék) családjába tartozik. A nemzetség 3 faja (A. graveolens L., A. chryseum Boiss. et Held., A. involucratum Korov.) közül csak az A. graveolens a termesztett kultűrfaj. Az A. sowa Rox. egyes szerzők szerint szintén önálló faj, mások szerint fajon belüli taxon, melyet A. graveolens f. submarginatum Lej. et Court néven írtak le.

Drog

A növény csaknem minden részét hasz­nálják. A szárbaindulás előtt vágott növény föld feletti részét zölden, frissen vagy szárítva (Anethi herba), forgalmazzák. Érett ter­mése egészben, ill. őrölve, fontos fűszer (Anethi fructus). A termések viaszérésekor vá­gott föld feletti hajtásokból, valamint az érett termésekből illóolajat állítanak elő. Ennek neve: Anethi herbae aetheroleum (kapornövényolaj), ill. Anethi fructus aetheroleum (kapormagolaj). Vízgőz-desztillációval nyert illóolaját is forgalmazzák, aminek minő­ségét korábban a Magyar Szabvány (MSZ 14526-1971, ill. MSZ 9256-1971) adta meg.

Hatóanyag

A kapor minden szervében illóolajat tartalmaz. Ennek mennyisége és összetétele a növény fejlődése során, és az egyes fenológiai fázisokban változik. Viaszéréskor a föld feletti részek illóolaj-tartalma 0,8-1,6%, ezen belül a szár minimális mennyiséget (0,1 % alatt) tartalmaz. Az érett termések illóolaj-tartalma 2-4%. Az illóolaj fő összetevője az d-karvon, ami a növényolajban 25-35%-ot, a magolajban 40-60%-ot tesz ki. Nagyobb mennyiségben (mintegy 20%) van jelen a növényolajban ezenkívül d-(l)-fellandrén, a „magolajban” pedig d-limonen (10-40%). A termések egyéb hatóanyagai a kempferol, valamint a dillapiol. Zsírosolaj tartalmuk 15-20%.

Hagyományos felhasználás

A népgyógyászat elsősorban az emésztőszerv-rendszeri panaszok csökkentésére használja. Sokkal gyakoribb a fűszercélú felhasználás, mind a háztartásokban, mind az élelmiszeriparban. Drogjai és illóolaja kellemes ízű, elterjedt ételízesítő, savanyúság tartósító. Illóolaját a kozmetikai ipar is hasznosítja.

Terápiás indikációk

Termése szélhajtó, illóolaja bakteriosztatikus hatású. Kísérleti eredmények szerint a zöld növényi részek vizes kivonata nyugtató hatású, a termésből nyert illóolaj pedig kísérleti állatoknál csökkenti a fájdalomérzetet. Az E-Monográfia influenzaszerű tünetek kezelésére is hatásosnak tartja, immunstimuláns, víruselleni aktivitása miatt.

Konyha

A magokat hagyományosan savanyító levekbe teszik, mint például a sa­vanyú uborka levébe, és bizonyos fajta curryételekbe is kívánkozik. Adja a leveleket frissen főzött lóbabhoz, majonézhez, tejfölhöz – mind ízlete­sebb lesz egy kis aprított kaportól. A legjobb ízt úgy éri el, ha mindig fris­sen adja az ételhez, mielőtt felszolgálja. A gravlax nevű, nyers lazac­ból készült északi ételt sóval, cukorral és kaporral készítik. A kapor jó a nyelvhalhoz, az óriás lapos halhoz és a pisztránghoz. Próbálja ki avokádóval és tejföllel. Ne aprítsa, hanem ollóval vágja!

Kozmetika

A kapor kiváló kalciumforrás, és erősíti a körmöket. Ha az il­latos magokat rágcsáljuk, az frissíti a leheletet. Hippokra­tész, az orvostudomány atyja szájvízben alkalmazta.

Gyógyászat

A kaprot ősidők óta nagyra tartják számos gyógyító hatása miatt; görcs­oldó, emésztést segítő, nyugtató és pihentető tulajdonságú. A magvak jó­tékonyan hatnak emésztési problémák, puffadás, kólika és szelek ese­tén. Különösen ajánlott csecsemőknek; a kapor a gripe water nevű kólika elleni szer egyik összetevője. A magjából készült főzet teaként jó csuk­lás ellen. A tea enyhíti az álmatlanságot, és hatékonyan segíti a pihenést és az alvást.

Társnövény

A kaprot érdemes a többi nö­vény közé vetni. Ahogy az er­nyőszerű virágzatok magva­kat hoznak, rengeteg hasznos rovart vonzanak, melyek közül néhány szeret a levéltetvekből lakomázni.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.