Közönséges párlófű, az epe- és májműködés szabályozó gyógynövény
Már az ókori Egyiptomban ismert és tisztelt növény. Mágikus erőt tulajdonítottak neki, a negatív energiák eltérítésére és a rossz szellemek elűzésére használták. Vastag gyöktörzse 30-60 cm hosszú, gyéren elágazó. Szára 1 m-nél is magasabbra nő, egyenes, kevésbé elágazó, szőrös mirigyektől pontozott. Levelei 10-20 cm hosszúak, szárnyasán összetettek, fűrészes szélűek. Alapjuknál pálhalevelek találhatók. A levelek felszíne sötétzöld, fonáka világosabb, molyhos.
Virágzata füzér, a virágok rövid kocsányon fejlődnek, a szirmok sárga színűek, aprók, hamar lehullanak. A csésze szőrös, felületét mély barázdák tagolják. Jellemzőjük, hogy a virágokról hiányoznak a mézfejtők, ezért nektárban szegények, a virágokat kevés rovar látogatja. Ezért a megtermékenyülés autogám módon jön létre, a szétnyíló bibeszál felé hajló porzólevelek révén. Júniustól augusztusig nyílik. Termése két makkocska.
Virágzás után a magház lefelé hajlik, csúcsán a horgas sertéle merevekké válnak, melyekkel az állatok szőrére, az emberek ruhájára tapadnak. A drogot a fiatal virágzó növény felső 50 cm-es leveles hajtása adja. Július-augusztusban gyűjtik. Jellemző illatú, kesernyés ízű. Szerepel a magyar gyógyszerkönyvben.
Kémiai alkotórészek:
A szár fő hatóanyaga a gallotannin. A levél legnagyobb részben katechin típusú cserzőanyagot tartalmaz. Továbbá: kevés illóolaj, kovasavas sók, flavonoidok, triterpénszármazékok, keserűanyagok, nyálka.
Hatás:
epe-, májműködést szabályozó, gyulladáscsökkentő, antibakteriális (a bélfóra hasznos baktériumait nem befolyásolja), összehúzó.
- Virginiai csukóka
- Festő csülleng
- Gileád balzsama
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Alkalmazás:
Teája finom üdítőital, libapimpóval, cickafarkfűvel lehet kombinálni, így erősebb hatás érhető el (egyenlő arányú teakeveréket készítsünk!). Az epehólyag, az epeutak gyulladásos megbetegedései, vastagbélgyulladás, hasmenés, gyomorhurut, bélhurut esetén fogyaszthatjuk. Hatásosan kezelhetjük vele a pattanásos, gyulladt arcbőrt, légzőszervi hurutokat, vizelettartási problémákat – vesevédő teák alkotórésze.
Reumás panaszoknál fürdőkúra formájában javasolják a kezelés kiegészítésére. 200 g drog forrázatát adjuk egy kád vízhez, is isszák a szabály szerint elkészített teát, naponta kb. 1 litert. A drog cserzőanyagai összehúzó, antibakteriális hatásúak, mérséklik a gyulladásos folyamatokat.
Külsőleg:
A teát torok-, mandulagyulladáskor öblögetőszerként naponta többször alkalmazzák. Pattanások, kelések, bőrgyulladások borogatószere. A kozmetikai ipar is felhasználja: samponok, hajszeszek, szájvizek stb. alapanyaga.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
A párlófű 4-10% katechintípusú (nem hidrolizálható) cserzőanyagot tartalmaz. Kísérletesen igazolt antibakteriális, empirikusan bizonyítást nyert hasmenés-csillapító hatása ezekhez a vegyületekhez köthető.
Farmakológia, gyógyászati alkalmazás
Hagyományos alkalmazás
A párlófüvet a népi gyógyászatban külsőleg és belsőleg is használták. A szájon át fogyasztva nem csak hasmenés csillapítására, hanem számos más betegség (pl. tüdő-, májpanaszok stb.) kezelésére használták, amelyek esetén hatásossága nem bizonyítható a tudomány eszközeivel. Külsőleg torok- és szájöblögetésére, szájpenész kezelésére alkalmazták.
Preklinikai vizsgálatok
A terápiában a cserzőanyagoknak azt a tulajdonságát aknázzák ki, hogy a a fehérjékkel kovalens kötést képezve irreverzibilisen kicsapják azokat, és így védőréteget alkotnak a nyálkahártya és a bőr felszínén, csökkentve a bél érzékenységét és a szekréciót, gátolva a toxinok felszívódását, mérsékelve a bőr vagy a nyálkahártya gyulladását. A cserzőanyagok antibakteriális hatásúak, valamint megkötik a toxinok egy részét, ezért fertőzéses eredetű hasmenések esetén is kedvező hatásúak.
Humán bizonyítékok
A cserzőanyagok obstipáns hatását jól dokumentálták, de az egyes drogok esetén (így a párlófű esetén is) gyakran hiányoznak a humán vizsgálatok. A párlófű gyógyászati alkalmazása tradicionális felhasználásán és a vegyületcsoporttal kapcsolatos farmakológiai ismereteken alapul.
Indikációk, adagolás
A drog belsőleg alkalmazva enyhe hasmenés enyhítésére, ezen kívül külsőlegesen a szájnyálkahártya vagy a bőr gyulladásának csillapítására használható. 1,5 g drog 150 ml vízzel készült forrázatát naponta 2-4 alkalommal lehet fogyasztani. Külsőlegesen a párlófű 10%-os forrázatát gargarizálásra, a gyulladt bőr lemosására és borogatásként alkalmazhatjuk.
Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók
A cserzőanyagok poláris vegyületek, nagyon rosszul szívódnak fel, ezért hatásuk a gyomor-béltraktusra lokalizálódik. Nagy dózisban irritálhatják a nyálkahártyát és a bőrt, ezért gyulladásos bélbetegségekben és bőrsérülés, hámhiány esetén kerülni kell a drog túlzott alkalmazását. A cserzőanyagok gátolhatják a gyógyszerek, ásványi anyagok felszívódását, az ajánlottnál nagyobb dózisban történő alkalmazásuk székrekedést okozhat. Hosszú távú belsőleges használat esetén az emésztőenzimek gátlása miatt emésztési panaszok jelentkezhetnek.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.