• gyógynövények

Réti legyezőfű – hatóanyagai, gyógyászati használat, hatások, ellenjavallatok

Réti legyezőfű (Filipendula ulmaria) története, alkalmazott drogjai

A réti legyezőfüvet már bronzkori sírokban is megtalálták Wales, Észak-Anglia és Skócia területén. A feltételezések szerint a növény az itt élő népek (pl. a druidák) életében fon­tos, esetleg szakrális jelentőségű gyógy- és haszonnövényként volt jelen. A walesi mitoló­giában külön történetben is szerepel, mint az asszony teremtésének egyik összetevője. Ké­sőbb esküvői szertartások kedvelt virágjává vált. A középkorban szokás volt a lakóépületek padlózatát gyékénnyel és illatos növényekkel borítani a szagok és a fertőzések ellen. Az ilyen célból alkalmazott növények közül I. Erzsébet angol királynő a legyezőfüvet kedvelte a leginkább.

Régen a virágokkal gyümölcssalátákat és gyümölcsleve­ket is ízesítettek, valamint mézsörhöz adták (erjesztett mézzel és vízzel együtt), sőt finom vagdaltak készítéséhez is felhasználták.

Állítólag a legyezőfű vízre téve elárulja a tolvajt: ha elsüllyed, akkor férfi, ha lebeg, akkor nő a tolvaj.

• A réti legyezőfüvet magról, gyökérdugványról és tőosztással szaporíthatjuk.
•  Szereti a nyirkos, mocsaras ta­lajt, és folyók, patakok mentén található meg, valamint csa­tornákban is elterjedt.
• A cserépben való termesz­téssel szemben a szabadföldet kedveli.
• Hosszú, júniustól szeptembe­rig tartó virágzási ideje van.

Virágaival mézsört, fűszeres borokat, lekvárt és befőtteket is ízesítenek. A szárított virágok fehérneműk illatosítására, valamint összehúzó hatású arcvíz készítésére is hasz­nálatosak.

A Filipendula ulmaria (L.) Maxim. (syn. Spiraea ulmaria L.), azaz a réti legyezőfű a rózsa-félék (Rosaceae) családjába tartozó, Közép-Hurópa nedves termőhelyein, fűzlápokon élő lágyszárú növény. Alernyőbe tömörült, illatos virágai a sárgásfehértől a krémszínűig vál­toznak. Drogként felhasználják a virágzó növény virágait és virágos hajtásait, valamint a gyökerét szárított formában.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyv a Filipendulac ulmariac herbát (réti legyezőfű virágos hajtás) a réti legyezőfű egész vagy aprított, szárított virágos hajtásaként határozza meg, amelynek vízgőz-illékony anyagokat legalább 1 ml/kg mennyiségben kell tartalmaznia. Sajátsága, hogy a drogot szétmorzsolva a metil-szalicilát aromás illata érezhető.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

A drog mintegy 0,2% illóolajat tartalmaz, amelynek fő komponense a szalicilaldehid és a metil-szalicilát. (A virág illóolaj-tartalma magasabb.) A szalicilaldehid és a metil-szalici­lát glikozidikus formában is megtalálható a drogban. 5% flavonoidot tartalmaz, amelyek közül legnagyobb mennyiségben a spiraeozid nevű flavonoid-glikozid található meg. Kis mennyiségben (l%) cserzőanyagokat is tartalmaz.

Gyógyászat

A legyezőfű szalicilsav-tartalmának nyomán állította elő vegyi úton az acetil-szalicilsavat 1853-ban Charles Frédéric Gerhardt francia vegyész (1816-1856). Természetes formájában a növény hatásos emésztési zavarok, mint például gyomorégés, gyomorhurut és gyomorfekély ellen. Homeopátiás szerként ízületi gyulladások, illetve köszvény kezelésére használják.
A legyezőfűtea segít az álmatlanságban szenvedőknek.

Konyha

A legyezőfűnek édes íze és illa­ta van, ami jól illik bizonyos éte­lekhez, különösen a kesernyés gyümölcspitékhez, gyümölcs-tortákhoz és kompótokhoz.

Kozmetika

• Hogy az arcszínt szebbé tegye, a legyezőfüvet bázisolajokhoz, vizekhez és krémekhez adják.
• Ha így használják a nö­vényt, elősegítheti a bőr egészséges ragyogását.

Háztartás

A legyezőfüvet egykor csokrokban felakasztva illatosítóként használták, szobákban és szekrényekben. A friss leveleket és virágokat fürdővízbe áztathatjuk lazító, nyugtató hatásukért.

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Forrázatát elsősorban megfázáskor izzasztásra, köszvény és reuma elleni szerként, va­lamint emésztési panaszok enyhítésére alkalmazták. Napjainkban a népi gyógyászatban elsősorban vérzéscsillapításra és sebek gyógyítására használják. Belsőleges alkalmazásra főleg teakeverékek összetevőjeként ismert.

Preklinikai vizsgálatok

Viszonylag kis számú, a növénnyel végzett kísérletekből származó közlemény található a tudományos adatbázisokban. A szalicilaldehidből a májban az ismert gyulladáscsökkentő hatású szalicilsav keletkezik, de a drog antiuogisztikus hatását állatkísérletben nem iga­zolták.

A réti legyezőfu cserzőanyagait elasztázgátló sajátságúnak találták. Emellett a növény apoláros kivonatai specifikus melanóma sejtvonallal szemben in vitro antiproliferatív hatá­súnak bizonyultak.

Egérben a virágokból készített főzet lokális alkalmazása a specifikus karcinogénnel lét­rehozott pikkelysejtes méhnyakrák kialakulási gyakoriságát szignifikánsan csökkentette, valamint a már kialakult diszpláziás állapotok több mint felében képes volt teljes remissziót kiváltani, kiújulás nélkül. Ennek a hatásnak humán gyógyászati relevanciája nem ismert.

A virágok és a magok kivonatainak jelentős in vivo antikoaguláns hatását is leírták.

Humán bizonyítékok

A legyezőfűvel nem végeztek modern, a hatásosságot és biztonságosságot igazoló klinikai vizsgálatokat. Kézenfekvőnek tűnik, hogy szaliciláttartalma miatt a drog gyulladáscsök­kentő aktivitású, ám a vegyületek alacsony koncentrációja miatt ez a hatás a terápiában általánosan alkalmazott dózisok esetén nem várható.

Indikációk, adagolás

A réti legyezőfű megfázásos megbetegedések kiegészítő kezelésérc használható. A virág napi adagja 2,5-3.5 g, a herbáé 4-5 g- A legyezőfű föld feletti része vagy virágja teaként (forrázat) fogyasztható.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

Szaliciláttartalma miatt az ilyen hatóanyagokra való érzékenység esetén kerülendő a nö­vény alkalmazása. Specifikus nemkívánatos hatás, interakció nem ismert.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.