Szúrós csodabogyó hatóanyaga, alkamazása, mellékhatások
Szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus) története, alkalmazott drogjai
A mediterrán területeken és Észak-Afrikában őshonos Ruscus aculeatus L. (Liliaceae1) örökzöld félcserje. Gyöktörzsből eredő szárainak oldalágai levélszerűek, kihúzott csúcsuk nagyon szúrós. Ezeken a szármódosulásokon jelennek meg az apró virágok majd a piros bogyótermések. Drogként a szúrós csodabogyó szárított gyökértörzsét és gyökerét használják. Hazánkban Dél-Dunántúlon fordul elő; hegy- és dombvidéki üde lomberdők védett gyógynövénye.
A szúrós csodabogyó az ókorban és a középkorban nemcsak gyógynövényként volt ismert, hanem fiatal földalatti hajtásait a spárgához hasonlóan zöldségként is fogyasztották. Gyógyászati jelentőségét a 19- században elvesztette. Újrafelfedezése annak köszönhető, hogy az 1950-es években állatkísérletek során felismerték a növény kivonatának érfalakra kifejtett hatását. Mai modern títoterápiás alkalmazását htokémiai, kísérletes farmakológiai és humán klinikai vizsgálatok egyaránt alátámasztják.
A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben a szúrós csodabogyó egész vagy aprított, szárított földalatti része, a Rusci rhizoma hivatalos drog. amelynek ruszkogeninben kifejezett összes szapogenintartalma legalább 1,0%.
1 Az újabb rendszerek a Ruscaceae családba sorolják a nemzetséget.
Jellemző vegyületek, hatóanyagok
A szúrós csodabogyó gyökértörzse 4-6% mennyiségben szteroid-szaponinokat, ún. rusz-kogenin-glikozidokat tartalmaz, amelyek aglikonja a ruszkogenin és a neoruszkogenin. Tartalmaz még flavonoidokat, szterineket, zsírsavakat. Mivel a hatásért a triterpén-sza-poninok felelősek, a Rusci rhizomából előállított készítményeket, hidrolízist követően az összruszkogenin-tartalomra standardizálják.
- Virginiai csukóka
- Festő csülleng
- Gileád balzsama
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Farmakológia, gyógyászati alkalmazás
Hagyományos alkalmazás
A népi gyógyászatban a szúrós csodabogyó vizes főzetét vizelethajtóként illetve gyomorbélrendszeri problémák kezelésére, laxatív szerként alkalmazták. 17. századból fennmaradt írásos emlékek szerint főzetét csonttörések gyorsabb gyógyulása érdekében is itták.
Preklinikai vizsgálatok
A gyökértörzsből készült kivonat, illetve az izolált ruszkogenin növeli a vénás tónust, azonban az artériákra nincs hatással. A vénatonizáló hatás larmakológiai vizsgálatok szerint az érfal α1,-adrenerg receptorain keresztül alakul ki (a hatás α-blokkolókkal gátolható). A drog kivonata befolyásolja az ér simaizomzatában lévő Ca2+-csatornák aktivitását.
In vivo vizsgálatokban a drog kivonata csökkentette az érfal permeabilitását és az ex-szudátum fehérjetartalmát, ezáltal lassította az ödémaképződést. Csodabogyó-kivonattal kezelt humán endothel esetében javult a sejtek hipoxiatűrő-képessége.
Állatkísérletek igazolják a szúrós csodabogyó rizómájának diuretikus hatását. A drog alkoholos kivonata, ill. az izolált ruszkogeninck patkánylábödéma-tcszten antiflogisztikus hatásúnak bizonyultak.
Akut és krónikus toxicitási vizsgálatokban a csodabogyó kivonata és szaponintrakciója nagy dózisban alkalmazva sem okozott kóros elváltozásokat.
Humán bizonyítékok
Néhány kontrollos klinikai vizsgálatot végeztek a Rusci rhizoma kivonatával. Mind a műszeres mérések, mind a betegek beszámolói alátámasztják a Ruscus aculcatus vénákon kitejtett permeábilitáscsökkcntő és tonizáns hatását.
Az esetek többségében hcszperidinnel és aszkorbinsavval kombinálva per os adagolták krónikus vénás elégtelenségben szenvedő betegeknek. A betegséget jellemző tünetek (ödéma, nehézláb-érzés, fájdalom, zsibbadás) placebóval összehasonlítva szignifikánsan mérséklődtek a kezelés hatására. A szúrós csodabogyó vénás tónust növelő hatását lokális alkalmazás esetén is bizonyították.
Diabétesz okozta retinopátiában szenvedő betegeket is kezeltek a csodabogyó kivonatával. A vizsgálat pozitív eredménnyel zárult, hatásosnak ítélték a kivonatot, de kevés páciens bevonásával végezték és az eredmények dokumentációja sem volt kielégítő.
Indikációk, adagolás
A csodabogyó-gyökértörzs kivonata krónikus vénás elégtelenség korai stádiumában, visszértágulattal együtt jelentkező vénás keringési zavarok és az ezzel társuló tünetek (nehézláb-érzés, ödéma, lábikragörcs) enyhítésére, az alkalmazott rugalmas kötés hatékonyságának javítására, valamint aranyér okozta panaszok (végbéltáji viszketés, fájdalom) kiegészítő terápiájára használható.
Per os napi adagja 7–11 mg ruszkogeninnel egyenértékű készítmény (ez általában 300-600 mg száraz kivonatnak felel meg). Gyakran alkalmazzák kombinációban más érfalerősítő és gyulladáscsökkentő növényekkel, illetve C-vitaminnal és flavonoidokkal. Külsőleg kenőcsökben, elsősorban végbéltáji panaszok enyhítésére használják.
Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók
Ellenjavallat, interakció nem ismert. Belsőleg alkalmazva mellékhatásként gyomor-bélrendszeri irritáció vagy hányinger jelentkezhet. Kombinációs készítményekkel történő kezelés esetén egy-két esetben allergiás bőrreakciót tapasztaltak.