• artrózis
• gerinc
• ízület

Mi okozza az artrózist?

Egyelőre nem ismert az artrózis közvetlen kiváltó oka, vagyis hogy mi okozza a porc lebomlását. A folyamat egyértelműen akkor kezdődik el, amikor bizonyos enzimek megbontják a porc szerkezetét adó kollagénrost-hálózatot. E tartószerkezet sérülése következtében a porc megtelik vízzel, amitől puhábbá és sérülékenyebbé válik. A kutatóknak számos kockázati ténye­zőt sikerült azonosítaniuk, amelyek jelentősen növelhetik a rendellenesség kialakulásának esélyét.

A porccal kapcsolatos hiedelmek

Az artrózissal kapcsolatban számos hiedelem él az emberek körében. Nem is olyan régen az artrózisról még azt gondolták, hogy az öregedés természetes következménye: az ízületek több évtizedes kopásának elkerülhetetlen eredménye. A porc tanulmányozásával foglalkozó kutatók azonban néhány érdekes felfedezéssel álltak elő, melyek azt bizonyítják, hogy a porc leépülése egyáltalán nem elkerülhetetlen.

A porc anyagcserével rendelkező élő szövet, amely folyamatosan termelődik és lebomlik. Egy étrendi kiegészítő, a kondroitin-szulfát a porcot károsító enzimek gátlásával segít újraépíteni a porcot. A kutatók most ilyen hatású gyógyszerek kifejlesztésén dolgoznak.

Artrózisban szenvedő idős emberekből és egészséges, ugyanolyan korú emberekből vett ízületi porcminták vizsgálatakor a kutatók megdöbbentő eltéréseket tapasztaltak. Az egészséges emberekből vett mintákhoz képest a betegek porcmintája több vizet, nagyobb mennyiségű porckárosító enzimet, és kevesebb proteoglikánt tartalmazott.

A glükozamin étrendi kiegészítő a proteoglikán pótlásával a porcban szintén enyhítheti az artrózisos panaszokat, sőt akár a betegség megelőzésében is segíthet, így javasolható fiatal sportolóknak is a korai kopás elkerülése céljából.

Életkor

Az artrózis kialakulásának talán a leghatékonyabb előrejelzője az ember életkora. A rendellenesség ritkán fordul elő fiatalok­nál, az idősebb korosztály körében azonban egyre elterjedtebb. Ennek ellenére nem szabad elfelejtenünk, hogy bár az artrózis összefüggésben áll az életkorral, semmiképpen sem állíthatjuk, hogy az öregség okozza.

Inkább úgy tűnik, hogy az öregedéssel összefüggő tényezők hajlamosíthatnak erre a betegségre, illetve súlyosbíthatják azt.

Mit ígér a jövő?

Az artrózis kórokának keresése közben a kutatók a porcon túlra, a csontok­ra is kiterjesztik vizsgáló­dásaikat. Egyre több eredmény utal arra, hogy a csont megújulásánál (az egymással egyensúly­ban álló csontépítésnek és -lebontásnak) is köze lehet az ízületi kopás kialakulásához. „Érdekes módon, lehetséges, hegy a porc csupán kívülálló­kánt van jelen a betegség folyamatában, amely inkább a csonttal, mint a porccal áll összefüggésben” írja Paul Drieppe, a Bristoli Egyetem kutatója.

Túl sok kiló

Az életkor előrehaladtával nemcsak a bölcsességünk, hanem a derékbőségünk is nő. A túlsúly hordozása állandó megterhelés­nek teszi ki az ízületeinket, ami végül a porc károsodásához ve­zet. Különösen igaz ez a legnagyobb megterhelésnek kitett ízü­letekre: a térdre, illetve kisebb mértékben a csípőre.

Túlsúlyosak esetében az artrózis egyik leghatékonyabb keze­lése mindenképpen a fogyás. Egy kísérletsorozat, amelynek so­rán különböző testsúlyú nőket vizsgáltak 36 éven keresztül, az­zal az eredménnyel zárult, hogy a legsúlyosabb nők (a felső 20%) esélye a súlyos artrózisra több mint háromszor akkora volt, mint az alsó 20 százalékba tartozóké. Ez volt az első ta­nulmány, amely kimutatta, hogy az artrózis megelőzhető.

Laza ízületek

Amikor az ízületet alkotó csontok nem kapcsolódnak elég szo­rosan egymáshoz, a csontvégek egymáshoz ütődhetnek, és ká­rosíthatják a porcot. Manapság ezt az „ízületi instabilitást” tartják a fájdalom és a reggeli ízületi merevség fő okának, ami már hosszú idővel a porckárosodás megindulása előtt is meg­jelenhet. A laza ízületekkel rendelkezőknek az artrózis kialaku­lását megelőzendő érdemes kerülniük a korai ízületi kopáshoz vezető tevékenységeket.

Munkahelyi ártalmak

Bizonyos munkakörök növelik az artrózis kialakulásának koc­kázatát. A térd érintettsége pl. igen gyakori bányászok, dokk­munkások és más, olyan jellegű munkát végzők körében, ahol sokat kell hajlítani a térdet, vagy nagy terheket kell emelgetni.

A gének szerepe

1990-ben, miután kutatók egy olyan családot vizsgáltak, amelynek sok fiatal tagja szenvedett több ízületre kiterjedő artrózisban, bejelentették, hogy sikerült összefüggést kimutatni a betegség és egy olyan gén között, amely a porcban lévő kol­lagén termeléséért felelős. E gén mutációja okozza a hibás kol­lagének termelését, amelyek gyengítik a porcot, és annak korai lebomlását okozzák.

A gének minden jel szerint hatást gyakorolnak a csak egyes ízületekben kialakuló artrózisra is. 1944-ben a kutatók arról számoltak be, hogy az ujjak végperceit érintő artrózis öröklőd het. E betegség esetében kisméretű, csontos kinövések, úgy­nevezett Heberden-csomók (nevét a rendellenességet elsőként leíró 18. századi brit orvosról kapta) jelennek meg az ujj végi ízületeken. A Heberden-csomók nőkben gyakoribbak, különö­sen a változás kora után.

A genetikai faktorok szerepét más ízületeket érintő artrózis-ban is kimutatták, például 1998-ban a vizsgált esetek felében, amikor 616 egypetéjű és kétpetéjű, 40 éven felüli nő ikerpár

A nők esélyei

A nők ízületeiben sokkal nagyobb valószínűséggel alakul ki artrózis, mint a férfiakéban, különösen idősebb korban. Ez a nemek szerinti eltérés az idős emberekben legmarkánsabban a térdízület kopásában jelentkezik: a 65 éven felüli nőknél több mint kétszer akkora a betegség kialakulásának valószínűsége, mint az ugyanilyen korú férfiaknál.

Tévémániások, vigyázat!

Az emberek az öregedéssel párhuzamosan egyre kevesebbet mozognak, különösen, ha ízületi panaszaik vannak. Amiről vi­szont nem sokan tudnak, az az, hogy maga a tétlenség többféle­képpen is növeli az artrózis kockázatát.

Kockázatok:

• A mozgás hiánya hízáshoz vezet, ami fokozott megterhe­lésnek teszi ki az ízületeket: 2-4 kilogrammnyi pluszterhe­lésnek minden felszedett fél kiló után.
• Az ízület mozgása szempontjából létfontosságú szövetek, különösen az izmok a mozgáshiány következtében sorva­dásnak indulhatnak. Kutatások bizonyítják, hogy a gyen­ge combizmokkal rendelkező emberekben nagyobb való­színűséggel alakul ki a térd artrózisa.
• A mozgáshiány a porcot termelő és regeneráló sejtek el­halását eredményezheti. Mivel a porc nem rendelkezik ér-hálózattal, a porcsejteknek az ízületi folyadékból kell fel venniük a tápanyagokat. A járás és az egyéb terheléssel já­ró tevékenységek felváltva összenyomják és kitágítják a porcot, ezáltal létrehozva a porcsejtek számára létfontos­ságú pumpáló folyadékmozgást.

Artrózisban szenvedünk? A tünetek áttekintése

• Egy vagy több ízület legfeljebb 30 percig tartó merevség
• Egy vagy több ízület duzzanata és érzékenysége.
• Az érintett ízületben csikorgó érzést tapasztalunk, vagy csikorgó hangot hallunk.
• Napközben, hosszabb ideig tartó ülés – például hosszú autóvezetés vagy tévénézés – után felállva 20-30 percig tartó merevség.

Sportos csapások

A sportrovatok rendszeresen beszámolnak arról, ha ismert sportolók súlyos ízületi sérülést szenvednek, többnyire a tér­dükben. Sajnos azok az emberek, akiknek bármely ízületük vagy annak valamely alkotóeleme – a porc, a csont, a szalagok vagy az ín – megsérül, legyenek sportolók vagy bárkik, igen nagy eséllyel ki vannak téve a veszélynek, hogy az érintett ízü­letükben artrózis alakul ki.Bizonyos sérülések, például nyílt bokatörés következtében szinte bizonyosan kialakul porckopás. Sok olyan korábbi pro­fi sportoló szenved artrózisban, akinek pályafutása során gyak­ran megsérült a térde.

Az artrózis által célba vett ízületek

Az ízületi kopás a test bármely ízületét érintheti, ám a leggyak­rabban a kézfejet, a térdet, a csípőt és a gerincet támadja meg.

Kézfej

Az ujjak artrózisa általában örökletes. Heberden-csomók, az ujjvégi ízületeken képződő kisméretű csontkinövé­sek leggyakrabban középkorú és idős nőkben alakulnak ki. A csomók általában nem okoznak fájdalmat, és évek alatt, olyan lassan fejlődnek ki, hogy sokan csak akkor veszik észre, ami­kor nehezen tudják átcsúsztatni gyűrűjüket az ízületen. Ezek a csomók kétszer nagyobb valószínűséggel alakulnak ki olyan nőknél, akiknek az édesanyjuk is szenvedett a rendellenesség­ben. A középső ujj ízületnél képződő hasonló csontkinövéseket Bouchard-csomóknak nevezik. Mindkét típus először egy ujjon alakul ki, és később terjed át a többire. Fő­ként kozmetikai problémát jelentenek.

Az ujjvégi ízületeket érintő fájdalma­sabb állapot a nodális artrózis. Egy ujjízület hirtelen három-négy hétig fájdalmassá, nyomásra érzékennyé és duzzadttá válik majd a panaszok enyhülnek. A nodális, artrózis is örökletes, főként a 45 éven felü­li nőket érinti, akikben tízszer nagyobb valószínűséggel alakul ki, mint az ugyanebbe a korcsoportba tartozó férfiakban. A hüvelykujj tövénél található ún. nyeregízületben is gyak­ran alakul ki artrózis, viszont ritkán érintettek az ujjpercek.

Térd

A térd a test összes többi ízületénél nagyobb terhet j hordoz, ami hajlamossá teszi az artrózisra. Amikor a betegség kialakul, a térd megduzzad, s amikor mozgatni próbáljuk, me­revséget és fájdalmat érzünk. A járással, a lépcsőzéssel vagy az autóba való be- és kiszállással is nehézségeink lehetnek. Ki­mutatták, hogy a térd környéki izmok erősítésével a térdízület kopásos tüneteinek óriási mértékű javulását lehet elérni.

Csípő

A térdízülethez hasonlóan a csípő is teherviselő ízü­let, és ugyanúgy hajlamos az artrózisra. Az érintett betegek ne­hezen hajolnak, és a fájdalom és merevség miatt sántíthatnak. Előfordulhat, hogy a fájdalom nemcsak a csípőben jelentkezik, hanem kisugárzik az ágyékba vagy a comb belső oldalába is. A csípőízületi artrózis örökletes is lehet. Ezenkívül a karikalábú vagy más, a csípőcsont elmozdulását okozó veleszületett rend­ellenességben szenvedő emberek fokozottan veszélyeztetettek.

A fogyás segíthet, bár nem olyan hatékonyan, mint a térdízü­let esetében. Gyógyszerekkel és testedzéssel enyhíthető a fájda­lom, és javítható a mozgékonyság. Végső esetben csípőprotézis beültetésére kerül sor, ami rendkívül hatékony beavatkozás.

Gerinc

A gerincoszlopot érintő artrózis főként a nyak vagy a derék merevségét és fájdalmát okozza. A tünetek enyhítésére szolgáló módszerek közé tartoznak a hát- és a hasizmot erősí­tő gyakorlatok, a hőkezelések és üléskor támasztópárnák hasz­nálata. A csigolyák peremén kialakuló csontkinövéseknél becsípődhet a gerinccsatornából kilépő ideg, aminek következ­tében a karban vagy lábban fájdalmat, gyengeséget vagy zsib­badást érzünk. Ha ez bekövetkezik, az idegekre nehezedő nyo­más enyhítése érdekében műtétre lehet szükség.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.