• hipertónia

Hipertónia – mennyire szabad fizikai munkát végezni?

A fiatal, 40-50 év körüli hipertóniás, aki először értesül erről a rendellenességéről, szembekerül a kérdéssel: hogyan tovább? Az elmondottak értelmében, ha nincsen semmiféle panasza, ugyanúgy szabad fizikai vagy szellemi munkát végeznie, mint korábban. Ez a megállapítás különösen akkor érvényes, ha a gyógyszeres kezelést sikerült úgy beállítani, hogy a vérnyomás újra normális vagy közel normális szinten van.

A rendszeres munka jótékonyan hat

A megszokott rendszeres munka végzése éppenséggel megnyugtató hatással lehet, hiszen a mindennapos munka sikerélménnyel jár, és visszaadja az egészség tudatát. A megszokott munka mellett a sza­bad időben végzett, nem túl megerőltető fizikai munka, sport, torna vagy turizmus egyenesen ajánlatos is.

Testhelyzet változás hatásai

Mind munka, mind sportolás közben a gyógyszert szedő hipertóniásnak ügyelni kell arra, hogy testhelyzet-változtatásai vízszintesből függőlegesbe ne legyenek túl gyorsak, mert a már említett ájulás (ortosztatikus kollapszus) következhet be. Ez is megszűnik, ha hamar vízszintes helyzetet foglal el. Sportoláskor nem kell attól tartani, hogy a fizikai munka külön többletterhet jelent a szívnek, hiszen a vérnyomást a gyógyszerek alacsonyabb szinten tartják.

A szívre is jótékonyan hat a terhelés

Az egészséges szívnek pedig az időnkénti terhelés nem árt. Még ha egyszer-egyszer magasabb értéket mutatna is a vérnyomásmérő, sem kell agyvérzéstől, sem ehhez hasonlótól tartani. Az ember verőeres rendszere ugyanis természetes körül­mények között is úgy alakult a fejlődés során, hogy a normális nyomás sokszorosát is kibírja. Munkavégzéskor és izgalmakkor ugyanis átmenetileg a teljesen egészséges embernek is emelkedik a vérnyomása a nélkül, hogy arról tudomást szerezne.

Fizikai munka

Ami a hipertóniások fizikai munkájára vonatkozik, az némi megszorítással a szellemire is érvényes. Mivel azonban az állandó szellemi feszültség, a felfokozott felelősségérzet vérnyomás-emelkedésre hajlamosít, a felelősségteljes poszton álló, szellemi munkát végző hipertóniásnak érdemes elgondolkodnia azon, hogy miképpen rendezze be életét. Mivel az ember a saját hely­zetét néha rendkívül nehezen tudja megítélni, hiszen saját bőré­ből nem tud kibújni, idegrendszerétől, értékítéleteiből nem tud szabadulni, érdemes az életmóddal és munkatempóval kapcso­latban józan ítéletű orvostól tanácsot kérni.

Szellemi munka

Szellemi munkát a hipertóniás természetesen változatlanul folytathat, különösen akkor, ha hatásos és eredményes gyógykezelés alatt áll. Azt a kegyes tanácsot adni a szorongó és felelősségérzettől úgyis kín­zott hipertóniásnak, hogy kerülje a gyakori izgalmakat, egy ki­csit naivnak és gyermekesnek hat. Hiszen az ember, akár hi­pertóniás, akár nem, az élet derekán túl ritkán keresi maga az izgalmakat. Arra viszont törekedhetünk, hogy külső körülmé­nyeinket valahogy úgy igazítsuk, hogy életutunkon lehetőleg csak a legszükségesebb és valóban elkerülhetetlen izgalommal találkozzunk.

Értelmetlen dolog lenne az alkotóképessége teljében levő hipertóniást arra bírni, hogy hagyjon fel eddigi munkájával, és így biztosítson magának nyugalmat és kíméletet. Az ilyen nyuga­lom valószínűleg sokkal több keserűséggel és belső feszültséggel járna, mint a régi, megszokott munka. Jobb ezért, ha a hipertó­niás megszokott munkáját folytatja, de kritikus mérlegelés után annyi terhet rak le válláról, amennyit csak lehet.

A hipertónia diagnózisa sok szorongó, túlságosan lelkiismeretes embernek néha egyenesen „hasznos”, mert józan mérlegelésre késztet, és ezután sok olyan részfeladatról lemond, amit nem feltétlenül neki kell ellátnia. Mindez nem jár teljesítménycsökkenéssel sem nála, sem környezetében.

Amikor csökkenteni kell a munkát…

Természetesen gyökeresen más a helyzet, ha valaki évtizede­ken keresztül kezeletlen hipertóniája miatt vagy talán más rizi­kófaktorok (magas vérkoleszterinszint, elhízás, mozgásszegény­ség, cukorbaj, dohányzás) következtében érelmeszesedésre vagy kisebb-nagyobb fokú szívelégtelenségre tett szert. Ilyenkor indo­kolt lehet a fizikai vagy a szellemi munka csökkentése vagy abbahagyása.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.