• gyógymódok
• orvos

A gyógyítás folyamata, mint a beteg és az orvos speciális, bizalmi kapcsolata

Az elmúlt évtizedben végzett kutatások feltárták a betegségek és az egészségünket, energiánkat károsító állapotok százainak molekuláris titkait. Vizsgálati módszereket fejlesztettek ki, amelyekkel kimutathatók az elváltozások, és szakembereket képeztek ki, hogy gyógyítsák azokat. Nagyszámú gyógymódról és kezelésről bizonyították be, hogy képes leküzdeni vagy kezelni az életünket nehezítő egészségi problémákat. A testmozgás, az étrend, a masszázs, a relaxáció, az akupunktúra, a gyógyszerek, a műtétek mind-mind segíthetnek abban, hogy hosszabban és jobban éljünk. A következő oldalakon minden ehhez szükséges tudnivaló megtalálható.

Ha orvoshoz megyünk, hogy vizsgálja ki egy új tünet vagy probléma okát, rögzíteni fogja az előzményeket, fizikális vizsgálatot végez, majd meghatározza, milyen vizsgálatokra van szükség a diagnózis felállításához. Az orvos mindezt az információt arra használja, hogy megtalálja állapotunk kezelésének legjobb módját. Akár terhesek vagyunk, akár bizonytalanok egy tünettel vagy tünetegyüttessel kapcsolatban, minden okunk megvan arra, hogy elvárjuk a lehető legjobb ellátást. Segít, ha tisztában vagyunk azzal, hogy milyen vizsgálatokat végezhetnek, és milyen kérdéseket tehetünk fel az orvosnak. Ez a cikk korszerű információ-kat tartalmaz számtalan kezelési módról és diagnosztikus vizsgálatról.

Az orvossal való kapcsolat bizalmas: semmit sem adhat ki harmadik személynek abból, amit megosztottunk vele, hacsak ez nem része a folyamatos kezelésnek.

Jogunk van hozzáférni az adatokhoz, amelyeket az orvos rögzített velünk kapcsolatban. Ezek az adatok más egészségügyi szervekkel is megoszthatók, ha a kezelés során szükséges. Az adatokat sokszor orvosi szaknyelven rögzítik, amelyet nehéz megérteni. Ha valamit nem értünk, kérjük, hogy magyarázzák el. Vigyünk magunkkal egy családtagot az orvoshoz: ez segíthet, ha a szakember által elmondott kezelési terv bonyolult,és sokféle vizsgálat szerepel benne – ketten jobban meg tudjuk jegyezni a sok apró részletet. A legtöbben szeretnék tudni a javasolt kezelés lehetséges kockázatait és előnyeit.

Az orvos elmagyarázza a feltételezett diagnózist, és megbeszéli velünk az ehhez szükséges vizsgálatokat, kezelési módokat és gyógyszerelést. Sok betegség esetében számos különböző kiegészítő szakorvosi vizsgálatra lehet szükség.

Mielőtt bármit aláírnánk, kérjük meg az orvost, hogy világosan magyarázza el az abban foglaltakat. A beleegyező nyi-latkozatokban szerepelnie kell a pontos diagnózisnak és a gyógyszeres vagy műtéti kezelés nevének (magyarul), amibe beleegyezünk, különösen, ha érzéstelenítés alatt végzik. Családunknak, partnerünknek vagy a rólunk gondoskodó személynek adjunk instrukciókat arra az esetre, ha mi nem lennénk döntésképes állapotban.

Számos betegség kezeléséhez több szakterületet felölelő megközelítésre van szükség. Segít, ha tudjuk, mivel foglalkoznak a különböző specialisták, és milyen módszereket alkalmaznak. A hagyományos orvosi kezelés része lehet egy vagy több az alábbiak közül: fizikoterápiák, oszteopátia és csontkovácsolás, gyógyszerek, kemoterápia, sugárterápia és műtét.

A fizikoterapeuták különböző orvosokkal és specialistákkal dolgozhatnak együtt, hogy segítsék a károsodott ízületek vagy izmok gyógyulását.

Egy gyógytornász biztonságos, aerob jellegű gyakorlatokból álló programot javasolhat számunkra. Emellett a különböző masszázstechnikákhoz értő terapeuták serkenthetik a keringést és fokozhatják az izomtónust.

Egy képzett fizikoterapeuta helyrehoz vagy megelőz olyan problémákat, amelyek a testet érő megterhelés hatására alakulnak ki. Sportsérülések, terhesség és stroke esetén éppúgy segíthet egy fizikoterapeuta, mint cisztás fibrózisban vagy mozgászavarokban szenvedő gyermekeknek és stresszinkontinenciában szenvedő nőknek.

A fizikoterapeuta tudja, hogyan kell működnie az egyes szervrendszereknek, és különböző módszerei vannak arra, hogy megelőzze vagy kezelje az ismert betegségeket. Egy terhes nőt, újdonsült anyát vagy menopauzán éppen áteső nőt az orvos fizikoterapeutához is beutalhat, hogy az javasoljon számára a medence-fenéid izmok feszességét fokozó gyakorlatokat, amelyek megszüntetik a vizelet-csepegést.

A fizikoterapeuták manipulációt (pasz-szív testmozgást) alkalmaznak, és otthon is végezhető gyakorlatokat tanítanak a betegnek. A cisztás fibrózisban szenvedő gyermekek szüleinek megtanítja a terapeuta, hogyan tisztíthatják meg gyermekük tüdejét a felgyülemlő váladéktól, éppen úgy, mint a légzőszervi problémákban, például krónikus hörghurutban vagy tüdőtágulásban szenvedő betegeknek. A stroke kezelésében és csípő- vagy térdprotézis beültetése után rendkívül lényeges a fizikoterapeuta korai segítsé-ge, mivel ez a terápia hozzájárul a normális testi funkciók operáció utáni visszaállításához.

További kezelési mód a hő- vagy ultrahang alkalmazása károsodott szövetek, például meghúzódott szalagok gyógyítására; a hűtőpakolás a gyulladás csökkentésére; a hidroterápia, melynek során a hát- vagy végtagproblémákban szenvedő betegek meleg vízben alámerülve mozognak vagy mozgatják őket. Az ilyen terápia nem terheli meg ízületeiket, és megtartja súlyukat, ami könnyebbé teszi a mozgást és a manipulációt.

A gyógytornász célja, hogy biztonságos, aerob jellegű gyakorlatok előírásával megelőzze ezek előfordulását.

A gyógytornász edzésprogramokat dolgoz ki és felügyeli ezek megvalósítását a beteg szükségleteinek megfelelően: ez lehet fogyás, az izmok feszességének erősítése, az állóképesség növelése. Bemelegítő és nyújtó gyakorlatokat is tanít, hogy felkészítse a testet a különböző mozgásformákra, és megakadályozza, hogy a tejsav felhalmozódjon az izmokban.

A hagyományos orvosi módszerek kiegészítéseként alkalmazott masszázsnak megannyi kedvező hatása lehet.

A masz-százzsal foglalkozó terapeuták anatómiát és élettant is tanulnak képzésük során, és különféle kézmozdulatokat használnak, hogy serkentsék a vér és a nyirok keringését. Speciális technikáik segíthetik az immunrendszer működését, feszesebbé teszik az izmokat, kisimítják a kö-tőszövetes csomókat. A fő cél a terápia, az öngyógyítás elősegítése. A masszázs ellazít, javítja a közérzetet, és csökkenti a feszültséget. Különböző típusait a fenti keretes szövegrész foglalja össze.

Az oszteopátia és a csontkovácsolás elsősorban a vázizomrendszerrel foglalkozik, de különböző módszereket használ a gerinc-, ízületi és izomproblémák kezelésére.

Az oszteopaták és csontkovácsok szerint a csontok helytelen használat vagy sérülés következtében kimozdulhatnak a helyükről. Az öregedés során, vagy mert testünket nem használjuk eleget, az izmok és kötőszövetek (ízületi szalagok és inak) gyengévé vagy merevvé válhatnak, kárt okozva a vázrendszerben. A legközvetlenebb hatás a fájdalom, ahogy az izmok megpróbálják kompen-zálni a károsodást, és irritálják az idegeket. Mivel azonban testünk megfelelő működése a csontok által biztosított védőrendszertől függ, ezeknek a problémáknak a hatásai sokkal nagyobb területet is érinthetnek.

Bár mindkét terápia segíthet a vázizomrendszertől látszólag független rendellenességek esetén, a legtöbb ember hát- és nyakfájás enyhítésére választja ezeket.

Az oszteopátiás kezelést az USA-ban fejlesztették ki a 19. század végén. A kezelők számos módszert alkalmaznak, amelyek közül a legfontosabb a mély szövetek masszírozása. Ezt kombinálhatják manipulációval és „lökésekkel”, vagyis hirtelen mozdulatokkal, amelyek visszaugrasztják az ízületeket a helyükre. Ez általában nem fájdalmas, bár a kezelés után egy ideig merevnek érezhetjük magunkat. Másik kíméletes módszer a cranialis oszteopátia, amelyet gyermekek vagy legyengült állapotú emberek kezelésére alkalmaznak.

Az oszteopaták kezelni tudják az enyhébb fájdalmat és a merevséget, akárcsak a súlyos fájdalmat akut és krónikus esetben egyaránt. Az oszteopatához rendszeres ellenőrző vizsgálatokra is kell járni. Ha az oszteopata nem tud is meggyógyítani egy betegséget (például a rheuma-toid arthritist, amely immunológiai hátterű betegség), az oszteopátiás kezelés enyhítheti a fájdalmat, és idővel növelheti mozgékonyságunkat.

A háton és a nyakon kívül az oszteopaták más testrészeket is kezelnek, például a lábfejet, a térdet, a csípőt, a kezet és a kart. Megpróbálják enyhíteni például a teniszkönyökkel vagy a repetitív megerőltetés miatt kialakuló sérüléssel járó fájdalmat, és tanácsot adnak arra nézve, hogyan kerülhetjük el ezek kiúju-lását. Akut sérüléseket is kezelnek, például sportolás vagy autóbaleset során elszenvedett sérüléseket. Segíthetnek a fejfájáson is, különösen, ha az izomfeszülés és rossz testtartás következtében alakul ki. A terhesség, a gyermekszülés és a baba vagy kisgyermek hordozása nagy terhet ró a hátra és az ízületekre: az oszteopátia ilyen esetben is hasznos lehet. Az oszteopaták szerint számos más probléma is kezelhető oszteopátiával: a premenstruációs szindróma, a szédülés, a visszatérő arcüreggyulladás, az asztma és az emésztési zavarok.

A csontkovácsok hagyományos diagnosztikai módszereket alkalmaznak, így szükségük van röntgenfelvételeinkre.

A terapeutával való találkozások általában rövidek (az első alkalom negyvenöt perc, a továbbiak húszpercesek), és a kezelés sokszor csak a második alkalommal kezdődik el. A kezelés alapvető kelléke a csontkovácságy, amelyet különböző szögekben lehet állítani, hogy fokozzák a kezelés hatékonyságát.

Az első látogatáskor kikérdeznek a tüneteinkről és orvosi előzményeinkről, valamint mindennapi életünk részleteiről. A csontkovács megfigyeli, hogyan állunk és mozgunk, és megvizsgálhatja reflexeinket.

A diagnózis fontos része az érintéssel való vizsgálat: izmaink, ízületi szalagjaink és mozgásképességünk vizsgálata. Javasolhatnak röntgen-, vér- vagy vizeletvizsgálatot. A kezelés után enyhe fájdalmat vagy merevséget érezhetünk, mivel egyes testrészeinket visszaállítják a megfelelő helyzetbe; az is előfordul, hogy a fájdalom egy-két napon át egyre erősödik. Akut esetekben néhány hetenkénti kezelésre lehet szükségünk, és javasolhatnak számunkra gyakorlatokat, amelyeket a kezelések közt ajánlott végeznünk.

Gyógyszerszedés- mire figyeljünk?

Három dolgot érdemes megjegyezni. Először is feltétlenül kérdezzük meg az orvost bármilyen szerről, amelyet fölír; emellett olvassunk el minden információt, amelyet a gyógyszergyártó cég feltüntet. Másodszor, szedjük a gyógyszereket pontosan előírás szerint, és bármilyen mellékhatásról azonnal számoljunk be az orvosnak. Végül: mindig olvassuk el és értsük meg a készítményekhez mellékelt tájékoztató szövegeket.

Kemoterápia a daganatos megbetegedések kezelésére, gyógyítására

A ráksejtek gyorsan osztódnak, és képesek eljutni a test különböző részeibe a véráram vagy a nyirokrendszer útján. A kemoterápia célja, hogy ezt megelőzze citotoxikus – a sejtek számára mérgező -gyógyszerek alkalmazásával, amelyek károsítják vagy elpusztítják a rákos sejteket. A kemoterápia eredményezhet teljes gyógyulást vagy hatására a daganat visszafejlődhet. Mivel zonban a citotoxikus gyógyszerek nem specifikusak a ráksejtekre, hatással lehetnek az egészséges sejtekre is.

A ráksejt nem az egyetlen gyorsan osztódó sejttípus a szervezetben. A csontvelő vérképző szöveteiben, a szőrtüszőkben, a tápcsatornában és a reproduktív rendszerben egyaránt vannak gyorsan osztódó sejtek. A kemoterápia legtöbb mellékhatását e területek sejtjeinek károsodása okozza. Egyéb, kevésbé gyakori mellékhatás lehet a hányás, a hasmenés, a székrekedés, a neuropátia, a vese- és húgyhólyagproblémák.

Mivel a kemoterápiát gondosan meg kell tervezni, a gyógyszereket kúraszer űen ciklusokban adják, időnként szünetet tartva.

A választott gyógyszertől vagy gyógyszerektől függően a kezelést részekre osztják: ezek néhány órától néhány napig tarthatnak. Időnként szükség van egy- vagy többnapos kórházi benn-tartózkodásra is.

Ez alatt a hosszú időszak alatt fontos, hogy megpróbáljuk minimálisra csökkenteni az életvitelünkben bekövetkező változásokat. Hogy megbirkózzunk a fáradtsággal és a letargia, a gyengeség érzésével – amelyek mind gyakori mellékhatások -, ügyeljünk arra, hogy éjjel sokat pihenjünk, napközben iktassunk be rövid szunyókálásokat, és rendszeresen sétáljunk abban a napszakban, amikor energiaszintünk a legmagasabb. Szervezzünk segítséget a háztartás és a gyermekek körüli teendők ellátására, és csökkentsük a kimerítő tevékenységeket.

A kemoterápia során bágyadtnak és gyengének érezhetjük magunkat, mivel a kezelés csökkenti a csontvelőben keletkező vörösvértestek számát, amelyek az oxigént szállítják.

Ezeknek a sejteknek a hiánya vérszegénységet és alacsony vérnyomást okoz. Ügyeljünk arra, hogy a fürdővíz vagy a zuhany ne legyen túl forró. Ne változtassunk hirtelen testhelyzetet, mert elszédülhetünk.

A hányinger és a hányás a kemoterápia leggyakoribb mellékhatása; az orvos hányinger elleni gyógyszert írhat fel, hogy csökkentse ezek jelentkezését. Bár lehet, hogy nincs kedvünk enni, szervezetünknek szüksége van a kiegyensúlyozott, friss gyümölcsben, zöldségben és vasban gazdag tápanyagokra. Nagy étkezések helyett együnk többször kis meny-nyiséget; kerüljük a gyorsételeket és a fűszeres vagy zsíros ételeket. Igyunk sok folyadékot, de ne étkezés közben. Kezelés előtt ne együnk.

Ha hányunk a kezelés után, ne együnk néhány óráig, hanem apránként igyunk sok folyadékot. Kerüljük az olyan helyeket, ahol erős szagokat lehet érezni – például az éttermeket és a parfümériákat -, és alkalmazzunk relaxációs technikákat, hogy csökkentsük a kezelés szervezetünkre gyakorolt kellemetlen hatását.

A kemoterápiás szerek befolyásolják a szervezet fertőzések elleni védelmét biztosító fehérvérsejtek keletkezését.

A kezelés során monitorozzák vérképünket, és ha a fehérvérsejtszám túlságosan lecsökken, a kemoterápiát felfüggeszthetik, vagy csökkenthetik a dózist egy időre, hogy a csontvelő működése helyreállhasson.

Segítsük immunrendszerünket azzal, hogy szigorú higiéniai szabályokat vezetünk be; kerüljük az állatokat, a tömeget, a náthás vagy influenzás, illetve a közelmúltban beoltott embereket. A fertőzés bármilyen jeléről – láz, verejtékezés, bőrgyulladás, torokfájás, köhögés, hüvelyfolyás vagy viszketés – azonnal számoljunk be orvosunknak. A vágások és horzsolások is elfertőződhetnek, ezért ha piszkos munkával járó feladatokat, például házimunkát vagy kerti munkát végzünk, viseljünk védőkesztyűt, hogy óvjuk bőrünket. A gyógyszerek érzékenyebbé tehetik bőrünket a napfényre,

Egyes rák elleni gyógyszerek átmenetileg károsíthatják a szőrtüszőket, aminek hatására egész testünkön kihullik a szőr és a haj.

Megváltozhat a haj színe és szerkezete is. Mielőtt elkezdődne a kezelés, vágassuk rövidre a hajunkat, hogy köny-nyebb legyen bánni vele. Használjunk puha kefét és kímélő sampont, hogy ne sértsük föl a fejbőrt; kerüljük a forró haj sütő vas használatát, a hajszárítót pedig a legalacsonyabb fokozatra állítsuk. A hajunk végül ki fog nőni, de addig is elrejthetjük a hiányát parókával, kalappal vagy sállal.

Egyes kemoterápiás szerek befolyásolják a véralvadásban szerepet játszó vérlemezkék keletkezését a csontvelőben. Azonnal szóljunk az orvosnak, ha például elállíthatatlan orrvérzés, feketére színeződött széklet, véres vizelet vagy bőr alatti vörös pöttyök jelentkeznek. Ha a vérlemezkék száma túlságosan lecsökken, vérátömlesztésre lehet szükség. Ne szedjünk semmilyen vény nélkül kapható gyógyszert az orvossal való konzultáció nélkül.

Sok kemoterápiás gyógyszer meddőséget okozhat férfiak és nők esetében egyaránt.

A termékenység újra normális lehet a kezelés vége után, de nem minden esetben. Mielőtt elkezdődik a kezelés, járjunk utána a lehetőségeknek: például a petesejtek tárolásának, ha gyógyulásunk után szeretnénk gyermeket. Ha meddőségi kezelésben részesülünk, ezt el kell halasztani, míg véget nem ér a kemoterápiás kezelés. A gyógyszerek menopauza jellegű tüneteket is okozhatnak, például hőhullámokat és hüvelyszárazságot.

A rák elleni szerek veszélyeztethetik a fejlődő magzatot is. Ügyeljünk arra, hogy mindig használjunk fogamzásgátlót a kemoterápia során. Ha a beteg terhes, amikor felállítják a diagnózist, a kezelés előtt meg kell tudnia, milyen hatásai lehetnek a kemoterápiának, és mivel járhat a kezelés elhalasztása.

 A kemoterápia során citotoxikus gyógyszereket adnak a ráksejtek felgyorsult növekedésének vagy szaporodásának gátlására.

A gyógyszereket különböző módokon alkalmazzák: intravénás injekcióval, közvetlenül az érintett területre, rögzített katéteren keresztül vagy szájon át (tabletta formájában), ez utóbbi azonban nem minden gyógyszer esetében lehetséges.

A választott módszer számos faktortól függ, többek között a rák típusától és súlyosságától, az alkalmazott gyógyszertől, életkorunktól és általános egészségi állapotunktól. Ha intenzív kezelésre van szükség, általában speciális rendelőbe vagy kórházba kell mennünk. Legtöbbször kisebb adagokban adják a kezelést, hogy csökkentsék a mellékhatásokat. Mivel a normális sejtek gyorsabban helyrejönnek, mint a ráksejtek, meghatározott időközönként adagolt citotoxikus szerek lehetővé teszik a normális sejtek regenerációját.

A sugárterápia során nagy energiájú (radioaktív) sugárzást használnak, amely megtámadja és elpusztítja a rosszindulatú daganatokat. Az egész testre ható, gyógyszeres kezeléstől (kemoterápiától) eltérően a sugárterápia célzott kezelési mód, amelyet magára a daganatra lehet irányítani. A ma már egyre specializáltabb sugárterápiába az elektronsugár-terápia és a neutronterápia is beletartozik.

A kóros elváltozásra összpontosított besugárzás elpusztítja a ráksejteket, miközben a lehető legkisebb károsodást okozza a szomszédos, normális sejtekben.

A ráksejtek különösen érzékenyek a sugárzásra, mivel gyorsan osztódnak és nőnek, és bár a sugárzás a normális sejtekre is hat, ezeknek jobb a regenerációs képességük, így nagy részük helyrejön a kezelések között. A normális sejtekben okozott károsodások ennek ellenére mellékhatásokhoz vezetnek, jóllehet a kezelés teljesen fájdalommentes.

A sugárterápiát gyakran kemoterápiával vagy műtéttel együtt alkalmazzák. Sor kerülhet rá műtét vagy kemoterápia előtt, hogy a daganat mérete csökkenjen

De a sebészi beavatkozás vagy a kemoterápia után is alkalmazhatják; ekkor az a cél, hogy elpusztítsák az kemoterápia közben kap besugárzást. Sugárterápiát adhatnak az előrehaladott rák tüneteinek, például a fájdalomnak az enyhítésére is.

Mire számíthatunk a sugárterápiás kezelés során?

Radiológus vagy sugárterápiával foglalkozó onkológus eldönti a besugárzás típusát, dózisát, és pontosan meghatározza a kezelendő terület helyét és kiterjedését. A legtöbb beteg külső besugárzást kap: a sugárzás áthatol a bőrön, eljutva a daganat helyszínére. Egyes esetekben radioaktív anyagot ültetnek be a daganat helyére, de az is előfordul, hogy a külső besugárzást követően kapunk beültetést.

Az első fázis az előkezelés, amely harminc perctől három óráig terjedhet. Általában járóbeteg-ellátás keretében kapjuk a kezelést, hétköznaponként hat-nyolc héten át.

A kezelőorvosok pontosan meghatározzák, hogy mely ponton, milyen mélyen és mennyi ideig kell behatolnia a sugárnyalábnak a szervezetbe. Speciális filctollal megjelölik a behatolási pontokat a bőrünkön.

A közelmúltban rövidebb, intenzívebb kezelésekkel is kísérleteztek, és azt találták, hogy egyes tumorok esetében ezek éppen olyan hatékonyak. Testünket védőköpennyel fedhetik le, hogy megvédjék az egészséges sejteket a károsodástól. A kezelés legfeljebb egy órán át tart, bár a sugárnyalábot csak néhány percre kapcsolják be.

A belső besugárzás egyik típusa az implantátu-mos kezelés, mely lehetővé teszi, hogy rövid időn át állandó besugárzást adjanak egy behatárolt területre.

A sugárforrást általános érzéstelenítés mellett a testüregben, ritkábban a szövetek közé szúrt tűben helyezik el (például méhnyakrák, nyelőcső-, orrgarat- és más daganatok esetében). A belső sugárkezelés másik típusa a vénás injekcióval a testbe juttatott radioaktív izotóp.

A sugárzás kibocsátása során egyágyas szobában kell feküdnünk a kórházban, hogy másokat ne érjen sugárzás. A benntartózkodás időtartama csak néhány nap, mivel az izotóp fokozatosan elveszti hatását. A radioaktív implantátum néhány percen vagy néhány napon át is alkalmazható. Kisebb implantátumokat a helyükön is hagyhatnak a kórházból való távozás után.

A sugárterápia mellékhatásai egyénenként változók; attól is függnek, hogy melyik területet kezelik

A leggyakoribb mellékhatás a fáradtság, az étvágytalanság, a bőr irritációja a kezelt területen és az érzelmi stressz. Előfordulhatnak helyi mellékhatások is: például a fej besugárzása okozhat hajhullást, de a testszőrzetet nem károsítja, az emlőrák kezelése okozhatja a váll merevségét, az emlő és a mellbimbó fájdalmát, a mellméret növekedését vagy csökkenését.

A legtöbb, sugárterápiával kezelt beteg fáradtságot és energiahiányt tapasztal.

• A rák tünetei, például a fájdalom, az étvágycsökkenés és a stressz csak súlyosbítja a problémát. A kimerültség azonban jobbára eltűnik a kezelés végeztével.
• Pihenjünk sokat éjjel és nappal is, végezzünk kevesebb házimunkát. Kérjünk és fogadjunk el segítséget barátainktól és családunktól. Mérsékelt intenzitással mozoghatunk is, de csak olyan társas eseményekben vegyünk részt, amelyekhez kedvet érzünk.
• Bánjunk kíméletesen a bőrünkkel
• A külső besugárzás hatására a bőr vörössé és érzékennyé válhat, mintha leégett volna a napon. Néhány kezelés után száraznak és viszketegnek érezhetjük. Bármilyen nedvesség megjelenéséről szóljunk a kezelőorvosnak, mivel kezelés nélkül nyílt sebek alakulhatnak ki. Útmutatást fogunk kapni a bőrünk ápolásával kapcsolatban, és fontos, hogy ezeket be is tartsuk, mivel bőrünk érzékennyé és sérülékennyé válik a károsodásokkal és a fertőzésekkel szemben.
• Kérdezzük meg orvosunkat, hogy milyen termékeket – púdert, krémeket, napkrémet stb. – szabad használni. Kerüljük a merev, szoros ruházatot is.

A sugárterápiával kezelt embereknek gyakran csökken az étvágyuk, ami jelentős fogyáshoz vezet.

A tápcsatornában kialakult rákok megnehezíthetik a rágást, a nyelést vagy az emésztést, súlyosbítva a problémát. A kezelés alatt rendszeresen ellenőrizni fogják testsúlyunkat, s ha bármilyen, evéssel kapcsolatos probléma vagy hányinger, hányás, székrekedés, hasmenés lép fel, arról késedelem nélkül be kell számolni a kezelőorvosoknak. A következők segíthetnek.

• Együnk kis mennyiségeket napjában többször, ne csak főétkezéskor.
• Tartsunk kiegyensúlyozott, változatos étrendet; a dietetikus el fogja mondani, ha speciális diétára van szükségünk.
• Tejszínnel, sajttal ízesítsük az ételt.
• Pépesítsük az ételt, ha nehezünkre esik a nyelés.
• Fogyasszunk folyékony táplálékkiegészítőket, hogy növeljük a fehérjebevitelt.
• Főzzük meg, majd fagyasszuk le kis adagokban az ételeket (vagy kérjünk meg erre másokat), hogy bármikor ehessünk, amikor megéhezünk.
• Tartsunk magunknál rágcsálnivalókat.
• Dobjuk fel az étkezéseket egy pohár borral, de csak akkor, ha az orvos megengedi.

Ha rákkal diagnosztizálnak és kezelnek bennünket, az félelemre adhat okot, hiszen szembe kell néznünk a kezelés mellékhatásaival, a rák tüneteivel és az ismeretlentől való szorongással.

Hasznos lehet a rendszeres találkozás egy pszichológussal, valamint a relaxációs technikák alkalmazása.

Csatlakozzunk a rákbetegek önsegítő csoportjainak egyikéhez, ahol olyanokkal beszélhetjük meg aggodalmainkat, akikben megbízunk, és akik jól ismerik problémáink természetét.

 Műtét előtt áll? Tegye fel kérdéseit a szakembernek! Ha többet tud, könnyebb döntenie!

Műtét előtt időt kell hagynunk egy kis kutatásra, fel kell tegyünk megválaszolandó kérdéseket, majd a tervezett beavatkozásról alaposan el kell gondolkoznunk, íme néhány kérdés, amelyre mindenképpen választ kell kapnunk, mielőtt beleegyeznénk a műtétbe.

• Valóban szükség van a beavatkozásra?
• Milyen egyéb kezelési lehetőségek vannak?
• Létezik-e kevésbé invazív kezelés?
• Mi történik akkor, ha nem kerül sor a műtétre?
• Milyen veszélyei és milyen előnyei vannak a műtétnek?
• Hány ilyen műtétet végzett már a sebész?
• Mennyit végzett az elmúlt hónapban?
• Mi a műtét kimenetele és túlélési aránya?
• Milyen típusú érzéstelenítést fognak alkalmazni a műtét során?

Számos okból lehet szükség műtéti beavatkozásra: hogy helyreállítsanak vagy újraépítsenek valamit, ami károsodott vagy tönkrement; eltávolítsanak valamit, aminek a jelenléte nemkívánatos a szervezetben; szövetet, elektronikus vagy mechanikus eszközt ültessenek be; áthelyezzenek valamit, ami elmozdult normális helyéről; segítsék egy probléma diagnózisát; megelőzzék egy betegség terjedését; vagy enyhítsék a kellemetlenséget. Bármi is a cél, a műtétnek – mint minden más kezelési módnak – megvannak a maga kockázatai és előnyei.

Kezelőorvosunk, a sebész és az aneszteziológus együtt készítenek fel a műtétre

A sebész részletes tájékoztatást ad betegségünkről és annak műtéti megoldásáról. Beszéljük meg vele, hogy van-e más kezelési mód, vagy a műtét elkerülhetetlen. Kérdezzünk rá a beavatkozás esetleges következményeire és szövődményeire; mennyi idő szükséges a felépüléshez; kell-e valamilyen speciális utókezelés vagy diéta. Ha mindezzel tisztában vagyunk, bátrabban nézünk a beavatkozás elé, és nagyobb biztonsággal tervezzük meg a közeli jövőt.

Műtét előtt találkoznunk kell az aneszteziológussal (altatóorvos), aki kikérdez bennünket általános állapotunkról, betegségeinkről, szedett gyógyszereinkről, gyógyszerérzékenységünkről, korábbi műtéteinkről. Egy fizikális vizsgálat, a levett laborértékek és a röntgenvizsgálatok birtokában felméri az altatás kockázatát. Megbeszéli velünk az altatás vagy érzéstelenítés menetét és várható szövődményeit. Elmondja a műtét előtti teendőket, és javaslatot ad, hogy közvetlenül a műtét előtt mely gyógyszereinket vegyük be.

A kivizsgálás során találhatnak olyan elváltozást, amely azonnali – életmentő -műtétet igényel. Ekkor az ügyeletes sebész és az aneszteziológus ismerteti a kockázatokat és az előnyöket.

A sürgős műtétek gyakori típusai közé tartoznak az autóbaleset során szerzett sérülések, egyéb károsodások; az égés, az értágulat megrepedése, az agyi károsodás, a súlyos nőgyógyászati vérzések, a méhen kívüli terhesség, a bélelzáródás és a vakbélgyulladás miatt szükségessé vált beavatkozások.

Mire számíthatunk a műtét napján?

Ha a műtét kórházi tartózkodást igényel, a szükséges papírok kitöltése után a nevünkkel ellátott karszalagot kapunk, majd elküldenek minket a számunkra kijelölt szobába. Itt az utcai ruha helyett kórházi ruhát vagy saját hálóruhát húzunk; el kell távolítanunk a kontaktlencsét, a szemüveget, a hallókészüléket, a protézist és a sminket. A kórház kijelölt dolgozója ismerteti velünk a kórház házirendjét, és megmutatja, hol és hogyan tárolhatjuk személyes holminkat.

A kellő időben megkérnek, hogy ürítsük ki hólyagunkat; a műtét előtt fél-háromnegyed órával enyhe nyugtatót kapunk, mely segít ellazulni. A nővér intravénás katétert is behelyezhet valamelyik vénánkba, amelyen át szükség esetén folyadékot és gyógyszert kaphatunk.

Ha eljön a műtét ideje, hordágyon betolnak a műtőbe. Az aneszteziológus asszisztens gondosan ellenőrzi karszala-gunkat. Ezután következik az érzéstelenítés (altatás vagy valamelyik vezetéses érzéstelenítési forma); különböző monitorozó készülékeket helyeznek ránk, amelyek mérik a vér oxigéntartalmát, a vérnyomást, a pulzust, a hőmérsékletet, a légzést, a szívverést és a műtét alatti éberséget.

Ha a műtétnek vége, ébresztés után visszavisznek a saját szobánkba. Ha megfigyelésre szorulunk, kitolhatnak az „ébredőbe”, ahol állandó kontroll alatt tartanak, míg állapotunk nem javul any-nyira, hogy visszakerülhessünk az osztályra. Ha a műtét előtt már nem voltunk jó állapotban, vagy nagyon hosszú, komoly műtéten estünk át, mely az osztályos felügyeletnél szorosabb megfigyelést igényel, átmenetileg az intenzív osztályra is kerülhetünk.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.