• D-vitamin
• nap
• rák

A gyógyító nap: rákbetegség megelőzésére

Mióta fellángolt az egyre növekvő ózon­lyuk kialakulásának okairól és következmé­nyeiről folyó vita, az ember egyre inkább az egészségét aláásó veszélyforrásként tekint a napra. A napimádók és nyaralók különösen a hosszan tartó napozás károsító hatásától tar­tanak a védelem nélküli ultraibolya sugárzás miatt, amit az orvosok a bőrrákkal hoznak összefüggésbe. Közben pedig, úgy tűnik, telje­sen feledésbe merül, hogy a napból származik mindaz a meleg, amely nélkül az élet keletke­zése és fennmaradása elképzelhetetlen volna a Földön.

A Föld csaknem valamennyi élőlénye, legyen szó állatról, emberről vagy növényről, nap- és fényfüggő. A bioritmusunk és ezzel együtt az összes anyagcsere-funkciónk, a teljes hormontermelésünk a fény irányítása alatt áll. Feltehetőleg ez az oka annak, hogy az ember, más élőlényekhez képest rövid törté­nete folyamán, mindig tisztelte a nap életadó erejét.

Már az ősi civilizációkban tudták, hogy a nap nem csak életet ad, és nem csak a növények növekedéséről – és egyúttal az élelem jelentős részéről – gondoskodik. Tisztában voltak azzal is, hogy milyen pozitív hatást gyakorol az em­ber közérzetére. Az asszíriai ásatásoknál például olyan berendezéseket találtak, amelyek a zavar­talan napfürdőzést szolgálták. A rómaiak azt is elmondhatják magukról, hogy elsőként építet­tek be otthonaikba szoláriumot: ezzel egészítet­ték ki fejlett fürdőkultúrájukat.

A nap is áldást hoz?

A kőkorszak embere számára még teljesen normálisnak számított, hogy csaknem minden idejét a friss levegőn és ezzel együtt a napon töltötte. Mindegy volt, hogy az erdőben kuta­tott diófélék és gyümölcsök után, fát gyűjtött a bozótosban, vagy a nyílt mezőn vadat űzött: az élet akkoriban szinte kizárólag a szabadban zajlott.

Barlangokba csak éjszakára vagy rossz idő esetén húzódtak vissza, hogy védjék magu­kat a vadállatoktól és a hidegtől. Csak a civilizáció csinált az emberből olyan élőlényt, amely ideje zömét nem a friss leve­gőn, hanem gyárakban, irodákban tölti. Ez a fejlemény, az iparosodás, amely a 18. század második felétől Angliából terjedt el világszerte, és amely az emberiség történetének egészéhez képest még csupán rövidke epizód, drámai mértékben megváltoztatta az ember D-vita­min-ellátását.

Az emberek többségének attól kezdve nap nap után zárt helyiségekben kellett dolgoznia. Közben a munkáscsaládok többsége katasztrofális higiénés viszonyok között élt, szűk kis utcákban, kicsi terekben összezsúfo­lódva. Nem csoda, hogy különösen a Nagy-Britanniában élő gyerekek körében a rachitis (csontlágyulás) járványos méreteket öltött.

Az angolkóros gyerek ét­vágytalan, sápadt, ingerlékeny és alvászavaros. Mivel a csontok meszesedési folyamata elakad, terhelés esetén meggörbülnek: így keletkezik a jellegzetes tyúkmell, X- és óláb, valamint a tipikusan lapos fej forma. Ha felnőttkorban alakul ki ehhez hasonló mérvű D-vitamin­hiány, akkor a kialakuló betegséget oszteo-maláciának hívják.

 A „napfényhormon” ereje

További évtizedekre volt szükség ahhoz, hogy ennek az anyagnak teljes jelentőségét és az em­beri test működésében betöltött szerepét meg­értsék. Többek között a 1970-es évek közepén fedezték fel a D-vitamin aktív formáját, a kalcitriolt. Kezdetben abból indultak ki, hogy ez a hormon, amelyik a D-vitamin tulajdonkép­peni hatását kiváltja a sejtben, kizárólag a vesé­ben termelődik, és onnan kerül a vérbe, hogy betölthesse szerepét a kalcium-anyagcserében.

A hetvenes évek közepén azután felfedezték a sejtekben azokat a D-vitamin-receptorokat (VDR) is, amelyek ehhez a folyamathoz szük­ségesek. A receptorok többek között a sejthár­tyában találhatók, és úgyszólván kulcslyukként szolgálnak bizonyos hormonok számára. Gondoskodnak róla, hogy csak bizonyos anya­gok juthassanak be a sejtekbe, amihez a recep­tornak egy oda illő „kulccsal” kell kapcsolatba kerülnie. Az egyik ilyen sejtkulcs a D-vitamin.

Hogyan keletkezik a D-vitamin?

A D-vitamin a napfény ultraibolya (UV-B) sugárzásának hatására keletkezik a szerveze­tünkben egy elővitaminból (provitaminból), amely a zsírhoz hasonló koleszterinen alapul. Az A-, E-, és K-vitaminhoz hasonlóan a zsíroldékony vitaminok közé sorolják. A D-vitamin eredetének, keletkezésé­nek és funkciójának kutatása közben azonban, különösen aktív formájáról, a kalcitriolról egyre több, hormonokkal, főként a férfihor­mon tesztoszteronnal, a női nemi hormon progeszteronnal és a stresszhormon kortizollal közös vonást sikerült felderíteni.

Ezeknek a szteroid hormonoknak (melyeknek közös jellemzője, hogy további segédanyagok nélkül, közvetlenül képesek a sejtekbe hatolni) ugyan­is mindegyike hasonló, koleszterin alapú elő-anyaggal rendelkezik. Valamennyi egy bizonyos szervben képződik, majd utána a vér útján jut­nak különböző funkciók vezérlőhormonjai­ként a sejtekbe. Ám ha kémiai struktúrájuk hasonló is, hatásuk egészen specifikus – hason­lóan ahhoz, amikor egy biztonsági zár kulcsát csakis a hozzá pontosan illeszkedő lyukban lehet elfordítani.

A D-vitamin-anyagcsere

A D-vitamin-anyagcsere meglehetősen komplex folyamat.

1. A D-vitamin-termelés első lépcsőfokára a májban kerül sor. Ott készül a vérben levő koleszterinből a D-vitamin pro vitaminja.
2. A D-provitamin egy szállítófehérjéhez kapcsolódva a vérkeringésen keresztül a bőr­be kerül. Ott a napfény ultraibolya sugarainak hatására (UVB tartomány) kolekalciferol, a D-vitamin egy következő elő vitaminja kép­ződik belőle.
3. A kolekalciferol ugyanazon szállítófehérje segítségével ezek után visszajut a májba. Ugyancsak ide kerül az a kis mennyiségű kolekalciferol is, amelyet a táplálékkal veszünk fel. Ezek után a májban keletkezik a D-vitamin-anyagcsere bázisa, a 25-hidroxikolekalciferol. Ez végül a vér közvetítésével jut el az egyes
   sejtekhez, ahol a D-vitamin aktív formája, a kalcitriol keletkezik.
4. A D-vitamin kapcsolatba lép a sejthártya már említett receptoraival, majd beavatkozik a sejtanyagcserébe. Eközben számos gén mű­ködését is befolyásolja. Míg a sejtek a D-vita­minjukat fel is használják, addig a vese az ott termelődő kalcitriolt leadja a véren keresztül. A testnek erre a csontanyagcseréhez van szük­sége, valamint ahhoz, hogy a belekből felvehes­se a kalciumot. Ráadásul vonzza az immunsej­teket, amelyek gyulladáscsökkentő hatásúak.

A (napfény)dózis a lényeg

Míg állatvilágbeli rokonaink bundával vagy tollakkal védekeznek a kártékony ultraibolya­ sugárzás ellen, a csupasz ember az evolúció fo­lyamán másféle védekezőképességet fejlesztett ki. Bőre a napfény hatására egyre barnább lesz. A pigmentek felhalmozódása ugyanis hatékony természetes védelmet biztosít a nap ultraibolya sugárzása ellen. Ugyanakkor a pig­mentképződés a D-vitamin-szintézist is csök­kenti.

Az Egyenlítő környéki erős napsütésének kitéve az afrikai szavannákon élő, és természe­tüknél fogva sötét bőrű, és így a sugárzástól alaposan védett elődeinknek ez nem jelentett gondot, mert az erős napsütésnek köszönhető­en kielégítően el voltak látva D-vitaminnal.

Amikor az ember kereken negyvenezer évvel ezelőtt előrehatolt az északi területekre, Euró­pában éppen jégkorszak honolt. Annak a ve­szélye, hogy öt és tíz fok közötti hőmérsékleten leégnének, elég csekély volt – sokkal fontosabbá vált az, hogy állatbőrökkel védekezzenek a kegyetlen hideg ellen. így történt, hogy a bőrt egyre kevesebb napsütés érte. Az ennek következtében fellépő lappangó D-vitamin­hiány hatása vezetett sok generációval később a bőrszín világosabbá válásához, amely a nap­fénnyel szembeni érzékenység fokozódását eredményezte.

Természetes napvédelem

Bőrünk – típustól függően (lásd bővebben a 94. oldalon) – az év folyamán képes többé-kevésbé kielégítően alkalmazkodni a különbö­ző intenzitású napsütéshez. Azok az emberek, akik sokat vannak a szabadban, több hét alatt olyan szaruréteget fejlesztenek, amely kevesebb napfényt enged át. A bőr pigmentjei tovább erősítik a test saját nap védelmét: ez az egyre barnábbá váló bőrszínből látszik, amely a bőr­sejtek egyre fokozódó melanintermelésének hatására alakul ki a napozás után körülbelül 72 órával.

November és február között a mi szélességi körünkön túl gyenge a nap UV-sugárzása ahhoz, hogy bármiféle reak­ciót váltson ki a bőrünkből.

A megfelelő D-vitamin-ellátás mindenesetre csak akkor biztosított, ha rendszeresen, és bőre érzékenységétől függően elegendő ideig a napon tartózkodik. Egy rövid nyaralás a Karib-szigeteken szórakoztató lehet, de a jó D-vitamin-ellátáshoz nem túl sokat tesz hozzá. Minél világosabb a bőre, annál óvato­sabban járjon el, mert a napégéssel kapcsolat­ban is igaz, hogy a méreg dózisfüggő.

Védekezzünk a nap ellen, vagy védjen bennünket a Nap?

Ha szeretné bőre D-vitamin-termelő képességét kihasználni egész sor tényezőt figyelembe kell vennie. Ezek egy részéről ön dönt, másik részét azonban nem tudja befolyásolni.

Nem befolyásolható tényezők

Az, hogy az ön bőre képes-e elegendő D-vitamint termelni, elsősorban életkorától és lakhelyétől (a napsütéses órák számától) függ. Azt is figyelembe kell venni, hogy bőr­típustól függően bizonyos mértékig természe­tes védelmet élvezünk a napsütés ellen, és ennélfogva erősebben vagy gyengébben reagálunk a napsütésre. Vegye figyelembe a következőket:

Bőrtípus: Minél kevesebb pigmentet tartalmaz a bőr, annál érzékenyebben reagál az UV-sugárzásra, és annál rövidebb az az idő, amit napvédelem nélkül a napon tölthet. Ötféle bőrtípust különböztetünk meg, és ezek közül a IV. és V. típus hasonlít leginkább kőkori őseink adottságaihoz.

• I. típus: Vörös haj (vagy világos haj vörös árnyalattal), világoskék szem, nagyon sok szeplő, igen világos bőr, amely barna sosem lesz, ellenben roppant könnyen leég. Erősen fényérzékeny bőr, legfeljebb 5-10 percig ele­gendő a saját napvédelem
• II. típus: Szőke haj, kék vagy zöld szem, sok szeplő, világos bőr, napozás után csak kicsit barna, könnyen leég. Fényérzékeny bőr, 10-20 percre elegendő saját napvédelem.
• III. típus: Barna haj, barna vagy szürke szem, kevés szeplő, közepes bőrszín, nyáron közepesen barna, ritkán ég le. Kevéssé fényérzékeny bőr, a saját napvédelem 20-30 percre elég.
• IV. típus: Fekete haj, sötétbarna szem, nem szeplős, sötét bőr, nyáron erősen barna, igen ritkán ég le. Nem fényérzékeny bőr, a saját védelem 30-40 percre is elég.
• V. típus: Fekete haj, sötétbarna szem, nem szeplős, fekete bőr, sosem ég le. A napra csep¬pet sem érzékeny bőr, korlátlan saját védelem.

Lakóhely: A mérsékelt éghajlati övben a 45. szé­lességi foktól északra és délre (és ezért Észak-Európában is) olyan gyenge a napfény a téli hónapokban, hogy a testünk nem képes D-vita­mint termelni (kivéve néhány ezer méteres magasságban). Ezért nyáron kell a mértékkel élvezett napozás során elegendő tartalékot gyűjteni a „sötét” hónapokra.

Életkor: Az életkorral párhuzamos egyre csökken a bőr D-vitamin-termelő képessége, ezért időseknél sokkal nagyobb a D-vitamin­hiány kockázata. Kétséges esetben másféle D-vitamin-forrásokra is szükség van.

Egyénileg befolyásolható tényezők

Akinek naponta adódik alkalma, hogy a sza­badban a napon legyen, annak jó esélye van arra, hogy nyáron elegendő tartalékot gyűjtsön össze télre. Ám bőre és egészsége érdekében tartson be néhány szabályt!

Évszak: Annak érdekében, hogy bőre hozzá­szokhasson az UV-sugárzáshoz, és aktiválhas­sa saját védelmi mechanizmusait, töltsön már a tavasz első napfényes napjaitól (márciustól) kezdve rendszeresen mérsékelt napozással annyi időt, amennyit a 94. oldalon feltüntetett értékek megengednek. így csökkentheti annak a kockázatát, hogy nyáron, erős napsütésben leégjen a bőre.

Napszak: Minél magasabban áll a nap, annál jelentősebb az UV-B sugárzás aránya, amely a D-vitamin-képzésért felelős. Alacsony napállás­nál ellenben az UV-A sugarak vannak többségben, és ez a fajta sugárzás nem segíti a D-vita­min-képződést, csak terheli a bőrt. Általános szabályként alkalmazhatja, hogy a D-vitamin­termelődést segítő napozásnak akkor van értelme, ha az árnyékunk nem hosszabb a test­magasságunknál.

Napvédő készítmények: A magas védőfaktorú naptej megakadályozza ugyan az idő előtti leégést, de egyúttal mindennemű D-vitamin­termelést is. Ezért ajánlatos többször, rövidebb ideig tartózkodni a napon napvédő szer használata nélkül, mégpedig az előző oldalon olvasható egyéni érzékenységi küszöbök fi­gyelembevételével.

Ha ennél hosszabb ideig szeretne a napon lenni, vagy a foglalkozása miatt ez elkerülhetetlen, akkor célszerű nap­védő szert használni. Ne takarékoskodjék vele! Testméretektől függően 30-40 millilitert kenjen magára (ez körülbelül két-három evőkanálnyi­nak felel meg. Bőrtípustól függően szükség lehet magasabb vagy alacsonyabb fényvédő faktorú (SPF) szerre.

• I. típus: SPF40-50+
• II. típus: SPF 25-40
• III. típus: SPF 25
• IV. típus: SPF 10-20

Védőruházat: A textíliák is védik a bőrt a túl­ságosan sok napsugárzástól, különösen a speciális UV-szűrős ruházat. Viselésükkel el lehet ugyan kerülni a napégést, de sajnos a D-vitamin-termelést is akadályozzuk vele. Viszont a napozószerek használatával ellentét­ben, ebben az esetben nem kerül a bőrére olyan vegyszerek egész sora, melyeknek egy része felszívódik, és amelyek hatása nem is­mert minden részletében.

Egészséges táplálkozás: Fogyasszon sok zöldséget és gyümölcsöt. A bennük található másodlagos növényi anyagok védenek a túlságosan gyors leégéstől, ahogy azt a düsseldorfi egyetem 2006-os kutatásai bizonyították. Flavonoidokban gazdag étcsokoládé fogyasztása után például 20 százalékkal nőtt a leégés nélkül napon tölthető idő. Ezen túlmenően a növényi anyagok közvetlenül képesek befolyásolni a hámsejtek D-vitamin­receptorait, és így közvetetten a sejtfunkciók irányítását is.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.