• csípések
• harapás

Harapások és csípések amelyik veszélyeztetik egészségünket – hogyan védekezzünk?

Méregfogak, fullánkok, áll­kapcsok, csápok – a természet bővelkedik hara­pásra, csípésre és mérgezésre alkalmas durva fegyverekben. Sze rencsére a támadások többsége alig okoz nagyobb bajt, mint apró kellemetlenséget, bár a kisgyermekek, az idősek és az allergiá­sok esetében különleges óvintézkedések vál­hatnak szükségessé. Nagyobb a veszély, ha nagyobb vagy valamilyen betegséget hordozó állat harapja vagy csípi meg az embert.

A józan ész rendszerint segít a szükségte­len összeütközések elkerülésében. Bár egyes rovarok, pl. a szúnyogok keresik az embere­ket, az állatok többsége csak vészhelyzetben támad. Jó tudni, hogyan kezeljük a mégis előforduló harapásokat és csípéseket.

Nyaraláskor vagy ha más vidékre költö­zünk, tájékozódjunk a helyiektől, esetleg a hatóságoktól, hogy miféle veszélyekre kell felkészülni. Ha például az Egyesült Államok déli vagy középnyugati területeire látogatunk, olvassunk utána a barna bujdosópóknak. Ennek a rovarnak a mérge egy olyan enzimet tartalmaz, amely megtámadja a bőr alatti szöveteket. Egyes tengerparti strandokon tanuljuk meg felismerni – és nagy ívben elkerülni – az ott úszkáló medúzákat. Floridában pl. olyan hólyagmedúzával is találkozhatunk, amelynek a karjai elérhetik a 18 méter hosszúságot.

Óvatosan a méhekkel!

A méhcsípés igen fájdalmas, olykor pedig halálos is lehet. Méhcsípéstől többen halnak meg, mint kí­gyómarástól. A hárryásszárnyúak rendjébe tartozó számos faj – beleértve a lódarazsat, a darazsat és a tűzhangyát – csípése is kiválthat életveszélyes reakciókat.

Amikor szembe kerülünk egy méhvel vagy darázzsal, őrizzük meg nyugalmunkat, és lassan hátráljunk el. A mé­hek és darazsak csípésükkel egy olyan vegyi anyagot is kibocsátanak, amely odavonzza társaikat, tehát ha már megcsípett egy rovar, gyorsan hagyjuk el a helyszínt. Ha egy raj támad, feküdjünk arccal a földre, és kezünkkel takarjuk el a fejünket.

A méh az egyetlen hártyásszárnyú, amely­nek horgos fullánkja van, ami a csípés pillana­tában kiszakad a testéből, megölve egyúttal a méhet is. Mivel a fullánk a bőrbe kerülve még percekig tovább pumpálja a mérget, fontos, hogy rögtön kiszedjük. Vigyázzunk, nehogy összenyomjuk a fullánk végén lévő méregzacs­kót, mert akkor még több méreg kerül a szer­vezetünkbe. Körömmel, késsel vagy akár egy hitelkártya sarkával emeljük ki, majd szappannal és vízzel mossuk meg a csípés környékét, végül jegeléssel csökkentsük a duzzanatot. Később alkalmazhatunk kalaminoldatot vagy szódabikarbónás pépet. Szédülés vagy légszomj esetén azonnal hívjunk orvost!

Vérszívó szúnyogok és kullancsok

Lehet, hogy az ember a tápláléklánc csúcsán áll, de ez nem akadályoz meg egyes rovarokat abban, hogy tápláléknak tekintsék. A szúnyogok és kullancsok vért szívnak, míg bizonyos bolhafajták a bőrt eszik (különleges enzimek segítségével képesek megemészteni a bőrsej­teket). A viszketésen túl a fő probléma az, hogy betegségeket terjeszthetnek. A szubtró­pusi szúnyogok pl. ritkán az influenzaszerű tünetekkel, fejfájással, görcsökkel, kómával és bénulással járó agyvelőgyulladást okozó nyugat-nílusi vírus hordozói lehetnek.

A kullancsok is súlyos betegségek terjesz­tői, a sziklás-hegységi foltos láztól a Lyme-kórig. A kullancs eltávolításához használjunk speciális csipeszt, és ügyeljünk, hogy ne sza­kadjon be a rovar. (Felejtsük el az olyan népi módszereket, mint a forró gyufa vagy a pet­róleum. Ezekkel gyakran csak azt érjük el, hogy a rovar még több fertőző anyagokat bocsát a sebbe.) Az eltávolított kullancsot egy üvegben vigyük magunkkal az orvoshoz.

A bolhákról nem ismert, hogy betegséget terjesztenének, de mivel csípésük erős viszke­tést okoz, az ember olyan hevesen vakarhatja, hogy a csípés környéke elfertőződhet. A visz­kető érzés kalaminoldattal vagy szteroidos kenőccsel enyhíthető.

A rovarok által terjesztett betegségek ellen a legjobb védekezés, ha kerüljük az ilyen rovarokkal való érintkezést.

• Minden ajtón, és ablakon legyen meg­felelő védőháló.
• Ha azt gyanítjuk, hogy allergiásak vagyunk a méhcsípésre, forduljunk allergológushoz, aki elvégzi a megfelelő bőrpróbát. Ha a teszt pozitív, az orvos javasolhat injekciókúrát, melynek során ellenállóvá válunk a méreggel szemben. A súlyos túlérzékenységben szenvedőd­nek az orvosok azt is javasolják, hogy hordjanak magukkal egy fecskendő azonnal beadható adrenalint. Csípés esetén ez a gyógyszer segít, amíg további kezelésre kórházba nem jutnak.
• Sötétedés után maradjunk a házban. Ha mégis kimegyünk, viseljünk hosszú­nadrágot és hosszú ujjú inget, és használ­junk rovarriasztó szert.
• Kiránduláshoz viseljünk hosszú ujjú inget és hosszúnadrágot, a nadrág szárát tűrjük be a zokniba, az ing kézelőjét és a nadrág korcát szórjuk be rovarriasztóval. Marad­junk az ösvényen, távol a bokroktól.
• Hazaérve nézzük át a testünket, hogy nem szedtünk-e mégis össze kullancsot, külö­nös tekintettel a fejünkre, a hónaljunkra, a köldökünkre, az ágyékunkra és a térd­hajlatokra. A ruhákat mossuk ki.
• Zuhanyozzunk le. A kullancs nem csíp azonnal, zuhanyozással lemoshatjuk azo­kat, amelyek még nem fúródtak a bőrbe.

Pókok

A pókok közül csak pár tucat faj mérge ve­szélyes az emberre. Ilyen az USA-ban élő fe­kete özvegy és a barna bujdosópók. (Hazánk­ban nem élnek emberre veszélyes pókok.)

A testéhez viszonyított méregmennyiséget tekintve a fekete özvegy Észak-Amerika leg-mérgesebb rovara. Az USA legtöbb államá­ban honos, fatuskók vagy fakéreg alatt, hasa­dékokban és szemétdombokon bújik meg, de a házon belül is előfordulhat függönyök mögött vagy a bútorok alatt. Az áldozatok ál­talában nem érzik magát a csípést, de egy órán belül éles fájdalom, hányinger, hányás és izzadás jelentkezik, és a csípés helyén lát­hatóvá válik egy kis vörös duzzanat. Szeren­csére halált ritkán okoz, ami nem azt jelenti, hogy nincs szükség orvosi segítségre. Az or­vos fájdalomcsillapítót/ellenszérumot ad.

A barna bujdosópók az USA déli és középső területein fordul elő. Ugyanolyan helyeken rejtőzködik, mint a fekete özvegy. Csípése ritkán halálos, de sokan kapnak lassan gyógyuló fekélyt a pók mérgében lévő, a bőrt pusztító enzim miatt.

Kígyók

Világszerte évente több mint 50 000 ember hal meg kígyómarástól. A kígyófajok kb. 10-13%-ánál található mérget termelő mirigy. Marásuknak gyakran olyanok esnek áldozatul, akik rendszeresen dolgoznak mérges kígyókkal. A kígyómarás nem feltétlenül jelenti, hogy a szervezetünkbe került a méreg. Az ún. „száraz” marás esetén az állat nem fecskendez be mérget. A legismertebb mérges kígyók a délkelet-ázsiai szemüveges kígyó vagy kobra és az ureuszkígyó vagy áspiskígyó, amellyel Kleopátra halálra maratta magát.

Hazánkban viperák élnek, a keresztes vipera a Zempléni-hegység, a parlagi vipera a mocsaras vidékek lakója. A viperákat könnyű felismerni háromszögletű fejükről, és macskára emlékeztető metszett szemükről. Amikor támadnak, méregfogukkal mélyen áldozatukba fecskendezik a mérget. Az ilyen támadások 85%-a a térd alatt éri az embert – jó okunk van tehát csizmát húzni, ha kígyóveszélyes helyen járunk.

A kerek szemű kígyók a koralisikló kivéte­lével szinte soha nem mérgesek, ez utóbbi jellegzetes piros, sárga, fekete csíkos. A korallsikló méregfogai kicsik, ezért csak akkor képes halálos adag mérget a szervezetbe jut­tatni, ha több másodpercig belekapaszkodhat az áldozatába.

Mindegy, milyen kígyó mart meg, rögzít­sük a megmart testrészt, és tartsuk szívma­gasság alatt, mégpedig úgy, hogy lelógatjuk. Azonnal forduljunk orvoshoz! Ha a közelben valaki biztonságosan meg tudja ölni a kígyót, akkor vigyük magunkkal az állat tetemét a kórházba, azonosításra. Ha ez nem lehetsé­ges, jegyezzük meg a kígyó méretét, színét és bőrének mintázatát. Felejtsük el az olyasmi­ket, mint a seb kivágása és a méreg kiszívása, mert ez nem használ és csak fertőzést okoz­hat. Kerüljük az ér-szorítókat és a jeges tömlőket is, mert az ilyenfajta kezelés a végtag elveszté­séhez vezethet.

Veszettség

Magyarországon az utób­bi 40 évben mindössze 5 emberi megbetegedés fordult elő, de évente kb. kétháromezer fertőzésre gyanús esetet jelentenek. A kutyák, macskák és egyes vadállatok, külö­nösen a rókák és a borzok fertőzöttek. A kockázat csökkentése érdekében oltassunk be minden háziállatot veszettség ellen, és kerüljük a közeli kapcso­latot minden vadállattal, és minden olyan vad- vagy háziállattal, amelyik nyáladzik, habzik a szája, idegesség vagy agresszió jeleit mutatja.

Az USA-ban a fertőzések több mint felét denevérek okozzák. Sokszor az állat meg sem harapja az embert. 1997-ben két ember halt meg veszettségben, és az utólagos vizsgálat denevérekkel való „látszólag lényegtelen fizi­kai kapcsolat”-ról beszélt. Egy szabad szem­mel nem látható karmolás is okozhat bajt.

Ha egy vadállat harap meg minket, ne próbáljuk meg elfogni, inkább értesítsük a helyi felügyeletet. Az orvos dönti el, hogy a seb helyi ellátásán túl szükség van-e veszett­ség elleni oltásra. A harapást követő 90 nap során a beteg 6 injekciót kap. Az oltásokkal kapcsolatban az ÁNTSZ nyújt tanácsadást.

Harapós házi kedvencek

Paradox módon épp kedvenc állataink felelő­sek a legtöbb harapásért. Sajnos a kutyahara­pás halálos is lehet, és különösen gyermekek szenvednek súlyos sérüléseket. A leendő tulajdonosoknak gondosan meg kell válasz­taniuk a kutya fajtáját. A hímek ivartalanításával elfojthatok az állat agresszív hajlamai. Azok, akik sokat találkoznak idegen kutyák­kal, pl. a postások, hordhatnak magukkal kutyariasztó sprayt. Ha megharap egy kutya, keressük meg a tulajdonosát, hogy megtud­juk, be van-e oltva veszettség ellen.

A macskaharapások általában komolyab­bak, a seb mélysége miatt. Ha a macska hara­pása átlyukasztja a bőrt, antibiotikumra és tetanuszinjekcióra is szükség lehet. (Tudjuk meg, hogy a macska be van-e oltva veszettség ellen.) A karmolás veszélyes mirigyfertőzést, ún. macskakarmolási lázat okozhat.

Az emberi harapást is komolyan kell venni. A kézen elfertőződött harapás akár egy ujj elvesztésébe is kerülhet.

Minden harapást látnia kell orvosnak. A vérzés megállításához gyakoroljunk nyo­mást a mély vagy tépett sebre. Ne próbáljuk a sebet fertőtleníteni, csak alaposan mossuk le a seb környékét szappannal és vízzel.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.