Gabonafélék a baba étrendjébe, mire figyeljünk?
A gabonákat otthon is előkészíthetjük, ha egy vas serpenyőben megpirítjuk és üvegedényben sötét helyen tároljuk, általában azonban már készen vásároljuk. A boltokban ezerféle változatban kaphatók: előrefőzve, darálva, az alapján, hogy milyen finomra van őrölve, megkülönböztetjük a lisztet, a darát, a pelyhet (előállításakor a magot magas hőmérsékleten szétlapítják rövid idő alatt). A gabonapelyheket 12-18 hónapos kortól adhatjuk, mert megmunkálásuk nyomán nagyrészt ugyan megőrzik tápértéküket, de nehezebben emészthetővé válnak.
A búza
A búza és minden feldolgozott formája gluteint tartalmaz, ami allergizálhat. Ezért, hogy ne okozzon túlérzékenységet, csak a hatodik hónap után adjuk. Általában az első évben inkább a gabonapépeket és a lisztet részesítsük előnyben, ez utóbbihoz fokozatosan szoktassuk hozzá a Kicsinyünket. Az ötödik hónap előtt ne adjunk gabonafélét, az 5. és 6. hónapban csak rizst és kukoricát i adjunk, és a hatodik hónap után vezethetjük be a többi gabonafélét.
Mindenképpen bioterméket vásároljuk, mert minden a termesztés során használt mesterséges anyag (parazitaölő-szerek) és az élelmiszeriparban használtak is (színezékek, tartósítószerek) felhalmozódnak minden egyes pehelyben, és ha ezzel etetjük a babát, túl sok mérgező anyag gyülemlik fel nagy mennyiségben. Ezek az ételek összetett cukrokat tartalmaznak, lassan emészthetőek, és energia tartalékot jelentenek a gyereknek, aki ezért két étkezés között nyugodt tud maradni.
A gabonafélék sok emészthetetlen salakanyagot tartalmaznak, amelyek a széklettel távoznak, emésztés nélkül. A túl nagy mennyiségben a bélben jelenlevő salakanyagok gátolják a kalcium és más oligoelemek felszívódását. Az első életév során ezért adjunk inkább lisztet, tésztát, darát, árpagyöngyöt és kölest (aromák, édesítők, adalékanyagok nélkül).
A salakanyagok viszont a bélműködéshez szükségesek, sok betegségtől megvédenek. Lassanként hozzá kell szoktatni a gyereket a nem finomított gabonafélékhez, és így a bélműködése is rendben lesz. A 12. hónap környékén bevezethetjük a teljes tésztát, rizst, szemes árpát, kölest, puliszkát, búzacsírát, lencsét, napraforgót, borsót vagy a szóját.
A hajdina
Nem gabonaféle, a keserűfűfélékhez tartozik. De csakúgy, mint a búza, fűszerű növény, évente vetik. Száraz, sokszögű termései vannak, ebből lisztet őrölnek. Ezért hasonló tulajdonságai vannak, mint a többi lisztnek. Sütnek belőle palacsintát, puliszkát, édességeket és kekszeket. Olyan fehérjetöredéket tartalmaz, ami nagyon nehezen emészthető, és komoly allergiás reakciókat okozhat. Feltételezhető, hogy más lisztallergiákat is éppen az okoz, hogy a hajdinaliszt beszennyezi a többi lisztet.
Ezért általában egyéves kor előtt ne adjuk, később csinálhatunk hajdinalisztből készült palacsintát, tésztát vagy házi kenyeret. A búzához viszonyítva a hajdina kevesebb fehérjét tartalmaz, gazdagabb viszont cellulózban, magnéziumban, B1-vitaminban, vasban, cinkben, szelénben és más ásványi anyagokban. Gluténmentes. A hajdina rutint tartalmaz, amely fehérje erősíti a hajszálerek falát, javítja a mikro keringést, egy másik fehérje pedig megköti a koleszterint, ezzel hozzájárul a magas koleszterinszint csökkentéséhez.
Kukorica
A magjaiban található fehérjék nem tartalmaznak esszenciális aminosavakat, lizint és triptofant, de gazdagak B- és E-vitaminban, vasban és esszenciális zsírsavakban. Nem tartalmaz glutént, tehát nem kell attól tartanunk, hogy allergiát vagy gluténérzékenységet okoz. Puliszkát csak egyéves kora után adjunk a gyereknek. A jól megfőtt (párolt, leszűrt) kukoricaszemeket összeturmixolva hozzátehetjük a salátához vagy a főzelékhez, illetve köretként kínálhatjuk a zöldségek mellé.
Köles
Igen népszerű, lisztet is készítenek belőle, különösen a bio-konyhaművészetben alkalmazzák. A köles nagy értéke, hogy ugyanannyi fehérjét tartalmaz, mint a búza (súlyának 11%-a), ásványi sókban (kalciumban, vasban, magnéziumban, foszforban, káliumban, szilíciumban és cinkben), továbbá nyers rostokban igen gazdag. Sok benne a lecitin, a cholin, az E- és B-vitamin (különösen a B6 és a folsav), valamint a szalicilsav, ami nagyon hasznos a növekedéshez, serkenti az idegrendszer fejlődését, hasznos a bőrnek, a hajnak és a fogzománcnak.
A köles könnyen megfőzhető, nem tartalmaz glutént, ezért gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják. Búzaliszttel összekeverve vagy gumiarábikummal (gluténérzékenység esetén) készíthetünk belőle élesztős kenyeret. A kölesből készített liszt az egyetlen, amiből lehet nem kelesztett lepényt sütni; hozzátehetjük főzelékhez, tejhez és tojáshoz, esetleg készíthetünk belőle krokettet, amit grillen megsütünk. Minthogy zsírokban gazdag, csak rövid ideig lehet pehely vagy liszt formájában eltartani, ajánlatos a szemeket használat előtt ledarálni.
Ez a gabonaféle fehérjét, magnéziumot, vasat és B1-vitamint tartalmaz. A boltokban különbözőféleképpen kapható: a hántolt árpa vagy árpagyöngy előállításakor a magszemeknél a hántolás miatt a vitaminok és ásványi sók egy része elveszhet, de így is nagyon jó hatással vannak a bélműködésre. A csíráztatott árpát vagy malátaárpát akkor nyerik, amikor a magokat megpirítják és könnyen emészthető porrá őrlik, aminek a fogyasztása például a szoptatós anyáknak nagyon hasznos.
A maláta tartalmaz glutént, ezért csak óvatosan adjuk a babának. Ha mégis adnánk egyéves kor előtt, tanácsos enzimkezelésnek alávetni a malátát (diasztázis), ami által könnyebben felszívódik. Az ún. árpakávét használhatjuk tej hígítására, ami ezáltal könnyebben emészthető lesz.
Rizsparéj (amerikai rizs)
Ez a növény Dél-Amerikából származik, használata nagyon elterjedt Peruban és Bolíviában. Nem gabonaféle. Egy családba tartozik a spenóttal és a céklával. Kerek magjai nagyon táplálóak, amidokban bővelkedik, teljesen hiányzik belőle a glutén, és az emberi táplálkozásban széleskörűen használt. Gazdag lizinben, esszenciális aminosavban (ami az agysejtek növekedéséhez fontos), metioninban (ez egy másik esszenciális aminosav, ami az ateoszklerózis megelőzésében hasznos).
Sok ásványi anyagot is tartalmaz (vas, foszfor, magnézium, nátrium és cink), ezenkívül növényi rostokat, növényi fehérjét és túlnyomórészt telítetlen zsírsavakat. Nagyon hasznos élelmiszer hozzátápláláskor, tehetjük levesbe vagy zöldség mellé, vagy – amikor a gyerek már kicsit nagyobb – kínálhatjuk állati eredetű fehérjékhez (hús, hal, tojás), illetve növényi eredetű fehérjék mellé (hüvelyesek, tofu).
Rizs
Fehérjében, cukorban, cellulózban, B-vitaminban, magnéziumban (csak ha teljes és bio) gazdag. Ha finomított, hasmenésre jó, ha teljes, az emésztőrendszer működését szabályozza, mivel serkenti a bélmozgást. Szülés után, szoptatás alatt, a csecsemőknél, segít a növekedésben. Gluténmentes, a hat hónapnál fiatalabb csecsemők étrendjébe is beilleszthetjük liszt vagy rizspép formájában.
12-16 hónapos kor után bevezethetjük a teljes rizst, először adjunk félig finomítottat, vagyis amit gőz fölött kezeltek, és hő hatására a vitaminok és ásványi anyagok bizonyos része a rizsszem felszínéről a belseje felé vándorol. Amíg a baba nem tud rágni, addig a rizst jól meg kell főzni és krémesíteni.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.