Divatos fogyókúrás étrendek
A világon rengeteg diétás ajánlat jut el az emberekhez, elsősorban a tömegkommunikáció révén. Elfogadhatatlanok azok a fogyókúrák, amelyek azt állítják, hogy valamilyen módszer vagy csodaszer diéta nélkül fogyaszthat.
Energiatartalom
Tudományos szempontból akkor elfogadhatók, ha energiatartalmuk valahol 1200-1500 kcal körül van, ha az állati eredetű zsírtartalmuk az átlagos lakossági fogyasztáshoz képest kisebb, és az újabb elvek alapján a gyorsan felszívódó szénhidrátok fogyasztását is korlátozzák, miközben nem tartalmaznak egyéb tudománytalan vagy esetleg ártalmas kitételeket.
A táplálkozástudomány nem bizonyította, hogy ha az egyes tápanyagokat (fehérjéket, szénhidrátokat, zsírokat) meghatározó mennyiségben tartalmazó ételeket egymástól időben elválasztva fogyasztják, jobb eredményeket adna, mintha ugyanazt az energiamennyiséget hagyományos módon fogyasztanák el.
Napszaki elosztás
Az étkezések napszaki elosztásával kapcsolatban két tény bizonyított tudományosan: I. amii este eszünk, abból több hasznosul, mert a zsírok lebontása éjjel lassul; 2. cukorbetegekben az inzulinérzékenység reggel rosszabb (adott mennyiségű inzulin gyengébb hatást fejt ki), ezért náluk reggelire kevesebb szénhidrát javasolt, mint délben.
Atkins-diéta
Anélkül, hogy a sokfajta diétára egyenként kitérnénk, az Atkins-diétát érdemes megemlíteni. Az Atkins-diéta elsősorban a szénhidrátfogyasztás korlátozásán alapul, ez azonban olyan mértékű, hogy az étrend szélsőségesen szénhidrátszegény. Napi 2 dkg szénhidrát fogyasztásával indul, és csak olyan lassan bővíti a szénhidrátfelvételt, hogy emiatt az egyén szervezete hónapokig acidotikus – „elsavasodott” – állapotban van, aminek egyik jele az acetonszagú lehelet. Ebben az időszakban súlyos mellékhatások jelentkezhetnek.
Saját tapasztalatunk az, hogy a rizikófaktorokkal terhelt elhízottak közel 3,5 hónap alatt a szénhidrátokat is korlátozó diétával, 2 kg-mal többet fogytak, mint a csak zsírszegény diétát alkalmazók, azonos kalóriabevitel mellett.
Very low calory diet
Ilyen „rizikópáciensek”, (vagyis akikben több rizikófaktor egyidejű jelenléte mellett áll fenn a testtömegfelesleg) testsúlycsökkenésében segíthet a nagyon alacsony energiatartalmú, ún VLCD diéta (very low calory diet), amely kevesebb, mint 800 kalóriát tartalmaz, és intézeti (kórházi) körülmények között alkalmas egy hosszú távú testsúlycsökkentő program bevezetésére. Hangsúlyozni kell, hogy ilyen alacsony energiatartalmú étrend csak korlátozott ideig és csak állandó orvosi felügyelet mellett alkalmazható.
Egy orvosi munkacsoport összeállítást készített 29 olyan vizsgálatból, ahol 600-800 kalóriás igen szigorú VLCD-vel indított hosszú távú fogyókúra több évre kiterjedő hatását, eredményeit hasonlították össze olyan programokkal, ahol már az induláskor is 1200-1500 kalóriás diétát alkalmaztak (és azt tartották fent a továbbiakban). Következtetésük az volt, hogy a VLCD-vel kezdő egyének 4-5 év múlva még 7 kg „súlyhiányt” tudtak fenntartani, míg az 1200-1500 kalóriával indítók már csak 2 kilogrammot.
A kórházi diéta szoros orvosi, laboratóriumi, EKG-el ellenőrzést igényel. Komoly szövődményt a hosszú évek során nem tapasztaltunk, kezdetben 4 esetben észleltünk múló – káliumhiánnyal összefüggő – szívritmuszavart.
A tápanyagpótlást ásványi anyagokkal, Q10-zel kombinált vitaminokkal, napi 2,5 liter folyadék bevitelével oldjuk meg, ami a kezelés része. A rostbevitelt rostkomplexszel, biztosítjuk. Egy hétnél tovább ezt a szigorú étrendet nem érdemes folytatni, mert a szervezet 7-10 nap elteltével védekezni kezd, lassítja alapanyagcseréjét. Ezt követően hiába a szigorú megszorítás, abból több hasznosul, és a sikerélmény is elvész.
A hosszútávú ambuláns 1200-1500 kcal tartalmú diéta tápanyag-összetétele: megközelítően 30 energia%-a zsír, 40-45 energia%-a szénhidrát, 25-30 energia%-a fehérje, ami durván megfelel napi 40 g zsír, 120 g szénhidrát és 80 g fehérje bevitelének.
A testsúlycsökkentő programok nagyon fontos része az ellenőrzés, az orvosi kontroll. Magára hagyott fogyókúrázók elgyengülnek, a vizsgálatok felmérése szerint a betegek fele fél éven belül feladja a szigorú diétát. Igen fontos a motiváció, ami lehet esztétikai természetű, főleg nőknél, de komoly lökést adhat a diétához a társuló rizikófaktorok felderítése, illetve azok javulásának/megszűnésének ígérete a sikeres testsúlycsökkenés esetén.
A Magyar Elhízástudományi Társaság ajánlása az elhízottak diétás kezelésére
- Olyan elhízottakban, akiknek nincs más rizikófaktoruk, vagy csak a koleszterinszintjük magas (5,2 mmol/l felett), hosszú távú testsúlycsökkentő kezelésként a klasszikus kalóriaszegény, nőkben napi 1200, férfiakban 1500 kalóriatartalmú, zsírszegény, rostdús, cukormentes étrend javasolt.
- Olyan elhízottaknak, akiknek egyéb rizikófaktoruk is van – magas vérnyomás, magas vércukor-, magas triglicerid- és alacsony (védő) HDL-koleszterin-szint, cukorbetegek, vagy szívbetegek – a fenti kalória- és zsírkorlátozás mellett a gyorsan felszívódó, magas glikémiás indexű szénhidrátok fogyasztását is korlátozni keli Ilyenek: édességek, sütemény, cukor, fehér kenyér, pékáru, krumpli, rizs, tészta, valamint méz, cukros üdítőitalok, pelyhek, szőlő, banán. A szénhidrátok közül viszont ajánlott a teljes kiőrlésű barna, rozs- és korpás kenyér, korpás müzlik fogyasztása, és alkalmanként a magas rosttartalmú durumlisztből készült tészta, barna rizs megengedhető. Bátorítani kell a zöldségek, a kisebb cukortartalmú gyümölcsök, hüvelyesek fogyasztását, nassolásra pedig dió, mandula, mogyoró javasolható, természetesen sör, bor, égetett szesz teljes mellőzésével.
Szemléletváltoztatás (viselkedés- és magatartásterápia)
A részletekre a könyv keretében nincs mód kitérni. Annyit azonban legalább itt is meg kell jegyezni, hogy a diéta betarthatóságához, a fogyókúra eredményességéhez nélkülözhetetlenek olyan tényezők is, mint – felsorolásszerűen említve – a diétás napló vezetése, az önellenőrzés, a csoportos fogyókúra előnyének kihasználása, a kísértések kivédése az ún. stimulustechnikákkal, spájzolás elkerülése, étkezés lassítása az étkezésre szánt idő meghatározásával, az asztalnál az evésre koncentrálás (evés közben ne olvassunk, ne tévézzünk), a táplálkozási ismeretek elsajátítása, a reális célkitűzés – 10% testsúlycsökkenés – elfogadása és így tovább. Mindezek megvalósításához ideális esetben pszichológus is segítséget nyújt.
Az elhízottak fizikai aktivitása
A fogyókúra elmaradhatatlan része a fizikai aktivitás növelése, amiről egy előző fejezetben már külön szóltunk. Az elhízással kapcsolatban annyit kell megjegyezni, hogy sajnos a jelentősen elhízottak nagy részének már mozgásszervi panaszai vannak, vagy olyan szív- és érrendszeri betegségben szenvednek, amely megakadályozza a fizikai aktivitást vagy a fizikai tréninget. Ezért egyénileg, orvos bevonásával kell megállapítani, hogy a túlsúlyos, elhízott egyén milyen fizikai tréninget végezhet.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.