Szívinfarktus – tünetei, diagnózisa
Szívinfarktus (akut miokardiális infarktus; AMI) akkor alakulhat ki, amikor a vér áramlása egy vagy több koszorúéren keresztül hirtelen megszakad. Hátterében ritka kivételektől eltekintve az adott ér trombózisa áll, amely az ér belfelületén lévő, a keresztmetszetet jelentős fokban szűkítő meszes plakk talaján alakul ki.
A plakk mérete ugyanis az évek során folyamatosan nő, míg végül eléri azt a nagyságot, amely erőteljesen lassítja és zavarja az érben folyó véráramlást. Ennek következtében a vérsejtes elemei, amelyek a szűkületen a legnehezebben jutnak, át torlódni kezdenek, és beindul a véralvadás.
A folyamat innentől kezdve néhány percen belül kiteljesedik: a koszorúérben vérrög képződik, amely véglegesen útját állja a már amúgy sem kielégítő mértékű vérkeringésnek, és az ér elzáródik. Ellentétben tehát azzal, amit a legtöbb ember az infarktusról tud, maga az infarktus, mint akut érrendszeri katasztrófa csupán a jéghegy csúcsa kialakulását a meszes plakk éveken, évtizedeken át tartó lassú növekedése előzi meg. Gyakori jelenség az is, hogy a plakk feltöredezik a vérsodró áramlásának hatására, belőle darabok szakadnak le, az érfal sérült belfelszínén pedig azonnal beindul a véralvadás.
A szívinfarktus súlyosbítója
A helyzetet súlyosbítja, hogy a szívizom (vagyis a miokardium) oxigénigénye igen nagy, így az oxigénhiányt is csak nagyon rövid ideig viseli el ez az idő percekben mérhető, ha az utánpótlás késik, menthetetlenül és visszafordíthatatlanul károsodik, tulajdonképpen elhal. Ezt a szívizomelhalást nevezzük infarktusnak.
Minél nagyobb az elzáródott ér ellátási területe, annál kiterjedtebb az infarktus, és minél kiterjedtebb az infarktus, annál kisebb esélye van a betegnek a túlélésre. Az egyetlen módja ilyenkor a sejthalál minimalizálásának az elzáródott ér mielőbbi megnyitása gyógyszeres vagy műtéti úton.
- Sebészet
- Rohamokban jelentkező fejfájások
- Hirtelen látászavar tünetei
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
A szívinfarktus tünetei
A miokardiális infarktus tünettana igen jellegzetes; a diagnózis a pozitív kórtörténet, a típusos panaszok és az EKG görbe alapján rendszerint nem nehéz. A betegek a leggyakrabban anginára emlékeztető nyomó, feszítő, szorító, esetenként azonban kifejezetten szegező mellkasi fájdalomról számolnak be, amely azonban az anginánál jóval intenzívebb, kínzóbb, és amelyet általában erőteljes hideg verítékezés, hányinger, légszomj, halálfélelem kísér.
Kevésbé típusos esetekben a fájdalom a nyak, az áll, a vállak vagy a hátközép területén, vagy egyáltalán nem jelentkezik az utóbbi főleg idős, régóta cukorbeteg egyéneknél fordul elő, akiknek a folyamatosan emelkedett vércukorszint következtében tönkrementek a zsigeri érzőidegei.
Az infarktusnak ez az ún. silent (ejtsd: szájlent; jelentése: csendes) formája különösen veszélyes, hiszen a beteg nem érez fájdalmat, nem hív segítséget, így a diagnózis és a megfelelő terápia késik. Az egyetlen, ami ilyenkor útbaigazít, az EKG, már ha valaki tünetek és panaszok hiányában gondol rá.
A szívinfarktus leggyakoribb tünetei és panaszai
Ezek:
- fájdalom, mely leggyakrabban mellkasi, de lehet háti, válltáji, állba, nyakba, felkarba sugárzó, jellege szerint típusosán nyomó, feszítő, a betegre „ránehezedő”, ritkábban szúró, szegező
- légszomj;
- hideg verítékezés;
- hányinger, hányás;
- nyugtalanság, halálfélelem.
A beteg kilátásait az infarktust követő első néhány óra eseményei határozzák meg leginkább az életveszély ebben az időszakban a legnagyobb. Fatális hibának számít tehát, ha valaki a tünetei és panaszai múlására vár, ahelyett hogy a legkisebb gyanú felléptekor azonnal elrágna egy aszpirint és orvoshoz fordulna.
Fontos továbbá, hogy a beteg az aszpirint ne egyszerűen lenyelje, hanem elrágja, mert így gyorsabban felszívódik. (Magyarországon az infarktus elsődleges ellátásának a nitrát tartalmú tabletta vagy spray is része, amely alól kivételt jelent, ha az infarktus jobb kamrai, vagy ha a beteg vérnyomása már a diagnózis idején is alacson.)
A diagnózis felállítása
A diagnózis felállításának „aranyhármasa”: „fájdalom, EKG, enzimek”. Az első azonnal „rendelkezésre áll”, a második még a helyszínen (pl. a beteg lakásán) elvégezhető, a harmadikra a kórházba szállítást követően kerül sor.
Az EKG elemi és kiemelten fontos vizsgálatnak számít az infarktus diagnosztikájában, mely minden további teendőt is meghatároz. A keresett elváltozás az ún. ST eleváció, amelyet a terheléses EKG kapcsán már tárgyaltunk. Hátterében ezúttal is ugyanaz a kórélettani jelenség, vagyis a szívizom bizonyos részének oxigénhiánya áll.
A későbbiekben, ha a beteg túlél az ST eleváció megszűnik, helyét egy másfajta hullám, az ún. „negatív Q” hullám veszi át. Ez utóbbi az elhalt és ezért működésükből kieső szívizomsejtek miatt, valamint a szívben az elektromos ingerület terjedésének megváltozása miatt alakul ki és a beteg egész életén át megmarad. Így az egykor lezajlott infarktus később is felismerhető jelet hagy maga után.
Az enzimvizsgálat
Az enzimvizsgálat alapját az a tény képezi, hogy infarktus esetén az elhaló szívizomsejtek egysége megbomlik, a bennük lévő anyagok pedig a véráramba kerülnek. Az egyik ilyen anyag az ún. kreatinkináz (CK) nevű enzim, amelynek szintje a vérben mindenkor a sejtelhalás (vagyis az infarktus) mértékével arányos. Minél magasabb a mért CK, annál súlyosabb az infarktus.
Egy másik, a CK-nál pontosabb, de annál jóval drágább laboratóriumi teszt az infarktus súlyossági fokának megítélésére az ún. troponin mérése, amelyet éppen ezért csak indokolt esetekben végeznek.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.