Gyógynövények

Kanadai aranygyökér – hatóanyagai, gyógyászatai alkamazása, mellékhatásai

Kanadai aranygyökér (Hydrastis canadensis) története, alkalmazott drogjai

A kanadai aranygyökeret az Észak-Amerikai indiánok már az európai hódítások elkezdő-désekor ismerték és széles körben alkalmazták gyógy- és festőnövényként. A faj az 1830-as évektől kezdve lelhető fel a hivatalos gyógyászatban is. Magyarországon a III. és IV Magyar Gyógyszerkönyvben a gyökér és folyékony kivonata volt hivatalos.

A Hydrastis Európában a kevésbé jelentős gyógynövények közé tartozik, azonban az USÁ-ban – Echinaceávdl és cink-kloriddal kombinálva – a legnépszerűbb megfázás elleni készítmények közé tartozik. A kábítószerfogyasztók körében azért kelendő, mert – alap­talanul – azt feltételezik, hogy gyorsítja a heroin és kokain kiürülését. A növény iránti tudományos érdeklődés az utóbbi bő másfél-két évtizedben a hatóanyagaival kapcsolatos újabb eredmények miatt lendült fel.

A Hydrastis canadensis L. a Ranunculaceae, azaz a boglárkafélék családjába tartozó éve­lő, kúszó rizómájú növény. Délkelet-Kanadában és Észak-Amerika északkeleti területein honos és ott termesztik is. Szára a talajfelszín fölött liláspiros, alatta sárga, 30-40 cm hosszú, gyökerei vékonyak.

A Hydrastis rhizoma (kanadai aranygyökér gyökértörzs) a VIII. Magyar Gyógyszerkönyv meghatározásában a kanadai aranygyökér egész vagy aprított, szárított gyökértörzse és gyö­kere. Tartalmi kritériumként a Gyógyszerkönyv szárított drogra vonatkoztatva legalább 2,5% hidrasztin- és legalább 3% berbermtartalmat ír elő. A drog íze nagyon keserű.

A botanikai-természetvédelmi szempontokhoz tartozik, hogy a faj a túlzásba vitt gyűj­tés és a természetes élőhelyének számító erdőségek kiterjedt irtása következtében felke­rült a veszélyeztetett fajok listájára. Helyettesítésére – különösen ipari célú felhasználás esetén – gyakran más berberintartalmú drogokat, így a kínai aranyfonál gyökértörzsét (Coptis chinensis), a zellerlevelű sárgagyökeret (Xanthorrhiza apiijolia) és a közönséges vagy kerti mahónia gyökerét (Mabonia aquijolium) alkalmazzák.

Jellemző vegyületek, hatóanyagok

2,5-6% izokinolinvázas alkaloid-keveréket tartalmaz (1,5-5,0% hidrasztin, 0,5-4,5% ber-berin, 0,5-1% kanadin).

Farmakológia, gyógyászati alkalmazás

Hagyományos alkalmazás

Tradicionális alkalmazása különböző funkcionális emésztési rendellenességekre (króni­kus obstipáció, epepanaszok) és bőrproblémákra (ekcéma) terjed ki, ezeken túlmenően különböző nőgyógyászati, húgyúti panaszokra is javallottak. Az észak-amerikai indiánok körében daganatos megbetegedésekben, szemgyulladás esetén, sőt gonorrhoea esetén is használatos volt.

Preklinikai vizsgálatok

A drog kivonatával viszonylag kevés vizsgálatot végeztek, alkaloidjaival, a hidrasztinnal és a berberinnel kapcsolatban viszont több kísérletes adat áll rendelkezésre.

A berberin fokozza az epeelválasztást, a bélben görcsoldó hatását figyelték meg. A ber-berinről és a kanadinról is kimutatták, hogy egyedülálló módon csökkentik a koleszterin­szintet a hepatikus alacsony denzitású lipoprotein-receptor (LDLR) upregulációjával.A drog kivonata és fő alkaloidjai számos baktériumfajjal szemben antimikróbás sajátságúak.A berberin a multidrog-rezisztens Mycobacterium tuberculosis ellen is hatékony in vitro.

 Ez az alkaloid a drogban található flavonoidokkal közösen felelős az aranygyökér anti­bakteriális hatásáért Streptococcus mutáns és Fusobacterium nucleatum (szájüregi kórokozók) törzseken vizsgálva. A berberinnel, valamint a hidrasztinnal szemben a Helicobacter pylori is jelentős érzékenységet mutatott in vitro körülmények között. A vegyület önmagában gyen­gébb antimikrobiális hatással bír, mint a teljes drog vagy annak összkivonata.

A berberin számos kardiovaszkuláris hatását dokumentálták: pozitív inotróp, negatív kronotróp, antiaritmiás és vazodilatáns aktivitású, emellett megnyújtja a kamrai akciós potenciál lezajlásának idejét, valamint gátolni képes a késői K+-csatornákat és serkenteni a Na+-Ca2+-cserélő pumpát. A berberin és a hidrasztin állatkísérletekben vérnyomáscsök­kentő hatású volt, ugyanakkor a hidrasztin nagyobb dózisban emelte a vérnyomást.

A berberint egér és humán malignus melanóma sejtvonalakkal szemben citosztatikusnak találták.

Humán bizonyítékok

A növénnyel kevés klinikai vizsgálatot végeztek, tartalomanyagával, a berbermnel viszont annál többet.

A berberin kolagóg hatását humán vizsgálati eredmények is alátámasztják.

A vegyület hasmenésellenes hatását több humán vizsgálat eredménye visszaigazolta. Számos kórokozó (pl. Escherichia coli, Salmonella paratyphi, Vibrio cholerac, Shigella dysenteriae) által kiváltott akut hasmenés kezelésében hatásosnak mutatkozott a növény alkaloidja.

Berberinnel végzett helyi kezeléssel gyógyítani lehetett a Chlamydia trachomatis által oko­zott fertőző szembetegséget, a trachomát, amely a fejlődő országokban a látásromlás és -vesztés leggyakoribb oka.

Indikációk, adagolás

A kanadai aranygyökér étvágy és emésztésfokozóként (keserű íze miatt), valamint epeelvá­lasztás fokozására alkalmazható. A drog napi adagja 1,5-3 g, vagy ennek megfelelő kivonat.

Az Amerikai Egyesült Államokban alkalmazása jóval szélesebb körű. Elsősorban meg­fázás kezelésére, megelőzésére használják, de adsztringensként, nyálkahártya-gyulladások kezelésére is alkalmazzák. Antimikrobiális hatása külsőlegesen is kihasználható. Gyakran más, vénákra ható növényekkel kombinációban, például csodamogyoróval (Hamamelis vir-giniana) együtt, aranyér, visszeres panaszok és a lábfájás kezelésére is alkalmazzák.

Nemkívánatos hatások, ellenjavallatok, interakciók

A kanadai aranygyökér nagy mennyiségben mérgező, magas vérnyomást, hallucinációkat és idegrendszeri görcsöket okoz. Hosszú távú alkalmazás esetén székrekedés, emésztési panaszok jelentkezhetnek. A toxikológiai vizsgálatok a farmakológiai kísérletekhez ha­sonlóan a berberinre és a hidrasztinra irányultak. A berberin halálos adagját ember esetén – 30 mg/ttkg-ra becsülik. Bár állatkísérletben a drog nem okozott fejlődési rendellenes­séget, terhesség és szoptatás alatti alkalmazása ellenjavallt.

Mivel a növény biztonságossága hosszú távú alkalmazás esetén nem igazolt, csak terá­piás dózisban és csak rövidebb ideig célszerű alkalmazni. A drog és kivonatai külsőleges alkalmazása esetén fototoxikus reakciók és allergia kiala­kulhat. Keratinocitákon végzett vizsgálatokkal megállapították, hogy a fototoxikus reakci­ók kialakulásáért a berberin felelős.

Lóránt Szentgyörgyváry

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.