Osztottlevelű őzsaláta termesztése, konyhai gyógyászatai használata
Osztottlevelű őzsaláta története, általános ismertetője
Furcsán hangzó angol neve (az Alexanders vagy Alisanders) római nevének, „Nagy Sándor növénye” rövid változata. Ugyanebből az okból a Smyrnium olusatrum alexandriai petrezselyem néven is ismert, illetve még egy, az ízére utaló néven is: római zeller. Britanniába a rómaiak vitték be, és évszázadokig használták étkezési célokra, mielőtt az igazi zeller (Apium graveolens és termesztett fajtái) felváltotta volna.
A növény Nyugat-Európában és a mediterrán vidékeken honos. Bőséges terméshozama révén meghonosodott főleg a tengerparti területeken régi kolostorok és középkori udvarházak közelében, ahol valaha kiterjedt zöldségtermesztés folyt. Akkoriban az ízéért termesztették, mely a petrezselyem, zeller és turbolya keveréke. Maud Grieve, a Modern Herbai (1931) szerzője fekete lestyánnak nevezi, amivel szénfekete magvaira utal. Azt írja:
„A növény a régi füves emberektől a fekete cserépnövény nevet kapta, és a faji neve (olus, cserepes növény, és atrum, fekete) is erre utal. A lestyánra és az angyalgyökérre is emlékeztet, és a tapasztalatlanok össze is téveszthetik.”
A növényt lópetrezselyemként is ismerik, mert legelés közben az állatok szívesen választják.
- Virginiai csukóka
- Festő csülleng
- Gileád balzsama
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
- Mint sok ernyősvirágzatú, az őzsaláta is a leginkább magról nevelhető, melyet frissen, érés után vetünk késő nyáron vagy kora ősszel.
- Vessük sejttálcába, és tegyük ki, de üveggel fedve, nehogy a rágcsálók kiszedegessek az aromás magvakat.
- Miután megtelepedett, ez a fagytűrő kétéves vagy évelő növény fenntartja magát magvairól.
- Egész nyáron szedhetjük a leveleit, a szárát tavasszal, a gyökereket pedig késő nyáron a növény második évében.
Társnövény
Az őzsaláta előnyös társ más terményeknek is, mivel vonzó a beporzó rovarok számára. 1977-ben egy angol megfigyelő 137 különböző rovarfajt sorolt fel, amelyet a S. olusatrum virága vonzott.
Gyógyászat
A C-vitaminban gazdag őzsaláta megelőzi a skorbutot, és valamikor hivatalosan is ezt a növényt írták fel receptre. Enyhén vizelethajtó, a gyökérből készült keserű főzetét húgyúti problémák kezelésére használták. A gyökér emésztésserkentő, gyomor- és étvágyjavító, ezért a gyenge emésztés erősítésére is ajánlják. A levét közvetlenül a vágásokra és sebekre tehetjük, hogy segítse a gyógyulást, ezen kívül az asztma kezelésére is használják.
Konyha
Az őzsaláta gyakran került levesekbe, egytálételekbe és ragukba. A szárított magokat – melyek a köményéhez vagy mirhához hasonló esszenciális olajat tartalmaznak – meg lehet őrölni, mint a borsot, és ételízesítőnek használni. A virágbimbókat nyersen salátába lehet tenni, vagy meg lehet párolni, esetleg savanyítani. A levelek, főleg tavasszal, növelik a saláták tápértékét. A szárakat párolják és dinsztelik, mint a spárgát. Ősszel a gyökerét paszternákként fogyaszthatjuk.
Az őzsaláta a zellerrel szemben valószínűleg alulmaradt, mert az általános nyugati trend a csípős, keserű ételek helyett a lágyabb, édesebb változatok felé fordult.
Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt
Szakmai gyakorlatok és tanulmányok: Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.