• vérnyomás csökkentése

Vizelethajtók: az első lehetőség a vérnyomáscsökkentéshez

Az 1950-es években bevezetett vizelethajtók (cliuretikumok) a magas vérnyomás kezelésére használt első gyógyszerek közé tartoztak. Ezeket írják fel ma is a leggyakrabban, részben azért, mert igen sok embernél nagyon hatékonynak bizonyultak, részben pedig azért, mert jóval olcsóbbak, mint egyes újabb vérnyo-más csökkentők.

Ha orvosunk 1. fokozatú magas vérnyomást állapít meg, nagyon valószínű, hogy ilyen gyógyszert ír fel először. Számos tanulmány bizonyítja, hogy a magas vérnyomásos betegek 80 százaléka sikeresen kezelhető e gyógyszerekkel. A nők és az idősek különösen jól reagálnak a vizelethajtókkal való kezelésre.

Hogyan hatnak a vizelethajtók?

E szereket azért nevezik vizelethajtóknak, mert a vesét a normálisnál nagyobb mennyiségű nátrium és víz kiválasztására késztetik, s így több vizelet képződik. Ez azért kedvező a vérnyomásunk szempontjából, mert minél kevesebb a folyadék a szervezetünkben, annál alacsonyabb a vérnyomásunk.

Vesékre hatnak a vizelethajtók

A vizelethajtók a vesékben lévő szűrőegységekre, az úgynevezett nefronokra hatnak, amelyek a víz és az ásványi anyagok – köztük a só – egyensúlyát szabályozzák. A vizelethajtók minden osztálya – a tiaziclok, a kacsdiuretikumok és a kálium-visszatartók – ezen szűrőegységek más-más részére hat.

Tiazidok

A tiazidok a leggyakrabban felírt vizelethajtók közé tartoznak, s ennek több jó oka is van. A tiazidok viszonylag olcsók, gyakran kis adagokban, naponta egyszer is elég szedni őket, és ami talán a legfontosabb, nem csak a vérnyomás csökkentésében bizonyultak hatékonynak, hanem a szívinfarktus és a stroke megelőzésében is.

A tiazidok a nefronok távolabbi (disztális) részének egy szakaszán hatnak, ahol nagy mennyiségű víz és nátrium szívódik vissza a véráramba. A gyógyszerek ezt a visszaszívást gátolják, s ezzel nagyobb mennyiségű vizelet termelését idézik elő. A kutatók emellett úgy vélik, hogy a tiazidok ellazíthatják az erek falának izmait, így a vér könnyebben áramolhat.

A tiazidokból általában kis adagokat írnak fel: napi 12,5-25 mg-os mennyiséget. Egyes kutatások arra a megállapításra jutottak, hogy nagy dózisban (napi 50-100 mg) növelik a szívinfarktus kockázatát. A gyógyszer szedésekor mindig pontosan az orvos utasításai szerint járjunk el.

Tudnunk kell, hogy a tiazidok megnövelhetik a vérben az összkoleszterin– és az LDL-koleszterinszintet, s emellett csökkenthetik a HDL („jó”)-koleszterin mennyiségét. Célszerű vérvizsgálatot végeztetni a gyógyszer szedésének megkezdése előtt, majd azt követően is rendszeres időközönként, hogy biztosak lehessünk abban, hogy a készítmény nincs káros hatással vérünk zsírtartalmára.

Diuretikumok és más gyógyszerek

Ha orvosunk vizelethajtót ír fel, nagyon fontos megkérdeznünk tőle, hogy a jelenleg szedett egyéb gyógyszereink nem gyengíthetik-e a vizelethajtók vérnyomáscsökkentő hatását. Az ízületi gyulladásra és reumatológiai jellegű panaszokra szedett gyógyszereknek két olyan csoportja is van – a nem szteroid jellegű gyulladásgátlók, például az ibuprofen, és a szteroidok – amelyek kifejezetten csökkentik a diuretikumok hatékonyságát.

Kacsdiuretikumok

Ezek a vizelethajtók a nefronok Henle-kacsnak nevezett részén gátolják a nátrium újrafeiszívódását. A tiazidoknál jobban és gyorsabban hatnak, és nagyobb mennyiségű vizelet képződését érik el. Orvosunk akkor javasolhatja szedésüket, ha a tiazidok nem váltak be, vagy ha szervezetünk egyéb rendellenesség, például pangásos szívelégtelenség miatt tartja vissza a vizet.

Kálium-visszatartók

A tiazidok és a kacsdiuretikumok sajnos úgy működnek, hogy a nátriummal együtt nagy mennyiségű káliumot és egyéb ásványi anyagot is kiürítenek a szervezetből. (Ha vizelethajtót szedünk, orvosunknak gondosan figyelnie kell ennek hatását, hogy biztos lehessen benne: a fokozottabb vizeletürítés ellenére is elegendő kálium marad szervezetünkben.) Amikor a szervezetben túl alacsonyra csökken az ásva-nyi anyagok – különösen a kálium – szintje, egy sor tünetet tapasztalhatunk, a gyengeségtől és az izomgörcsöktől kezdve egészen a szabálytalan szívműködésig.

Mint a nevük is sejteti, a kálium-visszatartó diuretikumok segítenek a szervezetnek megszabadulni a sótól és a víztől, de a káliumot nem engedik kiürülni. A tiaziclokhoz hasonlóan a nefronok disztális részén hatnak. Csakhogy a kálium-visszatartó diuretikumok kevésbé hatékonyak, mint a tiazidok és a kacs-diuretikumok, emellett túl magasra növelhetik a káliumszintet, ezért általában tiazidokkal együtt írják fel őket. Ha káliumvisszatartó gyógyszert szedünk, lehetőleg ne használjunk ételeinkhez káliumtartalmú sópótlót, mivel az az ásványi anyag veszélyes felhalmozódását okozhatja.

Mellékhatások. A vizelethajtók fő mellékhatása a fokozott vizeletürítés.

Ez természetesen jó mellékhatás, hiszen azt jelzi, hogy a gyógyszer elvégzi a feladatát, vagyis megszabadítja a szervezetet a folyadékoktól (amivel egyben a vérnyomást is csökkenti). De vannak a diuretikumoknak nemkívánatos mellékhatásai is, például a gyengeség és kimerültség; az álló helyzetben való szédülés (főként időseknél); az impotencia; a fokozott fényérzékenység, amely súlyos leégéshez, a bőr kivörösödésé-hez, viszketéséhez és elszíneződéséhez, illetve látászavarhoz vezethet; a köszvény (fájdalmas ízületi betegség, amelyet a vérben lévő húgysav túl magas koncentrációja okoz); a vér cukor-és/vagy koleszterinszintjének kismértékű növekedése; a kiszáradás. Ha ezek a tünetek hosszabb időn át fennállnak vagy zavaróvá válnak, forduljunk orvoshoz.

Figyelem! A vizelethajtók szedése

1. A vizelethajtókat reggel vegyük be; ezzel megkímélhetjük magunkat egy-két éjszakai kirándulástól az illemhelyre.
2. Ha a diuretikumok gyomorpanaszokat okoznak, étellel vagy tejjel vegyük be őket.
3. Korlátozzuk a napon töltött időt, s ha napozunk, akkor is legalább 15-ös fényvédő faktorú napozószert használjunk, és legyen rajtunk napszemüveg.
4. Sok diuretikum tartalmaz szulfaguanidint (kivéve az ethacrynilsavat), így a szulfaguanidin-allergiában szenvedőknek nem ajánlható e készítmények szedése.
5. A nem szteroid gyulladásgátlók, például az ibuprofen, valamint a szteroidok csökkentik a diuretikumok hatékonyságát. Feltétlenül tájékoztassuk orvosunkat, ha ilyen gyógyszereket szedünk ízületi gyulladás vagy más panaszok miatt.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.