• allergia
• kortikoszteroid
• mellékhatás
• szteroid

A szteroidok biztonságos használata, milyen mellékhatásaik lehetnek?

Kevés gyógyszer okoz annyi riadalmat, mint a kortikoszteroidok. A félelem részben megalapozott, mert túlzott használatuk valóban veszélyes mellék­hatásokkal jár. Teljes elvetésük azonban nagy hiba, hiszen megfelelő dózisban adva nincs kockázatuk, s felbecsülhetetlenül hasznosak a legkülönfélébb allergiás tünetek enyhítésére.

Bár a nevük helyesen kortikoszteroid, a köznyelv – meglehetősen pongyolán – szteroidoknak nevezi őket, ami tovább fokozza a gyanakvást irántuk, mert összetéveszthetők a hírhedt anabolikus szteroidokkal. Ennek ellenére mi is a „szteroid” elnevezést használjuk, egyszerűen azért, mert a legtöbben ilyen néven ismerik e gyógyszereket.

Mik a gyulladás jelei?

A szteroidok nem magát az allergiás reakciót veszik célba, mint az antihisztaminok vagy a kromoglikát, hanem az allergiás reakció következményeként fellépő gyulladást.

A gyulladásnak nyilvánvaló jele – pl. ha a bőrön lévő karcolás, vágás kö­rül jelentkezik – a vörösség és az enyhe duzzanat. Fájdalom is fellép, illetve az érintett szövet melegebb. Mindezeket a fokozott vérellátás, és ezzel együtt az immunsejtek tömeges odaáramlása okozza, amelyeknek a sérült bőrt kell megvédeniük a fertőzésektől. Az immunsejtek olyan vegyületeket termel­nek, melyek tovább fokozzák a gyulladást, és még több immunsejtet hívnak a helyszínre. Ha a gyulladás a légutak nyálkahártyáját érinti, pl. torokgyulla­dás esetén, a duzzadás és a kellemetlen érzés sokkal erőteljesebb.

Az allergiás reakciókat követő gyulladás nagyon hasonló ahhoz, amelyet fertőzések váltanak ki, de az immunsejtek és a gyulladáskeltő vegyületek aránya némileg eltér. Az eozinofil sejtek különösen fontos szerepet játszanak az allergiák előidézte gyulladás fenntartásában.

A gyulladás néhány órával az allergénnel való találkozás után kezdődik. Ezt hívják késői típusú túlérzékenységi reakciónak. A szteroi­dok azért hatékonyak ebben az esetben, mert megakadályozzák a késői típu­sú túlérzékenységi reakciót, és gátolják bizonyos immunsejtek, főleg az eozi­nofil sejtek működését.

A szteroidfóbia

Olyan sok beteg táplál mély ellenérzést a szteroidok szedésével szemben, hogy az orvosok a jelenséget félig-meddig tréfásan el is nevezték „szteroidfóbiának”. A lehetséges mellékhatások részletes ismertetése azzal a veszéllyel jár, hogy erősítheti ezt a fóbiát. Ez igen káros, mert a szteroidok bizonyítottan rendkívül hasznos gyógyszerek, amelyek, ha az adagolásukat és alkalmazásukat pontosan betartják, nagyon sokat segítenek, és csak minimális mértékben ártalmasak.

A kockázatok szinte elhanyagolhatók, ha a szteroidokat helyileg, kis vagy közepes dózisban adják. A súlyos mellékhatások rendszerint a nagy dózisok alkalmazásakor is kivédhetők. Az általunk adott tájékoztatás célja nem az ijesztgetés, hanem hogy a szteroidkezelés a lehető leghatékonyabb legyen a legkevesebb mellékhatással.

A természet utánzása

A szintetikusan előállított kortikoszteroidok szerkezete nagyon hasonló a kortizol nevű hormonéhoz, amely a szervezetben természetes módon termelődik. A kortizolnak, melyet a mel­lékvese állít elő, a gyulladás csillapításán kívül igen sokféle funkciója van – pl. szabályozza a veseműködést, eltávolítja a fehérjéket az izmokból és a csontokból, és befolyásolja a zsír­lerakódást.

A szervezetben termelődött többi hormonhoz hasonlóan a kortizol is a célsejtekben (pl. immunsejtekben, izomsejtekben, a vesét felépítő sejtekben stb.) lévő receptorokhoz kötődik. Ezek a receptorok némileg eltérnek egymástól, ami lehetőséget ad arra, hogy a hormon szintetikus változata csak egy bizonyos típusú (pl. az immunsejtekben lévő) receptorhoz kötődjön, más fajtákhoz (pl. a vesében lévőkhöz) viszont ne olyan jól.

A legelső szintetikusan előállított szteroid a hidrokortizon volt, mely azonos a kortizollal az újabb szteroidok szerkezetét már úgy módosították, hogy elsősorban gyulladásgátló hatásuk legyen, és a többi szerv működését ne befolyásolják. A hidrokortizont ezért csak nagyon kis dózisban lehet meghatározott allergiás betegségekre használni (mint pl. a vény nélkül kapha­tó hidrokortizonos krémet), a speciálisan az allergiás betegsé­gek kezelésére kifejlesztett szteroidok viszont már viszonylag nagyobb adagokban is biztonsággal adhatók.

A szteroidok célzott alkalmazása

A szteroidok veszélyei igen jelentősen csökkenthetők, ha nem tablettában vesszük be őket, hanem közvetlenül ott alkalmaz­zuk, ahol szükség van rájuk: ezt teszik lehetővé a szteroidos orr- és szemcseppek, az inhalátorok, amelyek a hatóanyagot célzottan a légutakba juttatják, valamint a krémek és kenőcsök, amelyekkel az érintett bőrfelületet kell bekenni.

Ez a helyi alkalmazás összehasonlíthatatlanul biztonságosabb, mint a tabletták szedése

Amikor egy gyógyszert lenyelünk, az úgy fejti ki hatását, hogy a bélből felszívódik a vér­áramba, majd a vérrel mindenhová eljut. Ezt, mivel a szervezet egészét érinti, szisztémás kezelésnek hívják.

A gyógyszer hatóanyaga azokhoz a szövetekhez is eljut, amelyeknek szüksége van rá – a viszkető bőrhöz vagy a gyul­ladt légutakhoz -, ám a test minden más részébe is kerül belő­le. Hogy az érintett terület megfelelő adagot kapjon, meglehe­tősen nagy összdózist kell bejuttatni a szervezetbe, ami elkerülhetetlenül hat a test többi részére is, s emiatt a gyógy­szerelés ilyen formája sokkal több mellékhatást okoz.

A gyógyszer célzott bejuttatásánál – sprayk, cseppek, kré­mek vagy inhalált pára formájában – az alkalmazott dózis sok­kal kisebb. A gyógyszer egy része így is a véráramba kerül -a bőrön vagy az orr, ill. a légutak nyálkahártyáján át közvetle­nül az ott lévő hajszálerekbe jut -, ám ez a mennyiség elhanya­golhatóan kicsi ahhoz képest, mint amennyi a szteroidtabletták szedésekor kerül a vérbe.

A helyileg alkalmazott szteroidok csak akkor juthatnak a vérkeringésbe olyan mennyiségben, hogy szisztémás mellék­hatásokat eredményezzenek, ha nagyon nagy adagban al­kalmazzák őket, pl. szteroidtartalmú inhalátorok vagy erős szteroidkrémek formájában – az előbbit súlyos asztmában, az utóbbit ekcémában. A szisztémás mellékhatások kialakulásá­nak akkor van kockázata, ha hosszú ideig kap az ember ilyen kezelést, vagy ha túllépjük az előírt adagot.

A szteroidtabletták

A szteroidtabletták rövid ideig – legfeljebb három hétig – tartó szedése viszonylag kevés mellékhatást okoz. Ennyi idő általá­ban elég ahhoz, hogy a gyulladást csökkentsék. A kezelés évente 3-4 alkalommal kockázatmentesen megismételhető.

A súlyos mellékhatások rendszerint akkor is elkerülhetők -vagy idejében észlelve visszafordíthatok -, ha más választás hí­ján kénytelenek vagyunk tartós szteroidtabletta-kúrának alá­vetni magunkat.

A szteroidtabletták mellékhatásai

A szteroidtabletták mellékhatásai szisztémásak, azaz több szervrendszert egyszerre érintenek.

Amikor először kezdtek szteroidokat használni, gyakran jelentkezett egy olyan mellékhatás-tünetcsoport, amely ha­sonló volt a Cushing-szindróma kórképéhez: zsírlerakódás a vállon, a hason és az arcon, amitől a beteg „holdvilágképű­vé” vált, vízvisszatartás, ami testszerte vizenyőt idézett elő, to­vábbá csontritkulás, a bőr sérülékenysége, akné, izomsorvadás. Mindezeket a változásokat a szteroidoknak nem a gyulladásra, hanem egyéb szervekre gyakorolt – nemkívánatos – mellékha­tásai idézik elő.

A korszerű, jobb szteroidoknak, valamint az orvosok sokkal figyelmesebb közelítésmódjának köszönhetően ezek a súlyos mellékhatások ma már ritkák, bár még mindig előfordulhatnak olyanoknál, akik nagy adagban szednek szteroidtablettákat. Az időben észrevett mellékhatások visszafordíthatok.

Mik a következmények?

Az egyéb szerveket érintő mellékhatások mellett van né­hány olyan is, amely a szteroidok gyulladáscsökkentő hatásá­nak következménye. Ilyenek a gyógyszer rövid ideig tartó sze­dése során is felléphetnek, ám korai stádiumban felfedezve szinte mindig megelőzhetők, kezelhetők, ill. visszafordíthatok.

• Olykor a felületi sebek lassabban gyógyulnak, és könnyebben elfertőződnek a csökkent védekezőképesség mi­att. Ez nem komoly probléma – csupán annyi a teendő, hogy a sebeket fertőtleníteni kell, tisztán kell tartani, és ha elgennyed, időben orvoshoz fordulni vele.
• Könnyebben alakulhatnak ki vírus- és gombafertőzések.
• A fertőzések tünetei kevésbé lesznek nyilvánvalóak, mert a fertőzéssel járó gyulladást is csillapítja a szteroid.
• A bárányhimlő és a kanyaró sokkal súlyosabb lehet, akár végzetessé is válhat, ha szteroidokat szedünk vagy szed­tünk három hétnél tovább az utóbbi három hónapban. Erre nagyon oda kell figyelni.
• Az elhúzódó szteroidos kezelés hatására nő a légúti fertő­zések kockázata.
• Az ún. élő vakcinával történő oltás problémákat okozhat, ill. az egyéb védőoltások megbízhatósága csökken. Védő­oltás előtt ezért jelezni kell az orvosnak, ha szteroidot kapunk vagy kaptunk nemrégiben.
• Tuberkolózis. Azoknál, akiknek már volt tuberkulózisuk, a betegség visszatérhet.
• A szteroidok csökkenthetik a fogamzásgátló spirál meg bízhatóságát – a spirál ugyanis azáltal akadályozza meg a fogamzást, hogy a méhnyálkahártya enyhe gyulladását idézi elő.

Olyan leszek, mint egy súlyemelő?

Egyáltalán nem. Azok a sportolók és testépítők, akik izmaik tömegét igyekeznek mesterségesen gyarapítani, anabolikus szteroidokat szednek. Ezek a vegyületek teljesen mások, mint az allergiák kezelésére használatos kortikoszteroidok. A szteroidok legalattomosabb – de csakis a gyógyszer tartós, nagy dózisban történő alkalmazása esetén fenyegető – mellékhatása a mellékvese működés gátlása. Ha szteroidtablettákat három hétnél tovább szedünk, a mellékvese kortizoltermelése gátlás alá kerül. Minél tovább tart a szteroidkúra, a hatás annál erősebb.

A szteroidok elhagyásakor a szervezetben kortizolhiány lép föl, s ennek heveny tünete a hirtelen vérnyomásesés, ájulás Kevésbé látványos hatásként gyengülhet az ellenálló képesség, aminek komoly következményei lehetnek pl. baleseteknél, súlyos betegségeknél, műtéteknél, szülésnél – vagyis olyan megterheléseknél, amelyek normál körülmények között a kortizoltermelés fokozódását váltják ki annak érdekében, hogy a szervezet könnyebben megbirkózzon a stresszel.

Ha a mellékvese működése gátolt, rövid ideig tartó szteroidkezelés esetén is nő a mellékhatások kockázata. A mellékvese szuppresszió a nagy dózisú szteroidterápia befejezése után akár 6-12 hónapig is fennállhat, s két évbe is beletelhet, amíg a mellékvese működése újra tökéletes lesz, és a szervezet egyedül, gyógyszerek nélkül is képes megbirkózni pl. egy műtét okozta stresszel.

A szteroidtabletták biztonságos használata

Ha három hétnél tovább szedünk szteroidtablettákat, vagy nagyon gyakran kényszerülünk rövidebb szteroidkúrákra, az alábbi módszerekkel védhetjük ki a súlyos mellékhatásokat:

• Naponta mérjük meg testsúlyunkat. Ha váratlanul, egyik napról a másikra hízni kezdünk annak ellenére, hogy normálisan táplálkozunk, keressük föl orvosunkat, mert ez vízvisszatartás jele lehet.
• Ha csípőtáji fájdalom lép fel, megduzzad a bokánk, izomgyengeséget tapasztalunk, vagy pattanásos lesz a bőrünk, szóljunk az orvosunknak!
• Vérnyomásunkat rendszeresen ellenőriztessük!
• Szemünket is rendszeresen ellenőriztessük, hogy az esetleges szemet érintő, maradandó károsodással járó mellékhatásoknak időben elejét lehessen venni!
• Gyerekeknél az orvos folyamatosan ellenőrizze, hogy növekedésük megfelelő-e!
• Aktivitásunk ne csökkenjen – végezzünk minél több testmozgást, hogy megelőzzük a csontritkulást! Ne fogyjunk le túlzottan, mert a csontritkulás kialakulásában ez is kockázati tényező lehet! Csökkentsük a sóbevitelt és az alkoholfogyasztást. Orvosunktól kérjünk beutalót csont- sűrűségmérésre! A klimaxot követően a szteroidtablettát szedő nőknek javasolt a hormonpótló terápia (HPT), mert ez védelmet nyújt a csontritkulás ellen. Figyeljünk oda a megfelelő kalcium- és D-vitamin-bevitelre!
• Ha állandó, rejtélyes eredetű hátfájást tapasztalunk, mindenképpen szóljunk orvosunknak, mert ez a csont­ritkulás tünete lehet. Nőhet a töréshajlam, ezért tájékoz­tassuk kezelőorvosunkat, ha esés következtében csonttö­rést szenvedünk – ebben az esetben a csontritkulás gyógyszeres kezelésére lehet szükség.
• Keressük fel orvosunkat, ha túlságosan fáradékonyak vagyunk, vagy ha sokkal gyakrabban lép fel szomjúság­érzet, vizelési inger – ezek cukorbetegségre utaló tü­netek lehetnek.
• A gyomor védelme érdekében tablettáinkat étkezés után vegyük be. Ha állandó gyomorpanaszaink vannak, segít­hetnek a filmbevonatú, bélben oldódó tabletták.
• Fekete, szurokszerű széklet esetén azonnal forduljunk orvoshoz – ez rendszerint a bélrendszerben fellépő vér­zés jele.
• Orvosunk engedélyével a napi szteroidmennyiséget egyetlen reggeli dózisban vegyük be. így a dózisok kö­zötti aránylag hosszú idő arra készteti a szervezetet, hogy fenntartsa saját szteroidtermelését – ezzel csök­kenthető a mellékvese-gátlás, gyerekeknél pedig a nö­vekedési zavarok kockázata. Még biztonságosabb, ha a szteroidokat csak minden másnap vesszük be, bár ilyen adagolás mellett nem mindenkinél csökkennek a kívánt mértékben a tünetek. Feltétlenül beszéljünk orvosunkkal, mielőtt ezzel próbálkoznánk – előfordul­hat, hogy az adagon módosítani kell!
• A mellékvese működés gátlása minden orvosi beavat­kozás esetén kockázattal jár. Erről tájékoztatnunk kell orvosunkat, fogászunkat, vagy bárkit, aki sürgősségi ellátásban részesít bennünket – akkor is, ha a szteroid­tabletták szedését már abbahagytuk, de még nem telt el két év.
• Fertőzés, baleset. Kérdezzük meg orvosunkat, mi a teendő, ha bármilyen fertőzést kapunk, vagy balesetet szenvedünk. Ilyenkor általában növelni kell a szteroidtabletták adagját.
• Tájékoztassuk orvosunkat, ha valaha is volt tuberkuló­zisunk, mert ez kiújulhat!
• Ha nekünk, ill. gyermekünknek nem volt kanyarója vagy bárányhimlője, kerüljük az érintkezést olyanok­kal, akik ezen betegségek valamelyikében vagy övsömörben szenvednek – ez utóbbit is a bárányhimlő víru­sa okozza. Ha mégis kapcsolatba kerültünk ilyen személlyel, azonnal forduljunk orvoshoz, mert sürgősen kezelést kell kapnunk a fertőzés ellen!
• Ha bármilyen oltást kapunk, ne felejtsük el az orvost tájékoztatni, hogy szteroidtablettákat szedünk!
• Ha a szteroidkezelés három hétnél régebben tart, a tab­letták szedését soha ne hagyjuk abba hirtelen, mert bi­zonyos mértékű mellékvese-gátlás máris kialakulha­tott. Mivel szervezetünknek időre van szüksége ahhoz, hogy a mellékvese újra normálisan működjön, az ada­got fokozatosan kell csökkenteni.
• Az asztmások különösen vigyázzanak az allergénekkel és az asztmát kiváltó tényezőkkel minden olyan sztero­idtabletta-kúra után, amely három hétnél tovább tart, ugyanis a tabletták tartós szedését, ill. a dózis csökken­tését követően akár egy évig is fokozottan jelentkezhet a súlyos asztmás rohamokra való hajlam.

A szteroidos orrcseppek és sprayk

A legtöbb szteroidos orrcsepp és orrspray nagyon kis dózisban tartalmazza a hatóanyagot, s rövid ideig használva komolyabb mellékhatásokat nem okoz. E készítmények annyira biztonsá­gosak, hogy sok közülük recept nélkül is kapható.

A szteroidos orrcseppek és sprayk nagyon hatékonyak a szénanátha és az egész éven át tartó allergiás rhinitis kezelésében. Megelőzésképpen, az allergén fellépése előtt éppen úgy használhatók, mint akkor, ha már kialakultak a tünetek.

A szteroidos orrcseppek az orrpolipok méretét is csökkentik, de csak akkor, ha a cseppeket pontosan a megfelelő helyre juttatjuk. Térdeljünk le, nyakunkat nyújtsuk annyira előre, amennyire csak lehet, majd fejünk búbját helyezzük a padlóra. Cseppentsünk be, és maradjunk ebben a helyzetben jó néhány percig, hogy a cseppek eljuthassanak a polipokhoz.

Amikor a polipok összezsugorodtak, a cseppeket elhagyhatjuk, és helyettük használhatunk szteroidos sprayt, amely megaka­dályozza a polip kiújulását.

Mellékhatások

A rövid távú, enyhe mellékhatások közé tartozhat az orr és : a torok szárazsága, irritációja, a szag- és ízérzékelés átmeneti : zavara. Orrvérzés is előfordulhat, amit orvosunknak jelezni kell. Bejuttatásnál a cseppeket próbáljuk meg távol tartani az orrsövénytől, mert ez a rész a leghajlamosabb a kifekélyesedésre és a vérzésre. Ha hosszú ideje használunk szteroidos orr-: cseppeket, orvosunknak rendszeresen ellenőriznie kell az orr nyálkahártyáját, nem kezd-e elvékonyodni ajánlatos szemvizsgálatra is elmenni a zöldhályog megelőzése érdekében, melynek ilyenkor ugyancsak nagyobb a kockázata.

Ha az orr szteroidos kezelése nagy dózisban vagy tartósan történik, néhány szisztémás mellékhatás is felléphet. A legsúlyosabb ezek közül az, amely a gyermek növekedését érinti.

Az inhalált szteroidok és a gyermek növekedése

Ha egy asztmás gyermek több éven át aránylag nagy dózisban kap inhalációs szteroidokat, növekedésében visszamaradhat. Ilyen nagy adagra azonban csak kevés gyerek szorul, az alacsony vagy közepes adagok pedig az esetek túlnyomó részében nem befolyásolják a növekedést. Átmeneti lassulás beállhat ugyan a növekedésben, de később, a terápia befejezése után behozzák a lemaradást, és így testmagasságuk végül normális lesz.

Sajnos, vannak olyan gyerekek, akiknek növekedése már aránylag kis adag inhalációs szteroid hatására is megtorpan – és lehetetlen előre megjósolni, hogy melyik gyermek fog ilyen módon reagálni. Ha azonban ezt időben észrevesszük, és az orvos a terápiát leállítja, a gyermek növekedési üteme majdnem biztosan normalizálódik.

A kockázatokat mindenképpen tartsuk szem előtt: a kezeletlen súlyos asztma ugyancsak növekedési zavarokat okozhat, amellett, hogy a gyermek egészségét számos más, sokkal súlyosabb módon is befolyásolja – ne hagyjuk el tehát az inhalált szteroidokat.

A szteroidos szemcseppek

Szteroidos szemcseppeket adnak olykor a pollenidényben ki­alakuló súlyos kötőhártya-gyulladásra. A szem azonban e csep­pek hatására fogékonyabbá válhat a fertőzésekre, ezért a keze­lést csak szigorú orvosi felügyelet mellett szabad végezni.

Mellékhatások

Nagyon ügyeljünk a fertőzések elkerülésére – pl. soha ne dör­zsöljük a szemünket, s fürdés, mosdás után arcunkhoz csak tel­jesen fertőtlenített törülközőt használjunk! Orvosunk útmuta­tását lelkiismeretesen kövessük, s haladéktalanul menjünk vissza, ha szemünkben kellemetlen érzés támad, kivörösödik, vagy bármilyen más aggasztó tünetet tapasztalunk!

A szteroidos szemcseppekkel történő kezelés csak kivételes esetekben tart néhány hétnél tovább. Hosszas alkalmazásnál két súlyos mellékhatás, a zöld- és szürkehályog kockázatával kell számolni.

Az inhalációs szteroidok

Az inhalációs szteroidok az asztma korszerű kezelésének elen­gedhetetlen kellékei.

Más helyi kezelésekhez hasonlóan az inhalációs szteroidok is nagyságrendekkel biztonságosabbak, mint a szteroidtabletták. A hatóanyag egy része azonban a vérbe kerülhet, és ha nagy dózisban, éveken át alkalmazzuk az inhalációs szteroidokat, idővel már felléphet valamilyen szisztémás mellékhatás, pl. csontritkulás. Az adagolás tehát kulcsfontosságú. Az inhalátor dobozában lévő tájékoztatóból kiderül, mennyi gyógyszer jut egy-egy belégzéssel a szervezetbe. A mellékhatásokra vonatkozó informá­ció helyes értelmezéséhez ismerni kell az inhalált szteroid teljes napi adagját, és azt, hogy ez alacsony, közepes vagy nagy dózisnak felel-e meg.

• A két leggyakoribb szteroidból, a budezonidból és a beclomethazonból a napi 400 (µg-ot meg nem haladó men­nyiség alacsony dózisnak számít felnőtteknél és öt éven felüli gyermekeknél. A napi 400-800 µg közepes, a 800 µg-ig feletti adag nagy dózisnak felel meg.
• Fluticazonnál a napi 400 µg számít nagy dózisnak.
• Öt év alatti gyerekeknél ezeket az értékeket felezni kell (tehát náluk pl. a beclomethazon nagy dózisa 400 (µg-nál kezdődik).
• Egyéb szteroidok esetében kérjünk tájékoztatást az orvos­tól vagy a gyógyszerésztől.

Mellékhatások

Alacsony vagy közepes dózisnál a szteroidok szisztémás mellékhatásaitól gyakorlatilag nem kell tartani. Ezek esetleges kialakulásával csak azoknak kell számolnia, akik éveken át nagy dózisban kénytelenek inhalációs szteroidokat használni. A leggyakrabban fellépő súlyos mellékhatások a gyerekek növekedési zavarain kívül a csontritkulás, a gátolt mellék-veseműködés és a tuberkulózis kiújulása.

Minimálisra csökkenthetjük az inhalációs szteroidok szisztémás mellékhatásainak kockázatát, ha a szteroidból a lehető legkevesebbet nyeljük le. Az inhalátor használata után mindig öblítsük ki a szánkat, gargalizáljunk, és köpjük ki a vizet. Erről nehezebben feledkezünk meg, ha az inhalátort reggel és este, közvetlenül fogmosás előtt használjuk.

Tudnunk kell, hogy a szteroidok rendszeres belégzésével szükségtelenné válhat a tabletták szedése. Azok az asztmások, – akik aggódnak a mellékhatások miatt, olykor önkényesen csökkentik inhalációs szteroidjuk adagját – azután keserűen tapasztalják, hogy asztmájuk jelentősen romlott, és szteroid tabletták szedésére kényszerülnek.

Inhalációs szteroidok

Az inhalációs szteroidok enyhébb helyi mellékhatásai közé tartozhat a rekedtség és a múló köhögés, amit a közvetlen torokirritáció okoz. Ezek aggodalomra nem adnak okot.

Ha szteroidokat rendszeresen aeroszol-készülékből lélegzünk be, ügyeljünk rá, hogy a maszk pontosan illeszkedjen. Mivel a szteroidok némileg csökkentik a szervezet ellenálló képességét, belélegzésük egyik gyakori mellékhatása a Candida-gomba okozta torokfertőzés. A nyelőcső Candida-fertőzése is előfordulhat, de jóval ritkábban – tünetei gyomorégés, emésztési zavarok. Az ilyen fertőzések megelőzhetők, ha minden inhalálás után meleg vízzel gar­garizálunk. Amennyiben ez nem segít, gombaellenes készítmények is szedhetők.

Az inhalációs szteroidok használata egyéb fertőzésekre nem hajlamosít – ez érvényes a légúti fertőzésekre is.

A szteroidos krémek és kenőcsök

Szteroidos krémeket és kenőcsöket mind atópiás ekcémára, mind kontakt dermatitisre alkalmaznak. Azáltal, hogy célzot­tan az érintett testfelületre kerülnek, a szükséges dózis a minimálisra csökkenthető, s ha az orvos előírásait betartva alkal­mazzuk őket, szinte kockázatmentesek. Dr. Ernst Epsteint, a Kaliforniai Egyetem bőrgyógyászát idézzük: „Túlságosan gyakran találkozom olyan gyerekekkel, akiknek atópiás dermatitisét szüleik nem kezeltetik, pusztán azért, mert indokolat­lanul tartanak a szteroidoktól. Ha ilyen esetben elzárkózunk a helyi kezelés elől, nemcsak gyermekünket tesszük ki fölösle­ges szenvedésnek, hanem magunkat is.”

Mire figyeljünk?

Ne feledjük, hogy a szteroidos krémek sokkal hatékonyab­ban szívódnak fel közvetlenül fürdés, zuhanyozás után, úgy­hogy lehetőleg ilyenkor alkalmazzuk őket!

A szteroidos krémek, kenőcsök használatát ne hagyjuk abba időnek előtte! A bőr már jóval azelőtt visszanyeri egészséges, ép kinézetét, hogy a mélyebb rétegek teljesen meggyógyultak volna. A kezelést addig kell folytatni, amíg a gyógyulás teljes egészében be nem következik. Általánosságban igaz, hogy ami­kor a bőr már szép, a teljes gyógyulásnak akkor még csak a fe­lénél tartunk – a készítmények alkalmazását tehát még ugyan­annyi ideig folytatnunk kell.

Az esetek többségében ajánlatos a szteroidkrémeket lassan, fokozatosan elhagyni, különösen, ha hosszabb ideig használ­tuk őket. A hirtelen abbahagyás a kiütés heveny kiújulásához vezethet.

Ha az atópiás ekcémát sikerült megfelelően visszaszorítani, akkor is tartsunk otthon a szteroidos krémből, amellyel az esetleges kiújulásokat kezelhetjük. Amint azt tapasztaljuk, hogy bőrünk érdessé, szárazzá válik és viszketni kezd, kenjük be a krémmel az érintett bőrfelületet három napon át naponta kétszer, majd további három napig naponta egyszer. Ennek elégnek kell lennie ahhoz, hogy az ekcéma kiújulását időben megelőzzük.

Mellékhatások

Ahhoz, hogy meg tudjuk ítélni az általunk használt szteroidos krém vagy kenőcs mellékhatásainak kockázatát, tudnunk kell, mennyire erős a készítmény. Négy erősségi fokozatról szoktak beszélni:

• enyhe (egyenlő a recept nélkül kapható hidrokortizon krém hatékonyságával),
• mérsékelten erős,
• erős,
• nagyon erős.

Kérdezzük meg orvosunkat vagy a patikust, hogy krémünk melyik kategóriába tartozik, mert az alábbi tájékoztatást csak így tudjuk értelmezni.

Sajnos, ha a szteroidos krémeket nem előírás szerint hasz­náljuk, akkor igen nagy az elég súlyos helyi mellékhatások kockázata. Minden olyan szteroidos krém, amely kellően haté­kony (erős), elég erős ahhoz is, hogy túlzott használat esetén mellékhatásokat idézzen elő – a pontos, kiegyensúlyozott adagolás ezért nagyon fontos.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.