Hogyan kezdődik az allergia?
„Eleinte azt gondoltam, hogy egyszerű megfázásról van szó. Állandóan tüsszögtem és köhögtem, folyt az orrom. A hétvégére jobban lettem, és örültem, hogy végre vége, ám hétfő este újrakezdődött az egész, és most már légszomj is társult hozzá. Amikor elkezdődött, már egy hónapja egy fűrésztelepen dolgoztam. Egész nap vöröscédrusból vágtunk deszkákat, aminek nagyon kellemetlen volt a pora, az igaz.
De hát én nem tudtam, hogy a fűrészpor allergiát okozhat. Adtak porvédő maszkot, de abban nagyon megizzadtunk. Senki sem viselte. Később az orvostól megtudtam, hogy egyeseknél csak évek múlva alakul ki a fűrészpor-allergia – nálam elég volt hozzá egy hónap.”
Sokakhoz hasonlóan, akik olyan anyagokra allergiásak, amelyekkel munkájuk során kerülnek érintkezésbe, Dan is pontosan meg tudta jelölni, mikor lett szervezete túlérzékeny az allergiát kiváltó fűrészporra – akkor, amikor szervezete IgE antitesteket kezdett termelni a vörös cédrus por allergénjei ellen.
Mikor jelentkeznek az első tünetek?
A tünetek első jelentkezésének időpontja nyilvánvaló, ám ez gyakran jóval a szenzibilizálódás után következik be (IgE-termelés beindulása az allergénre adott reakcióként).
Gyermekeken végzett többéves allergiavizsgálattal kimutatták, hogy az adott allergének ellen szervezetük már kis korban megkezdte az IgE-termelést, jóllehet maga az allergiás betegség csak tízéves koruk körül alakul ki.
Az immunitás alapfogalmai
- a szervezet saját sejtjei és az idegen anyagok között,
- a veszélytelen és veszélyes idegen anyagok között.
Az immunrendszer hibás működésének a következménye lehet az:
- Allergia (amikor a szervezet számára egyébként ártalmatlan anyagokat, pl. virágport veszélyesnek tartja az immunrendszer).
- Autoimmun betegség (amikor az immunrendszer a szervezet saját alkotóelemeit is idegen anyagoknak tekinti).
Az immunsejtek nagy része vándorol, többségük az egész szervezetben megtalálható. A vérárammal kerülnek az egyik szervből a másikba – de az erek falán bárhol megtapadhatnak, és behatolnak a környező szövetekbe (pl. a bőrbe, tüdőbe, orrba stb.).
Az immunrendszert alkotó immunsejtek, antitestek és hírvivő anyagok igen bonyolult kölcsönhatásban állnak egymással. Amikor immunválasz zajlik – vagyis az immunrendszer felismer egy idegen sejtet vagy fehérjét, és támadást indít ellene -, számos eszköz kerül bevetésre. A könyvünkben bemutatott reakciótípusok csak rendkívül leegyszerűsített verziói annak, ami a valóságban lezajlik.
Mi az allergia?
A kutatások azt mutatják, hogy az allergének-re való túlérzékenység kialakulása, a szenzibilizálódás kockázata az első két életévben a legnagyobb. A szenzibilizálódás nagyon gyakran már az élet első néhány hónapjában bekövetkezik, sőt olykor már a születés előtt.
Ennek vajon mi lehet az oka? A válasz nem a csecsemő, hanem a terhes anya szervezetében keresendő: az ő immunrendszerének le kell győznie azt a természetes késztetést, hogy minden, szervezete számára idegen sejt ellen védekezzen. Az anya immunrendszere elvileg a magzatot is ugyanúgy ki tudja lökni, mint ahogy egy beültetett szervet. Hogy ez még sincs így, annak az az oka, hogy a terhesség során az anya immunrendszere gátlás alá kerül.
Az immunválasz erősségét az ún. T-helper-1, röviden Thl sejtek fokozzák. A magzat védelme érdekében az anya szervezete ezeket a Thl sejteket a terhesség idejére „kikapcsolja”. Közben, mivel immunvédelemre a terhesség alatt is szükség van, a Thl sejtek feladatát a T-helper-2, vagyis a Th2 sejtek veszik át.
A klasszikus allergiás betegségek
- szénanátha (pollenallergia),
- egész éven át tartó allergiás rhinitis (egész éven át jelen lévő allergén, pl. házipor-atka kiváltotta nátha),
- asztma (ha allergiás eredetű),
- atópiás ekcéma,
- csalánkiütés, ha allergiás eredetű, valamint az azt esetenként kísérő
- angioödéma (döntően az arcot és a légutakat érintő vizenyősség, melyet a hajszálerekből a környező szövetekbe kiszabaduló folyadék felgyülemlése okoz),
- anafilaxiás sokk (heves allergiás reakció rovarcsípésre, gyógyszerekre, pl. penicillinre, latexre, egyes élelmiszerekre stb.),
- ételallergia (az esetek többségében azonnal fellépő, jellegzetes allergiás reakció élelmiszerekre, a szájban jelentkező tünetekkel; ritkán anafilaxiás sokk is felléphet).
Az immunrendszer működése
A T-helper sejtek (helper = segítő) feladata az immunválasz irányítása. A többi immunsejt működését szabályozzák, utasítva őket, hogy mikor lépjenek működésbe, ill. mikor kerüljenek nyugvó állapotba. A Thl és Th2 sejtek abban különböznek, hogy más-más típusú immunsejteket aktiválnak. A Thl sejtek irányítása alá tartozó immunsejtek között vannak, azok, amelyek közvetlen támadást intéznek a célpont ellen, anélkül, hogy ellenanyagokat termelnének – ezek azok a sejtek, amelyek miatt kilökődnek a beültetett testidegen szövetek. Ha nem kerülnének gátlás alá, elpusztítanák a magzatot is, vagy lassítanák a fejlődését.
A Th2 sejtek irányítása alá viszont többek közt az IgE – vagyis az allergiát okozó – antitesteket termelő immunsejtek tartoznak. Tehát a magzat kilökődés elleni védettségének ára az, hogy az immunrendszer hajlamosabbá válik az allergiára.
Ez a hangsúlyeltolódás az anya szervezetében következik be, de a magzat immunrendszerét is érinti – a méhlepényen át ugyanis a magzat vérébe is bejutnak azok a hírvivő anyagok, amelyek „finomhangolják” az immunrendszert. Közvetlenül a születés után az újszülött immunrendszerében ezért még mindig aktívabbak a Th2 sejtek és gátoltak a Thl sejtek. Ennek egyes vizsgálatok szerint kulcsszerepe van a szenzibilizáció kialakulásában.
Mi az ideális?
Az ideális persze az lenne, ha a környezet, amely a babát közvetlenül világra jötte után körülveszi, az immunrendszer működését olyan irányba befolyásolná, ami az allergia kockázatát csökkentené. Ám ilyen értelemben a világ, amelyben élünk, messze nem ideális.
Példának okáért túlságosan steril. Az immunrendszer szempontjából az „ideális” az lenne, ha az élet korai szakaszában sokkal több „kosszal”, pl. kerti földdel találkozna a csecsemő. A talaj tele van ártalmatlan baktériumokkal (is), melyek semmiféle betegséget nem okoznak, viszont az immunrendszert a Thl sejtek serkentésére és a Th2-esek számának csökkentésére késztetik. A házi porban lévő baktériumok ugyanilyen hatásúak.
Mire figyeljünk a csecsemőknél?
Ami igazán sokat számít a csecsemő immunrendszerének, az az, ha féléves koráig csak anyatejet fogyaszt, nem pedig tápszert. Az erősen allergén hatású egyéb táplálékokat, pl. tojást, búzalisztet, szóját (ez a feldolgozott élelmiszerek nagyon nagy részében jelen van), halat vagy földimogyorót nem szabad hirtelen bevezetni az étrendbe, amikor a csecsemő szervezete ezekkel még nem tud megbirkózni. Az is segít, ha a kicsi kétéves kora előtt csak nagyon indokolt esetben kap antibiotikumokat (hogy ez utóbbinak pontosan mi a magyarázata, egyelőre nem tisztázott)
Mi az allergiás reakció?
Hízósejtek bőségesen vannak jelen a bőrben, az orrnyálkahártyában, a légutakban, valamint a tápcsatornában. A vérben hasonló szerkezetűek a bazofil granulociták.
Mikroszkóp alatt a hízósejtek és a bazofil granulociták plazmája erősen szemcsézettnek tűnik. Ezek a szemcsék olyan apró tartályok, amelyeket hírvivő vegyületek töltenek ki, elsősorban hisztamin.
A hisztamin a sejtből kiszabadulva számos különféle reakciót idéz elő:
- Izomösszehúzódást a légutak falában; így összeszűkül a légutak átmérője, ami asztmás rohamot okoz;
- Az erek kitágulását;
- Megnöveli a hajszálérfal áteresztőképességét, ami miatt vérsavó szivárog, és immunsejtek kerülnek a környező szövetekbe, pl. a bőrbe vagy a légutak nyálkahártyájába;
- A két fenti hatás eredményeképpen fokozódik a vérellátás, illetve helyi duzzanat, vizenyősség alakulhat ki – ennek jele a csalánkiütés, az orrdugulás, – viszketés és tüsszögés;
- Szélsőséges esetben annyi hisztamin kerül a vérbe, hogy az erek hirtelen kitágulnak és leesik a vérnyomás – ez következik be anafilaxiás sokk esetén.
A hízósejtek ugyanakkor egyéb vegyületeket is kibocsátanak magukból – ezek hatására további immunsejtek vándorolnak az érintett területre, súlyosbítva a gyulladást. Elősegítik a késői típusú allergiás reakciót, ami a kezdeti allergiás reakció lezajlása után lép fel, s körülbelül 24 óráig tart. Az aktivált hízósejtek leukotriéneknek nevezett hírvivő vegyületeket is elkezdenek termelni, melyek erősen gyulladáskeltő hatásúak.
Mi okozza a hízósejtekből a granulumok kiürülését?
A válasz a sejtek felületén keresendő, ott, ahol az allergiás reakcióért felelős ellenanyag, az IgE is helyet foglal. Az IgE-molekula egyik vége a hízósejthez kapcsolódik, a másik végéhez pedig az allergén kötődik. Például, ha valaki allergiás a tojásra, a tojásallergén kizárólagosan a tojásspecifikus IgE ellenanyaghoz fog kapcsolódni. Ahhoz, hogy a receptorok hatására a hízósejt aktivált állapotba kerüljön, a hízósejt felületén egyszerre két IgE antitestnek kell ugyanazon allergént megkötnie. Az allergénnek mindkét IgE molekulához hozzá kell kapcsolódnia, keresztkötést létesítve köztük. Ez a startjel a hízósejtnek a degranulációhoz.Mit kellene elkerülnünk?
Az immunrendszer számára ideális világból hiányoznia kell a dohányfüstnek, mind a terhes nő véréből, mind a csecsemő által beszívott levegőből – ez ugyanis allergiára hajlamosít. Rossz hatású továbbá a központi fűtés, a padlószőnyeg, a vastag bútorkárpit és a gondos szigetelés. Az ilyen lakás kiváló menedék a házipor-atkák számára.
A házipor-atkák ürüléke igen erős allergén hatással bíró fehérjét tartalmaz, amely a szervezetbe kerülve ingerli a hízósejteket. Ráadásul hihetetlenül szaporák, és befészkelik magukat a matracokba, fotelekbe, plüssjátékokba, és csak nehezen lehet megszabadulni tőlük.
A hízósejtek az allergén hatására olyan hírvivő anyagokat bocsátanak ki magukból, amelyek riasztják az immunrendszert, s könnyen valódi allergiás reakciót idézhetnek elő – ami azzal kezdődik, hogy a poratka allergénjére válaszul IgE kezd termelődni. Más szóval: a poratkaallergén egy agent provocateur, olyan agresszív anyag, amely az immunrendszerből gyakorlatilag kiprovokálja az allergiás reakciót.
Allergének passzív anyagok?
Mostanáig széles körben az volt az uralkodó nézet, hogy az allergének passzív anyagok, amelyek az immunrendszernek valamilyen rejtélyes okból „nem tetszenek”. A poratkák allergénjeivel kapcsolatos újabb felismerések azonban felvetik a kérdést: lehetséges, hogy más allergének is aktív szerepet játszanak az immunválasz kialakulásában? A földimogyoró-allergénről például ugyancsak bebizonyosodott – csakúgy, mint a földimogyoróban talált más anyagokról is – hogy hatására a sejthártya áteresztőképessége megváltozik, ami megmagyarázná, miért szenzibilizálja olyan könnyen ez az allergén a gyermekeket.
A gének szerepe
Ebben a nem túl ideális világban sok gyermek megússza allergiás betegség nélkül, mások viszont nem. A magyarázat az öröklött genetikai háttérben rejlik – a gének az egyik gyermeket fogékonyabbá teszik az allergiára, míg a másikat kevésbé. Hogy pontosan melyek ezek a gének, az egyelőre nem teljesen nyilvános, eddig legalább húsz különböző gén szerepét tárták fel. Nem is kétséges, hogy igen bonyolult folyamatról lehet szó. E gének összhatásukban az IgE-termelést fokozzák, illetve elősegítik az allergiás reakcióban szerepet játszó anyagok felszabadulását a hízósejtekből.
A hízósejteknek és az IgE ellenanyagoknak az allergiában játszott szerepe alapján felmerülhet a kérdés, hogy egyáltalán miért termeli őket a szervezet? Az allergiásoknak rengeteg szenvedést okoznak, nyilvánvaló hasznuk viszont a fejlett országokban alig van – a hízósejt-IgE-reakciónak civilizált körül-, melyek között nincs jelentősége a védekezésben. Az olyan nagyobb testű paraziták ellen nyújtanak ugyanis védelmet, mint a galandféreg és mételyek – ezekkel az immunsejtek méretük ; miatt nemigen tudnak elbánni.
Ezeket az élősködőket a fejlett világban már nagyrészt sikerült kiirtani, ám más országokban még mindig igen gyakoriak. Ám mivel az ember évmilliókon át kénytelen volt együtt élni velük, nyilván az evolúciós múlt él tovább immunrendszerünkben. ;
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.