Teendők vészhelyzetben: allergia és asztmarohamok
Reméljük, sohasem kerül rá sor – de ha mégis, élet és halál kérdése lehet, hogy tudjuk, mit kell tennünk. Sokat segíthet, ha a műveletet gondolatban végigpróbáljuk, többször elismételjük és begyakoroljuk, beleképzelve magunkat a teendők végrehajtásába.
Vészhelyzetben az alábbi lehetőségek jöhetnek szóba:
- Hívjuk a háziorvosunkat. Ha ő közel van, viszont a kórház vagy a mentőállomás messze esik, ez a legkézenfekvőbb döntés. A vidéki körzeti orvosoknak általában elegendő adrenalinkészletük van a sürgősségi esetekre, valamint oxigénjük a súlyos asztmás rohamban szenvedőknek.
- Hívjunk mentőt. A mentőszolgálat legtöbb helyre 15 percen belül kiér. Mindig ez a legjobb megoldás: a mentőkocsiban van adrenalin és oxigén.
- Kocsival (taxival) menjünk a legközelebbi kórház sürgősségi osztályára. Rendszerint ez nem túl jó megoldás, mert állapotunk gyorsan romolhat, s közben nincsenek kéznél a krízishelyzet kezeléséhez szükséges kellékek. Adódhatnak azonban olyan helyzetek, amikor csak ez a lehetőség van.
A vészhelyzetek gyakran akkor fordulnak elő, amikor otthonunktól távol vagyunk. Mindig ellenőrizzük a legközelebbi telefonkészülék működőképességét, vagy tartsunk készenlétben mobiltelefont! Tájékozódjunk, hol a legközelebbi kórház, és legyen meg a helyi ügyelet telefonszáma! Különösen veszélyesek az elhagyott helyek.
Az anafilaxiás sokk
Ez rendkívül súlyos állapot, mely azonnali orvosi beavatkozást igényel. Ételallergia esetén a szájban, a száj környékén, valamint a torokban további helyi tünetek is felléphetnek.
Anafilaxiás sokk esetén rögtön használjunk adrenalint, ha van nálunk, de késedelem nélkül hívjunk orvosi segítséget is. Adrenalin-injekciónál vegyük le a fecskendő zárókupakját, és azonnal, ruhán keresztül döfjük be a tűt combunk külső részébe – soha ne máshova, mert közvetlenül a vérbe kerülve veszélyes mellékhatásai lehetnek.
Végezetes is lehet az adrenalin!
Az adrenalin-túladagolásnak megvan a veszélye, egyeseknél végzetes kimenetelű is lehet, de annak, aki nem szenved szívbetegségben, sem az inhalátor, sem az injekció használata nem jár kifejezett kockázattal. (Inhalátornál ne lépjük túl a fújások megengedett számát, mert a légutakba kerülő hajtógáz problémákat okozhat.)
Ha állapotunk az injekció hatására sem javul, 10-15 perccel később újra próbálkozhatunk. Olyan helyzetekben, ahol nincs orvosi segítség, vagy csak késve várható, és a tünetek nem enyhülnek, 15-20 percenként újabb adrenalinadagokat adhatunk be magunknak – nagyon vigyázva arra, hogy sohase lépjük túl a befecskendezések engedélyezett maximális számát. Tartsuk számon, hányszor adtunk be magunknak az adrenalinból, és erről tájékoztassuk az orvost vagy a mentősöket.
Asztmások adrenalin-inhalátor híján az adrenalin-injekció mellett hörgőtágító hatású béta-adrenerg inhalátort is használhatnak, bár súlyos rohamban valószínűleg nem sokra mennek vele.
Fontos!
Mi a teendő, ha biztosak vagyunk benne, hogy szervezetünkbe került a bajt okozó allergén, de még semmilyen tünetet nem tapasztalunk?
Angliában ilyenkor rendszerint azt tanácsolják, hogy várjuk ki a tünetek jelentkezését, az Egyesült Államokban azonban az orvosok inkább arra buzdítanak, hogy ha korábban volt már nagyon súlyos reakciónk, késlekedés nélkül vegyük elő az adrenalin-injekciót.Általános tanács: akinek nincs egyéb betegsége, jobb, ha bead magának egy felesleges adrenalin-injekciót, semmint hogy késlekedjen a szükséges adag beadásával.
Az anafilaxiás sokk után 6-12 órás kórházi megfigyelés szükséges akkor is, ha látszólag minden rendben van – a rohamok még akár 8 órával később is visszatérhetnek! Ennek valószínűsége csökkenthető kortikoszteroidok beadásával – érdeklődjünk, hogy megkaptuk-e már. Ha túl hamar kiengednének a kórházból, de onnan messze lakunk, tanácsos a probléma elmúltát követően nyolc órát a kórházban vagy annak közelében eltölteni.
Elsősegélynyújtás a szájüreget érintő túlérzékenységi reakció esetén
A nagyon megduzzadt nyelv vagy torok fulladást okozhat. Ha a duzzadás szemmel látható, és az illető nincs eszméleténél, illetve bőre kékes színt ölt, próbáljuk meg a gégét nyitva tartani. Ehhez használjunk olyan kanalat, amelynek nagyon sima a szegélye. Óvatosan csúsztassuk be a nyelv fölött a torokba, majd finoman, de határozottan nyomjuk le, hogy a légcső nyílását szabadon tartsa.
Az első roham
Életünk első allergiás reakciója többnyire nagyon enyhe – ételallergia esetén sokszor nem több, mint némi bizsergés vagy viszketés a szájban. Mindenesetre egy-két órán keresztül maradjunk telefonközelben, hátha mégis orvost kell hívni. Gyakran a tünetek maguktól elmúlnak, s azzal meg is szűnik a probléma. Kerüljük el a kiváltó élelmiszert, rovart vagy bármi mást, s mielőbb forduljunk orvoshoz!
Ha a tünetek súlyosbodnak, ha az egész testfelületen jelentkeznek (mint pl. kiterjedt csalánkiütés esetén), vagy ha a légzést érintik, azonnali orvosi beavatkozás szükséges.
Ha nehézlégzés lép fel, az ülő helyzet általában jobb, mint a fekvő. Az eszméletét vesztett beteget a szokásos stabil oldalfekvésbe helyezzük, megakadályozandó, hogy esetleges hányadék kerüljön a légutakba – aminek különösen az ételallergiánál nagy a kockázata.
A rovarcsípés okozta allergia
Ha korábban előfordult már rovarcsípést követően nagy bőrfelületet érintő bőrreakció, akkor a csípés utáni nehézlégzés, rekedtség, általános gyengeség, hasi fájdalom, hasmenés, hányinger, szédülés, tudatzavar jelentkezésekor adjunk be adrenalin-injekciót. Ha bizonytalanok vagyunk, emlékezzünk rá, hogy – hacsak nem vagyunk szívbetegek – jobb az adrenalint fölöslegesen használni, semmint kockáztatni azzal, hogy nem alkalmazzuk.
Ha korábban volt már súlyos szisztémás reakciónk (pl. anafilaxiás sokk), bármilyen – kivéve a kizárólag csak a szúrás környékén fellépő – allergiás reakció első jelére adjunk be adrenalin-injekciót.
Ha méhszúrás nyomán a fullánk benn maradt a bőrben, körmünk, késpenge vagy bankkártya segítségével oldalirányban próbáljuk meg kikaparni vagy kipiszkálni – a fullánkhoz csatlakozó méregtömlő a bőrben maradva még jó tíz percen át juttathat mérget a sebbe.
Az asztmarohamok
Azoknál is felléphetnek azonnali orvosi ellátást igénylő, váratlan problémák, akiknek enyhe asztmájuk van, és még sohasem volt súlyos rohamuk.
Inhalátorunkat mindig, mindenhová vigyük magunkkal – ha súlyos roham kezdetekor nincs nálunk, nagy bajba kerülünk.
A roham kezdetekor azonnal tegyük meg a szükséges intézkedéseket. Minél hamarabb cselekszünk, annál kevesebb gyógyszerre lesz szükségünk hosszú távon a roham megfékezéséhez. A legtöbb asztmás beteg túl sokáig vár, és azután is „alulkezeli” a hörgőgörcsöt. Nemcsak az asztmás roham felismerése igen fontos, hanem azt is el kell tudni dönteni, mikor válik kontrollálatlanná. A rohamok nem egyformák – van, amelyik hirtelen lép fel, és van, amelyik lassabban alakul ki.
A lassú asztmaroham napok alatt alakul ki. Eleinte légszomj és zihálás jelentkezik, a szokásosnál erősebben, és az inhalátor nem sokat segít. Az asztma az alvást is zavarja. Reggel szokatlanul heves légzési problémákkal küzdünk. Mindez súlyos roham kezdetét is jelezheti, mielőbb forduljunk tehát orvoshoz. Ha panaszainktól már egyetlen éjszaka sem tudunk rendesen aludni, reggel pedig nehezünkre esik a beszéd, a járás, az nagyon súlyos állapotra utal – haladéktalanul forduljunk orvoshoz, vagy menjünk kórházba!
Egyes asztmások csak nehezen tudják felismerni légzési problémáik fokozódását – számukra a csúcsáramlésmérő napi használata elengedhetetlen. A legtöbb asztmás beteg azt észleli, hogy rendszeres reggeli méréssel jól előre jelezhetők a rohamok. Ha a normális csúcsáramlásértékek ellenére lép fel légszomj és mellkasi feszülés, gondosan kísérjük figyelemmel tüneteinket, és forduljunk orvoshoz!
Az asztmás roham felismerése kisgyermekeknél
Kisgyermekeknél az alábbi tünetek utalnak súlyos asztmarohamra:
- kitágult orrlyukak;
- szokatlanul magas válltartás;
- a gyermek a levegővételek között csak egy-két szót tud mondani;
- a bordák kiállnak, levegővételnél a mellkas alatti rész és a bordaközök behorpadnak;
- jól hallható sípoló légzés;
- az ajkak, a nyelv és a körmök elkékülése.
Nagyon rossz jel, ha a sípoló légzés abbamarad, anélkül, hogy egyéb javulás beállna – a légutak ilyenkor annyira beszűkültek, hogy a levegő már nem tud átáramolni rajtuk. Ezt a tünetet hívják „néma mellkasinak, ami azonnali orvosi beavatkozást igényel.
A hörgőtágító gyógyszert tartalmazó inhalátor hatása alapján ugyancsak előre lehet jelezni az asztmás rohamot.
Súlyos a helyzet, ha az inhalátor:
- hatása a használatot követő tíz percen belül egyáltalán nem jelentkezik;
- nem olyan hatékony, mint korábban;
- használ, de a hatás három órán belül elmúlik.
Ha gyermekünk asztmás, mindenkinek, aki vigyázni szokott rá, adjunk részletes, írásos útmutatást az asztmaroham felismerésére és kezelésére. A szóbeli eligazítás rendszerint nem elég, mert az emberek nem emlékeznek rá, különösen krízishelyzetben nem. Az asztmás rohamban kimerült vagy felzaklatott gyermekhez minden esetben hívjunk orvost.
A szükséges lépések
Ha inhalátorunk nem működik megfelelően, lélegezzünk be egy újabb adagot – ezután pedig tegyük meg a további intézkedéseket, az alábbiak szerint. Ha úgy tűnik, hogy egy lassú asztmaroham első fázisában vagyunk, ellenőrizzük a kezelési tervet, és ha a csúcsáramlás érték az ajánlott alá esett, duplázzuk meg az inhalált szteroidadagot. Minden más gyógyszert (pl. szteroidtablettákat) a kezelési tervnek megfelelően szedjünk! Ha nincs csúcsáramlásmérő készülékünk, az inhalált szteroidadagot duplázzuk meg, és haladéktalanul keressük fel orvosunkat! Ha gyorsan fellépő asztmás rohamunk van, vagy kontrollálatlanná válik a lassan kialakuló roham, azonnali orvosi segítségre van szükség!
A segítség megérkezéséig használjuk az inhalátort, szükség esetén 5-10 percenként. Mindenképpen tartsuk számon a befújások számát, ami nem haladhatja meg az ajánlott maximális számot! Vannak orvosok, akik azt javasolják, hogy a maximális adag bejuttatása egyszerre történjék. (Vigyázat: akinek szív-problémája van, annak az ilyen nagy adag veszélyes lehet!)
Inhalálás
Ha az inhalálás nehézséget okoz, használjunk spacert – ez sokkal könnyebb, különösen gyerekeknél. Spacert házilag is készíthetünk műanyag pohárból, üdítőitalos palackból vagy papírzacskóból. A pohár vagy palack aljába, illetve a zacskó egyik sarkába vágjunk lyukat, és dugjuk bele az inhalátor szájhoz illesztendő részét (csutoráját)! A pohár, palack vagy a zacskó nyitott teteje a szájba vagy a száj köré kerüljön – a zacskó nyílását jól fogjuk oda a szánkhoz! Az inhalátorral fújjunk bele többször egymás után ebbe a rögtönzött spacerbe, miközben egyenletesen lélegezzünk ki és be!
Hat aranyszabály asztmás roham esetére
- Lélegezzen olyan lassan, amennyire csak tud, koncentráljon a kilégzésre – és nem a belégzésre! Lélegezzen ki, amilyen mélyen csak lehet, a belégzés ezt már automatikusan követni fogja.
- Sose essen pánikba, különben hiperventilácíó (túl szapora légzés) lép fel, ami nagyon sokat ront a helyzeten. Az asztmás rohammal küszködő gyermek állapotának a legtöbbet az árt, ha szülei is pánikba esnek.
- Vegyen fel olyan testhelyzetet, amelyben a legkönnyebb a lélegzés. Segít, ha karját vállmagasságban feltámasztja – például tegyen párnákat egy asztalra, üljön egy egyenes támlájú székre, s fejét a karjával együtt nyugtassa a párnákon! Ne feküdjön le, mert ez ront a helyzeten! Nyisson ablakot, de csak akkor, ha a kinti levegő tiszta, nem hideg, és nincs tele szálldosó virágporral!
- Kerüljön mindent, ami az asztmás rohamot súlyosbíthatja – pl. megerőltető testmozgást, hideg levegőt, irritáló hatású anyagokat, allergéneket.
- Igyon sok vizet, gyümölcslevet vagy egyéb folyadékot, az asztmás roham során ugyanis nagyon sok víz távozik a légutak felületén keresztül, s ez kiszáradáshoz vezethet.
- Semmiféle altatót ne vegyen be, mivel ha asztmája éjszaka rosszabbodik, fel kell ébrednie a légszomjra!
A roham után
Asztmás roham miatti kórházi kezelés után néhány nappal mindenképpen keressük fel háziorvosunkat. A súlyos roham utáni napokban fokozottan ügyelni kell – ez az időszak különösen veszélyes lehet. Pihenjünk többet a szokásosnál, és igyunk bőségesen folyadékot az ilyenkor könnyebben fellépő kiszáradás ellen.
Ne köhögjünk!
Ha a roham során nagyon sok nyák termelődött, próbáljunk megszabadulni tőle, de ne erőltetett köhögéssel. A váladék olykor dugószerűen összetömörödve elzárhatja a kisebb légutakat. Eltávolításában pszichoterápiás kezelés segíthet, és hasznosak lehetnek a köptetőszerek is, melyek fellazítják a túlságosan be-sűrűsödött váladékot. Közönséges köhögéscsillapítókat ne szedjünk! A váladék eltávolításában speciális légzőgyakorlatok is segíthetnek.
Az asztmás roham alkalmat kínál arra, hogy az érintett a betegségére jobban koncentráljon elgondolkodjon azon, mi is okozhatta a bajt. Talán elfeledkezett a megelőző inhalátor rendszeres alkalmazásáról? Mennyi idő telt el azóta, hogy gyógyszerelését a háziorvos vagy a szakorvos utoljára ellenőrizte? Naponta használta a csúcsáramlásmérőt? Allergén vagy irritáló hatású anyag érte nagy koncentrációban a szervezetét?
Az aszpirinszerű gyógyszerek kiváltotta reakciók
Az aszpirinérzékenység egészen váratlanul alakulhat ki olyanoknál, akiknél a gyógyszer szedése előzőleg semmiféle problémát nem okozott. Ha asztma, ül. szénanátha mellett rejtélyes eredetű, krónikus csalánkiütése vagy orrpolipja is van, az aszpirinérzékenység kialakulására különösen nagy az esélye.
Az aszpirin vagy bármely aszpirinszerű hatóanyagot tartalmazó gyógyszer kiváltotta túlérzékenységi reakció a bevételtől számított fél-2 órán belül jelentkezik.
Tünetei az alábbiak:
- orrfolyás, masszív orrdugulás, vörös szem,
- hőhullám, bőrpír, izzadás,
- általános bőrkiütés,
- mellkasi szorító érzés, száraz köhögés, fokozódó légszomj,
- rossz közérzet, kimerültség,
- hányás vagy hasmenés,
- angioödéma, ill. csalánkiütés (urticaria).
A segítség megérkezéséig a hörgtágító hatású inhalátort alkalmazza többször is, a megengedett maximális mértékig. Akinek adrenalin-injekciója vagy adrenalin-inhalátora van, azt is használhatja – az előírás szerinti maximális dózis erejéig. A kiérkező orvost vagy mentősöket tájékoztassa, pontosan miből mennyit használt.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.