• kisbaba
• szülés
• testvér

Az idősebb gyerek felkészítése a kistestvér érkezésére

„Van egy két és fél éves kislányunk, és most várjuk a következő babát. Hogyan készíthetjük fel a legjobban az első gyerekünket, hogy ne érezze magát fenyegetve?”

Elmúltak már azok az idők, amikor a gyerekek titokzatos meséket hallgattak a gólyákról. Manapság a kistestvér érkezésére való felkészítést majdnem ugyanolyan fontosnak tekint­jük, mint magára a gyerekszületésre va­ló előkészületeket, legalábbis a második gyereket váró szülőknél. Az elsőszülöt­tek már nincsenek kizárva a várakozás izgalmaiból, amely az új öcs vagy húg megérkezésében csúcsosodik ki, hanem gyakran már az első hónapoktól kezdve részesei az anyuka terhességének.

Az első lépés a gyerek új, nővér szerepre való felkészítésében az, hogy megosztja vele a terhessége hírét

Hogy ezt mikor és hogyan teszi, az némileg függ a kislány korától. Egy kicsi gyerek szempontjából kilenc hónap egy örök­kévalóság: az ön kislányának esetében majdnem az élete fele. Hogy a kistestvér várás ne legyen végeérhetetlen, várja ki a harmadik hónap végét vagy a ne­gyedik hónap elejét, és akkor mondja meg a kislánynak a nagy hírt – külön­ben is, a leendő szülők szívesen kivárják a bejelentéssel az első három hónapot. Ha tart az amniocentézis (genetikai rendellenességek szűrése) vagy más vizs­gálat eredményeitől, nyugodtan várhat, amíg minden tisztázódik.

Egy a lényeg: ön mondja meg neki, mielőtt mástól hal­laná, nehogy úgy érezze: valami rossz do­log történik vagy távol tartják valamitől (a mami beteg, fáradt, orvoshoz kell men­nie, a hasa hirtelen felpuffad, megmagya­rázatlan változások történnek a házban). Mivel pici gyerekeknek nincs fogalmuk az idő múlásáról, kössük a szülés várható időpontját valami konkrétumhoz („a kis­baba nyáron fog érkezni, amikor meleg van kint”), így jobban érzékelhető.

Hogyan közöljük a hírt?

Őszintén, de a gyerek értelmi szintjén. Hagyjuk el a madarakat és a méhecskéket, a gólyát és a tejkutat, csak a tényt közöljük olyan egyszerűen, hogy megértse. Annak el­döntésében, hogy mennyi információ elegendő és mennyi túl sok, legyen a kislány az útmutató. Mindig a legalap­vetőbb dolgokkal kezdje, valahogy így: „Kisbabánk lesz. A kisbaba a mami ha­sában növekedik, és amikor elég nagy lesz, akkor kijön onnan, és egy kisöcséd vagy kishúgod lesz.” Önként nem kell többet mondani, de álljunk készen a to­vábbi kérdésekre, ha lesznek.

A válaszok­ban használja a testrészek helyes nevét: „méh” vagy „anyaméh” szerepeljen a kis­baba helyének meghatározására, „hüvely” a baba megérkezésének kapujára. Sokat segíthet a megfelelő szavak megválasztásában és e nehezen megfogható fogalom megfogalmazásában néhány, a témába vágó, a kislány korának megfelelő ké­peskönyv.

Ha már túlesett a nehezén, számos módon segítheti, hogy a várt megérke­zés kevésbé legyen ijesztő az otthon lévő gyereknek, és talán még fokozza is vára­kozásának az izgalmát.

A terhesség korai időszakában

A gyerek életében minden nagyobb, tervezett változást a terhesség korai hó­napjaiban hajtson végre, ha a fogantatás előtt erre nem volt lehetőség. Például írassa be egy iskola-előkészítő vagy ját­szócsoportba (ha amúgy is a tervei között szerepelt), hogy legyen otthonon kívüli élménye, amihez visszatérhet, amikor a baba megérkezik, és ne legyen olyan ér­zése, hogy a kisbaba túrja ki. Kezdje el a vécé használatára szoktatni (ha már ké­szen áll rá), inkább most szoktassa le a cuclizásról (ha még nem tette meg), mint a kisbaba megszületése után. Minden je­lentős változást, amelyet a kicsi várható születése előtti egy-két hónapban nem si­került végrehajtani, valószínűleg el kell ha­lasztani a születés után egy pár hónapra.

Szoktassa hozzá a gyereket, hogy egy kicsivel kevesebb időt tölthet a mamá­val kettesben

Kezdjen el (vagy folytasson) valamilyen rendszeres papa-gyerek prog­ramot (vasárnap házon kívüli reggeli, szombat délutáni játszóház, kedd este va­csora egy pizzériában). Ha lefekvéskor mindig a mami van szolgálatban, itt az ideje elkezdeni a cserélgetést (az időn­kénti cserét később is folytathatják, ami­kor a kisbaba megszületett, hogy mind­ketten elég sok időt tölthessenek kettes­ben a kislánnyal és az újszülöttel).

Ha még nem volt pótmamája, kezdjék el most pótmamára hagyni a kislányt rö­vid időre a nap folyamán, mert a kicsi megérkezése után erre szükség lesz. Le­gyen azonban óvatos, ne vonuljon vissza túl messzire vagy túl hirtelen a gyerek­től; biztosítani kell őt arról (a szeretet tetteivel, és nem annyira szavakkal), hogy a kisbaba megérkezése nem jelenti egyik szülőjének az elvesztését sem.

Legyen őszinte, és meséljen a mami­ban végbemenő testi változásokról

Ma­gyarázza el, hogy azért fáradt, émelygős vagy rosszkedvű, mert „a baba nevelgetése” nehéz dolog, nem pedig azért, mert megbetegedett, vagy elege lett a gyere­kéből. Ne használja azonban a terhessé­gét kifogásnak, amiért nem veszi fel őt olyan gyakran, mint eddig. A gyerek fel­emelése semmilyen módon nem fenye­geti a terhességet, hacsak az orvos vala­milyen okból (például a méhnyak korai tágulása) meg nem tiltotta.

Ha nem tud­ja őt felvenni, mert a dereka nem bírja, a hátát okolja, és ne a babát (mert ez a testvérek rivalizálásának vethetné meg az alapját), és kapjon a kislány extra öle­léseket ülő helyzetben. Ha gyakrabban kell lefeküdnie, hívja maga mellé a kis­lányt szundikálni, mesét olvasni vagy tévét nézni.

Akkor ismertesse meg a gyereket az új kisbabával, amikor még a hasában hord­ja

Mutassa meg neki a magzati fejlődés­nek azokat a hónapról hónapra készült felvételeit, amelyek a kislány korának megfelelnek; egy képeskönyv ismét jó szolgálatot tehet. Magyarázza el, hogy ahogy nő a kisbaba, úgy nő a mami hasa, és amikor a baba elég nagy lesz, akkor készen áll arra, hogy kijöjjön. Amikor a rúgások kívülállóknak is észrevehetők és érezhetők, engedje, hogy megérintse a hasát és tapasztalja a baba mocorgását.

Bátorítsa (de ne kényszerítse, ha ellenáll), hogy puszilja meg, ölelje meg, énekeljen neki és beszéljen hozzá. Ha a babáról beszél, nevezze őt „a mi kisbabánknak” vagy a „te babádnak”, hogy a kislány érezze: a baba ugyanúgy hozzá is tarto­zik, mint az anyjához. Ha a baba neme az ultrahangvizsgálatok vagy az amniocentézis során nem derült ki, találgassanak, hogy vajon fiú vagy kislány várható-e.

Vigye el a gyereket egy vagy két szüle­tés előtti vizsgálatra

Ha érdeklődni lát­szik, és a jelenléte nem zavaró, vigye el valamennyi vizsgálatra, így többnek fog­ja magát érezni, mint csak melléksze­replőnek a kibontakozó terhességi tör­ténetben. Magyarázza el, hogy ezek a vizitek a kisbaba ellenőrzésére szolgál­nak, ahogy őt is megvizsgálja az orvos. Ilyenkor az orvos (vagy a gondozónő) megméri a babát, hogy lássák, mennyit fejlődött, és meghallgatják a szívverését.

Ha a kislány saját maga is meghallgat­hatja a baba szívverését, még valóságo­sabbnak tudja elképzelni a babát

Ha ult­rahangos felvétel is készült, azt is mutas­sa meg neki. Gondoskodjon azonban arról is, hogy legyen önnél egy kis harap­nivaló és egy könyv vagy kedvenc játék­szer a nőgyógyász várójában, hogy legyen mivel áthidalni a hosszú várakozás vagy a gyengülő figyelem perceit. Ha a kis­lányt nem érdekli a következő vizit, ne erőszakolja, hogy menjen.

Vonja be minden olyan, a babára való előkészületbe, amely iránt érdeklődést mutat

Hagyja, hogy segítsen kiválasz­tani a berendezést, a babakelengyét és a játékokat. Vizsgálják át együtt az ő régi játékait és babaruháit (ez segíthet a nö­vekedés fogalmának megértésében is), hogy kiválasszák azokat a dolgokat, ame­lyek újra felhasználhatók, de ne kénysze­rítse, hogy lemondjon valamiről, amíg nem akarja.

Nevezze ki a kisbaba „hiva­talos ajándékbontogatójának” (mivel a babák túl kicsik, hogy saját maguk bont­sák ki az ajándékaikat), így kevésbé lesz irigy a váratlan ajándékzuhatagra, ame­lyet a kisbaba kap. Hasonló módon segít­het, ha elmeséli, hogy minden kisbaba sok-sok ajándékot kap, amikor megszüle­tik, mivel ez a születésük napja, és hogy ő is kapott annak idején.

Ismertesse meg a gyereket a kisbabák­kal általában

Mutassa meg neki a saját kisbabakori fényképeit, és mesélje el neki, hogy nézett ki (mondjon el olyan törté­neteket is, amelyekből az derül ki, mek­korát nőtt azóta). Ha lehetséges, vigye el egy kórházi csecsemőosztályra, hogy megnézze az újszülötteket (így tudni fogja, hogy egyáltalán nem olyan helye­sek, mint az idősebb babák). Ha van csecsemős barátnője, szervezze meg, hogy kettesben egy kis időt tölthessenek velük.

Hívja fel a figyelmét a kisbabákra min­denhol

A szupermarketben, a parkban, a képeskönyvekben, ily módon felkészül a valóságra. Magyarázza el, hogy a kisbabák nagyon keveset csinálnak az evé­sen, az alváson és a síráson kívül (amelyet gyakran űznek), és meglehetősen sokáig nem jó játszótársak. Ha szoptatni szán­dékozik, mondja el, hogy a kisbaba tejet fog inni a mami melléből (ahogy ő is tette, ha tette), és ha van szoptatós barát­nője, szervezzen meg egy látogatást nála etetési időben. Egy képeskönyv, amely információkat nyújt a kisbabákról, szin­tén segíthet.

Dicsérgesse, hogy ő a nagy testvér

Általában is áradozzon  neki, hogy milyen nagy. Minél csábítóbbnak tünteti fel a nagy testvér szerepét, a kislány annál nagyobb örömmel készül rá. Meséljen el mindent, amit a baba nem fog tudni megcsinálni, de ő – a nagy kislány – segíthet neki meg­tanulni. Készítsenek együtt egy listát azokról a dolgokról, amelyekre a kisba­bák nem képesek, mert túl kicsik, bez­zeg a nagyobbak igen, például tudnak hintázni, barátokkal játszani és fagylal­tot enni.

A gyerek felkészítésében ne hozzon elő olyan dolgokat, amelyek talán soha nem merülnének fel benne

Például ne mondja: „Ne aggódj, ugyanúgy fogunk szeretni, mint az új kisbabát.” Az efféle megjegyzések olyan aggodalmakat éb­reszthetnek benne, amelyekre nem is gondolt volna, és nehezebben fog tudni megbirkózni az új kistestvérrel a szülők szeretetéért és figyelméért.

Testvér költöztetése, lemondás a kiságyról

Ha szeretnék, hogy az idősebb testvér lemondjon a kiságyról a várt testvér ja­vára, akkor hónapokkal a várható szüle­tési időpont előtt intézkedjenek. Ha még nem elég nagy, hogy ágyban aludjon, vegyenek neki egy másik kiságyat – lehe­tőleg olyat, amelyet gyerekággyá lehet később alakítani. (Vagy hagyják meg neki a sajátját, és vegyenek vagy kölcsö­nözzenek egy kiságyat az új jövevény­nek.)

Ha át akarják költöztetni egy má­sik szobába, ezt is jóval előbb tegyék, és engedjék meg neki, hogy segítsen a be­rendezésben és a bútorok elhelyezésé­ben. A hangsúlyt arra fektessék, hogy ő már megérett egy új ágyra vagy új szo­bára, mivel már sokat nőtt, és ne arra, hogy az új kisbaba miatt kell a régi he­lyéről elköltöznie.

Az autóban

Ha az autóban a nagyobb gyerek há­tul, középen szokott ülni, most tegyék át a gyerekülését az egyik oldalsó ülésre; ha már elég nagy, te­gyék őt szíjjal rögzíthető gyerekülésbe. Helyezzenek egy játék babát a középső ülésen lévő, hátrafelé néző csecsemő­ülésbe hetekkel a baba várható érkezése előtt, hogy a kislány hozzászokjon, hogy társaságban utazik.

Névválasztás a nagyobb testvérrel

Próbálgassák a neveket, amelyeket a kisbabának szánnak, és vonják be a kis­lányt is a névválasztásba. Ha segíthet a névadásban, ezzel közelebb kerülhet a kicsihez. (Természetesen nem lenne túl bölcs dolog a döntés jogát átengedni az óvodáskorú gyereknek. A végső döntést a szülőknek kell meghozni, hacsak nem akarják a második gyereket Gombóc Ar­túrnak vagy Saláta Sárának nevezni.)

Csoportos felkészülés

Ha a szomszédságban van testvérek szá­mára indított csoport – egyes kórházak­ban van ilyen -, írassa be a gyereket. Fon­tos, hogy tudja: vannak más gyerekek is, akik vele egy cipőben járnak, vagyis nemsokára ők lesznek egy kistestvér bátyjai vagy nővérei.

Felkészítés a távollétre

Ahogy a szülési idő közeleg, szoktassa hozzá a gyereket a gondolathoz, hogy önnek valamennyi időt a kórházban vagy a szülőotthonban kell töltenie, amikor a baba megérkezik.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.