Több végtagra terjedő fájdalmak (ideg, izom, ízület, reuma és köszvény)
Az idegek betegségei
A polyneuritisek nagy része fájdalommal jár. Ez a fájdalom valamennyi végtag disztális részére kiterjed, a betegség súlyossága szerint azonban szorítkozhat egy vagy több végtagra is. Különösen a betegség kezdetére jellemzők a fájdalmak, később az érzészavarok dominálnak.
A fájdalmat a betegek igen súlyosnak jelzik, égő, tépő, hasító, nyomó, szúró jellegűek. A fájdalom néha lancináló, máskor tartós, egyenletes, ismét máskor jó és rossz periódusokban zajlik. A polyneuritis a csökkent vagy ki nem váltható reflexek, a kimutatható motoros bénulások, a perifériás ideg területére terjedő érzészavarok és az izomatrophia alapján ismerhető fel.
A perifériás neuropathia
A perifériás neuropathia nemegyszer izomatrophiával és gyengeséggel jár. Annak eldöntése, hogy idegeredetű vagy izomeredetű betegségről van-e szó, elsősorban a szérum bizonyos enzimjeinek növekedett aktivitásából lehetséges. Az enzimaktivitás izombetegségekben növekedett, polyneuritisben nem. Kétes esetben elektromiográfiát végzünk, izommegbetegedés gyanújában pedig izombiopsziát.
A betegség perifériás vagy centrális eredete annak alapján különböztethető meg, hogy az előbbiben, tehát polyneuritisben izomatrophiát, elektromiográfiás vizsgálatkor denervatiós jelenségeket találunk, a reflexek általában gyengültek vagy nem válthatók ki és jellemzők a perifériás ideg kiterjedésének megfelelő érzési zavarok, míg a centrális bántalom inkább a reflexek fokozódásával, kóros reflexek megjelenésével jár, az érzészavarok pedig – ha vannak – szegmentálisak.
A polyneuritisek okai sokfélék lehetnek
Ezek között táplálkozási zavarok, felszívódási zavarok (alkoholizmus, éhezés, pellagra, sprue, gyomorműtét utáni állapot, anaemia perniciosa), malignus tumorok, gyógyszerek, kémiai anyagok (ólom, arzén, tallium, higany, réz, ipari mérgek, gyógyszerek, pl. nitrofurantoin, izonikotinsavhidrazid, arany stb.), hormonális zavarok, anyagcserezavar (diabetes), autoimmun folyamatok, infekciók vascularis megbetegedések, sőt néha paraziták egyaránt szerepelhetnek.
- Ízületi fájdalmak csökkentése természetesen, mellékhatások nélkül?
- Az arc fájdalma
- Láz és ízületi panaszok
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Leginkább az alkoholos polyneuritis okoz fájdalmakat, melyek nem mindig típusos neuritises, hanem mélyebbnek érzett, főleg a comb és a láb területére terjedő fájdalmak, görcsök a gastrocnemius izomzatában. A beteg erős fájdalmat érez a kezében és a lábában akut arzénmérgezés folyamán. Erre az izombénulások gyors kialakulása jellemző.
Inkább az alsó végtag érzészavarait, de gyakran igen súlyos fájdalmait okozza a diabeteses polyneuritis, melynek kórképébe gyakran a diabeteses érbetegség vérellátási zavarai által okozott fájdalom is belejátszik. Súlyos diabeteses panaszokat okoz az autonóm idegrendszerre terjedő neuropathia.
Motoros zavarokkal járnak az infekciós betegségek folyamán keletkező polyneuritisek diphtheriában, leptospirosisokban, brucellosisban, maláriában, tífuszban. Tetanustoxin, veszettségszérum, vakcinák hatására is keletkezhet polyneuritis. Leprában maga a folyamat terjed az idegekre. Kezdetben fájdalmak, később érzéstelenség kialakulása jellemzi ezt a betegséget. Főképpen motoros jelenségekkel, tehát bénulásokkal jár a beriberi polyneuritise.
Itt említjük meg a végtagok thalamuseredetű fájdalmát, mely a thalamus hátsó ventrális magvának sérülésekor, legtöbbször az artéria thalamogeniculata elzáródásakor keletkezik az ellenoldali végtagban. Ez a fájdalom csillapíthatatlan, tartós diffúz fájdalom, amelynek a jellegét a betegek nem tudják megadni. A fájdalmat mindenfajta inger, így az egészséges oldalt érő inger is fokozza. Legtöbbször idős, arteriosclerosisos vagy hypertonias betegről van szó.
Alig észrevehető centrális motoros bénulás, choreas, athetosisos mozgások, vasomotoros zavarok, esetleg Horner-triász utalnak a fájdalom ilyen jellegére. Parkinsonismusban is megjelenhet hasonló fájdalom, mely elkülöníthető az izomrigiditás fájdalmasságától. A test féloldalán mutatkozó súlyos fájdalmak jellemzik a Wallenberg-szindrómát, amely a nyúltvelő laterális részének arteriosclerosisos eredetű, disszociált érzészavarral, esetleg bénulással, hányással, szédüléssel, nystagmussal, járászavarral járó bántalma.
Izomfájdalmak
E helyen főleg a végtagok fájdalmait okozó izombetegségekkel foglalkozunk. A tetania típusos vagy atípusos görcs, annak tartama alatt fájdalmas. E fájdalom – főleg bizsergő, zsibbadó érzések formájában – akkor is fennállhat, ha a típusos görcs nem fejlődik ki. A tetania felismerését lehetővé tevő adatokat ugyancsak ismertettük. Igen fájdalmasak a tetanusos izomgörcsök és a sztrichninmérgezés izomgörcsei.
Izomgörcsök
A megerőltetés következtében keletkező különböző izomgörcsök is fájdalmasak lehetnek, így a neurosisnak tekinthető mogigraphia (írógörcs), vagy azok a gastrocnemius izomzatban vagy a láb és a kar egyéb izmaiban keletkező görcsök, amelyek minden kimutatható ok nélkül, máskor nagy folyadékvesztés után, exsiccosisban, pl. diuretikumok alkalmazása után kínozzák a beteget. Görcs nélkül is keletkezik fájdalom a túlerőltetett izomban („izomláz”). E fájdalom típusát, sajgó jellegét mindenki tapasztalta az életben saját magán. A fájdalom oka tejsav felszaporodása lehet. Fájdalmat okoz az izom ischaemiája is, amely az éreredetű végtagfájdalmak fő oka.
A trichinosis fájdalmai biztosan izom eredetűek. E betegség ritka és lehetőségére éppen ezért ritkán gondolunk. A mellkas, a has, a végtagok fájdalma, és a mindig kimutatható eosinophilia kelti fel gyanúnkat. A beteg legtöbbször lázas. Precipitados és komplementkötési próba igazolja a feltételezést, legbiztosabban azonban az izombiopszia lelete.
A bevezető gastrointestinalis tünetek nemegyszer hiányoznak, a szemhéjödéma sem jellemző. Legtöbbször észrevehetők azonban a köröm alatti vérzések. Előfordulnak neurológiai és szívelváltozások is. E betegséget leggyakrabban reumatoid arthritisszel, eosinophil leukaemiával, reumás lázzal, dermatomyositisszel, periarteritis nodosával szokták – legalább a betegség kezdetén – összetéveszteni.
A myositis vagy polymyositis ritka betegség
Igen fájdalmas. A végtagok és a törzs izmai érintésre egyaránt fájnak és a legkisebb mozdulatra is. Saját eseteinkben leginkább a hasizomzat volt fájdalmas. A betegség lázzal és eosinophilia val jár, trichinosissal ezért könnyen összetéveszthető. Biztos diagnózist az izombiopszia ad. A betegség eredetéről nem sokat tudunk, ma a polymyositist autoimmun betegségnek tekintik. Dermatomyositisszel együtt is előfordul. Dystrophiával járó formái dystrophia musculorum progressivával téveszthetek össze, az utóbbi betegség azonban nem jár fájdalommal.
A gennyes myositis mindig szekunder: injekciós fertőzés, közvetlen fertőzés, a környezetből átterjedő vagy sepsisben keletkező, gyakran multiplex abseessus az izomzatban. A myositis haemorrhagica igen nagy fájdalmakkal, magas lázzal, izom és bőrvérzésekkel jár. Valójában a dermatomyositis egyik alakja: a bőr, a bőralatti kötőszövet és az izomzat együttes megbetegedése lázzal, leucocytosissal, eosinophiliával, lépnagyobbodással, a szívizom és a vese megbetegedésével. Infekciós myositis tífuszban, tuberculosisban, luesben fordul elő.
A myositis ossificans myositises gócok elmeszesedéséből származik. Calcinosis universalisban progresszív meszesedés keletkezhet az izomzatban, amely röntgenvizsgálattal felismerhető. A myositis ossificans progressiva hosszú lefolyású, és interkurrens betegségek miatt halálos megbetegedés, amelynek folyamán az izomzatban számos meszesedés keletkezik. A meszes csomók kívülről is tapinthatók, sőt áttörhetnek a bőrön. A csomók keletkezése nagy fájdalommal és subfebrilitassal jár.
A myopathiák nem járnak fájdalommal, inkább az izom gyengeségével és atrophiájával. Legismertebb a thyreotoxikus myopathia, mely súlyos hyperthyreosisban alakul ki, beszédzavarral, nyelési zavarral, ptosissal, diplopiával, bulbaris paralysis képével járhat, valamint a törzs és a végtagok izomzatának adynamiájával. Hasonló adynamia a mellékvesekéreg hipofunkciójára is jellemző. A myopathiák myasthenia gravisszal téveszthetők össze. Mindezen izombántalmak fájdalom nélkül zajlanak. Karcinómas myopathiát is ismerünk.
Csontfájdalmak
A csontok fájdalmat okozó betegségei leginkább a röntgenvizsgálat segítségével diagnosztizálhatók. A csonttumorok azonban tapinthatók lehetnek, a fájdalom csonteredete deríthető ki a csontvelő punkciója segítségével és végül a csontok spontán törése utalhat súlyos, csontfájdalmat is okozó csontmegbetegedésre. A végtagok csonteredetű megbetegedéseinek részletes elkülönítő diagnosztikáját a csontelváltozások tárgyalásakor tekintjük át. Itt csupán felsoroljuk a szóba jövő fontosabb lehetőségeket.
A végtagok fájdalmai a csontok helyi izolált vagy általános csontrendszeri betegségeiből származhatnak. Helyi betegségek a csont tumorai, cisztái, gyulladásai, általános betegségek – az említettek általános alakjain kívül – a mészanyagcsere rendellenességeivel járó megbetegedések, az osteosclerosis és az osteolysissel járó betegségek.
Csonttörés
Legegyszerűbb a csont törésével kapcsolatos fájdalmak felismerése. A trauma ismeretében a következményes állapotokat is meg tudjuk ítélni. Fontos azonban a belgyógyász számára a spontán csonttörések oki lehetőségeinek ismerete.
Spontán csonttörés
Spontán csonttörés primer vagy metastasisos csonttumorok helyén következhet be. Metastasisos csonttumorok leggyakrabban az emlő – esetleg egyébként tünetmentes – tumorai, a pajzsmirigy, a prostata tumorai, hypernephroma és primer májkarcinóma következményei. Előfordul, hogy a spontán csonttörés alapján felismert csonttumor eredetének kutatása közben találjuk meg a primer daganatot, mely nemegyszer csupán a sectio folyamán kerül elő. Spontán csonttörés okai közt szerepel továbbá az osteoporosis, osteomalacia, ostitis fibrosa cystica, ostitis deformans (Paget kór), polyostotikus fibrosus dysplasia, plasmocytoma.
Multiplex csonttörések
Multiplex csonttörések a tumormetastasisokon kívül az osteogenesis imperfecta tarda, Albers-Schönbergféle betegség (márványbetegség), valamint a Milkmann-szindróma szalagszerű mészszegény zónák a csöves csontokban, rachitis, fájdalom]. Néha az ép csontok is eltörhetnek tetanusos görcsben, inzulinsokk kezelésben és a ritka világrahozott analgiában, amikor a fájdalomérzés teljes hiánya folytán, a betegek – leginkább gyermekek – olyan megterhelésnek teszik ki magukat, amelyet csontjaik nem bírnak el.
Rendszerbetegségek lokalizációjaként tumorok, plasmocytoma, raktározási betegséggel kapcsolatos csontelváltozás, eosinophil granuloma, ostitis deformans kerül még szóba. Ezek diagnózisában ma a csontszcintigráfiának van szerepe. Az osteoporosis, osteomalacia különböző alakjainak tárgyalására is a csontbetegségek fejezetében kerül sor. Ugyanígy a már említett egyéb csontbetegségek tárgyalására; ízületi fájdalom.
E felsorolás tanulsága csupán annyi, hogy a végtagok fájdalmasságában, ha ideg, ér, izom és ízületi eredetű fájdalmat nem tudunk bizonyítani, mindenképpen végezzünk röntgenvizsgálatot a fájdalmas végtagról. Helyes, ha, minden esetben meghatározzuk a szérum Ca és P tartalmát és alkalikus foszfatáz tartalmát.
Ízületi fájdalmak
A tabeses arthropathia és néha a diabeteses arthropathia kivételével valamennyi ízületi megbetegedés fájdalmat okoz. E fájdalomra elsősorban az jellemző, hogy az ízület mozgásával vagy mozgatásával függ össze, vagyis a fájdalmat az ízület működése fejti ki, a nyugalmi fájdalmat pedig a működés fokozza.
Akut polyarthritis
Az ízületek fájdalmasságának egyik típusa az akut polyarthritis fájdalma vagy a köszvényes roham fájdalma. Ez éles, körülírt, feszülő fájdalom, mely a tok nyomásával is kiváltható. A fájdalom karaktere megváltozik, ha az ízület körüli szövetek is fájdalmassá válnak: ilyenkor a fájdalomzsongó, mélyebb, tompább, az ízületben a duzzadás, feszülés érzése dominál és ennek megfelelően az ízület olyan középhelyzetet foglal el, melyben a fájdalmasság a legkisebb.
Ilyen fájdalommal járnak az izzadmányos gyulladások vagy pl. a haemarthrost okozó folyamatok. A degeneratív ízületi betegségek, arthrosisok fájdalma nem annyira éles, mint a gyulladásos fájdalom, nem korlátozódik olyan határozottan az ízület környékére és átterjed az izomba is. A fájdalom csak akkor válik élessé, ha a vizsgáló a beteg ízületet a mozgásképesség határáig feszíti vagy hajlítja.
A gyakorlatban az ízületi megbetegedéseket nemigen lehet a fájdalom jellege alapján elkülöníteni. Ezért helyesebbnek látszik a gyulladásos jelenségekkel, lázzal járó arthritisék és a gyulladásos jelek nélkül, láz nélkül keletkező degeneratív ízületi bántalmak, a láb és boka arthrosisok elkülönítése. További csoportok állíthatók fel az általános megbetegedésekkel kapcsolatos ízületi jelenségekből, mégpedig az infekciós betegségekkel, anyagcsere-betegségekkel, allergiás betegségekkel összefüggő ízületi jelenségekből.
Polyarthritis reumatica acuta elkülönítése
Az akut reumás polyarthritis több ízület egyidőben zajló, de legtöbbször inkább változó lázas megbetegedése, melynek diagnózisa a megelőző felső légúti fertőzés vagy tonsillitis, a duzzanattal, kipirosodással járó igen fájdalmas ízületi lob, a gyakran kísérő szívizommegbetegedés, a süllyedés nagymértékű gyorsulása, az antistreptolysintiter növekedése, a C-reaktív protein megszaporodása alapján legtöbbször nem ütközik nehézségbe. Leggyakrabban – és különösen típusos alakjában – fiatalok betegsége.
Elsősorban a nagyobb ízületek betegszenek meg a gyulladás tipikus jelenségeivel. Az ízület duzzadt, meleg, piros: mozgása elsősorban a fájdalom miatt nem lehetséges. Gennyedés sohasem keletkezik. Az egyik ízület gyulladásának csökkenésekor vagy megszűnésekor egy másik ízület válik fájdalmassá. Leggyakrabban a boka, a térd, csukló, könyök, vállízület betegszik meg, ritkábban a coxa vagy a mandibula ízület. Az ujjak ízületei, általában a kisízületek épen maradnak.
A betegség mellékhatásai
A betegek nagymértékben izzadnak. Hosszan fennálló, lázas megbetegedés is aránylag kevéssé befolyásolja általános állapotukat. Néha bizonyos mimikahiány fejlődik ki a betegek arcán, amelyet „facies reumaticá”-nak szoktak nevezni. Anaemia gyorsan kialakul. A betegséget leucocytosis szokta kísérni. Néha a lép is tapintható és a Rumpel-Leede-tünet pozitívvá válik. Megjelenhetnek purpurák és bőrvérzések is. Ilyenkor szoktak peliosis reumaticáról beszélni. A láz magas, a betegek néha hyperpyrexiásak, hidegrázás azonban nem fordul elő. A lázat és az általános állapotot is igen jól befolyásolja szalicil vagy amidazofen nagy adagja és különösen jól a mellékveseszteroid.
Az akut reumás polyarthritisnek első és másodrendű tüneteit szokták megjelölni. Elsőrendű, tehát a diagnózisban fontos tünet az anamnézis adata, mely szerint polyarthritises állapot keletkezésére a múltban többször sor került, a jellemző ízületi gyulladás a nagyízületekben, váltakozó és sohasem szimmetriás jelenségekkel, a carditis vagy chorea megjelenése és a nagymértékben gyorsult vérsejtsüllyedés. Másodrendű fontosságú tünet a betegségre jellemző erythema marginatum: szabálytalanul hullámos határú futó exanthema, purpura, a bőr alatt tapintható reumás csomó, főleg az ízületek környékén, reumás pneumonia megjelenése (tapasztalatunk szerint igen ritka) és a növekedett antistreptolysintiter.
Az antistreptolysintiter normális átlaga 125, egészséges egyéneken 64 és 250 közt ingadozik. Egészséges felnőttek 13%-ában azonban 250 feletti antistreptolysintitert találunk. Ez nem csodálni való, minthogy a titer növekedése csupán a Streptococcus behatolás jelzője és klinikai tünet nélküli Streptococcus fertőzés vagy banálisnak látszó tonsillitis következménye is lehet. Reumás lázra, carditisre, akut glomerulonephritisre a titer növekedése egyaránt jellemző, de jellemző torokgyulladás utáni állapotra is.
A titer növekedése tehát nem bizonyítja a polyarthritis reumatica diagnózisát, adott esetben azonban valószínűsíti. 150-nél kisebb AST viszont a reumás láz – és így az akut reumás polyarthritis – lehetőségét kizárja. Jellemző a titer növekedése a betegség folyamán és fennmaradó magassága a betegség lezajlása után. Diagnosztikusán általában csak a 400-nál nagyobb titert értékeljük.
Megjegyezzük, hogy növekedett AST-titert találhatunk disszeminált tuberculosisban, néha tüdőtuberculosisban is, akut hepatitisben, allergiás purpuraban, sőt néha reumatoid arthritisben is. Laboratóriumunk megfigyelte, hogy hyperlipoproteinaemiában szenvedő betegek szérumában gyakran magasabb az AST-titer. Ennek nyilván technikai okai vannak.
Vérsüllyedés mint tünet
Nemegyszer megszaporodik a C-reaktív protein mennyisége is a szérumban, e növekedésnek azonban elkülönítő diagnosztikus jelentősége nincs, legfeljebb aktivitási jelnek tekinthető. Legfontosabb laboratóriumi tünet a vérsejtsüllyedés gyakran extrém gyorsulása. Ez leginkább fibrinogen és alfa2globulin megszaporodásából származik. A süllyedés ilyen gyorsulása azonban számos más betegségben is kimutatható (tumorok, lázas betegségek, paraproteinaemiák, plasmocytoma, benignus gammopathia stb.).
Polyarthritist okozhatnak septikus megbetegedések is. Ezekben a megbetegedett ízületek száma nem olyan nagy, mint reumás polyarthritisben, sőt nemegyszer csupán monarthritis keletkezik. Az ilyen ízületi megbetegedés nem jár olyan mértékű duzzanattal és pírral, mint a reumás polyarthritis, viszont hajlamosabb elgennyedésre. Streptococcussepsis, scarlatina, erysipelas, Pneumococcussepsis, tífusz vagy Gonococcus okozhat ilyen, ún. infektarthritist, amely csupán az alapbetegség részjelensége.
Infektarthritis
Infektarthritisszel járhat a dysenteria, brucellosis, morbilli, Weilféle betegség is. Ismeretesek a vírushepatitis kezdetén megjelenő ízületi panaszok, melyek antigénantitest reakció megnyilvánulásaiként reumás polyarthritis gyanúját kelthetik. E gyanút csak a sárgaság megjelenése oszlatja el.
Banális infektarthritis
Banális infektarthritisek a már említett gócfertőzés következtében keletkezhetnek, a gócfertőzés kérdése azonban még nincsen lezárva. Ilyenkor, rendszerint láz nélkül, egy vagy több ízületre terjedő fájdalomról van szó, az ízületeken alakváltozás nem mutatkozik vagy csupán enyhe duzzanat és mozgáskorlátozás. A megfelelő granulomás fog vagy a gennyes tonsillák eltávolítása után – post hoc vagy ergo hoc – a panaszok megszűnnek. A süllyedés nem gyorsul, leucocytosist nem találunk.
Akut polyarthritis jelenségeit idézi elő lázzal és ízületi duzzanatokkal az akut allergia, pl. szérumbetegségben vagy anaphylaxiás állapotban (penicillin vagy egyéb allergia). A bőrjelenségek dominálnak ilyenkor, az allergén legtöbbször ismert, az ízületeken látható elváltozások általában nincsenek és a vérképben esetleg eosinophilia mutatkozik. Reumás polyarthritisben is előfordulnak bőrjelenségek, de nem gyakran. Néha az erythema nodosum is akut reumás láz részjelensége.
A scorbutban ritkán, haemophiliában azonban gyakrabban előforduló haemarthros csupán egyetlen ízület megbetegedése, leggyakrabban a térdízületé. Láz általában nincs, az ízület duzzanata feltűnőbb, mint a fájdalmasság. Az ízületi bántalmat legtöbbször apró trauma váltja ki, néha azonban észrevehető külső behatás nélkül keletkezik az ízület jelentékeny duzzanata. Többször ismétlődő haemarthros krónikus arthritisre vagy inkább arthrosisra vezet.
A hyperergica kórképe
Gyermeken írta le WISSLER a subsepsis hyperergica kórképét, melyet FANCONI subsepsis allergicánák keresztelt. Intermittáló lázzal járó polyarthritisről van szó, melyben bőrjelenségek keletkeznek, a lép megnagyobbodik és néha carditis is kialakul. A kórkép felnőttön is előfordul és tünetei az akut polyarthritisből, valamint a sepsis jelenségeiből tevődnek össze.
Reumás polyarthritistől a septikus lázmenetben, a hosszú tartamban és abban is különbözik, hogy szalicilra, amidazofenre nem jól reagál. Az AST normális marad. Saját esetünk kortikoszteroidokkal tünetmentesen volt tartható. Nem egészen biztos, hogy jól körülhatárolt kórképről van szó, lehet, hogy csupán a reumatoid arthritis egyik változatáról. HEGGLIN a visszatérő ízületi panaszokkal, bőrjelenségekkel, gyulladásos tünetekkel járó krónikus lázas betegségeket febris periodica hyperergica gyűjtőnéven foglalja össze. E gyűjtőfogalom használatának jogosultsága is kétes.
Az elkülönítő diagnózisban tuberculosisos, syphilises, köszvényes ízületi gyulladás, arthropathia diabetica lehetősége is szóba jön. Ezek elkülönítését azonban inkább a reumatoid arthritis megbeszélésekor tárgyaljuk éppúgy, mint a reumatoid arthritis számos formáját és az ismeretlen eredetű, valamint az autoimmun ízületi megbetegedéseket.
A reumatoid arthritisnék ismeretes fiatalkori alakja, mely akutan, esetleg lázzal kezdődik és a nagyízületekre is kiterjedhet. Ilyen forma a reumás polyarthritisszel könnyen összetéveszthető. Megemlítjük, hogy akut periostitis, izomfájdalom, osteomyelitis is keltheti ízületi megbetegedés gyanúját, az ízület kitapintása, mozgatása alkalmával azonban könnyen eldönthető, hogy az ízület vagy a csont, illetve az izmok fájdalmáról vane szó.
A reumatoid arthritis elkülönítése
El szokták választani a primer és szekunder krónikus arthritiseket, az angolszász irodalomban azonban minden krónikus polyarthritis reumatoid arthritis néven szerepel. Elterjedten használatos neve PCP. Ha a biztosan reumás akut polyarthritis nem gyógyul meg, hanem krónikus polyarthritisbe megy át, az ízületek deformálódnak és legtöbbször vitium is kialakul, szekunder krónikus polyarthritisről beszélhetünk.
Ez ritka és diagnózisához az anamnézisben szereplő biztos reumás polyarthritis szükséges. Ebben a megbetegedésben – a kialakult szívbetegségen kívül – általános tünetek hiányoznak, anaemia, gyorsult süllyedés, láz nincs, az antistreptolysintiter is közel normális értékre csökken. Ebben az állapotban a beteget csupán ízületeinek deformitása és ezzel kapcsolatos fájdalma foglalkoztatja és mozgási zavarát nem tekintve, jó állapotban van. A reumás láz profilaxisával függ össze, hogy valódi krónikus polyarthritist ma már alig látunk.
Sokkal gyakoribb a krónikus polyarthritisnek az az alakja, melyre az ízületek, főleg a kisízületek súlyos, szimmetrikus deformitásán kívül láz vagy hőemelkedés, gyorsult süllyedés, fokozatosan kifejlődő, néha igen nagyfokú anaemia, leucocytosis, de néha inkább leukopenia, egyre romló általános állapot és a krónikus lefolyást megszakító akut exacerbatiók sora jellemző. E megbetegedés múltjában akut ízületi gyulladás nem szerepel, ám maga a betegség akutan is kezdődhet. Tünetei között az endocarditis következményei nem ismerhetők fel. A szívizom bántalma előfordul, de vitium csak azokban a ritka esetekben, amelyekben a reumatoid arthritis reumás lázzal szövődik.
Reumatoid arthritis tünetei
A megbetegedésre elsősorban a kisízületek szimmetrikus, fájdalmas deformitása jellemző. Inkább nők betegsége, mint férfiaké. Nem jár magas lázzal, legtöbbször lappangva, lassan kezdődik, ismeretes azonban akut formája is. A reumás polyarthritis ízületi panaszaival szemben inkább a kéz és a láb ízületei duzzadnak meg és válnak fájdalmassá, majd nagymértékben deformálódnak.
A deformált kéz képe igen jellemző. Az ujjak ulnáris irányban ferdülnek el, természetesen csak régebbi esetekben. Kezdetben csupán az ujjak reggeli merevsége, az ízületek nyomási fájdalma, deformitása jellemző, mely mindig szimmetrikus. Később a nagy ízületek gyulladása is kialakul, de nem jár pirossággal, dagadással. Valamennyi ízület fokozatosan merevvé és deformálttá válik.
Az izomzat anatópiája reumatoid arthritis esetén
Feltűnő az izomzat atrophiája, mely legjellegzetesebb az interosseus izmokon, de kifejlődik a kéz és a láb valamennyi izmán, olyan mértékben, hogy az önmagában alig duzzadt ízület relatíve erősen duzzadtnak látszik. A beteg a kézen paraesthesiát panaszol, a tenyéren hyperhidrosis figyelhető meg, erythema palmare keletkezik. Az ujjak interphalangealis ízületei orsószerűen megduzzadnak, megmerevednek a nyaki csigolyák közti ízületek és az ízületek feszítő oldalán néhasubcutan csomók keletkeznek, a könyökön, az alkar ulnáris élén, a térden és a tibia mentén.
Reumatoid arthritis röntgenképe
Jellegzetes a reumatoid arthritis röntgenképe: osteoporosis, a porc pusztulása, a csontok corticalisának kimaródása, cisztaszerű felritkulások keletkezése figyelhető meg, az inak tapadási helyén meszesedés keletkezik. Megjegyzendő, hogy a röntgenjelek súlyossága nem párhuzamos a klinikai kép súlyosságával. A röntgenlelet önmagában azonban nem elegendő a diagnózishoz.
A reumás polyarthritistől a reumatoid arthritist a következő fontosabb tünetek különítik el: Az utóbbi inkább idősebb korban, általában 30-50 év között keletkezik, nem előzi meg a felső légutak infekciója, tehát „első betegség”. Jellegzetes röntgen lelettel jár. Nem reagál szalicilra. A szív általában egészséges marad. Az ízületek megbetegedése legtöbbször szimmetrikus, visszafejlődő fellobbanások után fokozatosan maradandó deformitások keletkeznek, a kisízületek az ujjakon orsószerűen megduzzadnak, izomatrophia fejlődik ki.
Jellemző a csontszcintigráfiás lelet. Mindezzel szemben a reumás polyarthritis a nagyízületek piros duzzanattal kezdődő gyulladásával jár, amely szalicilra igen jól reagál. A gyulladás nem szimmetrikus, vándorló, a kis kézízületeket kevéssé támadja meg, a kisízületek közül még leginkább a temporomandibuláris ízület betegszik meg. Fiatalkorban, nemegyszer gyermekkorban kezdődik, mindig az első betegség után néhány héttel alakul ki, nem jár osteoporosissal, izomatrophiával. Gyakran vitium fejlődik ki.
A reumatoid arthritis diagnózisának fő kritériumai
A reumatoid arthritis diagnózisának fő kritériumait a következőkben szokták megadni: a kéz és lábízületek, különösen az ujjak reggeli merevsége, az ízületek nyomási és mozgatási fájdalma (az ujjak hajlításos összenyomása fájdalmas; Gönnsleintünet), a lágyrészek nem piros duzzanata, az interphalangealis ízületek szimmetrikus duzzanata, subcutan csomók kialakulása, jellemző röntgenlelet, kóros synovialis folyadék, a synovialis hártya szövettani változása, laboratóriumi leletek pozitivitása. Ha e kritériumból legalább 7 megtalálható, a PCP diagnózisa biztos, de legalább 5 tünet is valószínűvé teszi a diagnózist. A hosszan tartó reumatoid arthritisben szenvedő, legtöbbször idős beteg klinikai képe igen jellemző.
Laboratóriumi vizsgálatok
A laboratóriumi vizsgálatok közül az antistreptolysintiter reumatoid arthritisben normális, ellenben pozitívak azok a reakciók, melyek az ún. reumatoid faktort mutatják ki. A gyakorlatban leginkább a Waaler-Rose-próbát és a latexpróbát alkalmazzuk. Ezek a reumatoid arthritisek 60-90%-ában pozitívak. Sajnos, legtöbbször csak a betegség fennállásának második félévében válnak pozitívvá. A vérsejtsüllyedés a reumatoid arthritisben is gyorsult, gammaglobulin szaporulat, valamint az alfa 2-globulinok felszaporodása inkább reumatoid arthritis mellett szól.
Ennek következménye a szokványos májpróbák pozitivitása is. Leucocytosis viszont inkább reumás lázra jellemző. A reumatoid tényező semmilyen más ízületi megbetegedésben nem mutatható ki és így a PCP diagnózisában jelentősége nagy. Negativitás azonban a PCP-t nem zárja ki. Tartós pozitivitás rossz prognózis jele.
A reumatoid faktor 19 S nagyságrendű macroglobulin. Kimutatására a mondottakon kívül a bentonitpróba is alkalmas. A fiatalkori eseteknek azonban e próbák csak kis (10-20) százalékában pozitívak. Az esetek 3-30%-ában LE sejtjelenség is kimutatható. Ilyenkor természetesen el kell dönteni, hogy nem SLE-betegségről vane szó, melynek a polyarthritis csak részjelensége. Bizonyos százalékban (20- 70) antinuclearis antitesteket is ki lehet mutatni. Mindezen reakciók pozitivitása a reumás polyarthritisszel szemben reumatoid arthritis mellett szól. Ha az egyébként mindig normális AST is növekedett, ez azt jelenti, hogy a PCP-ben szenvedő beteget Streptococcus-infekció – akár reumás láz is – éri. A reumatoid arthritis diagnózisának felállításában a reumás lázon kívül a következő megbetegedések is szóba kerülnek:
Still-Chauffard-betegség gyermekeken vagy fiatal felnőtteken fordul elő. Ugyancsak lépnagyobbodással jár, a klinikai képen azonban a nyirokcsomók generalizált megnagyobbodása dominál. Feltűnő tünet a hypochrom anaemia. Krónikus lázas betegség, melynek ízületi megnyilvánulásai inkább reumatoid arthritisre emlékeztetnek, mint reumás polyarthritisre. A beteg gyermekeken kialakuló ankylosisok miatt a növekedés visszamarad. Carditisszel e betegség sem jár, néha azonban pleuritist észleltek. Lényegében juvenilis reumatoid arthritisről van szó. Prognózisa nem jó.
Autoimmun betegségekben, sclerodermiában, periarteritis nodosában, dermatomyositisben ugyancsak a reumatoid arthritisnek megfelelő, tehát főleg a kisízületekre terjedő, máskor azonban polyarticularis jellegű panaszok jelennek meg Ezek leghatározottabbak a systemás lupus erythematosusban. A reumatoid arthritistől nehéz a betegséget elkülöníteni, mert az LE-sejtjelenség ebben is pozitÍA lehet. Nem is mindig lehetséges. Előfordul, hogy az évekig típusos SLE bizonyos idő után reumatoid arthritis formájában zajlik tovább.
Bőrjelenségek, tüdőinfiltrátumok, pleuritis vagy polyserositis, máj, lépnagyobbodás, vesebetegség inkább szól SLE mellett. Az izombiopszia lelete a dermatomyositis, más esetehben a periarteritis nodosa lehetőségét bizonyítja, utóbbi esetben az eosinophilia, a vesemegbetegedés, hipertónia ás a perifériás nauritisek megjelenése segít. A sclsrodermia felismerhető, néha a különböző oesophagogastrointestinalis tünetek hívják fel a figyelmet a betegség lehetőségére. A latexpróba pozitivitása inkább PCP mellett szól. Nem ritka azonban PCP, SLE, Hashimoto-struma, Sjögrenszindróma kombinációja sem.
Behcet-szindróma
A Behcet-szindróma krónikus, lázas, rohamokban megjelenő allergiásseptikus jellegű megbetegedés, melynek a polyarthritisen kívül uveitis, iritis, a retina periarteritise, periphlebitise, retina vagy üvegtesti vérzés, hypopyon, valamint a szájnyálkahártya kifekélyesedése, genitalis ulceratio, erythema nodosumszerű kiütés a háton, vállon és a végtagokon, néha hydrarthrosis a jellemzője. A belek ulceratióját is leírták és olyan esetek is ismeretesek, amelyekben systemás amyloidosis keletkezett.
Arthritis tuberculosa
Igen lassan, lappangva kifejlődő monarthritis, ritkán több ízület megbetegedése. Ha egyidőben három ízület is beteg, a tuberculosis lehetőségét biztonsággal kizárhatjuk. Leggyakrabban valamelyik csigolyaízület, a térdízület, a csípőízület, könyök vagy csuklóízület betegszik meg, az esetek nagy részében már meglevő tuberculosis fertőzés talaján. Főleg a gyermekkor és a fiatalkor betegsége és igen gyakran csatlakozik traumához. Az ízületből vett biopsziás anyag vagy az ízületből nyert folyadék állatoltásos vizsgálata biztosítja a diagnózist, mert a röntgenlelet általában nem elég jellemző. Láz általában nincs, subfebrilitas azonban legtöbbször kíséri az ízület megbetegedését.
Előrehaladott esetben az ízületben végződő csont tuberculosisa már röntgenvizsgálattal is kimutatható. Karakterisztikus jelenség a hidegtályog, mely keletkezési helyétől lefelé keresendő, leggyakrabban a gerinc mentén. A vérsejtsüllyedés mindig nagymértékben gyorsult. A reumatoid arthritistől az ízületi tuberculosist elhelyeződése, az egyetlen ízületre korlátozódó, semmiképpen sem szimmetriás bántalom, a láz hiánya, a legtöbbször jó általános állapot, a betegek fiatal kora és – ha erre lehetőség van – a szövettani vagy bakteriológiai vizsgálat különíti el.
A szervi tuberculosist is kísérheti ízületi panasz tuberculosisos arthritis keletkezése nélkül. Az ilyenkor keletkező polyarthritist inkább tuberculotoxikusnak tekinthetjük, az ízület maga ép, a fájdalom nem súlyos. A Poncetféle arthritis tüdő vagy vesetuberculosisban szenvedők ízületi panasza, nyilván allergiáshyperergiás jelenség.
A Boecksarcoidosis eseteinek 10- 20%-ában panaszkodnak a betegek ízületi bántalmakról. A polyarthritis korai jelenség és néha ertyhema nodosummal jár együtt. A csont sarcoidosa is előfordul. Különösen a sarcoidosis ritka akut alakjában (Löfgren-szindróma) fordul elő fájdalmas, piros ízületi duzzanat, néha polyneuritisszel együtt. Krónikus sarcoidosisos polyneuritis ritkább.
A reumatoid arthritisnek atípusos alakjai
A reumatoid arthritisnek magának is nagy számban ismeretesek atípusos alakjai. Ezeket atípusos krónikus polyarthritisnék szokták nevezni. Ilyen pl. a fiatal emberek PCP-je vagy a Stillféle betegség. Ilyen az a forma is, melyben nincs hosszú, lassú kezdet, nem a kisízületek betegszenek meg, legtöbbször egyetlen nagyízület lázas megbetegedéséről van szó, melyet lappangás után más ízületek megbetegedése követ.
A latexpróba ilyenkor negatív lehet, az AST természetesen normális, de gócok szanálása néha javít az állapoton, ami PCP-ben sohasem történik meg. A látens PCP akut fellobbanása is keletkezhet egyetlen nagyízület gyulladásával, lázzal, ilyenkor azonban a latexpróba mindig pozitív és globulinszaporulatot találunk. Az AST ilyenkor sem növekedett. Az akut lázas szak lezajlásával a PCP megszokott képe alakul ki. Néha dominálnak a visceralis tünetek és az ízületi panaszok egészen háttérbe szorulnak.
Ha az LE-sejtjelenség erősen pozitív, ha az AST növekedett, ha eosinophiliát találunk, ha leucopenia vagy nagy leucocytosis mutatkozik, ha carditis jelei mutatkoznak, ha chorea alakul ki, ha tophusokat találunk vagy a szérum húgysavtartalma nő, ha az ízületi panaszok hidegrázással is járnak, minden esetben erősen kételkednünk kell a PCP diagnózisának helyességében.
Ilyenkor reumás lázról, septikus ízületi gyulladásról, köszvényről, autoimmun betegségről, infektarthritisről, kéz-vállszindrómáról, hypertrophiás osteoarthropathiáról, tabeses arthropathiáról, tuberculosisos ízületi gyulladásról, palindromrheumáról, alcaptonuriáról, psoriasisról stb. lehet szó.
E lehetőségek közül néhányat részletesebben ismertetünk:
Az arthrosis deformans nem gyulladásos, hanem degeneratív megbetegedés, mely idős korban igen elterjedt. Az atrophiás jellegű polyarthritis reumaticával és reumatoid arthritisszel szemben inkább hypertrophiás ízületi megbetegedés, melyre röntgenológiailag az ízületi rések elmosódása, az ízületi felszínek megvastagodása, rajtuk tüskeképződés jellemző.
Az arthrosis is fáj, de a fájdalom intenzitása egyáltalában nincs arányban az ízület megbetegedésének súlyosságával. A fájdalomra elsősorban az jellemző, hogy legerősebb az ízület első megmozgatásakor, tehát reggel, az alsó végtag ízületeinek, főleg a térdnek az esetében a felkeléskor, az ízület első megmozgatásakor, elinduláskor.
Mozgatásra a fájdalom enyhül, a beteg mintegy begyakorolja ízületeit. Gyakori az éjszakai fájdalom is. A betegek úgy érzik, hogy ízületeik az éjszaka folyamán „berozsdásodnak” és csupán mozgatásra válnak ismét használhatóvá. Megterhelés azonban ismét fokozza a fájdalmat. Az ízületek mozgásainak korlátozottsága kezdetben csekély, szemben a gyulladásos ízületek azonnal csökkent mozgathatóságával. Az ízület mozgatásakor gyakran messziről hallható és gyakran tapintható is a ropogás, dörzsölés. Az ízületek nem nagyon duzzadnak meg és bennük izzadmány csak traumák hatására képződik. A vérsejtsüllyedés normális, láz, leucocytosis nincs. Nem mutatkozik változás a szérum fehérjéiben sem.
Csípőízületi megbetegedés
A megbetegedés a csípőízületben a leggyakoribb, különösen kövér, idős egyéneken a térdízületben, a vállízületben, a csigolyák között. A csípőízület arthrosisa mozgáskorlátozottsággal járhat, a flexió azonban általában szabad marad. Ha a csípőízületben a flexió fájdalmas vagy nem lehetséges, inkább arthritisről, mint arthrosisról van szó. Nagyobb mértékű csípőízületi arthrosis azonban az idők folyamán psoas és adductorkontrakturával járhat és ilyenkor a medence aszimmetriássá válik, a beteg járása nehezített vagy később lehetetlen.
A térdízület arthrosisa főleg mozgásra fáj
Nyugalmi fájdalom és izomatrophia arthrosis ellen szól. A gerinc spondylarthrosisa igen súlyos fájdalmakat okozhat, melyek azonban ritkán járnak a mozgás korlátozottságával, de annál gyakrabban szegmentális, gyöki nyomás okozta fájdalmakkal.
Minthogy a reumatoid arthritis kezdetben legtöbbször csupán arthrosisnak megfelelő tüneteket okoz, az összetévesztése és elnézésre ilyenkor nagy a lehetőség. Ugyancsak kezdeti stádiumban téveszthető össze a reumatoid arthritis azokkal az organikus változással nem járó, nem objektivizálható ízületi fájdalmakkal, melyeket psychogen reumatismusnak szoktak nevezni, valamint a klimaxos, esetleg kasztrált nők endokrin arthralgiák, mely különösen a felső végtag húzó fájdalmában és a kéz zsibbadásában nyilvánul.
Ezekben az állapotokban sem röntgenelváltozás, sem ízületi deformitás, sem fokozott süllyedés nincsen. Az arthritis deformans azonban megterhelésre gyulladásos jelenségekkel is párosulhat, ilyenkor, pl. a térd, nyugalomban is fájhat, megduzzadhat és mozgáskorlátozottsága fokozódik.
A palindromreuma (köszvény)
A palindromreuma lázzal nem járó, vissza-visszatérő polyarthralgiás rohamok sorozata. Rendszerint csupán egy ízület duzzad meg, válik pirossá és fájdalmassá. A roham órák, legfeljebb napok alatt lezajlik. A betegség etiológiája ismeretlen.
Megemlítjük azt is, hogy a szteroidterápia különböző formáinak elterjedése óta olyan sokízületi megbetegedéseket látunk, amelyek vagy a szteroidok abbahagyása után keletkeznek vagy a szteroidkezelés folyamán keletkeznek, mindenképpen kortikoszteroidok hatására. Nem annyira az ízületek, inkább a csontok és az izmok fájnak. Szalicil, amidazofen hatására a fájdalom nem csökken. Ismeretes jó és rosszindulatú alak, az utóbbit láz, leukocytosis, hypalbuminaemia jellemzi.
Az arthritis urica, a köszvény, nálunk régebben ritkának tartott, de inkább sokszor fel nem ismert betegség, mely főleg férfiakon fordul elő. Akut roham reumás polyarthritis gondolatát kelti, de éppen a köszvényes roham legtöbbször egyetlen kisízület, leggyakrabban a nagyujj alapízületének nagy fájdalmat okozó, megduzzadó, kipirosodó gyulladása. Ritkán a térd, a váll, a bokaízületekben is keletkezhet köszvény. Láz általában nincs, a vérsejtsüllyedés nem gyorsult és így a reumás vagy reumatoid arthritis lehetősége mindjárt elesik. Ha mégis kétségünk volna, a laboratóriumi vizsgálat segít. A krónikus köszvény azonban gyakran jelenik meg olyan polyarthritis formájában, mely első tekintetre nem kelti a köszvény gondolatát.
Köszvényes roham
A köszvényes roham legtöbbször éjszaka kezdődik. A roham ideje alatt a szérum húgysavtartalma lényegesen nő, a normális 210-360 mol/L-t lényegesen meghaladja, eléri a 600 (1 mol/L-t is, még akkor is, ha a beteg purinmentes étrenden van, tehát jórészt csak az endogén húgysavkoncenírációt határozzuk meg.
Hyperurikaemia azonban nem csupán köszvényben észlelhető. Krónikus köszvényben rohamon kívül is növekedett a szérum húgysavtartalma (szalicilsavas sók, omidazofen, fenilbutazon, kortikoszteroid csökkenti), sőt a köszvényes betegek sem köszvényes hozzátartozóinak 25%-ában is hyperurikaemiát találunk. A rohamot purinanyagokban dús étrend, hús, belsőségek, vörösbor vagy tömény alkohol, általában dús étkezés váltja ki, az előbb említett szerek, de főleg a kolchicin, gyorsan csökkenti.
Krónikus köszvények
A krónikus köszvényben legtöbbször megtaláljuk a jellemző tophusokat, főleg a fülkagylón, de a köszvényes betegek csupán felében. A tophusok a nagyujjakon, az Achille-sín területén, a bursa praepatellaris, bursa olecrani területén is megjelenhetnek, de más bőrterületeken is, gyakoriak az ujjakon az ízületek környékét. Tartalmuk – ugyanúgy, mint az ízületek punkcióval nyert tartalma – húgysav, mely a murex/dpróbát adja: kénsavval és ammóniával hevített vizsgálati anyag piros színreakciót ad. A sokízületi formában az ízületi duzzanatok nem szimmetrikusak (ellentét reumatoid arthritisszel!), izomatrophia nincs, ankylosis keletkezésére nem kerül sor és súlyosabb deformitás sincs. A beteg láztalan.
A krónikus köszvény arteriosclerosissal, vesemegbetegedéssel, urátkövek képződésével (visceralis köszvény), gyakran diabétesszel jár együtt. E megbetegedések köszvényes rohamok vagy ízületi reakciók nélkül is létrejöhetnek. Rotterdami Erasmus Morus Tamáshoz írt levele ennek az összefüggésnek akkori ismeretét bizonyítja: „Neked veseköved van, nekem köszvényem. Két testvért vettünk feleségül”.
Az ún. szekunder köszvény vesebetegségekben (kiválasztás zavara), sejtszéteséssel járó hematológiai vagy egyéb betegségekben, myeloproliferativ szindrómában, pl. polycythaemia verában, főleg citosztatikumokkal kezelt betegségekben, tiazidszármazékok, spironolacton hatására keletkezik, néha nem okoz köszvényes ízületi panaszokat, a szérum és a vizelet húgysavtartalma azonban növekedett. Gyakori a köszvény és a hyperlipoproteinaemiák találkozása is.
A lipidmész köszvény
A lipidmészköszvény ritka betegség, az izmokban és a bursákon granulomák keletkeznek, melyek végül az ízület tumorszerű megbetegedését okozzák.
A mészköszvény perifériás keringési zavarokban az utolsó interphalangeaüs ízületekben keletkező kalciumkarbonát és foszfátlerakódás. A porc elmeszesedésével, az ízületben kalciumpirofoszfát lerakódásával jár a chondrocalcinosis, melyet pseudoköszvénynek is neveznek (kristálylerakódás betegség). E megbetegedés septikus arthritist is utánozhat.
Főleg a térdízület megbetegedése, de más nagy ízületekben is okoz rohamokban megjelenő fájdalmat, melynek folyamán az ízület megduzzad, kipirosodik és meleggé válik. A kalciumlerakódás röntgenvizsgálattal jól felismerhető, az ízület folyadékának lecsapolásával is a húgysavkristályoktól eltérő téglalap alakú vagy rombusz alakú kalciumpirofoszfát kristályok nyerhetők. E betegség nem ritka, hypertoniával, diabétesszel jár együtt, akut és krónikus ízületi bántalmakat egyaránt okoz. A húgysavanyagcsere normális.
Traumás arthritisek megerőltetés következményei. Mindig monarthritisek, láztalan, igen fájdalmas, mozgáskorlátozottsággal, máskor crepitatióval járó megbetegedések, melyek az ízületet ért trauma ismerete alapján diagnosztizálhatók. Gondolnunk kell azonban arra is, hogy az ízületi tuberculosis fellobbanása is csatlakozhat traumához.
Polyalgia
Az elnevezés olyan fájdalmas megnyilvánulásokra vonatkozik, melyek nincsenek valamely testrészhez vagy szervhez kötve. A betegek panaszaikat így szokták kifejezni: „Mindenem fáj!”. E kifejezés természetesen lehet a csökkent intelligencia megnyilvánulása is: a beteg nem képes határozott helyhez kötni fájdalmát, de kétségtelenül vannak olyan állapotok, melyekben részben ideges, részben szervi eredetű fájdalmak a beteg egész testében mutatkoznak.
Orvosi dolgokban jártas betegek ilyen fájdalmakat szoktak „reumás fájdaloménak nevezni és ezt a kifejezést nemegyszer orvosok is használják. Nem kétséges, hogy ez a kifejezés semmit sem mond.
E definiálhatatlan, az egész testre kiterjedő fájdalmakat elsősorban fertőző betegségek kezdetén panaszolják betegeink, különösen influenza, nátha, hepatitis, gyermekbetegségek prodromális szakában, krónikus infekciók közül maláriában, brucellosisban, septikus betegségekben. Hasonló polyalgia jellemző az allergiás állapotra is vagy krónikus intoxicatiókm is.
A hypothyreosism a polyalgia jellemző panasza
Hasonló határozatlan fájdalmak klimakteriális panaszként is megjelennek és substitutióra vagy a hypophysis elülső lebenyének visszaszorítására javulnak. Jellemzők a polyalgiás panaszok hypothyreosism is. Ebben különösen az alsó végtag „reumás” fájdalmai vannak előtérben, ezek a myxoedemás beteg első és néha legfontosabb panaszai. A fájdalmak megfelelő substitutiós kezelésre megszűnnek.
A hyperthyreosisos betegek kiterjedt izomfájdalmai thyreogen myopathiával, fokozott idegrendszeri érzékenységgel, vasolabilitassal egyaránt magyarázhatók. Hypoparathyreosisban az idegizom ingerlékenység fokozódása, acromegaliában, Cushing-szindrómában a kiterjedt osteoporosis lehet a fájdalmak oka. A psychogen myalgia vagy psychalgia a neurosisok csoportjába tartozik.
A reumatológusok egy része a polyalgia kórképét létező reumatológiai megbetegedésnek tartja, melyre a következők jellemzők: A betegség egyedüli tünete a fájdalom, az ízületek nem gyulladtak, nem duzzadtak, mozgásuk szabad, hiányzanak a myalgiára jellemző tünetek, nem mutathatók ki degeneratív ízületi elváltozások, és a beteg fájdalmait nem valamely ideg lefutásának vagy valamely dermatoma helyének megfelelően jelzi. Belső szervi elváltozás sem található. A panaszokat a hőmérséklet (légköri nedvesség, időjárási frontok változása) befolyásolja. Néha gócfertőzés szerepe is kimutatható.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.