Fájdalom csecsemőkortól öregkorig
Az élet minden szakaszában más és más típusú fájdalmakkal találkozik az ember, amelyeket különbözőképpen él meg. A csecsemő felsír, ha fáj valamije, időskorban pedig félő, hogy a fájdalomra való koncentrálás tölti ki az egész életet.
Mikortól érez fájdalmat a baba
A csecsemő már megszületése előtt válaszol a fájdalomingerekre. Nem tudjuk azonban, hogy ez a válasz csak feltétlen reflex-e, vagy a fejlődő magzat tényleg érzékeli a fájdalmat. Az újszülött kétségtelenül érez fájdalmat. Ha a lábfejét megszúrják, arca eltorzul, felsír fájdalmában, és mind a négy végtagját próbálja behúzni. Érzékeli, hogy valami fájdalmat okoz neki, de agya még nem tudja pontosan behatárolni a fájdalom helyét. Végtagjainak behúzásával ösztönösen próbálja megvédeni magát a további fájdalmaktól.
Az első év végére az agy már eléggé fejlett a fájdalom helyének azonosításához. Ha ekkor megszúrják a gyermek lábfejét, megpróbálja elhúzni, miközben felsír fájdalmában. A szülők hamar megtanulják megkülönböztetni a fájdalom okozta sírást az éhséget, a teli pelenkát, a kimerültséget vagy az unalmat jelző sírástól.
Amíg azonban a gyermek megtanul beszélni, a szülőknek és az orvosnak egyéb jelekből kell kitalálniuk, mije fáj a gyermeknek és mennyire. A fülfájós gyerekre pl. jellemző, hogy vigasztalhatatlanul sír, fájós fülét dörzsöli vagy húzgálja. A csecsemő arckifejezése, nyugtalansága, étvágytalansága, viselkedésének megváltozása vagy testi tünetei, pl. a láz, is nyomra vezethetnek bennünket.
Mennyire fáj?
A gyerekorvosok többféle skálát alkalmaznak az újszülöttek, illetve a csecsemők fájdalomszintjének megítélésére. Ilyen többek közt a különböző arckifejezések kódjainak skálája. Négyéves korban már a legtöbb gyerek pontosan meg tudja mondani, hogy hol érez fájdalmat, és kis segítséggel le tudja írni fájdalmának nagyságát. A kicsit idősebb gyerekeknek mutathatunk olyan posztert, amelyen különböző arckifejezések szerepelnek: a mosolygóstól kezdve a nagy fájdalomtól eltorzultig, és megkérhetjük őket, hogy mutassanak rá arra, amelyik szerintük leginkább tükrözi állapotukat.
- Az arc fájdalma
- Több végtagra terjedő fájdalmak (ideg, izom, ízület, reuma és köszvény)
- Az alsó végtag fájdalmai
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:
Tudjuk, hogy fáj, de…
Az okozott fájdalom nagyságára való tekintet nélkül, fájdalomcsillapítót csak ritkán használtak, és a megnyugtatás hagyományos módszereit – a bepólyázást, az ölelést és a ringatást – is kevesebbet alkalmazták a szükségesnél. A kutatók a fenti vizsgálatból azt a következtetést vonták le, hogy még nagyon sok a tennivaló a legfiatalabb betegek fájdalomcsillapítása területén.
A gyermekkor leggyakoribb fájdalom-forrása a sérülés. Ennek skálája a kis vágástól és horzsolástól a súlyos esésig, égésig és sebesülésig tart. A gyakori okok közé tartozik még a középfülgyulladás, az alkalmankénti fejfájás, a gyomorfájás, a megfázás, az influenza és egyéb betegségek. Az oltás és a többi rutin orvosi eljárás heves, de rövid ideig tartó fájdalommal járhat. Az elhúzódó és súlyos fájdalmak műtétet, sérülést követhetnek, vagy olyan krónikus betegségekhez kapcsolódhatnak, mint pl. a fiatalkori reumás ízületi gyulladás és a rosszindulatú daganatok.
Serdülőkor
A korai gyerekévekre oly jellemző térdhorzsolásokat és karcolásokat a serdülőkorban felváltják a sportsérülések: az izomhúzódás, rándulás vagy zúzódás, az egyéb túlerőltetésből származó sérülések, a csonttörés. A serdülő lányoknál emlőérzékenység és a havivérzéssel menstruációs görcsök jelentkezhetnek. Viszonylag gyakori még a fejfájás, a migrén is.
Növekedési fájdalom
Sok kamasz érez meghatározhatatlan lábfájást, különösen éjjel. Az orvosok nem ismerik pontosan a rendszerint „növekedési fájdalomnak” nevezett, majd végül eltűnő jelenség okát. Orvosi vizsgálatra azonban szükség van, hogy kizárják az esetleges betegséget. Akkor is orvoshoz kell fordulni, ha a fájd
Lelki fájdalom
A kamaszkor normális velejárójának tekintett érzelmi hullámzás lelki eredetű fájdalmat válthat ki. A szülőknek, tanároknak és a serdülő környezetének figyelnie kell a súlyos depresszió, az elszigetelődés és a környezet iránti harag figyelmeztető jelzéseire, és ezeket a problémákat még a kezelhető, korai szakaszban segíteni kell megoldani.
Köztes évek
A legtöbb fiatal, egészséges felnőtt rendszerint csak olyankor találkozik a fájdalommal, amikor annak azonosítható a kiváltó oka: pl. sérülés, stressz okozta tenziós fejfájás, influenza. A meghatározhatatlan eredetű, bizonytalan fájdalom kifejlődése gyakran lelki és fizikai problémák együttes jelenlétére utal. A nőknél a terhesség, a gyerekszülés okoz fájdalmat. A nők egy részénél a menstruációs fájdalmak visszatérő gyötrelmet jelentenek, legtöbbjük számára azonban a kellemetlenség csökkenthető annyira, hogy ne akadályozza mindennapi életüket.
Krónikus problémák jelentkezése
A fájdalommal járó krónikus betegségek egy része – mint pl. a lupus, a fibromyalgia és a reumás ízületi gyulladás – tipikusan a felnőttkor kezdetén vagy középkorban jelentkezik. Rosszindulatú daganat bármikor kialakulhat, az életkor előrehaladtával azonban egyre nő a gyakorisága.
Viszonylag gyakoriak még a munkához kapcsolódó fájdalmak, mint pl. a csuklóalagút-szindróma esetén. Az említett krónikus betegségek kezelésében a nagy kihívást a fájdalom eredményes leküzdése jelenti.
A nemiséghez kapcsolódó fájdalom
A gyermekvárás és a szülés szintén okozhat fájdalmakat. A szexuális úton terjedő betegségek, mint például a női kismedence gyulladásos megbetegedései, a mindkét nemnél előforduló nemi szervek herpesze valamint a húgycsőgyulladás fiatal felnőttek esetében gyakran okoznak fájdalmat.
Kései évek
Az öregedés folyamata önmagában nem jár fájdalommal, és arra sincs tudományos bizonyíték, hogy éveink előrehaladtával érzékenyebbé válnánk a fájdalomra. Ahhoz azonban nem fér kétség, hogy az idősebb emberek többet szenvednek a fiatalabbaknál. Ennek számos oka van. Az időskorral gyakoribbá válik a betegség, a betegségről a figyelmet elterelő ingerek intenzitása pedig csökken: romlik a látás, tompul a hallás, az íz- és szagérzékelés sem a régi már.
Növekszik az arthrosisra, a csontritkulásra és az egyéb fájdalmas, mozgásszervi krónikus betegségekre való hajlam. A rák kockázata is megnő az évek múlásával. Az övsömör, a bárányhimlőt okozó vírus fájdalmas újraaktiválódása hónapokon, éveken át fennálló idegfájdalmat okozhat. A kettes típusú (nem inzulinfüggő) cukorbetegség szövődményeként kialakuló neuropatia kellemetlen panaszokat okozhat, különösen a lábban és a lábfejben.
A figyelemelterelés jelentősége
Vannak idős emberek, akiket túlságosan lefoglalnak különböző, kisebb-nagyobb fájdalmaik, akkor is, ha különben meglepően egészségesek. Ezzel szemben vannak olyan súlyos ízületi gyulladásban vagy más betegségben szenvedő idős emberek, akik alig vagy egyáltalán nem törődnek a bajaikkal. A különbség okát gyakran az életükben jelen lévő kellemes, figyelemelterelő tevékenység eltérő mértékében találjuk meg. Tanulmányok igazolják, hogy azok az idős emberek, akik egyedül vagy otthonukhoz kötötten élnek, és nem foglalják le magukat kellő mértékben, többször panaszkodnak fájdalomról, mint azok, akik kimozdulnak és aktív tevékenységeket folytatnak.
A fizikai környezetnek nagy hatása van a hangulatra és arra, hogy a beteg mennyire foglalkozik fájdalmaival. Különösen igaz ez azokra az idős emberekre, akik napos, tágas lakásukból vagy házukból költöznek be valamelyik öregek otthonába vagy szociális otthonba, ahol egy szobájuk van. Távol az ismerős közegtől és az életen át összegyűlt emlékektől, sokan közülük egyetlen éjszaka alatt elsorvadni látszanak, noha fizikai állapotuk nem változik.
Hirtelen kiszolgáltatottá válnak, elcsendesednek és magukba zárkóznak. Lehet, hogy nem panaszkodnak, fegyelmezetten viselik szenvedésüket, befelé azonban egyre inkább fájdalmaikra és tehetetlenségükre fordul figyelmük. Ebben a helyzetben bármilyen kellemes, figyelemelterelő dolog segíthet: egy kedves cica, kutya vagy más kedvtelésből tartott háziállat társasága; valami, amit gondozni kell, legyen az akár egy szobanövény. A megvilágítás szintén fontos: a napfényes, jól megvilágított szoba, amelynek ablakából szép a kilátás, nyilvánvalóan jobban eltereli a figyelmet a fájdalomról, mint a rosszul megvilágított belső tér.
Fájdalomkezelés a késői években
Sok, rákkal vagy más krónikus betegséggel sújtott idős ember szenved szükségtelenül csak azért, mert fájdalmát nem kezelik megfelelően. Az erőteljesebb kábító fájdalomcsillapítókat gyakran nem adják be nekik, mert orvosaik és gondozóik attól félnek, hogy függőség alakul ki a betegben a szerrel szemben. Ugyanakkor számos vizsgálat elhanyagolhatónak találta a függőség kialakulásának a veszélyét. Vannak, akik azért nem kapnak megfelelő kezelést, mert nem tudják elviselni bizonyos fájdalomcsillapító szerek mellék-hatásait, vagy nincs elég pénzük az újabb, drágább készítményekre.
Ezekben az esetekben általában van mód a szükséges segítség megszervezésére. A legtöbb egészségügyi intézményben dolgozik olyan szakember, aki biztonságos és hatékony kezelést tud előírni. Az önkormányzat vagy az idősek érdekképviseletét ellátó helyi szervezet pedig ad anyagi támogatást a gyógyszervásárláshoz.
Hozzáállás kérdése
A tájékozottság szintén fontos: minél jobban felismeri az ember a fájdalom okát és jelentőségét, annál valószínűbb, hogy megtanulja, hogyan kell leküzdenie. A műtéten átesett betegeken végzett tanulmányok kimutatták, hogy azok a betegek érzik a legkisebb fájdalmat, akik kérdéseket tesznek fel, információt gyűjtenek az állapotukról, és tudják, mit tehetnek annak érdekében, hogy a lehető legkevesebb kellemetlenségben legyen részük.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.