• fájdalom
• nevetés

Nevessen rajta – avagy lélek és test kapcsolata

A fájdalom nem csak a fejünkben létezik, elménk viszont nagyban befolyásolhatja, hogy érzi magát a testünk. Az orvosok tudják, hogy a fájdalom testi, érzelmi és kog­nitív tapasztalás, amelyre nagy hatással van, hogyan értelmezi az adott személy a fáj­dalomjelzéseket. „A fájdalom olyan szorosan összefonódik az érzelmekkel, hogy azok feloldása sok esetben a fájdalmat is megszünteti” – magyarázza dr. Larry Altshuler, az Oklahoma Cityben működő Kiegyensúlyozott Gyógyítás Egészségügyi Központ ala­pítója és orvos igazgatója.

A fájdalom érzete az embereknél

A fájdalomtól szenvedők agyáról készült felvételek tanúsága szerint a fájdalom nemcsak olyan területeken hoz létre aktivitást, amelyek az érzé­kelést irányítják, hanem olyanokon is, amelyek feladata az érzelmek és a gondolkozási folyamatok szabályozása. A fájdalomérzetet a fájó pontból az agyba érkező idegi impulzusok váltják ki, amelyek ott nyilalló vagy éppen tompa fájdalomként hatnak.

A fájdalom másik összetevője a rossz lelkiállapot, vagyis az, hogy mennyire érez valaki haragot vagy félelmet a fájdalma miatt, mondja dr. Steven D. Hickman, a Kaliforniai Egyetem San Diegó-i Tudatossági Központjának igazgatója és klinikai pszichológusa. „Könnyen lehet, hogy két embernek ugyanolyan az állapota, mégis más­ként értékelik azt egy 0-tól 10-ig terjedő skálán. Az is előfordul, hogy két ember azonos osztályzatot ad különböző típusú fájdalmakra. Az egyik a beütött lábujját, a másik a rák okozta fájdalmat minősíti nyolcasra.”

Így talán már érthetőbb, miért olyan fontos, hogyan viszonyulunk a fájdalomhoz.

Előfordulhat, hogy egy nyolcas erősségűre értékelt fájdalom pontszámához négyet a lelkiállapot tesz hozzá. „Még ha orvosilag nem is enyhíthető a fájdalom, a lelkiállapoton akkor is lehet javítani – mondja dr. Hickman. – Ha valamilyen mértékben sikerül elfogadni a fájdalmat, az jelentős mértékben mérsékelheti a szenvedést.”

Már az egyszerű módszerek is – mint a nevetés, a relaxáció, a meditáció vagy a figyelem elterelése – nagyon sokat segíthetnek abban, hogy újfajta kapcsolatot teremtsünk fájdalmunkkal, sőt egy vagy több fokozattal csökkentsük is. Hickman tudatossági foglalkozásainak (amelyek célja az éber figyelmen alapuló stresszcsökkentés) egyik résztvevője – egy volt amerikai futball játékos, aki valamikor a fájdalmát leküzdve játszott – mondta a következőket: „Évekig harcoltam a fájdalmam ellen, de ezen a foglal­kozáson megtanultam, hogyan táncolhatok vele.” Ez önnek is sikerülhet.

Humorral a fájdalom ellen

Talán ön is hallotta már a következő történetet: sok évvel ezelőtt Norman Cousins, az ismert író és újságíró fájdalmas gerincbetegségben szenve­dett. Véletlenül fedezte föl, hogy amikor filmvígjátékot néz, és legalább 10 percig nevet jóízűen, fájdalma órákra visszahúzódik – s ez hozzásegí­tette némi alváshoz. Idővel aztán meggyógyult, és ezt nagyrészt a neve­tésnek tulajdonította. Valami hasonlóra gondolhatott a komikus Groucho Marx is, amikor ezt mondta: „A bohóc olyan, mint az aszpirin, csak két­szer gyorsabban hat.”

A rendszeres hahotázás persze nem csodagyógyszer, de nagyon is valós hatása van a szervezetre. Amikor nevetünk egy jót, az agyalapi mirigy­ből különféle vegyületek szabadulnak föl, például természetes fájdalom-csillapítóként ható endorfinok. Nő az immunsejtek és a kórokozók ellen harcoló ellenanyagok száma, a stresszhormonok szintje pedig akár 70 százalékkal csökkenhet. Javul a véráramlás és a szervek oxigénellátása – valamint a fájdalomtűrő képesség.

Az endorfinok elképesztő ereje

Dr. Larry Altshuler egyik története egy tüdőrákos páciensről szól, aki csillapíthatatlan fájdalma miatt kereste föl az Altshuler által vezetett központot. A nő már hal­doklott, de nem akarta föladni a küzdelmet: egy akupunktőr segít­ségével elsajátította az interaktív vizualizációnak nevezett mód­szert. A szakember tudta, hogy a páciens hívő, ezért elmagyarázta neki, hogy miután átsegíti néhány relaxációs gyakorlaton, egy képze­letbeli ösvényre fogja kalauzolni, amelynek végén elbeszélgethet egy olyan személlyel, amilyennek ő Istent képzeli.

Az akupunktőr munkához látott, de hamarosan ki is jött a beteg nő szobájából. „Már nincs fájdalma” – mondta dr. Altshulernek. A nő még a mor­fiumpumpáját is kikapcsolta, de így is fájdalommentes maradt, míg aztán egy héttel később békésen el nem hunyt. Családjának írt leve­lében elmesélte, mi történt azon a képzeletbeli látogatáson. Közölte a képmással, hogy még élni szeretne. Az alak erre így felelt: „Mit keresel odalenn, a Földön? Már megvan a helyed mellettem. Engedd el magad, és csatlakozz hozzám.”

A stressz és a fájdalom hatá­sára a beteg szervezete folyamato­san termelte a kortizolt, valamint a noradrenalint és az adrenalint – ezek mind olyan vegyületek, amelyek idővel kárt tesznek az emberi szervezetben. Ám a test és az elme ellazulásának hatására az ártalmas vegyületek termelődése is lelassult. „Amikor megértette, hogy halála már elrendeltetett, és arra gondolt, hogy a mennyor­szágba kerül, a szervezet valószí­nűleg elkezdett endorfinokat ter­melni” – magyarázza dr. Altshuler. E vegyületek termelődésének nem előfeltétele a mély vallásosság: ugyanúgy kiválthatja sok más tényező is az intenzív testmozgás­tól kezdve egészen egy kiadós nevetésig.

A nevetés receptje

A nevetés hatásos. Enyhíti a fájdalmat, és engedi, hogy a problémák egy időre háttérbe szoruljanak. Ahogyan dr. Puckett mondja: „A nevetés pilla­natában az agy semmi mással nem képes foglalkozni: az ember nem lehet sem dühös, sem szomorú – rendkívül eredményesen tereli el a figyelmet.” Az alábbiakban bemutatunk néhány gyakorlatot, amelytől derűsebbé válhat – és fájdalma is csökkenhet. Tűzze célul maga elé, hogy naponta legalább tízszer nevet. (A gyerekek naponta átlagosan 300-szor kacag­nak.) Minél többször sikerül, annál gyakrabban érez majd késztetést.

Mosolyogjon ceruzával! Igaz, ez nem nevetés, de meghozhatja a kedvét. Fogjon ceruzát a foga közé, és mosolyogjon 30 másodpercig. Nem tudja majd abbahagyni, és ha például vezetés közben csinálja, garantáltan kuncogásra készteti saját magát és a többi ideges autóst. Ezzel a módszerrel ugyanis megtévesztheti agyát, így az a stresszvegyületek helyett jó közér­zetet elősegítő anyagokat fog termelni.

Figyelje a gyerekeket! Menjen ki egy parkba, és nézze a gyerekeket, ahogy fagylalttölcsért nyomnak az orrukra, hátrafelé tekernek a triciklin, vagy valamilyen belső ritmusra forognak körbe-körbe. Öt perc múlva már biztosan nevetgélni fog. A kerge bakkecskeként ugrándozó kutyakölykök látványa hasonló hatású lehet.

Töltsön több időt vicces emberekkel! Ha vannak ilyen ismerősei, itt a legjobb alkalom, hogy gyakrabban találkozzon velük. A vizsgálatok sze­rint az emberek 30-szor gyakrabban nevetnek társaságban, mint egyedül.

Csatlakozzon egy nevetőklubhoz! A világ 60 országában ma már 6000 nevetőklubban gyakorolják az indiai nevetőjógából kifejlesztett nevetésterápiát.

Tanuljon meg lazítani!

Most hívták az iskolából, hogy beteg a gyermeke? Főnöke kurta e-mailben az irodájába rendelte? Defektet kapott a kocsija? Hát persze, hogy megfáj­dul a feje. A stressz kikészíti az embert. A jeleket ön is ismeri: megfeszül a válla, felgyorsul a légzése, szaporábban ver a szíve, összeszorítja a fogát – csupa olyan következmény, amely erősítheti a krónikus fájdalmat. így aztán ördögi kör alakulhat ki: a stressztől kínzóbb lesz a fájdalom, a fáj­dalomtól pedig ön még feszültebb lesz.

Rendes körülmények között némi stressz teljesen elfogadható

Ha azonban állandóan stresszhatás alatt áll, nagyon fontos, hogy megtanulja, miként szabadulhat meg tőle. Először is tanuljon meg lazítani – csak gya­korlás kérdése, mint oly sok minden. A különféle relaxációs technikák, mint a mélylégzés, a vizualizáció, a progresszív izomlazítás és a meditáció, mind úgy működnek, hogy visszafordítják a stressz okozta belső kavaro­dást: a stresszhormonok szintje csökken, a légzés és a szívritmus lassul, izmai pedig ellazulnak, s ez mérsékli a fájdalmat. Sőt a relaxáció közvet­lenül is csökkenti az agy fájdalomközpontjába futó jelzések mennyiségét.

A módszer tehát nem csupán a stressz káros hatásait ellensúlyozza, hanem javítja is a „mérleget”, hiszen növeli az energiaszintet és az összpontosító képességet, serkenti az immunrendszert, sőt még abban is segít, hogy ne csak a problémákat lássuk, de a megoldásokat is megtaláljuk. Elgondol­kozott már azon, miért éppen a forró zuhany alatt vagy egy kellemes séta közben bukkan rá egy önt már régóta foglalkoztató probléma megoldására? Ez a relaxációnak köszönhető.

Tegyen a depresszió ellen!

A depresszió és a fájdalom testvérek, mondhatnánk. Mindkettő nagy hatással van arra, hogyan érezzük magunkat, milyen a hangulatunk és a viselkedésünk, s mennyire tudjuk élvezni az életet. Ami azt illeti, ez a két dolog valóban összetartozik. A krónikus fájdalomban szenvedők háromszor nagyobb valószínűséggel esnek depresszióba, mint azok, akik ilyen fájdalom nélkül élnek. Ráadásul fordítva is igaz: a depressziósok­nak háromszor nagyobb a kockázatuk arra, hogy krónikus fájdalom – különösen hát-, gyomor- és fejfájás, illetve ízületi fájdalom – alakuljon ki bennük. Mindkettő erősíti a másikat.

Ha túl sok ideig állnak fenn, mindkettő megváltoztathatja az idegrendszer működésének módját, és ezzel korlátlan időre meghosszabbíthatja az egyik vagy mindkét állapot időtartamát. Sőt egyes tudósok úgy gondolják, hogy a depressziós szemé­lyek talán érzékenyebbek a fájdalomra, mint mások. Jó példa lehet erre a fibromyalgia. Ez az állapot krónikus izomfájdalommal jár (az érintett izmok látható károsodása nélkül), alacsonyabb fájdalomküszöböt okoz, és minden más fájdalmas rendellenességnél nagyobb mértékben növeli a depresszióra való hajlamot.

Sajnos a fájdalommal küszködők közül sokan nem ismerik föl a fáj­dalom és a depresszió közötti összefüggést: a depressziós páciensek fele kizárólag testi tüneteiről beszél háziorvosának. Olyanok is vannak, akik kínosnak érzik, hogy depressziójukról beszéljenek. Ez igen sajnálatos, mivel mindkét állapotnak számos olyan kezelési lehetősége van – az anti­depresszánsoktól kezdve a relaxációig -, amely a másikra is kedvezően hat. Ha úgy gondolja, hogy depressziós, az alábbi módszerek is segíthet­nek megbirkózni vele – s talán fájdalma is enyhül.

Beszéljen róla! Ha tudja, hogy hajlamos a depresszióra, már fájdalma kezelésének legelején mondja el orvosának. Ilyenkor a szakember segít­het megelőzni a fájdalom krónikussá válását azzal, hogy egyidejűleg a depresszióval is foglalkozik. Ez az információ befolyásolhatja azt is, hogy az orvos milyen kezelést választ: egyes antidepresszánsok például nem­csak a depresszió ellen igen hatékonyak, hanem a fájdalom ellen is.

Mozogjon! Már sokszor hallotta a tanácsot, hogy mozogjon. A test­mozgás a fájdalom enyhítésén kívül remek módszer a hangulat javítá­sára is: alkalmanként már 10-15 perc is elég lehet ahhoz, hogy jobb kedvre derüljön. Ennek az az oka, hogy a testmozgás során – akárcsak az antidepresszánsok szedésekor – nagyobb mennyiségben szabadulnak fel az agyban a hangulatot befolyásoló idegi ingerületátvivő anyagok, és fokozódik a szervezet természetes fájdalomcsillapítóinak, az endorfinoknak a termelődése. Míg a depresszió sok esetben akadályozza az alvást, a testmozgás elősegíti azt. Ráadásul egy 10 perces kocogás csök­kenti a stresszhormonok szintjét, és növeli a testhőmérsékletet, aminek nyugtató hatása van.

Ne gubózzon be! A fájdalom és a depresszió könnyen elszigetelheti az embert. Ha egy barátjával sétál, belép egy klubba vagy önsegítő csoportba, illetve önkéntesként segít valakin, az sokat javíthat a hangulatán.

A fájdalom és a depresszió kezelése

A fájdalomklinikák, illetve a fájdalomra specializálódott egyéb egészségügyi központok gyakran egyszerre kezelik a fájdalmat és a depressziót. Az alábbi módszerek például mindkét prob­lémán segíthetnek.

Antidepresszánsok. A triciklikus antidepresszánsok közül az amitriptilin a fájdalom és a depresszió ellen is jó, részben mert nyugtató hatású, és fokozza a noradrenalin és a szerotonin nevű idegi ingerületátvivő anya­gok szintjét; ugyanilyen hatású az újabb antidepresszánsok közé tartozó venlafaxin is.

Pszichoterápia. A beszélgetős terápia hasznos lehet abban, hogy az ember összefüggést találjon fájdalma, depressziója és egyéb nehézségei, például magánéleti vagy munkahelyi problémái között. A beszélgeté­sek során a pszichológus segíthet olyan módszereket találni, amelyektől jobban érezheti magát.

Kognitív viselkedésterápia. A pszichoterápiának ezzel a változatával megtanulható, hogyan lehet megváltoztatni a – fájdalmat és depressziót fokozó – negatív gondolkodási mintákat.

Alvás. A depresszió egyik tipikus jele a túl sok vagy olykor a túl kevés alvás. A jó alvás nem űzi el ugyan a fájdalmat vagy a depressziót, de azért nagyon sokat segíthet abban, hogy jobban érezze magát. Bármilyen csá­bítónak tűnik is a lehetőség, hagyja ki a napközbeni szundikálásokat, és csökkentse a dohányzást, valamint az alkohol- és koffeinfogyasztást. Tegye rendszeresebbé alvási szokásait, igyekezzen mindennap ugyanab­ban az időpontban fölkelni és lefeküdni. A kitűzött cél nyolc óra zavarta­lan alvás legyen minden áldott éjjel.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.