Fogyás és egészség

Mennyi sót használjunk? Hipertónia és megelőzése

Mindenekelőtt tekintsünk át olyan adatokat, me­lyek szerint a sófogyasztásnak szerepe lehet a hipertó­nia keletkezésében! A Távol-Keleten már 2000 évvel ezelőtt, Európában csak a századfordulón szereztek ilyen tapasztalatokat. Később tudományos közlemé­nyek számoltak be arról, hogy a világtól elzárt olyan közösségekben, ahová a konyhasót nem tudták bevin­ni, nem használták, s így csak táplálékuk alacsony só-, ill. nátriumtartalmának megfelelő mennyiséget fogyasztottak, nem fordult elő magas vérnyomás.

Ezt persze lehetett volna még a civilizációs életkörülmé­nyek hiányával is magyarázni, de találtak olyan hason­ló körülmények között élő tengerparti törzseket, ame­lyek tengervízzel főztek, s köztük már a hipertónia nem volt ritkaság. Az ún, civilizált országokban gyakori a hipertónia, a lakosság 15-25%-ának magas a vérnyomása.

A civilizált országok sófogyasztása is magasabb, becslések szerint napi 10 gramm NaCl körül van, mely 4 gramm nátriumnak felel meg. Ezt azért fontos megemlíteni, mert valójában nem a konyhasó, hanem az esetek nagyobb részében a nátri­umtartalom felelős a vérnyomás emelkedéséért.

Becsült adatokról van szó, melyek a forgalmazott konyhasó mennyiségéből és az élelmiszerek megközelí­tőleg ismert konyhasó-tartalmából állhatnak össze, de nem vesznek figyelembe olyan tényeket, mint a kony­hatechnológiai eljárások során bekövetkező akár 50%-os só veszteség, illetve egyes élelmiszerek igen magas sótartalma.

Élelmiszerek sótartalma

Nem eléggé köztudott, hogy a szalámikban, kolbászokban, sajtokban és a kenyérfé­leségekben nagyon sok só van, ezek pedig mindennapi ételeink közé tartoznak. Így magas sófogyasztásunk nem is elsősorban a hozzáadott sóból, hanem három­negyed részben az élelmiszereinkből származik. Sokan nem is gondolják, hogy mennyi sót fogyasztanak el sós sütemények, sós mogyoró, sózott burgonyaszirom, a legtöbb fűszerkeverék, a különböző sonkák, csül­kök, szalonnák fogyasztása során.

Ugyanakkor sokan rendszeresen, sokszor kóstolás nélkül külön is sózzák ételeiket, és erre már gyermekkorban rászoknak. Szerencsére a sós íz érzése nem velünk született, hanem szerzett, sőt változtatható tulajdonságunk. Vizsgálatok szerint a sózás csökken­tése, különböző adatok szerint három hét, de legkésőbb öt hónap után megváltoztatja az íz érzést, és ezután alacsonyabb sótartalmú étel is megfelelően sósnak érzik.

Sóérzékenység

Ez is arra utal, amit állatkí­sérletek is igazoltak, hogy ugyanis vannak sóérzékeny és nem sóérzékeny egyének, és a sóérzékenyek válnak inkább hipertóniásokká. Mivel szerencsére a lakosság többsége nem sóérzékeny, ezért országos mértékben a sófogyasztás és a hipertónia összefüggése nehezen mutatható ki. Az állatkísérletek azt bizonyították, hogy sóetetéssel csak a patkányok egy része vált hipertóniássá. Ha ezeket az állatokat beltenyészetben tovább szaporították, akkor több nemzedék után só hatására már minden állat hipertóniássá vált.

Az is kiderült, hogy a hipertónia hajlamot a vese közvetíti. Ilyen állatok veséjének átültetése nem sóérzékeny patkányokba azokban is hipertóniát hozott létre. A vese működésétől függ, hogy a vérből kiválasztott nátriumból mennyi marad vissza a szervezetben. Ez egyénileg különbözhet, de előre nehéz megmondani, hogy a sóérzékenység kire érvényes és kire nem. Mindenesetre a sóérzékenység hiánya magyarázhatja, hogy a megszokottan sós ételeket fogyasztók és az állandóan sótartót használók egy részénél nem alakul ki magas vérnyomás.

Mennyi sót használjunk?

Pontosabb vizsgálatokból az is kiderült, hogy a hipertóniások között több a sóérzékeny, más szóval hipertóniájuk keletkezésében sófogyasztásuknak (is) van szerepe. Hipertóniások és normális vérnyomásúak reagálását vizsgálták az ételeikhez adott napi 4 gramm só hatására 12 hétig egy angol tanulmányban. Azt tapasztalták, hogy mindkét csoportban emelkedett a vérnyomás, de statisztikailag szingnifikáns (bizonyít­hatóan magasabb értékű) emelkedés csak a magas vérnyomású csoportban volt kimutatható.

A normális étrendre való visszatérés után kálium adása mellett csökkent a vérnyomás, majd a kálium elhagyása után csak a hipertóniás csoportban emelkedett újra. Ez is azt mutatja, hogy a hipertóniások között több volt a sóérzékeny; de a kísérlet arra is utal, hogy a káliumnak a nátriummal ellentétes szerepe lehet a magas vérnyo­másban.

Egy másik vizsgálat keretében mérsékelt hipertóniá­sokat vizsgálva számukra azt a tanácsot adták, hogy 2 hétig ne sózzák az ételeiket, és kerüljék az erősen sós ételeket, majd ezt a szokásukat fenntartva, kísérleti céllal két csoportra osztották őket: az egyik csoport kb. 2 gramm nátriumot tartalmazó tablettákat, a másik csoport, hasonló ízű „üres” (placebo) tablettákat kapott nyolc hétig felváltva.

Az ilyenkor szokásos összehasonlító vizsgálatok szerint közben az orvosok sem tudták, ki szedi éppen a nátriumtablettát és ki a placebót, hogy a vérnyomás mérésénél ez a tény ne befolyásolja őket. Négy hét után a sószegény étrenden lévő, de nátriumtabletta kiegészítést kapó egyének vérnyomása 7 Hgmm-rel volt átlagosan magasabb, mint az üres tablettákat kapóké. Miután a hozzáadott nátriummennyiség nem volt nagymértékű, a vizsgálat arra is jó példa volt, hogy a továbbra is csak külön sózás nélkül étkezők vérnyomása alacsonyabb ma­radt, tehát egy ilyen rendszabály betartása is már kedvezően befolyásolhatja a hipertóniások vérnyo­mását.

Fontos a kálium

A nátrium és a kálium a szervezetben szoros kapcsolat­ban áll egymással, hiszen mindkettő a testfolyadékok alkotórésze. A sejtek közti folyadékokban a nátrium, a sejtekben a kálium dominál. Legfőbb nátriumforrá­sunk a konyhasó, melyet mesterségesen adunk étele­inkhez, vagy az élelmiszeripar, tartósítóipar építi be táplálékunkba. A kálium ezzel szemben sok tápanya­gunk természetes alkotórésze, így normális táplálkozás mellett káliumhiány alig fordul elő

Ugyanakkor egészséges emberben táplálkozással történő kálium túladagolással alig találkozunk. A legtöbb káliumot tartalmazó növényi élelmiszereket fogyasztó vegetári­ánusok a hipertónia szempontjából igen előnyös hely­zetben vannak: a magas káliumbevitel miatt kevesebb közöttük a magas vérnyomású beteg, ugyanakkor növényi eredetű táplálkozással a kálium és nátriuma­rány is eltolódik a kálium javára.

Nátrium vagy kálium?

Az is felmerült ezek után, hogy a nátrium vagy a kálium fogyasztása fontosabb-e a magas vérnyomás keletkezése, befolyásolása szempontjából. A sóérzékeny egyéneknél valószínűleg a nátrium, általában pedig az mondható, hogy a kettő aránya a fontos, bár egyes adatok szerint a fiatalok közt így a hipertónia keletkezésében a káliumnak, idősek közt pedig a nátriumnak van fontosabb szerepe.

Van vizsgálat arra vonatkozóan is, hogy hat héten keresztül jelentősen korlátozott konyhasó fogyasztás mellett csak mérsékelten csökkent a hipertóniások vérnyomása, de kálium hozzáadásával ez a hatás jelentősen fokozható volt. A napi káliumszükséglet eléggé egybehangzó vélemény szerint 3 gramm körül van; káliumhiányos állapot egyoldalú étrendek, fogyó­kúrák során fordulhat elő. Ilyenkor a kálium pótlására feltétlenül ügyelni kell.

Egyidejűleg a nátriumbevitel csökkentésének és a kálium pótlásának módja lehet a hazánkban konyhasó helyett használható, ízében azt megközelítő „Csökkentett nátriumtartalmú só”, me­lyet 1/2 kg-os csomagolásban, üzletekben forgalmaz­nak. Ez 60% nátriumkloridot és 40% káliumkloridot tartalmaz.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.