Fogyókúra tudástár

Miért kell kezelni az elhízást?

Kit kell kezelni?

A kezelés részben az elhízás típusától függ, orvosi szem­pontból az alma típusú elhízásban szenvedők igényelnek ke­zelést. Másrészt nagyobb a kezelés szükségessége, ha az elhízás mellett más rizikófaktorok, betegségek is fennállnak.

Alma típusú elhízás

Az alma típusú elhízás szív- és érrendszeri, valamint daga­natos megbetegedésekre egyaránt hajlamosít. Ezen betegségek kialakulásában kockázati tényezőként, orvosi nyelven szólva rizikófaktorként szerepel az alma típusú elhízás, szemben a körte típusú elhízással, melynél szövőd­ményként „csak” a visszeresség fordul elő.

Alma típusú az elhízás, ha a haskörfogat férfiaknál 102, illetve nőknél 88 cm felett van, de pontosabban meghatároz­ható, ha a csípőkörfogatot is lemérjük, amelynek értéke a has- és csípőkörfogat hányadosa. Ez férfiaknál 0,9, nőknél 0,8 felett van. Az alma típusú elhízásnál a zsír jelentős része a hason belül a zsigerek, a belek között helyezkedik el. Ezek a hasi zsírsejtek kedvezőtlen anyagcsere hatású anyagokat termelnek. Ezért a hasi típusú elhízottakat kell elsősorban – lehető­leg orvos bevonásával – kezelni.

Alma és körte alak

Nagy kardiometabolikus kockázatú egyén

A kardiometabolikus kifejezés arra utal, hogy a szív- és ér­rendszeri megbetegedéseken túl az anyagcsere-betegsé­gek (pl. cukorbetegség) is igen magas kockázatot jelente­nek az életkilátásaink szempontjából. A szív- és érrendszeri betegségek megelőzésére a külön­böző rizikófaktorokkal foglalkozó orvosi társaságok nemzet­közi szinten közös irányelveket, ún. konszenzust hoztak lét­re, annak érdekében, hogy hasonló elvek szerint kezeljék a betegeket, így az elhízott betegeket is.

Betegségmegelőzés

Magyarországon 2003 óta már a III. Magyar Konszenzus Konferencia zajlott le a szív- és érrendszeri betegségek megelőzéséről, összesen 15 orvosi társaság részvételével. Az itt kialakított irányelvek segítségével az orvosok a kon­szenzus alapján elvégzik a betegek kockázatbesorolását.

Erre azért van szükség, mert a magas koleszterinszint, a ma­gas vérnyomás, vagy az elhízás kezelése kapcsán elérendő érték, az ún. célérték nemcsak a laborlelettől vagy testsúlyki­logrammtól függ, hanem attól is, hogy milyen az illető sze­mély teljes szív- és érrendszeri rizikója, vagyis, hogy milyen betegségek és rizikófaktorok és milyen kombinációban vannak jelen.

Az utóbbi években azonban jogosan merült fel az, hogy az elhízás legalább ilyen komoly, elsőrendű rizikófaktor. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a tíz legsúlyo­sabb betegség közé sorolja az elhízást, csakúgy, mint a cu­korbetegséget (diabétesz) is, melynél a diabéteszben szen­vedők 80%-a az elhízása következtében lesz beteg. Ezen kí­vül sok más rizikófaktor is van (egy orvosi összefoglalóban 240 ilyet gyűjtöttek össze).

Ezek a rizikófaktorok nemcsak szívbetegségre, hanem anyagcsere-betegségekre (pl. diabéteszre) is hajlamosíta­nak, ezért összefoglaló néven szív- és anyagcsere, azaz kardiometabolikus rizikófaktoroknak nevezik őket. A kardiometabolikus kockázat jogosan került előtérbe, mert túl egyszerű és pontatlan a kockázat megítélésében csak a korra, nemre, dohányzási szokásokra, koleszterin- és vérnyomás-értékekre támaszkodni.

Rizikófaktorok

A hagyományos (tradicionális) rizikófaktorok közé sorol­tuk a hasi típusú elhízást, a magas vérnyomást (hipertónia), a magas koleszterin- és triglicerid-szintje, a magas ún. LDL-koleszterin-szintet, a védőfaktor HDL-koleszterin ala­csony vérszintjét és a dohányzást. Az egyéb kockázati tényezők közül megemlíthető a magas húgysavszint, vala­mint a prediabétesz, vagyis a cukorbetegség előállapota állapot.