Reumás ízületi gyulladás: lángoló ízületek (esettanulmány)
A reumatoid artritisz gyulladással járó ízületi megbetegedés, amely általában több ízületet is érint. Sokkal kevésbé gyakori, mint az artrózis. Hazánkban a betegek száma 50 és 100 ezer között van, és háromszor annyi nőt érint, mint férfit. Bármely életkorban kialakulhat, de a leggyakrabban a 30 és 50 év közöttiek esetében fordul elő.
Artrózis kontra reumatoid artritisz
- Életkori megoszlás. A reumás ízületi gyulladás általában 30 és 50 éves kor között jelentkezik, de bármely életkorban előfordulhat. Az artrózis a középkorúak és az idősek betegsége, amely ritkán alakul ki 45 éves kor előtt.
- A panaszok lokalizációja. A reumásgyulladás okozta tünetek gyakran szimmetrikusan jelentkeznek, azaz például mindkét csuklót érintik. Az artrózis esetében ez ritka.
- A betegség kialakulásának sebessége. A reumás ízületi gyulladás az esetek mintegy 20 százalékában hirtelen alakul ki néhány hét vagy hónap leforgása alatt. Az artrózis lassan fejlődik ki, a porc elfajulása általában több évig tartó folyamat.
- A betegség kiterjedése. A reumás ízületi gyulladás kívül más szerveket is érint kimerültséget lázat vérszegénységet és fogyást okoz.
- Az érintett ízületek. A reumatoid artritisz általában több ízületet érint pl. a csuklót (ez szinte tett), az ujjakat a könyököt, a nyakat. Időnként az ujjízületeket is érinti, de ritkán károsítja a könyököt és a vállat.
- A kéz érintettsége. A reumás ízületi gyulladás a kézfej ízületei közül sokat érint, de általában megkíméli az ujjvégi ízületeket. Az artrózis esetében ez épp fordítva van.
Mi a reumás ízületi gyulladás?
A tudományosan rheumatoid arthritis néven ismert kór szisztémás betegség, ami azt jelenti, hogy nemcsak az ízületeket támadja meg, hanem az ereket, a szívet, a bőrt, az izmokat és más szerveket is. A betegek többségének mindennapos fájdalommal
és merevséggel kell megküzdenie, amelyek váltakozva fokozódnak és enyhülnek. Az érintettek jobb és rosszabb napokról, hetekről vagy hónapokról, tartós szorongásos és reménytelen időszakokról számolnak be. A jelen könyvben bemutatott segítség abban áll, hogy az érintettek megtanulják, hogyan legyenek úrrá betegségükön, és vegyék kezükbe életük irányítását.
Valójában mi is a betegségünk?
A reumás ízületi gyulladást gyakran összekeverik az ízületi kopással, az artrózissal, ami komoly problémákat okozhat, mivel e két betegséget meglehetősen eltérő módon kell kezelni.
Artrózis bármilyen porccal rendelkező ízületet érinthet, a szabadon mozgó ízületeket, pl. a térdet éppúgy, mint a korlátozott mozgást lehetővé tévő porcos ízületeket, pl. a csigolyákat. A reumás ízületi gyulladás ezzel szemben a szabadon mozgó ízületek betegsége, az ízületet bélelő savós hártyából indul ki. Amint az érintett ízület gyulladásba jön, jelentkeznek a jellegzetes tünetek: az ízület forró, duzzadt, merev és fájdalmas.
Míg az artrózis az ízületekre korlátozódik, a reumás ízületi gyulladás szisztémás betegség, amely a szervezet egészét támadja, többek között az ereket, a szemet és a szívet.
Mi okozza a reumás ízületi gyulladást?
A krónikus gyulladás kóroka ismeretlen, feltételezik azonban, hogy a betegség kialakulásáért az immunrendszer hibája is felelős. A pikkelysömörhöz, lupushoz, szklerózis multiplexhez és az 1. típusú cukorbetegséghez hasonlóan autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet immunrendszere hibásan a saját egészséges szöveteit támadja, mintha azok idegen betolakodók lennének.
A változások feldolgozása - egy reumás esettanulmánya
„18 éves koromban azonban bekövetkezett az első néhány sérülésem. Az orvosoknak nem sikerült kideríteniük a valódi okokat. A tüsszentéstől például szó szerint meghúzódott a térdinam!” – meséli Stephen.
22 éves koráig küzdött a sérülésekkel; valahányszor sikerült elérnie egy bizonyos szintű edzettséget, újból megbetegedett, és ezt követően sosem tudort visszajutni ugyanarra a szintre. Néhány hónapig egész jól ment az edzés, és elég sikeres voltam a versenyzésben, de valahogy nem tudtam visszajutni a megszokott szintemre, arra, amire vágytam” -emlékezik vissza Stephen.
Aztán 28 évesen egyik reggel felébredtem, és nem tudtam megmozdulni. Heves fájdalom kínzott, a testem bal oldala csúnyán feldagadt, és vörös kiütések jelentek meg a bőrömön. Azonnal elmentem az orvoshoz, aki vérvizsgálatra küldött.”
Reumás ízületi gyulladást állapítottak meg, és Stephennek
három hétre be kellett feküdnie a kórházba, hogy további vizsgálatokat végezzenek és megfigyelés alatt tartsák. Kórházi tartózkodása után hathetente a reumatológiára kellett járnia hat hónapig, ahol megpróbáltak rájönni, mi is történik vele valójában.,.Továbbra is hánytam, és kelések jelentek meg a testemen – az orvosok azt hitték, hogy ez a gyógyszerek mellékhatása.”„A közhiedelem szerint az ízületi gyulladás az idős emberek betegsége, és akkoriban én sem gondoltam másképp” – mondja Stephen. „Egyszerűen nem hittem a fülemnek, mit beszélnek a reumatológusok, és képtelen voltam elhinni, hogy ízületi gyulladásom van.”
1993-ban kikerült a kórházból, és háromféle gyógyszert kezdett szedni: piroxicamot, szulfaszalazint és naproxent. Már önmagában ez sem ment könnyen Stephennek, aki mindig is gyógyszerellenes volt, utált bevenni bármilyen tablettát, és büszke volt állóképességére.
„Az ezt követő három évet úgy jellemezhetném legjobban, hogy nagy zűrzavarban éltem -mondja Stephen. – Nem tudtam folytatni a befektetői tanácsadói munkámat, és majdnem minden hónapban fellángolt a betegségem. A közbeeső időszakokban viszont valahogy hihetetlennek tűnt, hogy ízületi gyulladásban szenvedek, mivel tökéletesen fittnek és egészségesnek látszottam.”
Betegsége első évében Stephennek a feleségével együtt vissza kellett költöznie az anyósához, hogy segítséget kapjon a problémák megoldásában. „Olyan volt az életem, mint egy kirakójáték, amelynek szétszórták a darabkáit – szanaszét hevertek, nem volt két olyan dolog, ami összepasszolt volna” – emlékszik vissza.
Stephen korábban már kapcsolatba lépett az Arthritis Care (ízületi betegeket gondozó) szervezettel, hogy többet megtudjon betegségéről, és el is látták információval. Olyan erős dac volt benne, hogy eleinte egyáltalán nem akarta tudomásul venni a tényeket, ezért a felvilágosító füzeteket kidobta a szemétbe. Az Arthritis Care azonban újra felvette vele a kapcsolatot, és meggyőzte, hogy vegyen részt egyik tanfolyamukon.
„Hála istennek elmentem. A tanfolyamon találkoztam egy oktatóval, aki meghallgatott, és tényleg érdekelte a múltam, a sportolói előéletem és az, hogyan érint, hogy nem folytathatom a sportolást. Mindenben talált kifogásolnivalót: amit önmagamról hittem, ahogyan az ízületi gyulladásomat felfogtam, és ahogyan kezelni próbáltam. Nem figyeltem oda az étrendemre és az alvási szokásaimra, és rögeszmésen foglalkoztatott a mozgáskorlátozottságom.”
Stephen csak ezután kezdte elfogadni, hogy az ízületi gyulladás az élete részévé vált. „Őszintén bevallom, addig a pontig minden reggel azzal a reménnyel keltem fel, hogy a betegség eltűnt.” Élete igazi fordulóponthoz érkezett.
„Azt tudtam a legnehezebben elfogadni, hogy az ízületi gyulladás immár az életem elválaszthatatlan része – emlékszik vissza. -Ahelyett, hogy tovább küzdöttem volna ellene, el kellett fogadnom és a magaménak vallanom, s ma már tudom, hogy ettől még ugyanaz az ember maradtam. Ha pihennem kell, akkor egyszerűen lefekszem, és kész. Nem mardosom magam többé emiatt. Amióta ez világossá vált számomra, rengeteget javult a helyzet.”
Amikor úgy érezte, hogy már továbbléphet, még többet akart megtudni az ízületi gyulladásról és a betegség által okozott mozgáskorlátozottságról.
„Nem figyeltem az étrendemre, és rögeszmésen foglalkoztatott a mozgáskorlátozottságom.”
Ennek részeként új étkezési szokásokat vett fel, ami eleinte nagyon furcsa volt számára. ,,De úgy tűnt, beválik – ismeri be. – Elkezdtem elhagyni a búzából készült ételeket (teljesen felhagytam a kenyérevéssel), a tejtermékeket, a disznóhúst és mindent, ami savas. Amikor csak tehetem, rizstejet iszom, és mivel nem ehetek búzából készült gabonapelyhet, áttértem a zabkására. Az étrendem nagy részét tulajdonképpen a rizs, a brokkoli, a sárgarépa, a hal és a csirkehús teszi ki. Próbálok sok olajos húsú halat fogyasztani, pl. lazacot és makrélát.””
Az étrendi változtatások mellett Stephen rengeteg dolgot elsajátított az Arthritis Care oktatójától, többek között a relaxációt, a meditációt és a vizualizációt. Ez utóbbi olyan technika, amelynek segítségével elképzelünk egy szituációt, és végiggondoljuk annak pozitív és negatív aspektusait Például Stephen edzettebb akart lenni, de visszariadt attól, hogy elmenjen egy edzőterembe, hiszen valaha ő a legjobbak közé tartozott. ,,A szorongásom leküzdése érdekében elképzeltem tehát önmagamat, amint besétálok az edzőterembe, és átélem a helyzet jó és rossz oldalait. Amikor aztán a valóságban is megtettem, sokkal kevésbé bizonyult ijesztőnek, mivel korábban már megpróbáltam megbirkózni az esetlegesen rám törő szorongással.”
Elkezdett dolgozni az Arthritis Care-nél, és 34 éves korában az uIsten egyetemen elvégzett egy fogyatékosságokkal foglalkozó egyéves kurzust.
„Felkértek, hogy mentorként vegyek részt mozgáskorlátozottaknak szervezett személyiségfejIesztő kurzusokon. Hihetetlenül élveztem ezt a feladatot, hiszen edzőként működve kapcsolódhattam a sportolói múltamhoz”. Stephen jól tudta, ahhoz, hogy hivatásos edző lehessen, szüksége van valamilyen képesítésre. Sajnos az egyetemi kurzus, amelyet el szeretett volna végezni, túl drága volt számára, ezért el kellett vetnie az ötletet.
Továbbra is számon tartották azonban mint jó nevű atlétát, és egy alkalommal felkérték, hogy mondjon véleményt egy ígéretes fiatal sportolóról. Beleegyezett, de így vall a dologról: „Valójában szörnyű érzés volt, olyan, mint amikor az első autóvezetési órád
„Néha fájdalommal ébredek, de már két éve nem volt súlyosabb fellobbanása a betegségemnek.”
Olyan helyre készültem elmenni, ahol mindenki edzett és egészséges, én pedig 15 kilóval voltam nehezebb, mint amikor még versenyeztem. Már megbántam, hogy beleegyeztem a dologba, s amikor eljött az idő, úgy éreztem, újra szembekerülök az összes démonommal.”
Mindezek ellenére Stephen elvállalta a sportoló felkészítését, és egy év múlva a lány megnyerte az ír felnőtt távolugró-bajnokságot. Stephen megváltozott, és ezt mások is észrevették. Edzői képességeit országos szinten is elismerték, és felkérték, legyen az ír nemzeti ugróvalogatott edzője.
Stephen arra kéri a keze alatt dolgozó sportolókat, hogy képzeljék a lelki szemük elé azt, ahogyan kimennek egy nagy pályára, ahol erős ellenfelek várnak rájuk. „Ez óriási segítséget jelent számukra a jelentős eseményekre való felkészülésben. Segít leküzdeni az idegességüket, növeli az önbizalmukat, és jelentősen javítja a technikájukat. Különösen azoknál válik be, akik sérüléssel bajlódtak. Komolyan hiszek az elme erejében” – mondja.
„Évekkel ezelőtt ha valaki azt mondta volna nekem, hogy ízületi gyulladásom lesz, kinevettem volna. De megtörtént. Semmit sem tehettem, és rengeteget sírtam, szitkozódtam és kapálóztam ellene. Aztán ha később valaki azt állította volna, hogy visszatérek a sporthoz, de már mint edző, ezt sem hittem volna el. Az pedig, hogy a válogatott edzője lehetek, teljesen elképzelhetetlennek tűnt volna.”
„Tulajdonképpen alig várom, hogy kiderüljön, mi következik még. Az életem hihetetlen változásokon ment keresztül.”
Két évvel ezelőtt Stephennek sikerült ösztöndíjat szereznie arra a szakra, amelyet el szeretett volna végezni, és nemrég meg is szerezte a képesítését.
Mostanában saját edzői vállalkozását építi, s olyan emberekkel foglalkozik, akiknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy betegségük után visszatérhessenek a munkájukhoz. Emellett az Arthritis Care megbízásából motivációs beszélgetéseket vezet.
„Az ízületi gyulladásom mára már nagyon jól karbantartható. Megtanultam meditálni, amit naponta gyakorolok, és átalakítottam az étrendemet, hogy jobban megfeleljen a szervezetem szükségleteinek. Még mindig szedem a naproxent, néha fájdalommal ébredek, de már két éve nem volt súlyosabb fellobbanása a betegségemnek. Mindez az életmódomnak köszönhető: már nem okoz számomra stresszt az ízületi gyulladás, és ami lényeges, számíthatok a feleségem és a családom szerető támogatására.”
Reumás ízületi gyulladás célpontja
Ez az autoimmun támadás az ízületi belhártyát veszi célba, gyulladást okozva, melynek tünetei, hasonlóan az ízületi gyulladás más típusaihoz, fájdalom, melegség, merevség és duzzanat. A reumás ízületi gyulladást az különbözteti meg a többi gyulladásos kórképtől, hogy a gyulladt ízületi belhártya az ízület súlyos károsodását okozhatja, és hogy a folyamat más szervekre is átterjedhet. E pusztító folyamatnak már szerencsére gátat lehet vetni a legújabb betegségmódosító gyógyszerekkel, amelyek semlegesítik az immunrendszernek a test saját szöveteit támadó elemeit.
A kutatóknak sikerült azonosítaniuk bizonyos kockázati tényezőket, amelyek egyes embereket másoknál hajlamosabbá tesznek a reumás ízületi gyulladásra. E kockázati tényezők közül a legfontosabbak a genetikai adottságok.
Az öröklődés szerepe
A reumás ízületi gyulladásban szenvedők valószínűleg öröklik a betegségre való hajlamot, amit több különböző gén határoz meg. A betegség súlyossága is ezektől függ. Nem meglepő, hogy többnyire olyan génekről van szó, amelyek az immunrendszer működését irányítják.
Például a reumás ízületi gyulladásos betegek kb. 65%-a rendelkezik egy genetikai markerrel, az ún. HLA-DR4-gyel, amely fehérvérsejtjeik felszínén helyezkedik el. A fehérvérsejtek jelentős szerepet játszanak a szervezet fertőzések elleni küzdelmében, így ez a fehérje valahogyan „becsaphatja” a fehérvérsejteket, ezért fordulnak a szervezet saját szövetei ellen.
Hiányzó láncszem
Az olyan személyek esetében, akik rendelkeznek ezzel a genetikai markerrel, súlyosabb a reumás ízületi gyulladás lefolyása, ugyanakkor közülük minden negyediknél egyáltalán nem jelentkezik a betegség, ami azt mutatja, hogy az „RA gének” megléte önmagában még nem elegendő a betegség kialakulásához. A kutatók úgy vélik, még valaminek jelen kell lennie ahhoz, hogy a reumás ízületi gyulladás kialakuljon az arra hajlamos emberekben.
A kutatók majdnem egy évszázada keresnek összefüggést több tucat kórokozó és a reumás ízületi gyulladás kialakulása között. A baktériumok hosszú ideig előkelő helyen szerepeltek a gyanúsítottak listáján. Úgy okoskodtak, hogy mivel pl. a baktériumok okozta Reiter-szindróma is járhat ízületi gyulladással, a baktériumoknak közük lehet a reumás ízületi gyulladás kialakulásához is.
1912-ben egy amerikai reumatológus azt állította, hogy ha a mandulában, ínyben, fogakban vagy epehólyagban kialakult helyi fertőzésekből származó bakteriális toxinok a véráram útján az ízületekbe kerülnek, ott reumás ízületi gyulladást okozhatnak. Ez a „góc” elmélet nem bizonyult helytállónak, viszont a következő harminc évben a szerencsétlen RA-betegeknek kivették a manduláját, vagy kihúzták az összes fogát, remélvén, hogy ezzel megakadályozzák a betegség előrehaladását.
Hogy kiderítsék, fertőző-e a reumás ízületi gyulladás, a kutatók 1950-ben a betegek ízületeiből folyadékot szívtak le, amit befecskendeztek egészséges önkéntesek ízületeibe. Egyikükben sem alakult ki a betegség, ami döntő bizonyíték volt arra, hogy a reumás ízületi gyulladás nem fertőző betegség.
Az elmúlt néhány évben a vírusok kerültek a figyelem középpontjába. Az egyik fő gyanúsított már több mint egy évtizede a mononukleózist (mirigylázat) okozó Epstein-Barr-vírus. Kiderítették, hogy egyes, a betegségre hajlamos emberek – azok, akikben a reumás ízületi gyulladással összefüggésbe hozott három gén bármelyike jelen van – rendellenes immunválaszt adnak az Epstein-Barr-vírus okozta fertőzésekre.
Sok kutató továbbra is meg van győződve arról, hogy különféle fertőzések kiválthatják ezt az ízületi betegséget, bár még egyetlen kórokozóról sem derült ki, hogy közvetlen kapcsolatban volna a betegséggel.
Az ösztrogén szerepe
A nők sokkal hajlamosabbak az autoimmun betegségekre, mint a férfiak, s ez alól a reumás ízületi gyulladás sem kivétel: az érintettek háromnegyede nő, ezért a kutatók az ösztrogén-hormont gyanúsítják. A „hajlamosító génekkel” együttműködve az ösztrogén lökést adhat a betegség kialakulásának, ezért az olyan nők esetében, akik öröklik a géneket, nagyobb valószínűséggel kialakul a betegség, míg az ugyanezekkel a génekkel rendelkező fivérük egészséges marad.
Szerző: Griffel Tibor
Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.