Ízület

Reumás ízületi gyulladás: lángoló ízületek (esettanulmány)

A reumatoid artritisz gyulladással járó ízületi megbetegedés, amely általában több ízületet is érint. Sokkal kevésbé gyakori, mint az artrózis. Hazánkban a betegek száma 50 és 100 ezer között van, és háromszor annyi nőt érint, mint férfit. Bármely életkorban kialakulhat, de a leg­gyakrabban a 30 és 50 év közöttiek esetében fordul elő.

Artrózis kontra reumatoid artritisz

  • Életkori megoszlás. A reumás ízületi gyulladás általában 30 és 50 éves kor között jelentkezik, de bármely életkorban előfordulhat. Az artrózis a középkorúak és az idősek betegsége, amely ritkán alakul ki 45 éves kor előtt.
  • A panaszok lokalizációja. A reumásgyulladás okozta tünetek gyakran szimmetrikusan jelentkeznek, azaz például mindkét csuklót érintik. Az artrózis esetében ez ritka.
  • A betegség kialakulásának sebessége. A reumás ízületi gyulladás az esetek mintegy 20 százalékában hirtelen alakul ki néhány hét vagy hónap leforgása alatt. Az artrózis lassan fejlődik ki, a porc elfajulása általában több évig tartó folyamat.
  • A betegség kiterjedése. A reumás ízületi gyulladás kívül más szerveket is érint kimerültséget lázat vérszegénységet és fogyást okoz.
  • Az érintett ízületek. A reumatoid artritisz általában több ízületet érint pl. a csuklót (ez szinte tett), az ujjakat a könyököt, a nyakat. Időnként az ujjízületeket is érinti, de ritkán károsítja a könyököt és a vállat.
  • A kéz érintettsége. A reumás ízületi gyulladás a kézfej ízületei közül sokat érint, de általában megkíméli az ujjvégi ízületeket. Az artrózis esetében ez épp fordítva van.

Mi a reumás ízületi gyulladás?

A tudományosan rheumatoid arthritis néven ismert kór szisz­témás betegség, ami azt jelenti, hogy nemcsak az ízületeket tá­madja meg, hanem az ereket, a szívet, a bőrt, az izmokat és más szerveket is. A betegek többségének mindennapos fájdalommal

és merevséggel kell megküzdenie, amelyek váltakozva fokozód­nak és enyhülnek. Az érintettek jobb és rosszabb napokról, he­tekről vagy hónapokról, tartós szorongásos és reménytelen időszakokról számolnak be. A jelen könyvben bemutatott se­gítség abban áll, hogy az érintettek megtanulják, hogyan legye­nek úrrá betegségükön, és vegyék kezükbe életük irányítását.

Jegyezzük meg! Sok beteg állítja, hogy az ízületi merevség és fájdalom időjá­rás-változáskor súlyosbodik. Ez valószínűleg így is van. Klímakamrában végzett kutatások azt mutatják, hogy a betegek a légnyomás gyors süllyedésekor vagy a páratartalom hir­telen megemelkedésekor az ízületi merevség és a fájdalom fokozódását tapasztalják.

Valójában mi is a betegségünk?

A reumás ízületi gyulladást gyakran összekeverik az ízületi kopással, az artrózissal, ami ko­moly problémákat okozhat, mivel e két betegséget meglehető­sen eltérő módon kell kezelni.

Artrózis bármilyen porccal rendelkező ízületet érinthet, a szabadon mozgó ízületeket, pl. a térdet éppúgy, mint a korláto­zott mozgást lehetővé tévő porcos ízületeket, pl. a csigolyákat. A reumás ízületi gyulladás ezzel szemben a szabadon mozgó ízületek betegsége, az ízületet bélelő savós hártyából indul ki. Amint az érintett ízület gyulladásba jön, jelentkeznek a jelleg­zetes tünetek: az ízület forró, duzzadt, merev és fájdalmas.

Míg az artrózis az ízületekre korlátozódik, a reumás ízületi gyulladás szisztémás betegség, amely a szervezet egészét támad­ja, többek között az ereket, a szemet és a szívet.

Mi okozza a reumás ízületi gyulladást?

A krónikus gyulladás kóroka ismeretlen, feltételezik azonban, hogy a betegség kialakulásáért az immunrendszer hibája is fe­lelős. A pikkelysömörhöz, lupushoz, szklerózis multiplexhez és az 1. típusú cukorbetegséghez hasonlóan autoimmun betegség, ami azt jelenti, hogy a szervezet immunrendszere hibásan a sa­ját egészséges szöveteit támadja, mintha azok idegen betolako­dók lennének.

A változások feldolgozása - egy reumás esettanulmánya

Az észak-írországi Strabane-ben élő Stephen Magúi 16 évesen felállította a távolugrás új orszá­gos rekordját. A rendkívül tehet­séges fiatal atléta jó erőnlétnek örvendett, és rajongott választott sportágáért.

„18 éves koromban azonban bekövetkezett az első néhány sérülésem. Az orvosoknak nem sikerült kideríteniük a valódi oko­kat. A tüsszentéstől például szó szerint meghúzódott a térdinam!” – meséli Stephen.

22 éves koráig küzdött a sérü­lésekkel; valahányszor sikerült el­érnie egy bizonyos szintű edzettséget, újból megbetegedett, és ezt követően sosem tudort visszajutni ugyanarra a szintre. Néhány hónapig egész jól ment az edzés, és elég sikeres voltam a versenyzésben, de valahogy nem tudtam visszajutni a megszokott szintemre, arra, amire vágytam” -emlékezik vissza Stephen.

Aztán 28 évesen egyik reggel felébredtem, és nem tudtam megmozdulni. Heves fájdalom kínzott, a testem bal oldala csú­nyán feldagadt, és vörös kiütések jelentek meg a bőrömön. Azon­nal elmentem az orvoshoz, aki vérvizsgálatra küldött.”

Reumás ízületi gyulladást álla­pítottak meg, és Stephennek
három hétre be kellett feküdnie a kórházba, hogy további vizsgálato­kat végezzenek és megfigyelés alatt tartsák. Kórházi tartózkodása után hathetente a reumatológiára kellett járnia hat hónapig, ahol megpróbáltak rájönni, mi is törté­nik vele valójában.,.Továbbra is hánytam, és kelések jelentek meg a testemen – az orvosok azt hit­ték, hogy ez a gyógyszerek mel­lékhatása.”

„A közhiedelem szerint az ízü­leti gyulladás az idős emberek betegsége, és akkoriban én sem gondoltam másképp” – mondja Stephen. „Egyszerűen nem hit­tem a fülemnek, mit beszélnek a reumatológusok, és képtelen vol­tam elhinni, hogy ízületi gyulladá­som van.”

1993-ban kikerült a kórházból, és háromféle gyógyszert kezdett szedni: piroxicamot, szulfaszalazint és naproxent. Már önmagában ez sem ment könnyen Stephennek, aki mindig is gyógyszerellenes volt, utált bevenni bármilyen tablettát, és büszke volt álló­képességére.

„Az ezt követő három évet úgy jellemezhetném legjobban, hogy nagy zűrzavarban éltem -mondja Stephen. – Nem tudtam folytatni a befektetői tanácsadói munkámat, és majdnem minden hónapban fellángolt a betegsé­gem. A közbeeső időszakokban viszont valahogy hihetetlennek tűnt, hogy ízületi gyulladásban szenvedek, mivel tökéletesen fitt­nek és egészségesnek látszottam.”

Betegsége első évében Stephennek a feleségével együtt vissza kellett költöznie az anyósá­hoz, hogy segítséget kapjon a problémák megoldásában. „Olyan volt az életem, mint egy kirakó­játék, amelynek szétszórták a da­rabkáit – szanaszét hevertek, nem volt két olyan dolog, ami össze­passzolt volna” – emlékszik vissza.

Stephen koráb­ban már kapcsolatba lépett az Arthritis Care (ízületi betege­ket gondozó) szer­vezettel, hogy többet megtudjon betegsé­géről, és el is látták információval. Olyan erős dac volt benne, hogy eleinte egyálta­lán nem akarta tu­domásul venni a tényeket, ezért a felvilágosító füzeteket kidobta a szemétbe. Az Arthritis Care azonban újra felvette vele a kap­csolatot, és meggyőzte, hogy ve­gyen részt egyik tanfolyamukon.

„Hála istennek elmentem. A tanfolyamon találkoztam egy ok­tatóval, aki meghallgatott, és tény­leg érdekelte a múltam, a sporto­lói előéletem és az, hogyan érint, hogy nem folytathatom a sporto­lást. Mindenben talált kifogásolni­valót: amit önmagamról hittem, ahogyan az ízületi gyulladásomat felfogtam, és ahogyan kezelni pró­báltam. Nem figyeltem oda az ét­rendemre és az alvási szokásaim­ra, és rögeszmésen foglalkoztatott a mozgáskorlátozottságom.”

Stephen csak ezután kezdte elfogadni, hogy az ízületi gyulladás az élete részévé vált. „Őszintén bevallom, addig a pontig minden reggel azzal a reménnyel keltem fel, hogy a betegség eltűnt.” Élete igazi fordulóponthoz érkezett.

„Azt tudtam a legnehezeb­ben elfogadni, hogy az ízületi gyulladás im­már az életem elválaszthatat­lan része – emlékszik vissza. -Ahelyett, hogy tovább küz­döttem volna ellene, el kellett fogadnom és a magaménak valla­nom, s ma már tudom, hogy ettől még ugyanaz az ember marad­tam. Ha pihennem kell, akkor egy­szerűen lefekszem, és kész. Nem mardosom magam többé emiatt. Amióta ez világossá vált számom­ra, rengeteget javult a helyzet.”

Amikor úgy érezte, hogy már továbbléphet, még többet akart megtudni az ízületi gyulladásról és a betegség által okozott mozgás­korlátozottságról.

„Nem figyeltem az étrendemre, és rögeszmésen foglalkoztatott a mozgáskorlá­tozottságom.”

Ennek részeként új étkezési szokásokat vett fel, ami eleinte nagyon furcsa volt számára. ,,De úgy tűnt, beválik – ismeri be. – El­kezdtem elhagyni a búzából ké­szült ételeket (teljesen felhagytam a kenyérevéssel), a tejtermékeket, a disznóhúst és mindent, ami sa­vas. Amikor csak tehetem, rizs­tejet iszom, és mivel nem ehetek búzából készült gabonapelyhet, áttértem a zabkására. Az étren­dem nagy részét tulajdonképpen a rizs, a brokkoli, a sárgarépa, a hal és a csirke­hús teszi ki. Próbálok sok olajos húsú halat fogyasztani, pl. lazacot és makrélát.”

Az étrendi változtatások mellett Stephen rengeteg dolgot elsajátított az Arthritis Care okta­tójától, többek között a relaxáci­ót, a meditációt és a vizualizációt. Ez utóbbi olyan technika, amely­nek segítségével elképzelünk egy szituációt, és végiggondoljuk an­nak pozitív és negatív aspektusait Például Stephen edzettebb akart lenni, de visszariadt attól, hogy el­menjen egy edzőterembe, hiszen valaha ő a legjobbak közé tarto­zott. ,,A szorongásom leküzdése érdekében elképzeltem tehát önmagamat, amint besétálok az edzőterembe, és átélem a helyzet jó és rossz oldalait. Amikor aztán a valóságban is megtettem, sokkal kevésbé bizonyult ijesztőnek, mi­vel korábban már megpróbáltam megbirkózni az esetlegesen rám törő szorongással.”

Elkezdett dolgozni az Arthritis Care-nél, és 34 éves korában az uIsten egyetemen elvégzett egy fogyatékosságokkal foglalkozó egyéves kurzust.

„Felkértek, hogy mentorként vegyek részt mozgáskorlátozot­taknak szervezett személyiségfejIesztő kurzusokon. Hihe­tetlenül élveztem ezt a feladatot, hiszen edzőként működve kapcso­lódhattam a spor­tolói múltamhoz”. Stephen jól tudta, ahhoz, hogy hivatá­sos edző lehessen, szüksége van valamilyen képesítésre. Sajnos az egyetemi kurzus, amelyet el szeretett volna végezni, túl drága volt számára, ezért el kellett vetnie az ötletet.

Továbbra is számon tartották azonban mint jó nevű atlétát, és egy alkalommal felkérték, hogy mondjon véleményt egy ígéretes fiatal sportolóról. Beleegyezett, de így vall a dologról: „Valójában szörnyű érzés volt, olyan, mint amikor az első autóvezetési órád­

„Néha fájdalom­mal ébredek, de már két éve nem volt súlyosabb fellobbanása a betegségemnek.”

Olyan helyre készültem elmenni, ahol mindenki edzett és egészséges, én pedig 15 kilóval voltam nehezebb, mint amikor még versenyeztem. Már megbán­tam, hogy beleegyeztem a dolog­ba, s amikor eljött az idő, úgy éreztem, újra szembekerülök az összes démonommal.”

Mindezek ellenére Stephen el­vállalta a sportoló felkészítését, és egy év múlva a lány megnyerte az ír felnőtt távolugró-bajnoksá­got. Stephen megváltozott, és ezt mások is észrevették. Edzői ké­pességeit országos szinten is elis­merték, és felkérték, legyen az ír nemzeti ugróvalogatott edzője.

Stephen arra kéri a keze alatt dolgozó sportolókat, hogy kép­zeljék a lelki szemük elé azt, aho­gyan kimennek egy nagy pályára, ahol erős ellenfelek várnak rájuk. „Ez óriási segítséget jelent szá­mukra a jelentős eseményekre való felkészülésben. Segít leküzde­ni az idegességüket, növeli az ön­bizalmukat, és jelentősen javítja a technikájukat. Különösen azoknál válik be, akik sérüléssel bajlódtak. Komolyan hiszek az elme erejé­ben” – mondja.

„Évekkel ezelőtt ha valaki azt mondta volna nekem, hogy ízületi gyulladásom lesz, kinevettem vol­na. De megtörtént. Semmit sem tehettem, és rengeteget sírtam, szitkozódtam és kapálóztam elle­ne. Aztán ha később valaki azt állította volna, hogy visszatérek a sporthoz, de már mint edző, ezt sem hittem volna el. Az pedig, hogy a válogatott edzője lehetek, teljesen elképzelhetetlennek tűnt volna.”

„Tulajdonképpen alig várom, hogy kiderüljön, mi következik még. Az életem hihetetlen válto­zásokon ment keresztül.”

Két évvel ezelőtt Stephennek sikerült ösztöndíjat szereznie arra a szakra, amelyet el szeretett volna végezni, és nemrég meg is szerezte a képesítését.

Mostanában saját edzői vállal­kozását építi, s olyan emberekkel foglalkozik, akiknek segítségre van szükségük ahhoz, hogy betegsé­gük után visszatérhessenek a munkájukhoz. Emellett az Arthritis Care megbízásából mo­tivációs beszélgetéseket vezet.

„Az ízületi gyulladásom mára már nagyon jól karbantartható. Megtanultam meditálni, amit na­ponta gyakorolok, és átalakítot­tam az étrendemet, hogy jobban megfeleljen a szervezetem szük­ségleteinek. Még mindig szedem a naproxent, néha fájdalommal ébredek, de már két éve nem volt súlyosabb fellobbanása a be­tegségemnek. Mindez az élet­módomnak köszönhető: már nem okoz számomra stresszt az ízületi gyulladás, és ami lényeges, számít­hatok a feleségem és a családom szerető támogatására.”

Jegyezzük meg! A reumás ízületi gyulladás a test bármely szabadon mozgó ízületét megtámadhatja, de leggyakrabban a kezet, a csuklót, a vállat, a könyököt, a tér­det, a bokát és a lábfejet érinti.

Reumás ízületi gyulladás célpontja

Ez az autoimmun tá­madás az ízületi belhártyát veszi célba, gyulladást okozva, melynek tünetei, hasonlóan az ízületi gyulladás más típusaihoz, fájdalom, melegség, merevség és duzzanat. A reumás ízületi gyulladást az különbözteti meg a többi gyulladásos kórképtől, hogy a gyulladt ízületi belhártya az ízület súlyos károsodását okozhatja, és hogy a folyamat más szervekre is átterjedhet. E pusztító folyamatnak már szerencsére gátat lehet vetni a leg­újabb betegségmódosító gyógyszerekkel, amelyek semlegesítik az immunrendszernek a test saját szöveteit támadó elemeit.

A kutatóknak sikerült azonosítaniuk bizonyos kockázati té­nyezőket, amelyek egyes embereket másoknál hajlamosabbá tesznek a reumás ízületi gyulladásra. E kockázati tényezők kö­zül a legfontosabbak a genetikai adottságok.

Nem árt tudni! A reumás ízületi gyulladás által megtámadott összes ízület közel 90 %-a már a betegség első évében károsodik. Ha tehát már több éve szenvedünk a betegségben, vígasztalást jelenthet a tudat, hogy a folyamat valószínűleg már nem fog továbbterjedni.

Az öröklődés szerepe

A reumás ízületi gyulladásban szenvedők valószínűleg öröklik a betegségre való hajlamot, amit több különböző gén határoz meg. A betegség súlyossága is ezektől függ. Nem meglepő, hogy többnyire olyan génekről van szó, amelyek az immunrendszer működését irányítják.

Például a reumás ízületi gyulladásos betegek kb. 65%-a ren­delkezik egy genetikai markerrel, az ún. HLA-DR4-gyel, amely fehérvérsejtjeik felszínén helyezkedik el. A fehérvérsejtek jelen­tős szerepet játszanak a szervezet fertőzések elleni küzdelmé­ben, így ez a fehérje valahogyan „becsaphatja” a fehérvérsejte­ket, ezért fordulnak a szervezet saját szövetei ellen.

Hiányzó láncszem

Az olyan személyek esetében, akik ren­delkeznek ezzel a genetikai markerrel, súlyosabb a reumás ízü­leti gyulladás lefolyása, ugyanakkor közülük minden negyedik­nél egyáltalán nem jelentkezik a betegség, ami azt mutatja, hogy az „RA gének” megléte önmagában még nem elegendő a betegség kialakulásához. A kutatók úgy vélik, még valaminek jelen kell lennie ahhoz, hogy a reumás ízületi gyulladás kiala­kuljon az arra hajlamos emberekben.

A kutatók majdnem egy év­százada keresnek összefüggést több tucat kórokozó és a reumás ízületi gyulladás kialakulása között. A baktériumok hosszú ideig előkelő helyen szerepeltek a gyanúsítottak listáján. Úgy okoskodtak, hogy mivel pl. a baktériumok okozta Reiter-szindróma is járhat ízületi gyulladással, a baktériumoknak kö­zük lehet a reumás ízületi gyulladás kialakulásához is.

1912-ben egy amerikai reumatológus azt állította, hogy ha a mandulában, ínyben, fogakban vagy epehólyagban kialakult helyi fertőzésekből származó bakteriális toxinok a véráram út­ján az ízületekbe kerülnek, ott reumás ízületi gyulladást okoz­hatnak. Ez a „góc” elmélet nem bizonyult helytállónak, viszont a következő harminc évben a szerencsétlen RA-betegeknek ki­vették a manduláját, vagy kihúzták az összes fogát, remélvén, hogy ezzel megakadályozzák a betegség előrehaladását.

Hogy kiderítsék, fertőző-e a reumás ízületi gyulladás, a ku­tatók 1950-ben a betegek ízületeiből folyadékot szívtak le, amit befecskendeztek egészséges önkéntesek ízületeibe. Egyi­kükben sem alakult ki a betegség, ami döntő bizonyíték volt arra, hogy a reumás ízületi gyulladás nem fertőző betegség.

Az elmúlt néhány évben a vírusok kerültek a figyelem kö­zéppontjába. Az egyik fő gyanúsított már több mint egy évti­zede a mononukleózist (mirigylázat) okozó Epstein-Barr-vírus. Kiderítették, hogy egyes, a betegségre hajlamos emberek – azok, akikben a reumás ízületi gyulladással összefüggésbe ho­zott három gén bármelyike jelen van – rendellenes immun­választ adnak az Epstein-Barr-vírus okozta fertőzésekre.

Sok kutató továbbra is meg van győződve arról, hogy kü­lönféle fertőzések kiválthatják ezt az ízületi betegséget, bár még egyetlen kórokozóról sem derült ki, hogy közvetlen kapcsolat­ban volna a betegséggel.

Az ösztrogén szerepe

A nők sokkal hajlamosabbak az autoimmun betegségekre, mint a férfiak, s ez alól a reumás ízületi gyulladás sem kivétel: az érintettek háromnegyede nő, ezért a kutatók az ösztrogén-hormont gyanúsítják. A „hajlamosító génekkel” együttműköd­ve az ösztrogén lökést adhat a betegség kialakulásának, ezért az olyan nők esetében, akik öröklik a géneket, nagyobb való­színűséggel kialakul a betegség, míg az ugyanezekkel a gének­kel rendelkező fivérük egészséges marad.

Kutatási eredmények! Egy 2000- ben megjelent tanulmány alátámasztja, hogy az Epstein- Barr- fertőzések szerepet játszhatnak a reumás ízületi gyulladás egyes eseteiben. A göttingeni egyetem kutatói 55 reumás ízületi gyulladásos beteget hasonlítottak össze egészséges emberekkel, és azt találták, hogy a betegben kétszer olyan magas volt az Epstein- Barr elleni antitestek szintje, mint a többiekben. Ezenkívül 14 reumás ízületi gyulladásos betegben mutattak ki reaktiválódott Epstein- Barr fertőzést, míg az egészségesek közül senkiben sem. A genetikai hajlammal rendelkező nők immunrendszerét az ösztrogén érzékennyé teheti, s ezért bizonyos fertőzésekre reagálva az immunsejtek támadást intéznek a szervezet saját szövetei és a támadó mikrobák ellen.

Tibor Griffel

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.