• magas vérnyomás
• só

A konyhasóbevitel mérséklése

Már a század elején leírták, hogy a só megvonása csökkenti a vérnyo­mást, mégis csak az 50-es évek elején került erőteljesen előtérbe a nem sózott rizs-diéta (melynek igen alacsony a sótartalma) bevezetésére. Ez igen eredményes terápiának bizonyult akkor, mikor még nem álltak ren­delkezésünkre nagyhatású gyógyszerek.

Később a felfogás változott, mert a magas vérnyomás kezelésénél a vízhajtók bevezetése nagyon eredményes eljárásnak bizonyult, ugyanakkor a vízhajtós kezelés során a szervezetet nemcsak víz-, hanem sóvesztés (elsősorban káliumvesztés) is éri, így szükséges ennek pótlása. Az elvesztett sómennyiség pótlása vi­szont növeli a vízhajtók vérnyomáscsökkentő hatását.

A 90-es évek elején alakult ki az a ma is elfogadott álláspont, amely szerint a napi sóbevitelt kb. 2 g szintre kell levinni, tehát nem szükséges a teljesen sótlan étkezés bevezetése. Négy hétig tartó sószegény étrend alka­lmazása (gyógyszer nélkül) átlagosan 16 Hgmm-es szisztolés vérnyo­máscsökkenést eredményez.

A modern élet számos kellemetlen meglepetést tartogat a számunkra:

• A nyugati országokban már évtizedek óta – nálunk csak az utób­bi néhány évben – a nagy élelmiszer-áruházak és a gyorséttermek rohamos terjedése révén egyre nagyobb mértékben terjed az előre elkészített ételek árusítása, egyre kevesebb otthon készült friss ételt fogyasztunk. Ez a mo­dern élet egyik természetes következménye.
• Az előre elkészített ételek nagy mennyiségű sótartalommal rendelkeznek, így az ízesítésre használt só csökkentése csak látszólagos eredményt hoz.
• Idősebb emberek elvesztik ízlelési érzékenységüket a só iránt, és emiatt nagyobb mennyiségű sót raknak ételeikbe.
• Bizonyos üdítőital-féleségek (ásványvizek, üdítőitalok) megle­pően magas sókoncentrációt tartalmaznak.
• Kevesen tudják, hogy a nagy mennyiségben használt antacid-készítmények (gyomorsav-lekötő tabletták) egy része is magas sótar­talommal bír.
• Mindezekből láthatjuk, hogy nem is olyan egyszerű a mai világban a sószegény étrendet betartani.
• Milyen tanácsot ad egy amerikai orvosi biblia a háziasszonyoknak?
• Gyakran készítsünk és tálaljunk friss ételeket otthonunkban, ne az előre elkészítettet,
• ne tegyünk főzés közben sót az ételekbe, ne helyezzünk az asztalra sót,
• használjuk – a ma már kapható – rendkívül előnyös, nátrium szegény, de káliumban gazdag sót,
• kerüljük vagy minimalizáljuk a gyors ételeket, melyeknek igen magas a sótartalma,
• nézzük meg, milyen a nátriumtartalma az általunk használt sav­lekötő szereknek (Nilacid, Tisacid stb.).

Az üzletekben kapható egyéb sók

A közönséges konyhasó nátrium-kloridot tartalmaz, de emellett más só is fontos a szervezetünk számára.

A kálisó eleme a kálium. Magas vérnyomásban szenvedő betegeknél igen fontos, hogy alacsony nátriumsó-fogyasztás mellett magas legyen a kálisóbevitel. Ez különösen azon betegeknél fontos, akik a vérnyomás csökkentése érdekében vízhajtókat szednek. A vízhajtók törvényszerűen a vízzel együtt kiürítik szervezetünkből a nátriumot és a káliumot.

A nátri­umürítés hasznos dolog, azonban a káliumra a szervezetnek nagy szük­sége van, sőt a kálium önmagában is képes a vérnyomás csökkentésére. A másik érdekes megfigyelés, hogy adagolása csökkenti a hipertóniás betegeknél az agyi események vagy más érszövődmények kialakulását.

Rendszeres szedése gyógyszer formájában csak akkor indokolt, ha vízhajtókat szed a beteg. Vannak azonban magas káliumtartalmú pezs­gőtabletták, valamint a gyümölcsök és a bab is magas káliumtartalommal rendelkezik.

Javasolt még a magnézium- és a kalciumbevitel is hipertónia esetén, azonban eddig még meggyőző bizonyítékokkal nem rendelkezünk. Természetesen általában hasznos lehet ezen, sók bevitele, de most a kérdést csak a magasvérnyomás-betegség szemszögéből nézzük.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.