• baktériumok
• rák
• rákkeltő
• vírusok

Rákkeltő baktériumok és vírusok?

Amit az orvosok már régóta sejtettek, azt a mikrobiológu­sok a modern tudomány eszközeivel bebizonyították: egyes baktériumok és vírusok rákot okozhatnak, vagy legalábbis elősegíthetik a kialakulását. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fertőzések okvetlenül rákhoz vezetnének.

Bizonyos vírusok és baktériumok előidézhetik a test sejtjeinek irányíthatatlan szaporodását és ezzel a rákképződést. Több kórokozót is kapcsolatba hoztak a rák keletkezésével, például ilyen összefüggést feltételeznek vagy igazoltak az alábbi kór­okozók és betegségek között,

Ilyenek:

• humán papillomavirus (HPV) és méhnyakrák;
• Epstein-Barr-vírus és Hodgkin-kór, valamint Burkitt-limfóma;
• hepatitis B- és C-vírus és májrák;
• humán T-limfotróp vírus-I (HTLV-I) és felnőttkori T-sejtes leukémia;
• humán herpeszvírus-8 és különböző rákok, például Kaposi-szarkóma;
• Helicobacter pylori baktérium és gyomorrák.

Mi a baktérium- és vírusfertőzés?

A vírusoknak nincs saját anyagcseréjük, ezért szaporodásuk­hoz szükségük van egy anyagcserére képes gazdasejtre a szer­vezetben. A testbe jutó vírus hozzátapad a gazdasejthez, majd a sejtbe hatolva szétesik benne, és felszabaduló örökítő-anyaga révén fokozatosan átveszi a sejt anyagcseréjének irányí­tását – arra kényszerítve a gazdasejtet, hogy új vírusokat ter­meljen. Felborul a normális sejtciklus, és a gazdasejtben új vírusok keletkeznek, amelyek kiszabadulva újabb sejteket fertőznek meg.

A fertőzéseket nemcsak vírusok, de baktériumok is előidéz­hetik

Nem mindegyik baktérium veszélyes ugyanakkor az emberre nézve, ráadásul a veszélyes fajták sem mindig okoznak betegséget. Baktériumok a bőrön és a nyálkahártyákon az egészséges szervezetekben is jelen vannak, mi több, sok közü­lük fontos az ember számára, mint például a bélbaktériumok – sőt egyes „jó” baktériumok megakadályozzák, hogy a kór­okozók túlságosan elszaporodjanak a szervezetben. Olykor azonban ezek a „jó” baktériumok is kiválthatnak betegséget, máskor pedig kívülről behatoló baktériumok okozhatnak fertőzést – abban az esetben, ha az immunrendszer túlságosan gyenge a legyőzésükhöz.

Agresszív mikroorganizmusok

Az orvosok és kutatók becslései szerint a rákbetegségek 20 szá­zalékát világszerte fertőzések okozzák – Európában ez az arány 4-8 százalék lehet. A jelentős különbség oka, hogy a világ távo­labbi országaiban még mindig széles körben előfordul, sőt egyre gyakoribb a hepatitis B- és C-vírus-fertőzés, valamint az AIDS, azaz a HIV (humán immundeficienciavírus) okozta fertőzés. Persze az esetek túlnyomó hányadában a vírusfertőzés nem okoz rákot.

A fertőzések terjedése

A baktérium- és vírusfertőzések többféle módon terjedhetnek.

• Fertőzött személlyel való testi kontaktussal (pl. kézfogással, nemi úton), szennyezett étellel történő közvetlen érintkezés­sel vagy olyan tárgyak érintésével, amelyeken megtelepedtek a kórokozók.
• A levegőn át (cseppfertőzés útján), például köhögéssel vagy tüsszentéssel.
• Vérrel vagy vérkészítményekkel sérülések, műtétek kapcsán, vagy injekciós tűk többszöri használatával.

A szervezet védekezik

Ha testünkbe vírusok vagy baktériumok jutnak be, immun­rendszerünk védekezik: felmegy a lázunk, gyengék és étvágy­talanok leszünk, a betegség levertté tesz. A védekező rendszer azonban nem mindig vesz észre minden vírust és baktériumot, így azok néha évekig megbújnak a szervezetben anélkül, hogy bármilyen tünetet okoznának.

Mégis, vagy éppen ezért, a megbúvó vírusok emelhetik a rák kockázatát. Egyes vírusok vagy baktériumok tartósan meg­zavarják a sejtciklust: megakadályozzák a sejtek elhalását, és ellenőrizetlen sejtosztódást indítanak be, s ezzel nő a dagana­tok kialakulásának rizikója. Mindennek ellenére szerencsére ritka, hogy vírus- vagy baktériumfertőzések rosszindulatú rákot okozzanak.

Védőoltások keresése

A fertőzések veszélyének, így az általuk okozott rák kockázatá­nak csökkentésére a kutatók megfelelő védőoltások kifejleszté­sén dolgoznak. Már vannak imponáló eredmények, mint pél­dául a hepatitis B-vírus elleni védőoltás – ez a vírusfertőzés, ha krónikussá válik, májrákot okozhat.

Több éve rendelkezésre áll a humán papillómavirus (HPV) elleni vakcina is: ennek a vírusnak az egyes törzsei okozzák a méhnyakrákot, illetve idézik elő a méhnyakrák-megelőző állapotokat.

A HPV-család

A humán papillómavírus-családnak több mint 130 különböző törzse van. Ezek a bőr- és nyálkahártyasejteket támadják meg, és egyebek között ilyen vírusok okoznak jóindulatú szemölcsö­ket a kézen és a lábon, valamint a száj-garat üregben és a nemi szerveken.

A HPV-fertőzés nagyon gyakori, s többnyire nemi érintkezés útján terjed. A WHO adatai alapján a szexuálisan aktív népes­ség legalább 75 százaléka fertőződik meg legalább egyszer élete folyamán humán papillómavírussal – a szexuálisan aktív nők körében ez az arány 80-90 százalék. Az egészséges immun­rendszer képes legyőzni vagy legalább sakkban tartani ezt a fertőzést.

Ártalmatlan változatok

A nemi szerveken a humán papillómavírus okozta szemölcsök általában jóindulatúak, elsősorban a vírus HPV6-os és HPV11-es alacsony kockázatú típusai idézik elő őket.

A nemi szervek nyálkahártyáján a nemi érintkezés után röviddel, de néha csak hónapokkal vagy évekkel később jelen­nek meg a szemölcsök. Az is előfordul, hogy a vírusok továbbra is szunnyadó állapotban maradnak. A nemi szervek szemölcse a 15. és 24. életév között a leggyakoribb – a legtöbb fertőzött nőben 1-2 évvel a fertőzés után már nem lehet kimutatni a vírusokat.

(Alsó kép) Elektronmikroszkópos felvétel (30 000-szeres nagyítás). A humán papillómavírusok megtelepedtek a méhnyakban.

Magas kockázatú humán papillómavírusok

A kb. 130-féle HPV-típus közül különösen a HPV16-os és HPV18-as esetében nagy a méhnyakrák kialakulásának kockázata – az esetek több mint 70 százalékában kimu­tatható a HPV-család e két fekete báránya.

Lappangó humán papillómavírusok

Az, hogy a vírusok nem okoznak tüneteket, még nem jelenti, hogy el is távoztak volna a szervezetből. Évekig lappangó állapotban lehetnek, és hordozójuk nem tapasztal sem­milyen szimptómát – jelenlétük viszont emeli a méhnyakrák kockázatát. A nők körülbelül 80 százalékában a fertőzés magától, kezelés nélkül elmúlik, húsz százalékukban azonban továbbra is fennáll a vírusfertőzés. A HPV-vel fertőzött nők kevesebb mint egy százaléka betegszik meg méhnyakrákban, átlagosan 15 évvel a fertőzést követően.

A vírusfertőzés tehát nem jelenti automatikusan, hogy valaki rákos lesz – minél tovább van azonban jelen a vírus a szerve­zetben, annál nagyobb ennek a veszélye. Ma a krónikus HPV-fertőzést tekintik a méhnyakrák első számú okának.

Mennyire hatásos a védőoltás?

Magyarországon néhány éve engedélyezték a humán papillomavirus elleni oltást. Ez kizárólag a megelőzést szol­gálja, és egyáltalán nem alkalmas már fennálló fertőzés, elváltozások vagy akár daganatok gyógyítására. A védőoltás célja, hogy megakadályozza a magas rizikójú HPV16-os és HPV18-as vírusokkal való megfertőződést és ezzel csökkentse annak kockázatát, hogy a méhnyakon rákot megelőző állapot alakuljon ki.

Még nincs elegendő adat ahhoz, hogy a védőoltás hatékony­ságát tudományosan bizonyítani lehessen. Ennek egyszerű az oka: még nem telt el elég idő az oltóanyag bevezetése óta. Ha meggondoljuk, hogy a vírusfertőzés után átlagosan 15 év telik el, míg kialakul a méhnyakrák, egyértelmű, hogy nem áll­hatnak rendelkezésre minden kétséget kizáró adatok a vakci­nák hatásosságára vonatkozóan.

Az oltást fiatal lányoknak ajánlják

Az oltóanyag hatását rendszeresen vizsgálják. Nagyszámú vizsgálat, teszt és kísérlet nyomán engedélyezték Magyarországon is a forgalmazását, és egyúttal a magyar szakmai testületek megfogalmazták ajánlá­sukat is a 9 és 17 év közötti lányok beoltására. A szakemberek azt ajánlják, hogy abban az életkorban kell elvégezni az oltást, amikor a lányok még nem élnek nemi életet. Ha ennél később adják be, kevésbé hasznos az oltás.

A védőoltás három injekcióból áll

Fél éven belül három egy­ségben juttatják be az oltóanyagot – az oltást a karba adják, és kb. tíz évre nyújt védettséget. A HPV-oltás jelenleg több tízezer forintba kerül; a társada­lombiztosítás egyelőre nem téríti a költségeket.

A HPV-oltás mellékhatásai

Az oltóanyag biztonságos. Időnként bőrpír keletkezhet a beadás helyén, illetve előfordul­hat még hőemelkedés, émelygés és hányás, valamint szédülés. Allergiás reakció esetén az első adag után nem szabad beadni további adagokat – a problémát meg kell beszélni a házi­orvossal. Ismert túlérzékenység esetén le kell mondani a védőoltásról.

Epstein-Barr-vírus

A felfedezői, Michael Epstein és Yvonne Barr (1964) után elne­vezett vírus a herpeszvírusok csoportjába tartozik. A herpesz­vírusok éveken át „alvó” állapotban maradhatnak a megfertő­zött sejtekben, majd stressz hatására vagy az immunrendszer meggyengülése miatt aktiválódhatnak. A tudomány mai állása szerint azoknak a herpeszvírusoknak, amelyek láz esetén apró hólyagokat okoznak a száj környékén, vagy amelyek a bárány­himlő, illetve az övsömör kialakulásához vezetnek, semmi közük nincs a rákhoz.

Az Epstein-Barr-vírus okozta leggyakoribb betegség a mirigyláz, más néven Pfeiffer-kór, amely többnyire a fiatalok betegsége. A népnyelvben „csókbetegségnek” is nevezik, mert a vírus nyállal terjed. Becslések szerint az emberek 95 százaléka hordozza az Epstein-Barr-vírust.

A viszonylag ártalmatlan herpeszvírusokkal szemben az Epstein-Barr-vírus a víruscsalád fekete bárányának számít: a szakemberek szerint az arra hajlamosak esetében nagy valószínűséggel hozzájárul a Hodgkin-kór és a Burkitt-limfóma megjelenéséhez. A Burkitt-limfóma gyakran fordul elő Kelet- és Közép-Afrikában – mivel ezek ismert maláriás vidé­kek, a tudósok feltételezik, hogy a malária elősegíti a limfóma kialakulását.

Hodgkin-kór

A betegség a brit orvosról, Thomas Hodgkin-ról kapta a nevét, aki 1832-ben először írta le a nyirokcsomó-megnagyobbodással járó rosszindulatú limfómát. Férfiak gyakrabban kapnak Hodgkin-kórt, mint nők (az arány 3 : 2), s a kór jellemzően a 15. és 35., valamint a 60. és 70. életév között lép fel. Ha idejében felismerik, jók a gyógyulási esélyek. Az újon­nan diagnosztizált rosszindulatú daganatok mintegy 5 százaléka Hodgkin-kór.

Burkitt-limfóma

A betegséget a trópusi betegségek brit orvosáról, Dennis Burkittről nevezték el. A Burkitt-limfóma ún. non-Hodgkin-limfóma: ez azt jelenti, hogy azok közé a limfómák közé tartozik, amelyekben nem lehet kimutatni a Hodgkin-kórra jellemző sejteket. Gyakori többek között Kelet- és Közép-Afrika maláriás övezeteiben, s a leggyakrabban 6-7 éves fiúk, valamint HlV-fertőzöttek kapják meg. A Burkitt-limfóma nagyon agresszív: a leggyorsabban növekedő daganatok egyike, korai szakaszában azonban jól kezelhető. Az újonnan diag­nosztizált rosszindulatú daganatos esetek kb. 5 százalékát teszik ki a Burkitt-limfómák.

Orr-garat daganatok okozója

Ma már biztosra vehető, hogy az Epstein-Barr-vírus szerepet játszik az orrgaratdaganatok keletkezésében – ezek a rákok különösen Kelet-Ázsiában (Kína, Thaiföld, Vietnam), Észak-Afrikában (Algéria, Marokkó), valamint a sarkvidéken (Kanada, Alaszka) endémikusak. E vírus esetében sem állít­ható, hogy a fertőződés minden esetben rák kialakulásával járna – a vírus csak a számos kockázati tényező egyike.

Nincs ellene védőoltás

Az Epstein-Barr-vírussal az a probléma, hogy az immun­rendszer egyik sejttípusát, a B-limfocitákat támadja meg:

• a B-limfocitákkal együtt a fertőzött sejtek egy része is életünk végéig életben marad.
• Az Epstein-Barr-vírussal való fertőzés mindenekelőtt a le­gyengült immunrendszerű emberek esetében okozhat rákot
• különösen veszélyeztetettek a HlV-fertőzöttek, a szervátülte­tettek és a maláriás gyermekek. Mind ez idáig nem létezik védőoltás ellene.

Hepatitis B- és C-vírus

Ma már messzemenően bizonyítottnak számít, hogy mind a hepatitis B-, mind a hepatitis C-vírusnak jelentős a szerepe a májrák, az úgynevezett hepatocelluláris karcinóma keletke­zésében. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) becslése szerint ezek a vírusok a májrákos esetek 80 százalékában kór­oki tényezők. Ha a beteg mind a két vírussal megfertőződött, akkor esetében különösen nagy a rizikó, és a betegség lefolyása is súlyosabb.

A fertőző májgyulladás növeli a májrák kockázatát

Németországban, Ausztriában és Svájcban évente 7500, Magyarországon évente 500-800 ember betegszik meg májrák­ban. Ezt a betegséget gyakran nem ismerik föl, mert sokáig tünetmentes. A legnagyobb kockázatot a hepatitis B-vírus okozta májgyulladás jelenti: a rák rizikója ilyen esetekben száz­szoros a nem fertőzöttekhez képest.

A fertőzés testnedvekkel, például nyállal, ondóval vagy vérrel terjed; a vírusok apró, szemmel nem látható sérüléseken át képesek behatolni a szervezetbe.

A fertőzés hatására a máj új sejteket termel:

A fertőzött máj­nak több sejtre van szüksége, hogy feladatait el tudja látni, illetve működését helyre tudja állítani. A fokozott sejtképzés során nagy valószínűséggel ráksejtek is keletkeznek. A WHO becslése szerint világszerte több mint kétmilliárd olyan ember van, aki átesett már hepatitis B-vírus-fertőzésen, és kb. 15 szá­zalékuk esetében a fertőzés nem múlt el, hanem idültté vált. Már több mint 20 éve létezik hepatitis B elleni védőoltás, amellyel meg lehet előzni a fertőzést.

A hepatitis C-vírus ellen nincs védőoltás: a vírus nagyon vál­tozékony, s az egyre újabb variánsok megnehezítik egy haté­kony vakcina kifejlesztését. A lezajlott hepatitis C-fertőzés nem véd a következő fertőzések ellen. A kutatók feltételezik, hogy a hepatitis C-vírus a hepatitis B-hez hasonlóan megakadá­lyozza a sejtek elhalását, s ezzel hozzájárul a májsejtek elfajulásához.

És mi a helyzet a hepatitis A-vírussal?

A hepatitis B- és C-vírus következményeivel összehasonlítva a hepatitis A okozta fertőzés, bár kellemetlen, viszonylag ártal­matlannak mondható betegség. A májgyulladás rendszerint szövődmények nélkül gyógyul. A fertőzést szennyezett víz ivásával vagy fertőzött ételek fogyasztásával lehet elkapni – tipikus példa erre a nyers kagyló.

A hepatitis A-vírus okozta fertőzést az utazók betegségének is tartják. Olyan országokban lehet elkapni, ahol nem kielégítőek a higiénés viszonyok – idesorolható Dél- és Délkelet-Európa, Afrika, Ázsia, valamint Dél- és Közép-Amerika egyes területei. Az utazás előtt beadott védőoltással megelőzhető a betegség – pillanatnyilag úgy tűnik, hogy ez a védekezés legha­tékonyabb módja.

Humán T-limfotróp vírus (HTLV-I)

Az l-es típusú humán T-limfotróp vírus, amelyet humán T-sej-tes leukémiavírusnak is neveznek, az ún. retrovírusok közé tartozik. Szintén retrovírus az AIDS-et okozó HIV (humán immundeficienciavírus). Bebizonyosodott, hogy a HTLV-I emberben hozzájárul bizonyos fajta rosszindulatú vérképző szervi daganatok kialakulásához – ilyen a T-sejtes leukémia felnőttekben megjelenő, Európában ritka, de Japánban, Közép-és Dél-Amerikában, valamint a karibi térségben gyakori for­mája. Az Európában előforduló T-sejtes leukémiákat többnyire nem vírusfertőzés okozza.

A vírus egyebek mellett anyatejjel, nemi úton vagy akár vér­átömlesztéssel terjedhet, ezért igen fiatal korban is meg lehet vele fertőződni. Ennek ellenére a betegség az esetek többségé­ben az 55. és a 60. életév között jelentkezik, ami arra utal, hogy a HTLV-I sokáig van jelen a szervezetben, mielőtt betegséget okozna. A jó hír, hogy a vírushordozók csak egészen kis hányada, kb. 2 százaléka betegszik meg felnőttkori T-sejtes leukémiában. A mai napig nem létezik hatékony oltóanyag a HTLV-I ellen.

Humán herpeszvírus-8 (HHV-8)

Rokonához, az Epstein-Barr-vírushoz hasonlóan a 8-as típusú humán herpeszvírus is ellenőrizetlen osztódásra késztetheti a sejteket, ami végül daganatképződéshez vezethet. A kutatók valamiféle kapcsolatot vélnek fölfedezni a HHV-8 és bizonyos ritka rosszindulatú betegségek, például a primer effúziós limfóma, a Castelman-betegség (tumorszerű nyirokcsomó-megnagyobbodás), továbbá a Kaposi-szarkóma között. Az utóbbi olyan bőr- és nyálkahártya-daganat, amely sokszor a HIV-fertőzöttekben alakul ki – ez az AIDS-hez kapcso­lódó leggyakoribb rák. A Kaposi-szarkómás betegek 90 százalékában kimutatható a vírus.

A humán herpeszvírus-8 családon belül terjed a leggyakrabban, többnyire nyállal, de elkapható nemi érintkezés útján, vérrel vagy vérkészítményekkel is.

Terjedés

A Helicobacter pylori-fertőzés szennyezett vízzel, széklettel, csókolózással vagy háziállatok közvetítésével terjed – a leg­gyakoribb fertőzésforrás mégis az anya-gyerek kapcsolat.

A leginkább azok vannak kitéve a fertőzésveszélynek, akik rossz higiénés körülmények között élnek. A harmadik világban a gyermekek 90 százaléka fertőzött Helicobacter pylori, míg Magyarországon ez az arány 20-25 százalék. A teljes népes­ségre vonatkoztatva már nincs ekkora különbség: világszerte, így hazánkban is a lakosság 50 százaléka fertőzött a bakté­riummal. A Helicobacter pylori tehát a legelterjedtebb emberi gyomor-bél rendszeri kórokozó. Ha a fertőzés beigazolódik, a baktérium kiirtására kell törekedni, melynek ajánlott módja jelenleg kétféle antibiotikum és egy savgátló gyógyszer hét napon át történő szedése.

Általában majd minden csecsemőt, sőt újszülött állatot is megtámad valamilyen Helicobacter pylori-törzs. Az emberek többnyire már kisgyermekkorban átesnek a fertőzésen: a sta­tisztikák szerint hároméves korig már minden harmadik gyer­mekben megtelepedett a kórokozó. A baktériumfertőzést a gyomor nyálkahártyájából vett szövettani mintából, kilégzési teszttel vagy székletvizsgálattal lehet kimutatni.

A Helicobacter pylori és a rák

A baktériumfertőzés idült gyomornyálkahártya-gyulladást (gasztritiszt) okozhat, amely idővel elpusztítja a gyomor nyál­kahártyáját (atrófiás gasztritisz), és a későbbiekben akár gyo­morrák kialakulásához vezethet. A nyombéldaganatok 90 szá­zalékában és a gyomorrákok 68 százalékában kimutatható a Helicobacter jelenléte.

A spirális alakú baktérium megtelepszik a gyomor nyálka­hártyáján és krónikus gyulladást okoz, amely elősegíti a rák megjelenését. A Helicobacter-fertőzés 30-szorosára növeli a gyomorrák kockázatát.

Egyértelműen bebizonyították, hogy a Helicobacter pylori részben hozzájárulhat a gyomorrák kialakulásához – a gyo­morrákos betegek 70 százalékában kimutatható a baktérium jelenléte. A WHO ezért a Helicobacter pylorit a rákkeltők l-es csoportjába sorolta.

Szerző: Griffel Tibor

Végzettség: ELTE – Eötvös Loránd Tudományegyetem. Szakterület: a szív- és érrendszeri betegségek, gasztroenterológiai betegségek és a légzőrendszeri betegségek. Jelenleg reflexológus, életmód és tanácsadó terapeuta tanulmányokat is végzek.