A fogkefe és a fogkrém mellett az emberek ma már egyre több fog­ápoló szer közül választ­hatnak. A boltok polcain temérdek fogfehérítő, fogkőlerakódás-gátló és a fog­ínybetegségek kezelésére szolgá­ló termék található. E termékek egy része hasznos, mások viszont nem, sőt némelyik egyenesen veszélyes lehet.

Az otthoni fogfehérítés veszélyei

A fogak fehérítésére és fényesítésére különféle készletek kaphatók. Legtöbbjük aktív össze­tevője a karbamid-peroxid, és gyakorlatilag az összes változatot már régóta alkalmazzák a fogorvosok – de a fogyasztói árak töredé­kéért. Hozzáértő irányítás nélkül azonban sajnos e készletek jó része ártalmas lehet, mert károsítja a fogzománcot és a fogínyt. Ráadásul helytelen használat esetén egyes termékek olyan sejtkárosodást okozhatnak, amely megkönnyíti a rákkeltő anyagok számára a szövetek elleni támadást.

Ha mindeme kockázatok ellenére fog­fehérítőt kívánunk beszerezni otthoni hasz­nálatra, akkor is kizárólag a fogorvossal megbeszélve használjunk bármilyen termé­ket. Azt is tudni kell, hogy nem minden fog reagál a kezelésre. A legjobb eredmény a sárgás fogak esetében várható, a barnás elszíneződéseken kevésbé, a szürkés fogakon még kevésbé segít ez az eljárás.

A fogmosáson túl

A fogkrém többre is képes, mint a fogak tisztítása. A mai fogkrémek a tisztító hatás mellett gyakran gyógyhatásúak is. Mindig fluoridtartalmú fogkrémet válasszunk, ami véd a fogszuvasodástól. Ma már létezik a fluorid mellett antibakteriális triclosant tartalmazó fogkrém is. E két összetevő együt­tesen segít a lepedék- és fogkőképződés meg­előzésében, és ezáltal véd mind a fogszuvaso­dás, mind pedig a fogínybetegségek ellen. Ha aftára vagyunk hajlamosak, olyan fluoridos fogkrémet válasszunk, amely nem tartalmaz nátrium-monofluorofoszfát-szulfátot. Ez az összetevő ugyanis növelheti a fájdal­mas sebek kialakulásának veszélyét.

Sokan a szódabikarbónás fog­krémeket részesítik előnyben. Erről az anyagról, bár van bizonyos fogtisztító hatása, még nem bizonyították, hogy védene a fogínybetegség ellen. Ám ha kedveljük mint ízesítést, akkor nyugod­tan használjuk, viszont hosszabb ideig tisztítsuk vele a fogainkat. Az érzékeny fogakra való fogkrémek ható­anyaga a stroncium-klorid és a kálium-nitrát (vagy salétrom), ami csökkenti az idegek fáj dalominger-továbbítási képességét, és így hasznos olyanok számára, akiknek a fogai a hidegre vagy a melegre érzékenyek. Tudnunk kell azonban, hogy 4-6 hét rendszeres hasz­nálat is szükséges, mire érezzük a hatást.

A hidrogén-peroxidot tartalmazó „fehérí­tő fogkrémek” hasonlóak az otthoni fogfehé­rítő termékekhez, és jobb őket elkerülni.

A legjobb fogkefe

Az elektromos fogkefe hatékonyabb, mint a hagyományos. A fogorvosok azért javasolják, mert hatékonyabban távolítja el a lepedéket.

Ha elég időt fordítunk a gondos fogmo­sásra és jók a fogaink, a hagyományos fog­kefe is megfelel (a lágy sörtéjű a legjobb). Figyeljünk, hogy ne dörzsöljük túl erősen a fogakat, mert ez fogínygyulladást okozhat.

Ha testi fogyatékosság miatt nem tudjuk elegendő ideig tartani vagy hatékonyan moz­gatni a fogkefét, akkor megoldást jelenthet az elektromos fogkefe. Másik lehetséges megoldás, ha a hagyományos fog­kefét gumiszalaggal a ke­zünkhöz erősítjük vagy meg­hosszabbítjuk a nyelét, például egy ragasztószalaggal hozzáerősített spatulával.

A hagyományos fogkefét háromhavonta cseréljük ki. Legjobb jelzősörtékkel ellá­tott fogkefét venni, amelynek a sortéi általában két-három hónap elteltével elszíneződnek, figyel­meztetve, hogy itt az ideje kicserélni az elhasználódott fogkefét.

A lepedék elleni harc eszközei

A fogselyem kiválóan alkalmas a plakkok eltávolítására és a fogközök, valamint az íny alatti részek tisztítására, megelőzve ezáltal egy sor fogbetegséget. Minden fogselyem hatékony, azonban egyes típusoknak külön­leges előnyei vannak. A háromféle rostból álló fogselyem segít az ételmaradékok eltávo­lításában a hidak és más pótlások környékén. A nem foszló fogselyemmel könnyebb a fog­közök tisztítása.

További „interdentális” (fogközi) tisztító­eszköz a fogvájó és az ínystimulátor, ami fogkefenyélre illesztett hegyes, gumiból ké­szült eszköz. Fogvájót csak szükség esetén használjunk az ételmaradék eltávolítására. A stimulator hasznos lehet koronáknál a fogíny melletti részek megtisztítására. Ugyanerre a célra jó a szájzuhany is.

Az elektromos lepedékeltávolító is haté­kony, de nem jobb, mint a megfelelően használt fogselyem. A lepedék kialakulását gátló száj öblítők a vizsgálatok szerint mintegy 25 százalékos hatékonyságúak. A fluoridot tartalmazó változatok azonban segíthetnek megelőz­ni a fogszuvasodást.

Ha érzékenyek vagyunk az alkohol­ra, akkor óvatosan válasszunk szájöblítőt, mert sok termék tartalmaz kisebb-nagyobb mennyiséget. Ebben az esetben tehát inkább válasszunk alkoholmentes öblítőt. Bár korábban össze­függést feltételeztek az alkoholtartalmú száj-öblítők hosszú távú használata és a szájüregi rákos daganatok kialakulásának gyakorisága között, a legfrissebb adatok szerint ezek az öblítők biztonságosak, ha az utasításoknak megfelelően használjuk őket. Mindig fogad­juk meg a figyelmeztetést, hogy a szájöblítőt nem szabad lenyelni, és az üveget tartsuk távol a gyermekektől.

Legyen a cél egyszerű tisztítás, fogtömés vagy netán valami bonyolultabb beavat­kozás, legalább évente egyszer felkeressük (vagy fel kellene keresnünk) a fogorvosunkat. Ha közelebbről megismerkedünk a legújabb fogorvosi eljárásokkal, lehet, hogy ezentúl jobban törődünk a fogaink állapotával.

A fogak megóvása

Kezelés hiányában fogbélgyulladás alakulhat ki, ami fájdalommal, végül pedig a fog el­vesztésével jár. A modern fogászat többféle módon képes ezt megelőzni.

• Amalgámtömés. A szuvas fogat a fogor­vos kitisztítja (fogfurás), és a lyukat be­tömi – általában az ezüst, ón, réz es higany ötvözetéből álló amalgámmal. Az elmúlt évtizedek­ben aggodalmak merültek fel az amalgám higanytartalmával kapcsolatban. Ha a tö­més eltörik, apró higanyrészecskék jutnak a véráramba, és egyesek attól féltek, hogy ez növelheti az ízületi gyulladás, a multi­plex szklerózis és az Alzheimer-kór kocká­zatát. A kutatások azonban nem erősítet­ték meg, hogy a higanytartalmú amalgám­tömések betegséget okoznának. Ügy tűnik, hogy az amalgámból felszabaduló higany mennyisége olyan csekély, hogy az semmi­lyen kárt nem okoz. Legtöbbünk számára biztonságos, kivéve azt a kisszámú embert, akik különösen érzékenyek vagy allergiá­sak a higanyra, ezért esetükben igen kis mennyiségű higannyal való érintkezés is súlyos panaszokat válthat ki.
• Korona. A koronákat az erősen szuvas vagy károsodott fogakra illesztik. A leg­több korona porcelánnal bevont fémből készül, de egyesek a hátsó fogak esetében az erősebb aranykoronát választják. Elő­fordul, hogy a fognyaknál marad egy kis rés a fog és a korona között, ami lehetősé­get ad plakkképződésre. A korona ínnyel körülvett részét mindig alaposan, de kíméletesen mossuk meg, és naponta használjunk fogselymet. Kérdezzük meg a fogorvost, hogy szükség van-e ezenkívül valamilyen további ápolásra, pl. a plakk-képződést gátló szájvízre, elektromos fog­kefére vagy szájzuhany alkalmazására.
• Bevonatok. Ezek a műanyag filmrétegek a fogak rágófelületére tapadva gátat ké­peznek a baktériumok ellen, és megelőzik a fogszuvasodást. Elsősorban gyermekek­nél alkalmazzák őket, de sokszor felnőt­teknél is beválnak. A műanyag azonban nem tapad a fém fogtömésekhez.
• Fogpótlás: Ha egy fogunkat ki kell húzni, a fogorvos ki­pótolja, mert a foghiány miatt a benn maradt fogak elmozdulhatnak vagy összetorlódhat­nak, növelve a fogszuvasodás és az ínybeteg­ségek lehetőségét. A nagymértékben elmoz­dult fogak megváltoztathatják a harapást, ami befolyásolhatja az állkapocsízületet és a rágóizmokat, fájdalmat és rágási nehézségeket okozva. Teljes fogsor nélkül az arcizmok megereszkedhetnek. Akinek fogpótlásra van szüksége, az ma már számos lehetőség közül választhat.
• Rögzített híd. Egy vagy több fog pótlásá­ra alkalmas a hiány melletti fogakra készí­tett koronákhoz vagy más eszközökkel rögzített híd. Nagyon fontos rendszeresen fogselyemmel megtisztítani a tartófogak melletti fogközöket, hogy egészségesek maradjanak. Próbáljuk ki a fogselyem­befűzőt: ezzel könnyebben kitisztítható a híd alja és az íny közötti rés. Kérjük meg a fogorvost, hogy ajánljon a híd és kör­nyékének tisztítására speciális fogkefét.
• Kivehető híd. Ha a szomszédos fogak hi­ányoznak vagy nem alkalmasak híd meg­tartására, a fogorvos kivehető hidat vagy részleges protézist készít. Ez az ínyre támaszkodik, és kapcsokkal csatlakozik egy vagy több foghoz. Mivel a kapcsok idővel meglazíthatják a tartófogakat, a fogpótlást rendszeresen ellenőriztetni kell. Mindenképpen naponta vegyük ki a pót­lást és tisztítsuk meg.
• Teljes protézis. Az alsó, a felső vagy mindkét fogsor teljes pótlására szolgál, és szorosan illeszkedik az ínyre. A közvetle­nül a fogak eltávolítása után beillesztett ideiglenes protézis segít a duzzanat és a vérzés csökkentésében, és lehetővé teszi, hogy az ember normálisan táplálkozzon, amíg az íny meggyógyul. Miután a szöve­tek meggyógyultak és a duzzanat vissza­húzódott, végleges protézist készítenek. Az új protézis kezdetben enyhe fájdalmat okoz. Ha az irritáció állandósul vagy a protézis instabil, men­jünk vissza a fogorvos­hoz, mert a rossz illesz­kedés csontsorvadáshoz vezethet. Ha az orvos másként nem tanácsol­ja, ragasztót csak ideig­lenesen használjunk.
• Fogimplantátumok. Ezek a titánból készült, az állkapocscsontba ül­tetett horgonyok drágák, de ma már gyak­ran alkalmazzák őket a hagyományos hidak és protézisek helyett. A beültetés után hóna­pokkal – a csontosodási idő elteltével – osz­lopokat csavaroznak a horgonyokba, ezek tartják majd a fogpótlást. Ha sikeres a beavatkozás, a horgonyok rögzülnek a csonthoz, az íny pedig feszesen körülveszi a felépítményeket. Az ezután tartósan beültetett fogak úgy működnek, mintha természetesek volnának. Az emberek zö­ménél a fogbeültetés sikeres. Olykor azon­ban nem képződik új csont az implantátum körül, ami miatt a pótlás instabil és nő a fertőzésveszély. Súlyos szövődmények is előfordulhatnak, például az állcsontok idegeinek károsodása a műtét során. Csak olyanoknak lehet pótlást beültetni, akiknek egészséges az ínyük, és az állkapocs csontjuk alkalmas az implantátumok biztonságos beültetéséhez. Ha valakinek lassú seb-gyógyulással járó betegsége van, vagy fokozottan ki van téve a fertőzésveszélynek, nem végezhető el a beültetés. A döntés gondos vizsgálatot és kezelési tervet igényel. Beszéljük meg az ügyet a fogorvossal.

Szuperfogszabályzók

A legnépszerűbb új fogá­szati eljárások közé tar­toznak azok, amelyek megváltoztatják a fogak felszínét, hogy kozmetikailag tetszetősebbek legyenek. Az új fogsza­bályzók kíméletesen kiegyengetik a fogsort, az új technikákkal pedig helyreállíthatóak a meg­repedt, letört vagy elszí­neződött fogak.

Fehérítés.

Különféle anyagok használhatóak a fogak fehérítésére. A fogorvos 1-3 látogatás alkalmával végzi el a kezelést. (A fogorvos utasításaira akkor is szükség van, ha az olcsóbb, otthoni kezelést választjuk.) A fehérítés átmeneti irritációt okozhat a fogínyben, és a fogak is érzékennyé vál­hatnak. Ha fogaink már amúgy is érzéke­nyek a hidegre és a melegre, akkor a fehé­rítés nem feltétlenül jó megoldás. Egyes fogorvosok egy új, gyorsabb lézeres tech­nikával kísérleteznek, de ennek biztonsá­gossága még nem teljesen bizonyított. Héjtechnika. Ezzel az eljárással nemcsak az elszíneződött fogakat fehérítik, hanem kijavítják a repedéseket is, vagy kipótolják a letört darabokat.

Két komponensű mű­anyag gyantát használnak a fog alakjának helyreállításához. Az eredmény öt évig is kitarthat anélkül, hogy javításra szorulna. A fog felszínét teljesen elfedi egy vékony, héj szerű műanyag vagy porcelánburkolat. Ezek egyeseknél nagyon hosszú ideig ki­tarthatnak, míg másoknál károsodhatnak erős harapás vagy fogcsikorgatás követ­keztében. A héjtechnika alkalmazása során, noha a természetes fogzománc egy részét eltávolítják a ragasztás előtt, a fog­ból magából kevesebbet vesznek el, mint a repedt, törött fogak pótlására hagyomá­nyosan alkalmazott módszer, a koronával való pótlás során. A ragasztott fog tönkre­mehet, ha kemény ételbe harapunk, és a műanyag pótlás könnyen elszíneződhet a bogyós gyümölcsöktől, kávétól, teától, valamint a bortól.

Fogszabályzók.

Ezekkel a készülékekkel ma már nem csak gyermekek körében találkozhatunk. Bár a fogszabályzás ideáli­san 10-14 éves korban végezhető, a felnőt­tek esetében is eredményes lehet. Az egye­netlen fogsor nemcsak a megjelenést rontja, de a fogíny illeszkedését is befolyá­solja. Gondot okozhat az ilyen fogsor tisz­títása, ami növeli a fogromlás és a fogíny­betegségek kockázatát. Ma már létezik alig észrevehető fogszabályozó készülék (a fo­gak belső felszínére erősített típus teljesen rejtett). A fix fogszabályozót általában 18-30 hónapig kell viselni, amit néhány hónapig egy rögzítőeszköz használata kö­vet. Ez idő alatt létfontosságú, hogy távol tartsuk magunkat a cukros ételektől és ügyeljünk a megfelelő szájhigiénére. A fogszabályzó szakorvos rendszeresen meghúzza a fogszabályzó drótjait, ami egy-két napig kellemetlen érzést okozhat.

Szerző: Szentgyörgyváry Lóránt

Szakmai gyakorlatok és tanulmányok:  Életmód-tanácsadás, kiropraktika és reflexológia. Minden érdekel ami az egészséggel vagy annak megőrzésével kapcsolatos. Az oldalon rendszeresen publikálom a saját cikkeimet.